2010. október 4., hétfő

Kirándulás Somoskőn (Szlovákia)

2007 áprilisában még nem volt fényképező gépünk, de mi
már akkoriban is lelkes kirándulók voltunk.. Most egy észak
Magyarországi kirándulásunk alkalmával felfedezett várról
emlékezek meg. Az első érdekessége ennek a várnak, hogy a 
település, melynek a határában áll magyar, míg maga a vár
Szlovák területen magasodik a táj fölé. Nos, ez is egy fajta 
Trianoni logika eredménye. Minden esetre ezt a várat látni 
kell, mert igazán szép, épségben maradt várunk.. Már messziről
szinte rabul ejtett a látvány, amikor megpillantottuk
Somoskő várát..

 Igazán lenyűgöző látvány, ahogy a falu fölé emelkedik. Alig vártuk,
hogy oda érjünk és közelről is megcsodálhassuk. Szépen gondozott
kis parkot találtunk a magyar oldalon. A háttérben lévő kerítés
maga az Ország határ..

Ennek a kis parknak fő látványossága a Petőfi emlékház, amit 
annak apropóján emeltek, hogy valaha nagy Költőnk is járt itt.
Látogatásunkkor sajnos épp zárva volt, így többet nem tudok
mesélni róla.. A kis faház mellett vezetett át az út Szlovákiába, 
fel a várhoz..

 Büszkén magasodott fölénk az erőd nyugati fala.. Aztán egy kis 
"vámszedés" következett belépőjegy formájában, akkor még forintot
is elfogadtak. Itt tanulmányozhattuk a vár alaprajzát is..

Majd elindultunk felfedező utunkra a falak között..

 Mire a várudvarra értünk, Írisznek gondjai akadtak telefonjának
memóriájával..

Én közben közelebbről is megnéztem a déli bástyát, amit ma már nem
véd tető, mint valaha..

Pedig talán még néhány éve is jobb állapotban lehetett. Erről tanuskodnak
a még mindig fennmaradt fagerendák, amik sajna már erősen vesztésre
állnak az idő vasfogával szemben..

 Ide már nem tanácsos beljebb menni.. Ezért tovább sétáltunk az erőd
falain belül. Még így romosan is gyönyörű...

 Igazán különleges látványossága a várnak az a láva kőzet, amit egyrészt
a falak építéséhez is felhasználtak, másrészt eredeti formájában is
megtalálható a falak között..

Mint egy ínyencséget, hagytuk utoljára a déli nagy Bástyát...

 Ide mentünk fel utoljára, hogy megnézhessük a hajdani ágyú
lőállásokat..

A szép kilátást a déli toronnyal..

 Aztán átnéztünk Magyarországra, a parkolóra, ahol kis autónkat
hagytuk..

S ha már erre felé nézelődtünk, megkerestük a távolban jól
látható Salgó várat is..

Sajna gyorsan repül az idő, ha az ember jól érzi magát. Ideje volt
haza indulni. Lefelé menet még megálltam egy lőrésnél. Szeretem
úgy látni a tájat, ahogy valaha a katonák szakállas puskáikkal
kezükben..

 Ez után már nem maradt más, mint búcsút venni Somoskő várától.
Ide még biztosan visszatérünk egyszer..

Végül egy szép fotó a várról a madarak szemével..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
És a vár alaprajza..



Somoskő várának története:
Forrás: http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/varrajzok/
Korai vármagját a vidéken birtokos Kacsics nemzetség emeltette a 13. század második felében. Az Árpád-házi uralkodók férfiágának kihalását követő anarchikus belháború idején a nemesi család kénytelen volt behódolni Csák Máté tartományúr előtt. A korabeli oklevelek szerint Anjou Károly serege 1320-ban foglalta vissza a Csák birodalomból Fülek és Sirok várait, ekkoriban kerülhetett királyi kézbe a somoskői várbirtok is. A győztes uralkodó kedvelt hívének, Szécsényi Tamás bárónak adományozta, kinek leszármazottai egészen a 15. század közepéig lakták épületeit.
A török hódítás fenyegető vihara a következő évszázadban érte el Nógrád vármegyét, ekkor kerültek a közeli Salgó és Fülek végvárai a „pogány” seregek hatalmába. Somoskő helyőrsége majd két évtizedig kitartott a két ellenséges vár között. Az Oszmán Birodalom hadai végül 1576-ban rövidebb ostrom után elfoglalták, így egészen 1593 őszéig lengette a szél a török lófarkas zászlót tornyai felett. Ekkor helyőrsége a közeledő királyi sereg elől gyáván megfutamodott. A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.
Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”
További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek – Szlovákia önálló állammá alakulása után – sajnálatos módon félbeszakadtak..
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Somosk%C5%91i_v%C3%A1r



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése