2010. november 22., hétfő

Válogatás emlékeimből

Az ember néha nosztalgiával nézegeti a kezébe akadó régi
fényképeit. Ilyenkor újra felvillannak a már már elfelejtett
események, pillanatok, amiket akkor, ott fontosnak éreztünk.
Most én is teszek egy rövid kirándulást emlékeim között,
kiragadva néhány képet a múltamból. Egy régebbi bejegyzésemben
írtam már, hogy valószínűleg előző életemben
egy végvári katona lehettem, ettől ez a vonzódásom a várakhoz.
Nos ennek jelei már gyermek koromban is jelentkeztek.
Kedvelt játékom a katonásdi volt, fakardal, meg jelmezzel,
ami rendelkezésemre állt.. a többi csak fantázia kérdése volt..
Kardomat néha fokosra cseréltem. Erre jó volt a kisbalta is..:)
A telkünk mögötti szántóföld tág teret biztosított a játéknak..
Később, mikor megkaptam életem első fényképező gépét, ellenállhatatlan
vágy kerített hatalmába, hogy mindent megörökítsek..
Na jó, igazából ez a Szmena-8M fényképező, már a második gépem volt,
az első gépem még egy ennél is primitívebb valami volt, és egy képem sem maradt, amit azzal készítettem volna. Viszont a Szmenámmal már
szorgalmasan kattintgattam ha kellett, ha nem. Így történt ez egy 
általános iskolai kiránduláson, amikor Mezőkövesden jártunk..
A képen az osztályom, és osztályfőnököm.. A következő képen egy
"faros" Ikarusz busz elé állva fotóztattam le magam a Mezőkövesd
melletti meleg vizű strand előtti parkolóban..
Állítólag lányt szerettek volna szüleim, de én jöttem. Szerintük
akkoriban lányos arcom volt.. hmm, nem tudom, ezt döntse el a
szemlélő..:)
Aztán csak néhány év, és pelyhezni kezdett az.. na jó, az állam még
nem, csak a bajszom..:)
Ez már az érettségi tablóképem volt. Valamikor ekkoriban készült
bátyámról a következő kép.. az igazán trendi szemüvegével..:)
Gyermek koromban szinte minden nyáron nagyszüleimnél nyaraltunk
Bogyiszlón. Sajnos akkoriban nem készültek fotók rólunk. De később,
egy családi kirándulásra már vittem magammal a kis gépemet, és
bőszen kattogtattam. Ennek eredménye ez a fotó bogyiszlai
Nagymamámról..
Anyukám, Nagymamával..
Sőt, végül Apámat is oda állítottam..
Ő Kati, Apám egyik húga. Éppen evett valamit.. nos, nem voltam
még profi fotós.. (és ez a helyzet a mai napig sem változott)
A legnagyobb élmény Bogyiszlón az volt, amikor sikerült
Nagypapát rávenni, hogy elvigyen csónakázni a Dunára..
Persze nem csak a bátyám, én is a ladikban ültem..ha ez nem is
látszik..:)
Persze csak a part mentén csónakáztunk, ahol a varsáit kirakta az
Öreg.. Sose árulta el, valójában hány van neki. Ha kérdeztük, mindíg
csak annyit mondott: " Háát.. több mint szabad.."
Aztán, hogy ne is lássuk, hogy mennyi varsát szed fel, kirakott
minket, és egyedül csónakázott tovább..
Kezembe akadt egy későbbi kép is Bátyámról, ami szintén Bogyiszlón
készült. Ezt csak úgy ide teszem..
Már nem emlékszem pontosan, de talán ugyan ez a családi kirándulás
vitt minket Sárhátra is. Ez egy aprócska kis falu Moháccsal szemben, 
a Duna másik oldalán. Az ottani rokonunknál készült ez a fotó..
Meg a következő is. A környéken levő mocsaras vidéken csavarogtunk
Bratyóval..:)
Aztán együtt a család, átkompoztunk Mohácsra. Ott készült e kép
a családról egy szobor előtt..
Majd a Hősök emlékművénél én álltam Szüleim közé..
Na, ennyit a kirándulásokról.. Itthon a haverokkal, a Fundoklia völgy,
a Benta patak, és a környékük voltak a kedvelt helyeink. Ezekre a
csavargásokra csak egy-két alkalommal vittem a kis gépem, hogy ne
kelljen vigyázni rá. Egy kép a "Fundi" fölötti platón, a haverokkal..
A bátyám Jani, mellette Karcsi a pesti gyerek, előttük Köhler Laci, 
aki sajnos már nincs köztünk. A Benta-patak is kedvenc helyünk
volt..
 Az itt fogott apró halakat haza hoztuk a pici kerti tóba, ahol aztán
vagy maguktól pusztultak el, vagy a macskánk fogta ki őket..

A haveri kör másik fele. Balról jobbra: Attila, Tamás, és a legjobb

Barátom Gazdag Pisti..
Ide szúrom ezt a későbbi képet Pistiről, ami az esküvője napján
készült..
De a haverok után vissza térek a családra. Anyai nagymamámról
ez az egyetlen képem, ami megmaradt..
Valószínűleg ugyan akkor készült ez a kép Anyukámról..
És Apámról..
Szüleim kertészkednek, Nagypapám irányít.. a kutya meg Bobi.
Ez egy idegbajos puli volt, akitől még mi is féltünk.:)
Még egy utolsó fekete-fehér kép. Unokanővérem, Ági ballagásán
készült. Balról-jobbra: Ági Anyukája (Apám húga), Ágica, mögötte
már nem tudom ki állt, Lidi (Ő is Apám húga), Anyukám és 
Bogyiszlai Nagymamám..
Aztán kezdett színesedni az élet. Bátyám megnősült, majd építkezni
kezdett..
Megszületett első gyermeke, a keresztlányom, Gabi. Nagyapám imádta
dédunokáját..
Azért ritkán voltak még közös programok. Bátyó és én, egy kiránduláson..
Egy közös ebéden Anyukám..
Később én is megnősültem. Nagypapám még táncolt a lagzimon.
Itt épp unokanővéremmel, Marival..
Majd én is építkezni kezdtem. Előbb lebontottuk a ház tetejét, hogy aztán
a tetőteret alakítsuk lakássá..
Majd födémcsere, és lépcső betonozás..
Megszomjaztam a forró tetőn.. Pedig nem is szeretem a sört..:)
Szomszéd Jutkanéni is segített az építkezésben. Itt épp pihen
Anyukámmal..
Hmm.. Így néz ki egy huszon éves apa?:)
Pedig itt már az voltam.:) 
Sőt.. az építkezés idején Marika elmúlt már egy éves..
Az utolsó kép amit még ide illesztek az az Avia teherautó, amin
annak idején a pénzt kerestem. Imádtam.:)
Nosztalgia utazásom most itt véget ér. Gondolkodtam mit írjak
záró gondolatnak, de arra jutottam nincs szükség semmi
bölcselkedésre. Egyszerűen jó volt nézegetni fiatalságom
emlékképeit..

1 megjegyzés: