2010. október 22., péntek

Sárospatak, a Rákócziak vára

Tudom én, hogy nem szabad egy várat sem egyetlen család nevéhez
kötni, de a köztudat ezt már megtette helyettem Sárospatak esetében.
Egy igen jelentős Bodrog parti várhoz értünk, melyet úgy méreteiben,
mint a történelmi szerepében kiemelkedőnek kell tekintenünk a keleti
országrészben. A 37-es főútról letérve, Sárospatak város szívében könnyű
megtalálni, és a parkolás sem jelent gondot, hisz tágas parkoló várja a
turistákat. Először egy sétát tettünk a külső vár falai előtt..

Szépen parkosított sétány vezet körbe minket az ódon falak tövében..

Tulajdon képen a hajdani várárok helyén sétálunk. Tekintélyt parancsolóak a több
szinten kialakított ágyú torkolatok..

Erőt sugároznak a magas falak..

Megkerülve a várat, elértünk a Bodrog partjára. Itt tárul elénk a pompás Vörös 
torony, ami a vár központi épülete volt..

Gyönyörű, ahogy a nap aranyra festi a falait..

Tovább sétáltunk, hogy a folyó felől keressünk bejáratot a várba..

Csakhamar rá is találtunk erre a szép boltíves kapura. Kár, hogy a kapu feletti
címert nem hozták helyre. Így csak találgathatunk, vajon melyik család címere
díszítette..

Utunk innen az úgy nevezett belső várba vezetett.. Ennek vastag falai mellett haladtunk
tovább..

Lássuk be, a vár eredeti funkciójába nem igazán illeszkedett volna az ilyen terebélyes
dísznövényzet..



 De tény, hogy nagyon széppé teszi az öreg falakat. Kilátás a Bodrogra a nagy elővéd
bástyáról, ami a Vörös toronyt veszi körül..

A falakon tett séta után ezen a fahídon keresztül lehet bejutni a belső várudvarra..

Ez egy kicsi, de annál szebb udvar, melynek egyik látványossága egy ágyú..

Meg ez a szép lépcső, ami a palotába, és a Vörös toronyba vezet..

 Na meg persze az öreg torony maga..

Sajnos ottjártunkkor a Vörös torony zárva volt, így csak kívülről csodálhattuk meg.
Azután a kis udvar másik kijáratán tovább sétáltunk a felső várban ide a palota elé..

Majd a délnyugati sarokbástya felé vettük az irányt..

Természetesen belülről is megszemléltük a bástyát..

Találtunk is mindenféle járatokat.. nem tudom mi célt szolgáltak ezek..

Azért mi jól megnéztük, és indultunk tovább, ki a bástyáról..

 A bástya mögött emelkedik a nyugati földsánc, ide kaptattunk fel..

A sánc tetején, ennél az ágyúnál rólam is csináltunk egy fotót emlékbe..

Hogy aztán búcsút vegyünk ettől a szép erődítménytől. Illik ide ez a szép légi felvétel
a várról, bár ezen a képen csak a Vörös torony a Palotával, és a toronyt körül ölelő
nagy elővéd bástya látható. A vár ennél sokkal nagyobb volt..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
 Szemléltetés képen ime a hajdani vár teljes alaprajza:
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

A Sárospataki vár története:

A vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de minden bizonnyal a tatárjárást követõen az 1250-es évek után kezdték el építeni.
Mint sok várnál, így itt is mindenekelõtt egy lakótornyot emeltek, amely a ma látható és a XVIII. századtól Vörös-torony néven ismert torony helyén állt.. Ez a XIII. századi torony volt Patak várának magja és legkorábbi része. Feltehetõen ezzel egyidõben több kisebb méretû torony építését is elkezdték, amelyek közül a lakótoronytól északra, valószínû, a mai plébániatemplom környékén állott az a félig kész torony, melyet V.István ifjabb király 1262-ben adományozott Ubul fia Mihály comesnek.
Ez a torony azonban méreteiben és erõsségében meg sem közelítette a királyi lakótornyot, a késõbbiek során nem is említették, nyilván azért, mert fel sem épült. Ennek ellenére az 1603-ból való Angielini féle alaprajzon szerepel.
Az a megállapítás viszont, hogy a ma látható sárospataki vár Vörös tornya a XV. század második felében, de 1534 elõtt épült, a rendelkezésre álló adatok alapján nem kétséges, igy az is bizonyos, hogy az 1262. évi adományozással a jelenkori torony nincs összefüggésben, ha csak annyiban nem, hogy az ennek helyén épült XIII. századi eredetû lakótoronytól számították az északi irányt.
A külsõ és belsõ várból, vagyis a városfalból és a várkastélyból álló pataki vár magja, egyben legkorábbi része, mint arról az elõbbiekben szó volt, a mai formájában négyzet alaprajzú, négyemeletes, igen vastag falú, a
XVIII. századtól Vörös toronynak nevezett, de alapjaiban minden bizonnyal XIII. századi eredetû lakótorony volt.
E korai torony átépítésének és korszerûsítésének kezdetét lényegében Perényi Péternek 1534-ben a kassai tanácshoz intézett levele indította meg, amelyben építõmestereket kért a várostól, Ennek ellenére tudjuk, hogy már az elõzõ birtokos Pálóczy László a Mátyás király halála után kialakult zavaros helyzet miatt kénytelen volt hozzáfogni a vár és a lakótorony korszerûsítéséhez. Feltehetõleg erre az építkezésre utal az egyik befalazott ajtókereten olvasható 1506-os évszám.
Az 1534-1541-es évek közötti nagyszabású építkezés Perényi Péter elgondolása alapján Alessandró Venádo olasz építész vezetésével folyt.
A munkálatok gyors elõrehaladását jelzi az is, hogy már 1537-ben Ferdinánd és János királyok pataki béketárgyalásainak idejére Patak városa védõfallal van körülvéve.
A lakótorony körüli terepet feltöltötték és ekkor kerültek a föld felszíne alá a már említett, egykori földszinti rész védõfolyosójának kilövõnyílásai. A hazánkban egyedülálló 110 cm magasságú 60-90 cm szélességû közös nyílásokból hármas, négyes lõrések ágaznak kifelé szûkülve és lefelé irányulva, úgy, hogy alig 20 cm szélességgel jelentkeznek az eredeti terepszint felett megközelítõen 1 m magasságban a külsõ falon. Ezek a nyíllõrések csak a vár feltárása után lettek ismét láthatók.
A palota építése minden valószínûség szerint Perényi Péter kezdeményezésére indult meg és északról csatlakozott a lakótoronyhoz. Bár Perényi Péter 1542-ben meghalt, a palota építése mégis az õ elgondolása szerint valósult meg és Perényi szárny néven mai is látható.
A Vörös torony körül védõmûvet építettek, amely nem kifejezetten olaszbástya, hanem közel egyforma oldalfalakkal bíró sokszögû védõmû. Az így kialakult belsõ várhoz téglalap alaprajzú, mintegy 400x200 m alapterületû külsõ vár kapcsolódott, melyet sarkain szögletes védõmûvekkel ellátott várfal és elõtte száraz árok övezett. 1541-ben épült meg a Bodrog felõli Vízikapu, Perényi címerrel díszítve.
Perényi Péter elfogatása után az építkezést fia , Gábor folytatta, tovább erõsítve és díszítve a várat.
Patak várának következõ nagyobb méretû építése és korszerûsítése I.Rákóczi György nevéhez fûzõdik, aki Sárospatakot a családi birtok központjává tette.
Az 1631-ben ismét megkezdett építkezések során a külsõ várfalon több bástya épült meg.
Megépül a vár kapuja és elkészül a Vörös torony körüli védõmû kazamatája is. Ez a Perényi által épített sokszögû védõmû elé helyezett második falgyûrûbõl és a kettõnek boltozattal való összeköttetésébõl keletkezett.
Átépítették a külsõ várfal egyik kisebb, kör alaprajzú sarokvédõmûvét 5 m falvastagságú ó-olaszrendszerû bástyává, és ezt boltozott ágyúállásokkal látták el. Ez idõben épülhetett a városfal délnyugati részén a kétemeletes ágyúlõréses kazamatasor az un. hóstát (Hochstadt), az északnyugati sarokbástya boltozott ágyútermekkel, valamint a 15 hosszú lõréses belsõ védõfolyosó.

A tatárjárás után 1250-ben IV.Béla király itt írta meg levelét IV. Ince pápának, melyben a Duna menti várak építését jelenti. A király ekkor járt elõször Patakon, és feltehetõen ekkor határozta el, hogy itt lakótornyot épít.A lakótorony mellett több kisebb torony építésére is sor került, melyek közül egyet, amely nem készült el teljesen és Patak várában, annak északi részén állt, 1262-ben Ubul fia Mihály comesnek adományozott azzal, hogy annak építését fejezze be. Mihály azonban nem sokkal ezután 1285 körül, Kérsemjénen épít magának, így a kapott torony befejezésére nem került sor.
A Baksa nemzetségnek 1300 után megszerzett pataki várát 1321-ben Károly Róbert a gálszécsi uradalomért elcserélte, és király birtok maradt egészen 1390-ig, amikor is Zsigmond király Perényi Miklós szörényi bánnak adományozta vámjával együtt a várost és a várat. Perényi magtalan halála után 1429-ben ismét koronabirtok lesz, melyet a király 1436-ban Pálóczy György esztergomi érseknek adományozott.

A husziták 1440-ben elfoglalták a várat, 1459-ben Mátyás király vezéreinek Rozgonyinak és Héderváry egri püspöknek Magyar Balázs csapatával egyesülve sikerült visszafoglalni, és igy Patak ismét a Pálóczyak birtoka lett. Mátyás király 1465-ben kelt oklevelével megengedte Pálóczy Lászlónak, hogy Patakon levõ városi kúriáját várszerûen,falakkal és tornyokkal megerõsíthesse. Ez a megerõsített udvarház a mai Dobó Ferenc utca és a Szuhay Mátyás utca között állt. Feltehetõen a vár ekkor még királyi kézben maradt, de a Mátyás halála utáni zavaros idõkben Pálóczy azt is megszállta és hozzákezdett a lakótorony korszerûsítéséhez, átépítéséhez.
A mohácsi csatában a vár ura Pálóczy Antal, életét vesztette. A várat Perényi Péter erdélyi vajda elfoglalta, s a füzéri várában õrzött koronát és koronázási jelvényeket csak Sátoraljaújhely és Patak vára ellenében volt hajlandó kiadni I. Ferdinándnak. Igy került a Perényi család birtokába Patak vára és uradalma.
János király halála után Perényi Ferdinánd híve lett, azonban 1542-ben a Patak várába meghívott néhány fõnemessel ligát alakított, mire Ferdinánd ezért, valamint a törökkel való paktálás vádjával elfogatta és 6 évre Érsekújvár börtönébe záratta. Kiszabadulása után 1548-ban meghalt, így a hatalmas birtokot a várral együtt fia Gábor örökölte.

Perényi Gábor 1567-ben örökös nélkül hunyt el, a vár Miksa király kezébe került, aki 1573-ban az egri hõs Dobó István fiának Ferencnek és családjának 100000 forintért elzálogosította. Dobó sokat költött a vár helyreállítására és javíttatására, úgyhogy halála után Rudolf császár már 204000 forintban ismerte el tartozását és ebben az összegben kötötte le - más birtokkal együtt - Dobó utódainak, Perényi Zsófiának és örököseinek.
Néhány csendes esztendõ után 1605-ben Bocskai István foglalta el Patak várát, 1608-ban azonban Lórántffy Mihály, mint a Dobó család örököse vette zálogba, majd leánya Zsuzsanna hozományaként 1517-ben I. Rákóczi György birtokában jutott. Halála után I. Rákóczi Ferencé lett, aki felesége, Zrinyi Ilona és apósa, Zrínyi Péter útján kapcsolatba került és részt vett a Wesselényi féle összeesküvésben. A szervezkedés kiderült és I. Rákóczi Ferencnek csak 400000 forint váltságdíj ellenében sikerült életét megmenteni, birtokait elkobozták, Patak várát pedig 1671-ben császári csapatok szállták meg. Rövid idõ múlva a vár Zrínyi Ilona házassága révén Thököly Imre birtokába jutott, de nem sokkal ezután Caprara tábornok csapatai elfoglalták.

A XVII.század végén újabb szabadságharc tört ki Tokaji Ferenc vezetésével, aki 1694-ben Patak várát is megszerezte. A felkelést leverték és Patakot Vaudemont herceg foglalta vissza, véres bosszút állva a lázadókon.
I.Lipót király Sárospatak várának felrobbantását rendelte el, bár az hadi jelentõségét már elvesztette.
II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc elején gyakran tartózkodott Patakon és nyilván ezért a kastélyt használható állapotba hozták. Ide hívta össze 1708 novemberében az országgyûlést, melynek utolsó napján az árulásért halálra ítélt Bezerédy Istvánt és sógorát, Botka Ádámot a belsõ vár udvarán kivégezték.
Rákóczi 1710. október 10-én Ungvárra ment és a vár õrizetét Esterházy Antalra bízta, akitõl néhány nap múlva váratlan támadással az osztrákok elfoglalták. Ez idõtõl kezdve Sárospatak az osztrák kincstár birtoka lett, majd 1720-ban Trautson Donát herceg kapta meg, aki az elhanyagolt várat restauráltatta. A várat és a várost 1737-ben tûzvész pusztította. 1776-ban újra a kincstár kezére került. 1806-ban Bretzenheim Ágost herceg birtoka lett, aki az egész palota épületét rendbe akarta hozatni, de halála ebben megakadályozta. Az építkezést örököse, Bretzenheim Ferdinánd folytatta. Az átépítéseket 1829-ben Koch Henrik, 1841-ben Jean Romano, 1891-ben pedig Ziegler Gyõzõ tervei alapján végezték, az ekkor már a Windischgraetz család tulajdonában lévõ várban...

/ Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php  /

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése