2010. november 15., hétfő

A Hollókői vár

Hollókő szélén, a temető mellett nagy parkoló várja a
turistákat. Innen csupán egy könnyed tíz perces séta,
és máris feltűnik a vár a fák között..

Csakhamar a vár előtti tisztásról gyönyörködhettünk mi is ebben
a szépen helyre hozott középkori erősségben..



A kapun belépve némi belépő díj fejében haladhattunk tovább a
bejárati falszorosban..

Ez a falszoros valamikor egy felvonóhíddal erősített kaputoronyba
torkollott. Ennek már csak a külső falai állnak..

A kaputornyon át a külső udvarra érkeztünk. Itt gazdasági épületek
álltak, meg egy nagy vízgyüjtő ciszterna..

Az egyik helyreállított épületben ma egy kis kávézó üzemel..

Az udvarról nyílik a több részre tagolt külső falszoros. Erre sétáltunk
tovább..

Innen már gyönyörű kilátás nyílik a Cserhát dombvidékére..

És a vár alatti völgyben megbúvó Hollókő falucskára..

Ha a belső várba akarunk jutni, egy meredek falépcsőn kell elindulni,
ami a belső falszorosba vezeti az érkezőket...

Ebből a falszorosból így néz ki a kaputorony..

Csakhamar a belső vár bejáratában álltunk..


Az ajtón belépve balra egy korabeli stílusban berendezett szobát
találtunk. Amolyan pillanatkép a középkorból..

Ez után benéztünk a szűkített belső udvarra..

Megcsodáltuk a várkápolnát..

És a belső ciszternát, melyben az esővizet gyűjtötték össze..

De az Öreg-torony még mindig fölöttünk volt, úgyhogy lépcsőztünk
tovább..

Először a palotaszárny emeleti szintjére értünk..

Innen néztem le az alattunk lévő külső udvarra..

És a várhegy tövében fehérlő kis házakra..

Szűk gyilokjáró az Öregtorony fala mellett..

Egy újabb kis vízgyűjtő ciszterna nyílás..

Kilátás a déli oldalra a palotaszárny felső szintjéről..

Újabb lépcsőzés után felértünk az Öregtorony felső bejáratához..

Ezen az ajtón azonban már nem léphettünk be. Na, nem azért, mert
ez az Őr nem engedett volna be..

Hanem mert egy rácsos ajtó állta utunkat, mely zárva volt. Itt álltunk
a vár legmagasabb látogatható pontján. Alattunk a szűkített belső
udvar..

A falakon túlra tekintve megállapítottam, hogy ezt a várat ugyan három
oldalról meredek hegyoldal védi, a keleti oldala viszont könnyen
támadható volt. Igen előnytelen volt ráadásul, hogy a várral szemben
kis domb emelkedett, ahonnan könnyen ágyúzhatták falait..

Miután körbe jártuk belülről, úgy döntöttünk, teszünk egy sétát
a vár körül kívül is. A déli oldalon indultunk lefelé a kis meredek
erdei ösvényen..

Büszkén magasodtak fölénk a sziklára épült falak..

Ahogy távolodtunk a vártól, egyre több látszódott belőle.. Először
csak a déli falak..

Aztán kibontakozott az egész vár..



Végül, ahogy eltávolodtunk, elénk tárult az egész várhegy. Gyönyörű!



Erről a tisztásról indultunk körbe észak felé. Megkerülve a várat,
Hollókő faluba igyekeztünk. A vár északról, a völgyből..


És már a faluból...



Ez volt a búcsú pillantás a várra. Csakhamar beértünk a falucskába,
ami mint köztudott, a Világörökség része. Végig sétáltunk hangulatos
főutcáján..




Megcsodáltuk gyönyörű kis házait..


Hogy aztán búcsút véve a falutól is, autóba üljünk, és elinduljunk
hazafelé, egy szép kirándulás után. A falu határában még
megörökítettem a sziklán ülő nagy Holló szobrot..

Az öreg Holló, ha repülni tudna, így látná fentről Hollókő várát..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Íme a vár alaprajza, mely segített az eligazodásban..




Hollókő várának története:
A hollókői várat a Kacsics-nemzetség Illés ágának tagjai a tatárjárás után kezdték építeni a falu melletti sziklára (az öregtorony alsó szintjeit Kacsics András valószínűleg még a tatárjárás előtt emelte). Az erődítményt az évszázadok során fokozatosan bővítették: falszorosok, bástyák, lakóhelyiségek és ciszternák épültek az eredetileg 13. századi falakhoz. Először egy 1310-ben kelt oklevél említi Castrum Hollokew néven.
A Kacsicsok a 14. század elején kitört anarchikus belháborúban kénytelenek voltak meghódolni Csák Máté tartományúr előtt, a továbbiakban őt szolgálták fegyverükkel. A rozgonyi csata után, 1313-ban az országot lassan ismét egységes állammá formáló Anjou Károly király kedvelt hívének, a szintén Kacsics nembeli Szécsényi Tamásnak adományozta, ő azonban még sokáig nem vehette át birtokát, mert a várat a Csák Mátéhoz hű Péter fia, Mikus őrsége sikeresen védte. Először a király Druget Fülöp vezette csapatai ostromolták sikertelenül az erősséget, majd 1320 tájékán a védőknek egy másik ostromot is sikerült visszaverniük. A vár csak Csák Máté halála után (1327-ben) került a király kezére; Szécsényi Tamás első várkapitánya Almágyi Balog Miklós volt. A Szécsényi Tamást a vár birtokába bevezető oklevél igen részletesen írja le a várbirtok határvonalát. Valószínűleg Szécsényi Tamás bővítette először a várat, a 14. század közepén a lakótornyot fallal vették körül, megépítették a toronytól nyugatra és északra lévő palota alsó két szintjét és a vízgyűjtőt. Leszármazottai a 14. század második felében folytatták a vár bővítését: megépült a két nyugati falszoros, a külső vár udvarát körülvevő fal és az alsó vízgyűjtő. Ebben az időben a kapu a várudvar déli falán volt. A 14. század végén építették a délnyugati sarkon a kaputornyot; ekkor a korábbi kaput elfalazták.
Az 1411. évi családi osztozás eredményeként Hollókőt Szécsényi (II.) László kapta meg. Fia, Szécsényi (III.) László Albert király özvegyétől Ulászlóhoz pártolt át 1441-ben. Ezután a volt királyné párthíve, Giskra többször is betört csapataival a környékre. A husziták Szécsény melletti veresége után a két fél 1441-ben fegyverszünetet kötött, és ezt Giskra 1442-ben éppen Hollókőn, Szécsényi László főispán várában újította meg Hont és Nógrád vármegye küldötteivel. Valószínűleg Szécsényi László építtette a védelem megerősítésére a kapuhoz vezető feljárati, és az északi falszorost. 1454-ben a főispán hadi kiadásai miatt Hollókőt— a várbirtokhoz ekkor négy község tartozott — elzálogosította két vejének:
1455-ban Szécsényi László fiú örökös nélkül hunyt el, és hatalmas birtokát leányai révén a Losonczi és a Guthi Ország család örökölte; birtokukban a király is megerősítette őket. Az új birtokosok jelentősen, kétszer is átalakíttatták a várat:
  • Az első átalakítással (a 15. század végén) beépítették a belső vár kis udvarát, gótikus kapukereteket helyeztek el a palota alsó szintjén és beboltozták az ottani pincét is. Az istállók és raktárak a külső várban kaptak helyet.
  • A második átalakítással (a 16. század elején) az ötszögletes tornyot egy, a palotát két emelettel megnövelték, beépítették a tornyot körbevevő fal pártázatos védőfolyosóját, megépítették a nyugati külső falszoros keresztfalait. A tágasabb, díszesebb új palotaemeletek alapján feltételezhető, hogy a vár urai időszakosan Hollókőn lakhattak.
Miután a török 154-ben elfoglalta Nógrád várát, Hollókőt a Habsburg hadvezetés betagolta a királyi végvárrendszerbe, ahol kis várként másodrangú szerepet töltött be.. A helyőrség feladata az volt, hogy megakadályozza a rabló portyákra induló török lovascsapatok betörését a környező jobbágyfalvakba, de mivel kevesen voltak, ezt csak nehezen tudták végrehajtani. Ebből az időszakból érdemel említést Kapitán György hollókői kapitány és a szandai török parancsnok, Hubiár aga párviadala, amit 1550-ben vívtak a bujáki réten.
A nógrádi várakat Ali budai pasa az 1552-es hadjáratában sorra elfoglalta. Hollókő helyőrsége a két várparancsnok, Zsáki András és Imre viszálykodása miatt a hatalmas sereg közeledtére ellenállás nélkül elmenekült. A várban egy 1556-os zsoldlista szerint Mohamed aga állomásozott huszonegy zsoldosával (18 gyalogos, 3 tüzér). A török várőrség 1558-59-ben 24 fő volt.
A királyi seregek 1593 őszén, Fülek visszafoglalása után, Prépostvári Bálint egri főkapitány tárgyalásainak eredményeképpen ugyancsak ágyúlövés nélkül vették vissza. Továbbra is a jelentéktelenebb végvárak közé tartozott, 1596-ban egy vizsgálat igen rossz állapotúnak minősítette, ezért az 1608-as országgyűlés elrendelte megerősítését. A feltárás alapján megállapítható, hogy megelégedtek kisebb építkezésekkel: a 16. század végén feltöltötték a külső várudvart, és két helyiséget emeltek, a 17. század elején ezt újabb feltöltés és újabb két helyiség építése követte. A várban az 1652-es és 1655-ös adatok szerint 20 fős őrség állomásozott.
A katonai jelentőségét már elvesztett, kicsiny végvárat 1663-tól húsz esztendeig ismét a török birtokolta, miután Berki Mátyás és Nagy Orbán parancsnokok átadták a várat. Ilyen állapotban érte Hollókõt 1663-ban az újabb támadás, a töröknek. Ezután járt itt Evlia Cselebi utazó, és leírta, hogy a török élelem- és hadiszertárat helyezett el Hollókőn.
A „pogányok” uralma alól véglegesen a Bécs városának felmentéséből hazafelé tartó Sobieski János lengyel király csapatai szabadították fel 1683 októberében, amikor Szécsényt is. 1701-ben I. Lipót több más várral együtt elrendelte Hollókõ lerombolását, de ezt ekkor még nem tették meg. A 18. század elején az üresen álló építmény őrzését Szabó György, Gondor Mátyás, Nagy Orbán és Krikk Lõrinc hollókői lakosokra bízták. 1710-ben Nógrád labancpárti nemesei Hollókőn tartották a megyegyűlést.
1711-ben az ország békéjére és az ország nehéz anyagi helyzetére tekintettel[1] a vár bejáratait, hídjait és a külső várudvar szakaszait elbontották, így a vár elkerülte a teljes lerombolást. 1718-ban már romként említették, és a következő évszázadokban az időjárás — és a köveket elbontó lakosság — valóban erősen megkoptatta falait. A birtok a 18. század elején a Forgáchok kezébe került, majd 1860-ban a Pulszky család vásárolta meg. Omladékai között egy ideig a környék szegényei laktak.
Bár az elmúlt kétszáz évben a falaik egy részét építőanyagnak elhordták, még így is Hollókő a megye legépebben maradt, a középkori építkezés jegyeit is tükröző vára. A régészek 1966–69 között tárták fel, 1970-ben kezdték restaurálni. A vár és a község környékét 1977-ben tájvédelmi körzetté nyilvánították. 1996-tól látogatókat is fogadnak.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Holl%C3%B3k%C5%91i_v%C3%A1r



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése