2010. október 29., péntek

Somló, a gótikus lovagvár..

Veszprém megyében a 8-as főút mellett emelkedik a 432 méter
magas Somló hegy bazalt kúpja. Ennek egy északi kiszögelésén
áll a romjaiban is impozáns Somlói vár. Bizonyára van egyszerűbb
megközelítési lehetőség is, mint amit mi választottunk. A hegy déli
oldalán kapaszkodtunk fel az olykor igen meredek ösvényen a 
hegy tetejéig. Kitartásunk nem volt hiába való, mert már ez az 
út is olyan szép látnivalókkal várt, mint például ez a természetesen
kialakult bazalt lépcső..

Nem volt egyszerű feladat elérni a hegy legmagasabb pontját..

De a célunk eléréséhez, még kiadós séta várt ránk. A hegy északi
oldalán lefelé haladva még 15 -20 percnyi gyaloglás után aztán
végre megpillanthattuk a várat, amit azonnal a szívünkbe zártunk.

Percekig csak álltunk, és gyönyörködtünk a magas falakban. Aztán
beléptünk a kapun, amin még jól látható a hajdani felvonóhíd helye.

A kaputól keskeny falszorosban haladtunk a vár belseje felé..

Igazi romantikus környezet. A falszorosból kiérve a palota szárny
romjai tárulnak elénk..

Mi azonban jobbra fordulva, egy kis ajtó nyíláson át az előudvarra
megyünk tovább..

Ahol tőlünk jobbra a laktanya helyiségek álltak, balra egy lépcsős
torony alapjai, aminek a belső várhoz vezető felvonóhíd védelme
volt a funkciója...

Valaha itt több szintes laktanya állt a katonák számára..

Ez pedig már a belső vár magas fala. A magas kúp, a konyha
kéményének kürtője..

Jól láthatóak a falakba épített gerendák nyomai, amik valószinűleg
a gyilokjárót tartották..

Az elő udvarról egy keskeny sikátor vezetett a belső várba. Ennek falai
már leomlottak, így csak elképzelni tudjuk, hogy hol álltak..

A belső udvaron állunk. Előttünk magasodik a romosan is gyönyörű
palota szárny..

Ez lehetett a konyha.. nos, szagelszívó akkoriban nem lévén, ez a
hatalmas kémény kürtő látta el a füst és a szagok eltávolításának
feladatát..



Valaha gyönyörű csarnokok állhattak itt..


És marcona ágyúk meredtek a tájra a lőréseken át..

De talán nemes úrnők is kinéztek ezeken az ablakokon..

A vár falaitól keletre csak néhány méterre, egy őrtorony alapjai
fedezhetőek fel. E torony kövein ülve páratlan szépségű kilátás
nyílik a tájra..

Sajnos ottjártunkkor elég párás idő volt, így hiába próbáltuk megtalálni
a mintegy 15-20 km-re lévő Döbröntei várat, amit tiszta időben
bizonyára fel lehet fedezni innen. A rövid pihenő után elindultunk
vissza a várba, ami így fest az őrtorony felől..

De ideje volt már búcsút venni a vártól is. Ez már az erőditmény
magas déli fala kívülről..

Elindultunk hát vissza a hegy túloldalán hagyott autónkhoz. Az erdőből
még egy búcsú pillantás a fák fölé magasodó falakra..

Írisz szerint ez volt az egyik legromantikusabb vár, amit eddig láttunk..
Így néz ki a vár napjainkban a levegőből..
Forrás:  http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

A könnyebb tájékozódásban segít a vár alaprajza:
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
 Somló vár története:
A Somló-hegy északi, Dobára nézõ meredek bazaltpereme felett, egy különálló kis bazaltkúpon, sûrû erdõvel körülvéve állnak Somló várának tekintélyes romjai.
A szabálytalan alaprajzú, belsõtornyos vár déli oldala elõtt egy kb. 8 m széles száraz árok húzódik, amely a keleti oldalon a szinte függõleges falban végzõdik, míg a nyugati oldalon a hegyoldalban tûnik el. Eredetileg cölöpökön álló híd vezetett keresztül rajta a vár felvonóhidas kapujához. A kapubejárat ma még aránylag elég ép állapotban van, perselyében helyezkedett el a felvonóhíd hengeres végzõdése. A kapunyílás fölött látható a felvonóhíd csigájának nyílása, jobb oldalán lõréssel. A kaputól vezetõ szûk, fallal védett sikátor, mintegy háromnegyed részben öleli körbe a várat. A sikátorból az ajtón keresztül jutunk a vár elsõ udvarában, ahol egy különálló torony emelkedik a magasba. Korábban õrtoronynak tartották, ma inkább lépcsõfeljárónak vélik. Az elõudvart nyugatról kétemeletes, földszinti helyiségben még ma is látható, egykor az õrség elhelyezésére szolgáló dongaboltozatos épület zárja le. Ennek délre nézõ falában, valamint az elõudvar keleti védõfalában lõrések találhatók.
Az elõudvarból egykor felvonóhíddal ellátott ajtó vezetett egy szûk sikátorba, amelybõl a délre nyíló kapun át a belsõ udvarba lehetett jutni. A belsõ udvar déli sarkában egy ciszterna van, vele szemben egy ajtónyílás vezet abba a helyiségbe, amely fölött emelkedik Somló várának jellegzetes hatszögletû, gúla alakú tornya. A régi írások a vár konyhájaként említik a helyiséget, a tornyot pedig a konyha kéményének. A ciszterna közelében a várépület falából négyszögletes kisebb torony ugrik elõ, melynek északi és déli falcsonkjaiból egy-egy kisméretû ablak faragott bélletének fele kiáll.
A belsõ udvar keleti végét csúcsíves boltozatú, nyílt csarnok zárja le. A középen levõ négyszögletes oszlop és a jobb oldali csúcsív még áll, míg a baloldalinak csak a fele van meg. Innen egy ledõlt falú helyiségbe, majd még egy helyiségbe vezet az út, ahol az emeletre vezetõ
Lépcsõ nyomai ma is láthatók. Mindkét helyiség második emelete gerendás mennyezetû volt, és a második helyiség második emeleti részén még kivehetõ az egykor ott állott kandalló maradványa. A várfalon túl, keletre találjuk a vár feltárásakor elõkerült, eddig egyetlen alaprajzon sem szereplõ õrtorony maradványát. Talán figyelõtorony lehetett.
A várban mind ez ideig részletes feltárás nem történt, csupán 1962-ben végeztek állagmegóvási munkálatokat.
Somló vára elsõ ízben Szent László királynak 1093-ban kelt oklevelében szerepelt
,,castrum Somlyo" alakban, amikor a tihanyi apátságot birtokaiban megerõsítette. Az oklevelet szakértõink hamisnak tartják, szerintük 1389-90-ben készülhetett. A várat feltehetõen a tatárjárás után építették, de csak az 1352-ben keltezett oklevélben szerepel
,,castrum Somlo" néven, amikor Nagy Lajos király Chenik fia Jánostól elvette és Heym fia Benedewknek adományozta. Királyi vár 1370-ben és 1380-ban, amikor várnagya Ákos bán. 1386-89 között Zámbó Miklós zálogbirtoka volt.
Zsigmond 1389-ben Garai Miklós nádornak és testvérének Jánosnak s örököseinek adta cserébe a Valkó vármegyei Ivánkaszentgyörgyét, mely adományt a király 1408-ban megerõsített. 1443-63 között a Rozgonyiak kezén van, de még 1464 elõtt csere útján a tapsonyi Anthimiaké lett. Mátyás király 1464-ben Anthimi Jánost elítélte, és a birtokot Kanizsai László király lovászmesternek adományozta. Ennek ellenére 1470-ben újra a Garai családé. Garai Jób 1479-ben Mátyás királynak adta el a várat, aki viszont 1480-ban kedvelt hívének, Kinizsi Pálnak ajándékozta. Kinizsi 1490 után Szabolyai Istvánnak, Szepes vármegye örökös fõispánjának és fiainak zálogosította el, aki János és György fiaival együtt 1495-ben királyi adományul is megkapta. A Szapolyaiak azonban még ebben az évben 12 000 arany forintért Erdõdi Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek adták el.
Bakócz a várat teljesen rendbehozatta. Ekkor készültek el a vár faragott ajtó-, ablakkeretei, a boltíves és tornyos kápolna. Bakócz Tamás 1501-ben, majd 1517-ben végrendeletileg unokaöccsének, Erdõdi Péternek hagyományozta Somló várát és tartozékait. 1517-ben az örökhagyás ellen Fosztony János gyõri püspök tiltakozott, és amikor magát a vár birtokába beiktatta, Bakócz emberei a beiktató királyi megbízottat megsebesítették. Erdõdy Péter II. Lajos király jóváhagyásával megkapta a várat, 1518-ban Werbõczy István királyi hétszemélynökkel, a késõbbi nádorral kölcsönös örökösödési szerzõdést kötött.
Somló vára az Erdõdy család birtoka 1548-ig, amikor Erdõdy Péter, devecseri Csoron Andrásnak zálogosította el 2000 forintért, majd 1558-ban örök áron neki és gyermekeinek Jánosnak, Katalinnak és Margitnak eladta, Csoron János halála után, 1597-ben leányai osztoztak a birtokon, Somló vára Anna kezével Liszthy Istváné lett. A kincstár még ebben az évben pert indított a birtoklás ellen. A hosszan elnyúló per miatt a vár állagmegóvásával senki sem törõdött, ezért kénytelen volt az 1638. évi országgyûlés a vár megerõsítését elrendelni.
Csoron Anna halála után fia Ferenc, ennek halála után özvegye rátóti Gyulaffy Zsuzsanna, majd ennek fia Liszthy László, a költõ bírta. László állítólag rablólovag volt, amiért a bécsi törvényszék halálra ítélte és lefejezte. Ezután több családtagnak volt részbirtoka a várban, így a Koháry, Lippay családnak telekesi Török Jánosnak és nejének gersei Pethõ Margitnak, majd ezek fiainak Imrének, Istvánnak és leányainak Annának, Zsuzsannának és Máriának. 1675-tõl azt olvashatjuk, hogy dennai Fintay Pálnak és a Balassáknak is voltak itt részeik.
A vár utoljára II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1707-ben szerepelt, amikor Bottyán generális foglalta el és hozatta rendbe. A szabadságharc bukása után hadi jelentõségét vesztve romlásnak indult. Hosszas pereskedés után 1735-ben a már rom vár és uradalma visszakerült az Erdõdyek birtokába, akik a felszabadulásig kezükben tartották.

(Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése