2010. november 29., hétfő

Szepesvár,( Szlovákia)

Szlovákiában autózva, az E50-es főút mentén találhatjuk
Szepesváralja (Spisské Podhradie) városkát. E város mellett
emelkedik a 634 méter magas hegy,melynek ékes koronája
ez a hatalmas várrom. Már a kis városból nézve is lenyűgöző
látványt nyújt a három hektárt elfoglaló műemlék együttes..

Megkerülve a várdombot, juthattunk el a kiépített parkolóhoz, ahonnan
majd gyalogosan folytattuk az utunkat fel a várba..

Rövid, 10 perces séta után, már a bejáratot jelentő kaputorony előtt
álltunk..

A kaputorony alatt belépve, a középső várban találtuk magunkat. Itt
némi belépő árán mehettünk tovább.. A torony belülről..

Út a felső várba. Háttérben a felső vár kapuja..

De ez a kapu csak az első a háromból, amelyen át kell jutni ahhoz, hogy a
felső várba juthassunk. Az első kapun belépve egy újabb kis udvar
fogad. Jobb oldalon az őrség háza, balra egy malom alapfalai láthatók..

Talán ez volt a malom bejárata..

De hogy ennek a szűk folyosónak mi volt a szerepe, nem tudom..

A második kaputorony a felső várba vezető úton..

Felértünk a felső várba. Tágas, szép palota épületek falai fogadtak..

Innen már szép kilátás nyílik a vár alatti tájra..

A hajdani templom falai, előtte a vízgyűjtő ciszterna maradványa..

A kép baloldalán a még ma is álló palotaszárny..

Melyben múzeum működik. Ott látható ez a szép ágyú..

Múzeumi sétánk után a nagy kerek öregtorony felé indultunk tovább..

A több emelet magas öregtorony tetejére ilyen szűk lépcsőn lehet
feljutni..

Érdemes felkaptatni a tetőre, mert gyönyörű kilátás nyílik innen a
környező tájra..

A felső vár palota épületeire..

És az úgynevezett "Vidékvára" elnevezésű alsó várra..

Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, elindultunk le, hogy
a "Vidékvárát" is megszemléljük közelebbről. Az alsó várat is magas fal
vette körül két toronnyal erősítve..



Ezek több emeletes bástyák voltak..

Köztük kaputorony állt a nyugati oldalon. Innen is be lehetett jutni a
várba..

Impozáns látvány felnézni, a sziklára épült felső várra..

Az alsó várban tett sétánk után, vissza indultunk a parkoló felé a középső
váron át. A kaputornyot védő ágyú rondellából így fest a parkoló..

A sziklára épült falak..

A kerek oszlopok valamikor egy fa gerendákból készült palánkot
erősítettek..

Páratlan szépségű várat láttunk itt, mely az egyik legnagyobb magyar
várunk volt. Ha Szlovákiában jársz, ezt feltétlenül meg kell nézned!
Íme a vár alaprajza, a könnyebb eligazodás kedvéért..
Forrás: :http://www.spisskyhrad.sk/hu.html


És végül egy szép kép a várról, a madarak szemével..
Forrás: http://www.zamky.sk/hrady-a-zamky/spissky-hrad




Szepesvár története:
Árpád-házi II. Géza király hívására az 1150-es években érkeztek német ajkú telepesek a Kárpátokhoz közeli, addig jórészt ritkán lakott területre. A honfoglalás után itt letelepedő, igaz elég gyér számú, de mégis magyar nyelvű lakosság nevezte el a vidéket "Szép"-nek, amit aztán átvettek a XII. század második felében érkező német ajkú tömegek is, persze elferdítve alakult ki a "Zipszer" -- Spis -- Szepes -- elnevezés. A vendég népesség, jórészt szászországi hospesek a "Szepességnek elnevezett területet a következő évtizedekben felvirágoztatták az eleinte földműveléssel és állattenyésztéssel, majd városias jellegű településeket létesítve, ott már kézműiparral, bányászattal és távolsági kereskedelemmel foglalkozó lakosok. A magyar király utasítására rövidesen felépítették egy meredek sziklacsúcsra azt a kerek lakótoronyból és azt övező kőfalból álló ispánsági várat, mely központja lett Szepes vármegyének. A régészeti feltárás alapján tudjuk, hogy az 1200-as évek elején, egy földrengés következtében, ez a korai torony leomlott, de mellé rövidesen egy kisebb, szintén kör alakú őrtornyot, palotát és más helyiségeket magába foglaló erősséget emeltek. Ezt a várat sikeresen megvédték az 1241- 42-es tatárjárás pusztítása idején. A XIV. század elején rövid ideig Vencel cseh király fegyveresei, majd Aba Amadé nádor, zempléni oligarcha uralta, tole az 1311-es halála után sikerült visszavennie Károly Róbert királynak. A hadászati fontosságú várat a további évtizedekben az uralkodó bizalmi híveinek, mint honorbirtokot adta át, vagyis az illető báró a királyi hivatalviselésének időtartamára megkapta a várbirtok jövedelmeit. 1412-ben Luxemburgi Zsigmond király, a velencei hadjárat költségeire, elzálogosított 16 szepesi települést, köztük Szepesváralját is, 37 ezer cseh ezüsttért a lengyel Jagelló Ulászló királynak. A fontos erősség viszont továbbra is a magyar uralkodó hatalmában maradt, egészen 1439-ig, mikor Rozgonyi István főnemes szerezte meg élethossziglani használatra. Tőle az országba Erzsébet anyakirályné hívására érkező, és a Felvidéken hatalmas területeket meghódító Jan Giskra cseh huszita zsoldosvezér fegyveresei veszik el, akik a harci szekereik számára felépítik a hatalmas területű alsó-várat. 1454-ben Giskra 2130 aranyért eladta a várat Thurzó György lőcsei polgárnak, de rövidesen ismeretlen körülmények között ismét a husziták hatalmába kerül vissza. Tőlük csak 1462-ben Szapolyai Imre kincstartó szepességi hadjárata idején kerül át a király birtokába. Három esztendő múlva Hunyadi Mátyás a győztes hadvezérnek adományozta oda a váruradalmat, akik birtokközpontként lakták és jelentős mértékben kiépítették a főúri szállásukat. 1487-ben itt született meg Szapolyai István nádor fia, János az utolsó nemzeti király. A törökkel vívott vesztes mohácsi csata után az ország vezet nemessége két pártra oszlott, az erdélyi vajdából magyar királlyá választott Szapolyai János híveire, és Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg támogatóira. Ez utóbbinak zsoldosai már 1528-ban kétheti ostrom után bevették Szepesvárt, melyet a dúsgazdag Thurzó família kapott adományul. 1543-ban János király fegyveresei egy éjszakai rohammal akarták elfoglalni, de kudarcot vallottak. Mivel az erődítmény a török hódoltság véráztatta hadszínterétől távol feküdt, ekkoriban nem volt fontosabb katonai jelentősége, megmaradt főnemesi birtokközpontnak, ahová az alá tartozó jobbágyfalvak lakosai szolgáltatták be a járandóságokat. Az erdélyi fejedelmek XVII. századi hadjáratai idején vált ismét mozgalmassá a környék, így 1604-ben Bocskai István hajdúi ostromolták, de sikert nem értek el az akkoriban már elavult védőművekkel rendelkező várral szemben. 1636-ban férfiágon kihalt a Thurzók famíliája, a királyi kézbe visszakerült váruradalmat a Habsburg uralkodó rövidesen a Csáky főnemesi családnak adományozta oda, akik közül került ki Szepes vármegye örökös főispánja is. 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem serege ostromolta, de ők is kénytelenek dolguk végezetlenül elvonulni a falai alól. Az 1660-as évektől a főnemesi família tagjai a környékbeli településekre költöztek, ott építve fel sorban a lakás céljából sokkal kényelmesebb barokk stílusú kastélyaikat. Szepesvárban csak kisszámú helyőrség maradt, megmaradt vészterhes időkben menedékhelyül. Thököly Imre kuruc vezér idejében, Kassa és Eperjes városa mellett a Habsburg császári elnyomás ellen felkelők Szepesvárt is uralmuk alatt tartották, de a szerencsecsillaguk lehanyatlása után ismét császári helyőrség szállta meg. 1702-ben, sok más magyarországi várhoz hasonlóan a Haditanács elhatározta ennek az erődítménynek is a lerombolását, de a kuruc felkelés kirobbanása miatt erre nem került sor. A helyőrsége ellenállt a kuruc csapatok felvonulásakor is, de mivel a várkapitányt egy Trencséni Mátyás nevu, kurucérzelmű szabó súlyosan megsebesítette, az szabad elvonulás fejében feladta az erősséget. A Rákóczi szabadságharc idején nem volt katonai jelentősége, de mint biztonságos hely, a falai között őrizték a nagyságos fejedelem parancsának ellenszegülő és ezért letartóztatott Forgách Simon kuruc generálist, és az elfogott Strahemberg Maximilián grófot, császári főparancsnokot. A főrangú fogoly, becsületszó ellenében, viszonylag szabadon mozoghatott a várban, ezt ki is használta és sikeresen megszökött innen Bécsbe. Szepesvár 1710 júniusában került a Habsburg csapatok birtokába, mikor is Görgey János szepesi alispán feladta a reménytelen harcot, az őt blokád alatt tartó zsoldos hadaknak. Nem tudni, hogy milyen okból, de Szepesvár középkori erődítménye továbbra is elkerülte a magyar várakra kimondott felrobbantási parancsot és épségben maradt. A kényelmes kastélyaikban lakó Csáky família azonban csak gazdasági célokra használta a katonai fontosságát végleg elvesztett erősséget. Pusztulását 1780-ban, az egyik helyiségben főzött pálinka kigyulladása okozta, mivel a keletkezett hatalmas tűzben leégett az egész vár. Mivel az üszkös romok helyreállítása nem volt fontos a tulajdonosnak, a várromot sorsára hagyták. A következő majd két évszázad a kőfalak és tető nélküli épületek romlását jelentette az időjárás viszontagságával szemben, míg az 1980-as években megkezdték a hatalmas kővár régészeti feltárását és restaurálását, ami napjainkban is tartó munkát jelent a műemlékvédelmi szakembereknek.
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése