2010. október 1., péntek

A Bozoki vár (Szlovákia)

2008 májusában Szlovákiában kirándultunk hármasban Írisszel és Marikával.
Utunk egyik szép állomása a Bozoki vár volt. Bozok Krupina (Korpona) településtől délre
fekszik 5-10 km-re, az E77 főútról egy alsórendű út vezet hozzá. Aki erre jár,
feltétlenül keresse fel, mert nagyon szép, épségben álló erőd. Nem kell
kimerítő gyaloglástól tartani, hisz gyakorlatilag a vár kapuig lehet autózni.
Már messziről bizonyítja a látvány, hogy érdemes volt útba ejteni ezt a négy 
sarokbástyás szabályos négyszög alakú várat..

A műúttól csak néhány száz méteres kocsikázás egy földes úton, és máris ott álltunk
a vár kapujában.

Egy vas rácsos kapu állná utunkat, de szerencsére nem volt zárva. Így beléphettünk
a vár udvarára..

Sajnos a vár udvarán csak egy félig romos épület áll.. A többi épületnek már csak
az alapjai, nyomai láthatóak..

Ezért első utunk a még épségben álló sarokbástyák egyikébe vezetett.. A bástyák
belsejében elképzeltük hol állhattak ágyúk, és honnan lőhettek puskával a 
lőréseken át..

Az első bástyából ez a kilátás nyílt a várudvarra..

Marika eltévesztette a kijáratot.. ez nem vezet sehova..

Kilátás az egyik toronyból, a másikra.. Még felfedezhető a hajdani várárok a
falak előtt..

Íme a kis piros autó a vár előtt.. Ő hozott ide a messzi Magyar honból.. Háttérben 
Bozók falu..

Valaha itt felvonóhíd lehetett.. Elindultunk le a bástyából ezen a nem túl bizalom
gerjesztő lépcsőn..

Aztán átmentünk a másik bástyába. Innen fotóztam le a bejáratul szolgáló fahidat..

Kilátás egy lőrésen át... Innen tüzelhettek a támadókra.. Vajon hány embert ölhettek
meg ezen a lőrésen keresztül?

Miután körbe jártuk az erödítmény belsejét, elindultunk, hogy kívülről megcsodálhassuk.
Marika élen járt a távozásban..

Írisz immár kívül az évszázados falak előtt.. A nagy fűben csurom víz lett a cipőnk,
mivel épp érkezésünk előtt kiadós eső esett. Ezt a szép kis várat érdemes volt
meglátogatni.. a cipőnk meg az autóban hazafelé megszáradt...

Igazából csak azt nem értettem, hogy lehet a vár kívülről teljesen ép, miközben bent
a vár udvara romokban hever. Egy lakótorony dacol csupán az idővel az udvar közepén,
a többi épületnek még a körvonalai is alig vehetők ki. Ennek ellenére ha erre jársz 
utazó, térj be ebbe a hajdan Magyar várba, és emlékezz meg elődeinkről, akik itt éltek,
szolgálták hazájukat...

Végül egy rajz a vár 19. századi állapotáról..
Forrás: Wikipédia


 És egy légi fotó a mai állagáról..
Forrás: Wikipédia


Bozók helyzete a térképen, és a környező várak..


A Bozóki vár története:
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Zólyom városától 30 km-re délre, Korpona közelében fekszik Bozók (Bzovík) falu. A község D-i végében, dombon emelkednek Bozók várának falai.
Bozókon 1124-31 között Szt. László király sógora, Hont-Pázmány nb. Lampert ispán nejével, Zsófiával és fiával, Miklóssal együtt bencés monostort alapított Szt. István király tiszteletére. 1135-ben II. Béla király összeíratta a monostor javait és népeit. 1180-1181-ben a monostort a premontrei kanonokok kapták meg. A prépostság a franciaországi Riéval vagy a morvaországi Gradec monostorának filiája volt. IV. Béla király a monostor népei feletti bíráskodást az országbíró vagy a prépost kizárólagos hatáskörébe utalta. A bozóki prépostság ettől fogva évszázadokon át fontos helyet foglalt el a vármegye történetében, de talán legemlékezetesebb az a pereskedése, amelyet olykor véres viszályokkal Korpona város ellen folytatott némely birtokrészekért. 1351-ben ily viszálykodás alkalmával ölte meg Róbert apátot s két szolgáját Dobrakutyai Lőkös. Csak a következő században, 1431-ben, békéltek meg az ellenfelek, de Bozókra mégsem virradtak békés napok, mert 1433-ben a husziták pusztításai dúlták fel a községet. Az Albert király halálát követő zavarokból szintén kivette a részét, amint ezt Pál prépost panaszából látjuk, aki Palásti Bertók és László korponai várnagyokat bevádolta, hogy a prépostságot 1444-ben kirabolták, és épületeit feldúlták. 1446-ban ugyanezért emelt vádat Gyulafi György korponai kapitány ellen is. A mohácsi vész után bekövetkezett viszályok idején, 1530-ban, Balassa Zsigmond a hajdúival elfoglalta a bozóki kolostort, a szerzetesek egy részét megölette, a többieket futásra kényszerítette. Az elűzött premontreiek levéltárukkal együtt a garamszentbenedeki bencésekhez menekültek. Miután Balassa Zsigmond e birtokot elfoglalta, a rendházat erőddé alakíttatta át és abban hajdúkat helyezett el. Még tartottak az építkezések, mikor a törökök Bozókig jutottak és megpróbálkoztak az ostrommal is, szerencsére sikertelenül. Az erődítési munkálatok befejezésének idejét mutatja a kapu melletti őrszoba kandallójába vésett évszám: 1546. Balassa Zsigmondot a várból 1547-ben öccse, a János-párti Balassa Menyhért kiűzte ugyan, de csak rövid időre, mert I. Ferdinánd király visszahódította azt híve, Zsigmond számára. Bozók várát és az ahhoz tartozó földeket Balassa Zsigmond a nejére, Fánchy Borbálára, ő viszont 1562-ben rokonára, Dennai Fánchy Györgyre hagyta, azzal a kikötéssel azonban, hogy ha a király a jószágot visszavenné, köteles a várfalak építésére fordított összeget, hétezer forintot, visszatéríteni. Az 1567. évi XXXI. törvénycikk egyéb elfoglalt egyházi javak között a premontreieket is visszahelyezte régi birtokukba, de a törvény a zavaros időkben csak írott malaszt maradt és a premontreiek sohasem költözhettek többé ősi fészkükbe. A Fánchyak közel egy évszázadon át maradtak Bozók birtokában és előkelő szerepet játszottak Hont vármegye közéletében, nagyban emelve Bozók jelentőségét is. 1599-től 1646-ig számos alkalommal itt tartotta közgyűléseit Hont vármegye. Később, a Fánchyak után, zálog révén részük volt a bozóki birtokban még a Szelényi, Bori és Balog családoknak is. 1678-ban Thököly Imre egyik tábornoka, gróf Balassa Imre bevette Bozók várát, lefejeztette az udvarbírót és Móra István várnagyot, végül pedig felgyújtatta a várkastélyt. Thököly bukása után Bozók vára Szelepcsényi György érsek birtokába jutott, aki azután perrel és zálogváltással az egész bozóki uradalmat az egyház számára megszerezte. A leégett vár felújításához és felszereléséhez az országgyűlés adott segítséget a prímásnak. A jezsuiták pártfogójuk, Kolonics érsek segítségével 1693-ban keresztülvitték, hogy az uradalom fele őket illesse meg, és a jövedelem a legújabb korig a nagyszombati papnevelő és a budai egyetemi könyvnyomda, mint a jezsuiták örököse között oszlott meg, mígnem Scitovszky prímás az utóbbi részt megvásárolta az esztergomi papnevelő számára.
/http://www.hotdog.hu/magazin/magazin_article.hot?m_id=6632&a_id=43895&h_id=13820 /







Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése