2010. november 2., kedd

Kereki, Fehérkő vára

Kereki községtől délnyugatra, a levelesi erdő északi részén emelkedik
a 283 méter magas várhegy, melynek ékes koronája a romjaiban is 
szép Fehérkő vára. Egészen a hegy lábáig autóval is megközelíthető,
ahonnan még egy negyed órás séta visz fel a romokig. A sétát itt szó
szerint kell értenünk, mert bizony elég meredek kaptatóról van szó,
amit sietve nem is lehet legyűrni..

De aztán kitartásunk eredményeként hamarosan megpillanthatjuk a vár
első maradványait..

Már az első pillantásra feltűnik, hogy ez a vár a többségtől eltérően javarészt
téglából épült. Köveket csak az alapoknál, meg amolyan kiegészítésként
találunk a falakban..

A vár keleti fala teljesen eltűnt, csak az alapjai maradtak ránk..

Ezzel szemben a nyugati oldalon ma is több mint tíz méter magas falak
tornyosulnak fölénk..

A magas, de nem túl vastag falak támasztó pillérei is téglából épültek.

A mintegy másfél méter vastag téglafalak megfeleltek a középkori lovagvárak
céljaira, de a török időkben már gyengék lettek volna egy ostrom kivédésére.
Nem is próbálkoztak ezzel. 1540 után, a török elől visszavonuló magyar
seregek lerombolták falait, hogy a törökök se tudják használni a várat..

A bedőlt falak maradványai az északi oldalon..

Egy tágas, boltíves helyiség maradványai. Végében egy szép épségben
maradt ajtó, melynek faragott kő keretének egy része is megmaradt.
Nem tudom mi célt szolgált ez a helyiség...

Ez a lépcső vezetett a várudvarra..

Felérve a kicsi várudvarra, egy kis emléktáblát találtunk a vastag téglafalban,
ami valószínűleg a lakószárny nyugati fala volt...

A táblát is megörökítettem..

A nyugati falban szűk folyosó maradványa látható, ami valószínűleg
az emeletre vezetett fel..

Innen, a fal tetejéről szép kilátás nyílik a Balatonra. Kár, hogy az M7-es
autópálya völgyhíd monstruma belerondít az összképbe..

A kép jobb oldalán a hajdani kaputorony alapjait feltételezem..

A kaputorony tövében egy boltíves helyiség teteje fedezhető fel. Ez vagy
egy pince lehetett, vagy csak az évszázadok alatt feltöltődött törmelék
alá került helyről van szó...

Ugyan ez a kérdés merült fel bennem ennél az ablaknál (vagy lőrés?)..

Na és a keleti fal alapjaiban vajon mi lehetett az a betemetett boltív?

Ezekkel a megválaszolatlan kérdésekkel búcsúzunk a vártól. Lefelé a romoktól
a délkeleti oldalon, kis kerülővel, de kevésbé meredek úton indulunk..

Mielőtt végleg eltűnne a fák között, még egy pillantás vissza a várra..

Kereki várát kifejezetten ajánlom minden kirándulni szerető embernek
még akkor is, ha esetleg a vár-romok nem nagyon érdeklik. Az erdei séta,
a gyönyörű kilátás már önmagában is megéri az ide látogatást, akár egy
balatoni nyaralás keretein belül, vagy önálló uticélként is.
Végül a vár alaprajza..

Íme a szép romok a levegőből..
Kiegészítő képek, és fotók forrása: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php



Fehérkő várának története:
 A vár legnagyobb része téglából épült, követ csak egyes falrészek alapozásánál, a bejáratok, ablakok keretezéseinél, párkányoknál és az újonnan feltárt kaputorony alapjainál használtak.
A vár bejárata a legkönnyebben megközelíthetõ déli oldalon volt, ahol fahíd vezet át az 5-6 m mély és 6-8 m széles várárkon a felvonóhidas kapujához. A déli kapu felett emelkedõ kaputoronyhoz csatlakoztak a külsõ falhoz derékszögben épült lakószárny épületei, melyeket a külsõ falhoz hasonlóan téglából raktak, és a kisméretû várudvart fogták közre.
A vár romjai ma csak egy emelet magasságban állnak, azonban eredetileg kétemeletesek voltak. Legerõsebb falmaradványa a délnyugati, 10-12 m magas saroktoronyszerû része, melynek hatalmas külsõ falsíkján 6 m magasságban hengerpárkány fut végig, benne gótikus kõmaradvánnyal és az emeletre induló folyosó boltozatának nyomaival. A várudvart övezõ fal és pillérei kb. 1,5 m vastagságúak.
A helység elsõ említése 1193-Bn kelt oklevélben történik, amikor III. Béla király a János lovagokat a korábban nyert adományaikban, köztük ,,Querequi"-ben is megerõsíti. Késõbb, 1229-ben ,,villa Kerekquui" néven szerepel, midõn II. Endre király a pannonhalmi apátság és a székesfehérvári káptalan közötti birtokviszonyokat rendezi. A XIV.század elején plébániáját is említik.
A vár építésének pontos idejét nem ismerjük, de feltehetõen a XIV. század elsõ évtizedeiben keletkezhetett. Elsõ ismert várnagyát, Czikót, az 1336.évi oklevél nevezi meg.
Zsigmond király 1396. augusztus 13-án kelt oklevelében Marczali Miklós temesi ispánnak és rokonainak adományozta a török elleni küzdelmekben szerzett érdemeiért Fehérkõ várát, aki azonban a király ellen 1402-ben fellázadt fõurak közé állt. Amikor a királyhoz hû urak a lázadást leverték, 1403-ban Fehérkõ várát is ostrommal elfoglalták. Az ostrom során megsérült falakat 1408 körül kijavították, még ebben az évben az idõközben kegyelmet kapott Marczali Miklós a várat visszakapta.
Enyingi Török Péter birtoka 1464-ben, melyet 1474-ben Mátyás király Báthori István országbírónak adományozott. Miksa császár 1494-ben ostromolta a várat, amely ostrom után évekig üresen állt. A ,,castrum diritum Fehérkõ"-t II. Ulászló 1495. május 25-én új adományként adta a Báthoriaknak, melyet 1530-ban Báthori Andrástól Perneszi Ferenc vett meg.
A török terjeszkedése idején 1540 után a visszavonuló magyarok a még megmaradt falakat felrobbantották, nehogy az ellenség a várat használni tudja. A hódoltság alatt a vár a töröké, 1598-ban pedig a tihanyi vár tartozéka volt. A XVII. sz. közepén, 1665-tõl ismét a Perneszi család birtoka, amit 1695-ben Perneszi Zsigmond Babocsai Ferencnének adott el.
Késõbb falait széthordták, és anyagának egy részét 1830-ban az új Kereki templom és az annak közelében épült, de már elpusztult vadászkastély építésénél használták fel.
A vár az 1960-as években az OMF tárta fel, és a romokat Koppány Tibor (OMF) építész vezetésével konzerválta.

(Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése