2010. november 3., szerda

Gyulakeszi, Csobánc vára

Ez a vár Veszprém megyében, Tapolca-Diszel közelében található.
A legrövidebb út a várhoz, a Diszel-Káptalantóti műútról letérve,
egy ideig a földes úton haladva autózhatunk. Azután a kék jelzésű
turista úton gyalogosan kb. 30 perces kaptató vár még ránk.
A 376 méter magas bazalt hegy már messziről jelzi, hogy nem
egyszerű feladat előtt állunk..

A tüdőt tágító hegymászás jutalmaként megpillanthattuk a romokat..

Sajnos ez a vár nem a látványos szép várak közé tartozik, ezért nem is
ajánlom, mindenkinek, csak a megszállott várbarátoknak. Na meg azoknak,
akik szeretnek kirándulni, és szeretnének egy igazán szép panorámában
gyönyörködni. Mert a csekélyke romokért kárpótlásul páratlanul szép
kilátásban lehet részünk a környező tájra, és a Balatonra..

Ahogy a várhoz közeledtünk, az Öregtorony falai fogadtak bennünket.
Egyébként ezek a legmagasabb megmaradt falak a várból..

A falon elhelyezett emléktábla az 1707-es ostrom hőseinek állít emléket..

A szépen faragott tábla megérdemli, hogy közelebbről is megmutassam..

Az Öregtoronynak már csak két oldalfala áll..

Valószínűleg az alsó is ablak lehetett, csak az idők folyamán feltöltődött
omladékkal..

A hajdani magas falakból leginkább már csak a támpillérek maradtak..

Jól kivehető a falak előtt húzódó mély várárok, ami az ostromlók dolgát
nehezítette..

Vajon mit szólnának a vár hajdani urai, ha ezt látnák?

 Valamikor ez lehetett a várudvar..

 Múlt és jelen.. Háttérben Tapolca városa..

A távolban a Balaton ezüstös tükre..

 Ezért a panorámáért feltétlenül megérte feljönni ide..

Az sem zavart, hogy késő ősszel már párás a levegő. Így is gyönyörű a
kilátás..

Még egy utolsó fotó egy rövidke helyre hozott faltöredék mellett, mielőtt
búcsúznánk a vártól..

Távozóban még vissza pillantok a büszkén lobogó zászlóra..

Hogy aztán elinduljunk újabb várakat meghódítani. Íme a vár maradványai
a levegőből..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php 
Ez pedig a vár kutatási alaprajza, mely segít az eligazodásban:
Megközelítése, és a szomszédos várai:


Csobánc várának története:
A községtõl keletre emelkedõ 376 m magas bazalthegy nyugati végében állnak a szabálytalan alaprajzú, belsõtornyos, kisméretû vár maradványai.
Nagyjából kör alaprajzú várfalak falgyûrûje mintegy 35 m átmérõjû, belsõ oldalához 5-6 m belsõméretû helyiségsort építettek. A vár legrégibb része, a XIII. században épült, az északi sarkon álló 14x14 m külsõ méretû, 3 m falvastagságú, többemeletes öregtorony. Keletkezésének idején, mint lakótornyot, a fennsík déli végén mély árok és ezen belül magas sánc zárta le, melynek tetején feltehetõen palánk húzódott. A toronyhoz csatlakozó körítõfal a XIV. században épült, ehhez késõbb lakó és egyéb helyiségek csatlakoztak, melyeket támpillérekkel is megerõsítettek. A vár bejárata a nyugati sarkon volt, amit elfalazott állapotban a feltáráskor megtaláltak.
Leányfalusi Ágoston somlói várnagy 1491 elsõ felében építkezett itt, ,,a vár körül igen hasznos épületeket emelt". Feltehetõen õ építette meg a külsõ falakat, a sáncokat, az új délnyugati kaputornyot az elõtte levõ farkasveremmel, a vár udvarán a ciszternát és a fennsíkot megszaggató árkokat, gödröket, amelyek az ellenség ostromgépeinek használatát akadályozták.
Giulio Turco rajza szerint a vár nagyjából négyzetes alakú, melynek északi sarkában állt a hatalmas támpillérekkel erõsített öregtorony. A délnyugati oldalon volt a belsõ kaputorony, elõtte kis kapuudvar, mindkettõ elõtt egy-egy farkasverem a felvonóhíddal. A várudvar három oldalát épületek szegélyezték, ezek közül az L alaprajzú keleti szárny emeletére szabad lépcsõ vezetett az udvarról.
Az egész várat övezõ palánk északról és keletrõl a sánc tetején, délen pedig a külsõ fal alatt húzódott, míg nyugatról kapuszorost alkotott, amit hosszan kinyúló kõfal védett. Turco rajza is feltüntette azokat a gödröket, melyek az ostromgépek használatát akadályozták.
A romos vár maradványainak biztosítására 1953-ban kisebb konzerválást végeztek, melynek során a várudvar feltárásakor a ciszternát is megtalálták.
A honfoglaláskor e vidéket a Lád vagy Vérbulcsú vezérek szállták meg, csak a X. század második felében jutott a fejedelmi nemzetség birtokába. Csobánc hegyét egy 1220-ban kelt oklevél említi elõször, amikor az Atyusz nembeli Sal comes ajándékozta el. Maga a hegy a Keszi királyi udvarnokoké volt, akik azért pereskedtek, mert a diszeli nemesek szõlõt telepítettek, és a hegyen egy kõházat is emeltek. Az 1225-ben történt megegyezés szerint a hegy ugyan a keszieké maradt, de a szõlõt és az épületet a diszeliek használhatták továbbra is. Várat nem említ az oklevél, de feltehetõen a kõház a vár õse lehetett.
A vár 1272-ben szerepel elõször okleveleinkben, de birokosát nem ismerjük. 1300-tól a Rátót nemzetségbõl származó Gyulaffy Demeteré lett, kinek itteni várnagya bizonyos Csaba. E család közel 400 éven keresztül birtokolta Csobánc várát és uradalmát. Ezután 200 évig alig van hírünk a vár sorsáról.
Rátóti Gyulaffy László 1490 körül meghalt. A várban özvegye gersei Pethõ Margit s fia János maradt. Az 1491. július 22-e körüli oklevél szerint Margit asszony Csobánc várát fiának Gersei Pethõ Jánosnak adta át, Kinizsi Pál temesi gróf beleegyezésével. A török terjeszkedésével Csobánc 1543 után került a végvárak sorába. A török eredménytelen ostroma után Gyulaffy László királyi õrséget kért a vár védelmére, amely ezután a gyõri fõkapitánysághoz tartozott. Az 1568-as drinápolyi békekötés miatt csalódott magyar urak egy része az egri hõs Dobó István vezetésével elhatározta, hogy Erdélyhez csatlakozik. A szervezkedés egyik tagja Gyulaffy László volt. Amikor az összeesküvést felfedezték, 1568-ban Gyulaffy családjával Erdélybe menekült, míg Dobót börtönbe zárták. Ennek ellenére Csobánc továbbra is a Gyulaffyak birtoka maradt és a király 1574-ben Gyulaffy János fiait erõsítette meg javadalmaikban, miután kegyelmet is kaptak az Erdélyben élõ Lászlóval és annak fiaival együtt.
A Haditanács 1601-ben a vár megerõsítését rendelte el. Az õrség létszáma 1625-ben 2 huszár és 21 gyalogos, 1632-ben 20 lovas, 25 gyalogos és 1 tüzér.
A Gyulaffyaktól 1669-ben a várat Esterházy Pál vette meg, aki az épületeket rendbe hozatta, a falakat kijavítatta. Az 1690-es években itt katonáskodott Béri Balogh Ádám, II. Rákóczi Ferenc híres brigadérosa.
I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, de II. Rákóczi Ferenc szabadságharca ezt megakadályozta. A Dunántúlt Bottyán generális kurucai foglalták el. Csobánc más várakkal együtt az utánpótlás központjai lett.
Rabutin császári tábornok 1707 tavaszán Kreutz tábornokot bízta meg Csobánc elfoglalásával. A tábornok mintegy 1500 katonával kezdte meg az ostromot. A várat Domokos Ferenc kapitány távollétében Szász Márton hadnagy és tiszttartója Dóczy Péter 30 hajdúval környékbeli nemessel sikeresen védte meg a túlerõtõl. Az ostrom során elesett maga Kreutz tábornok, 25 császári tiszt és 350 katona.
Az ostrom után a kurucok a megrongált várat kijavították de egy 1708.évi jelentés szerint a vár romos állapotban volt. A következõ évben a kurucok a várból kivonultak, melyet ezután a császáriak teljesen leromboltak.

Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése