2010. december 15., szerda

Mosonmagyaróvár vára

Mosonmagyaróvár városban találhatjuk meg a várat, a város
északi részén. Autóval jól megközelíthető, és a parkolás sem 
jelent gondot. A várból mára csak a főépület, és a vele szemben
lévő kapu maradt fenn. A hajdani falak, bástyák eltüntek, és a
vizesárok sem létezik már, mivel a vár egész környezetét teljesen
beépítették, illetve parkosították...
 Közeledve a várhoz, egy Első világháborús emlékmű mellett sétáltunk
el..
A vár központi épülete eredetileg egy emeletes volt, a második
emeletet az 1810-es években építették rá..
Az épület szabálytalan négyszög alaprajzú, négy sarkán toronnyal.
A vár melletti töltés talán az egykori várfal helyén emelkedik..
Ma Mezőgazdasági Egyetem működik a várban, ezért sajnos nem tudtunk
bejutni, hogy legalább a belső udvart megnézhettük volna..
Az épület északkeleti sarkánál egykori várkápolna alapjait fedeztük fel.
A közelben azért lehet találni egy-két falmaradványt is..
És az egyik bástya töredéke is felfedezhető még..
A vár körüli töltésen a bejárati kapuhoz közeledtünk..
A kaputorony, ahol mi ezúttal elhagytuk a vár területét..
Ez a faragott kő arról tanuskodik, hogy itt már a római korban is
egy erődítmény állt..
A kaputorony alatt vezető boltíves bejárati folyosó..
Valaha a vizesárok felett fahíd vezetett a várba...
A kaput még felvonóhíd is védte, aminek kőkerete jól felismerhető..
A vártól délre kialakult várost is olaszbástyás kőfallal vették körül,
de az évszázadok folyamán ezeket már elbontották, köveiket beépítették
a terjeszkedő város házaiba. Így festett a vár, és a város alaprajza..
A kiegészítő fotók, és a rajz forrása:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Végül egy szép légi fotó a várról..




Mosonmagyaróvár várának története:
A vár mai állapotában szabálytalan alaprajzú 1,5-2 m falvastagságú, kétemeletes épülettömb, három lépcsõházzal, négy sarkán egy-egy négyzet alaprajzú toronnyal erõsítve, melyek közül a déli oldal két tornya manzárd-fedésû. A nyugati és az északi oldal elsõ emeletén pártázat látható, talán az eredeti védõfolyosó maradványa lehet, amely az elsõ emeletig 1602-ben már készen volt, míg a második emelet 1810-bõl való. Az épület északkeleti sarkánál gótikus várkápolna állt az 1600-as évekig. A keleti épületszárny egyik folyosójának végén kváderkövekkel kirakott egykori kútja található. Az egész várat eredetileg vizesárok vette körül, melybõl ma már csak a nyugati és a déli oldalon látható egy, részben vízzel feltöltött részlet.
Ma is megtalálható még a XV. századi 2-3 m vastag várfal több szakasza, valamint a fõtengelyében kissé tört vonalú, dongaboltozatú kaputorony, melynek alapfalai részben római, az oldalfalak pedig 2 m magasságig középkori eredetû, téglából, illetve szabálytalan alakú kõfalazatból rakva. Az egykori felvonóhíd bejáratánál kb. 1,40 m magas kõkeretes ajtónyílás látható. A felvonóhíd helyén ma tömör mellvéddel és kõlapokkal ellátott híd vezet a várba. A vártól délre alakult várost olaszbástyás védõövvel és vizesárokkal vették körül, amely vizét a Lajtából nyerte. Ezeket azonban ma már csak az utcahálózatból ismerhetjük meg.
Magyaróvár helyén már a római uralom alatt megerõsített katonai õrállomás állott,
,,Ad Flexum" néven. Az erõd valószínûleg a Lajta torkolatánál alakult ki, és bár pontos helyét nem ismerjük, feltételezhetõ, hogy ez a vár a mai vár területén helyezkedhetett el.
A népvándorlás idején csak az avar uralom leverése után emelkedett jelentõsége. Ez idõben ,,Vetovarium" néven 823-tól püspöki székhely, melyet II. Jenõ pápa a salzburgi érsekség alá rendelt. A honfoglaláskor a Lél törzs szállta meg e vidéket. Mint erõsség 1096-ban szerepel, Kálmán király itt szenvedett vereséget a keresztesektõl, akik ekkor a várat lerombolták.
IV. Béla király a Gyõr nemzetségnek hatalmas birtokokat adományozott, akik ennek fejében felépítették Óvárt és e családból származó Konrád királyi fõpohárnok s utódai innen felvették az Óvári elõnevet.
A tatárjárás alkalmával sokat szenvedett a város , és valószínû, hogy az ezt követõ helyreállításkor korszerûsítették a várat. Konrád 1260-ban Ottokár cseh király oldalára állt, és hûtlenségéért IV. Béla birtokaitól megfosztotta, de V. István közbenjárására a király 1263-ban visszaadta elkobzott vagyonát, köztük Óvárt is. A várat 1270-ben - ez idõben ,,Castrum Altenburch"-nak is nevezték - Ottokár foglalta el, azonban az ezt követõ békekötéskor kénytelen volt visszaadni. Albert osztrák herceg 1289-ben ostromolta a várat, melyet Óvári Szilveszter fia Bychow segítség hiányában feladott, de két év múlva, 1291-ben III. Endre király visszafoglalta.
A vár tartozékaival együtt 1364-ben a vöröskõi Wolfart Ulrik zálogbirtoka, és mint ilyen 1440-ben házasság révén a bazini Szentgyörgyi György grófé lett. A Szentgyörgyiek alatt épült a ma is látható dongaboltozatos várkapu, mennyezetén faragott címerükkel és a hét gótikus ülõfülkével.
E család kihaltával a vár és uradalma a koronára szállt, és 1521-ben II. Lajos király feleségének Máriának adományozta, aki Várkonyi Amadé Istvánt nevezte ki várkapitánynak.
Szulejmán közeledtére 1529-ben a 300 fõnyi õrség Hauser Lénárd várkapitány vezetésével elmenekült, így a várat a török kardcsapás nélkül foglalta el. Bécs sikertelen ostroma után a visszavonuló törökök a várat és a várost felgyújtották. A Habsburgok kezére került romos vár helyreállítását azonnal megkezdték. Szinán pasa 1593-ban rövid idõre elfoglalta, de 1594-ben Gyõr eleste után a császáriak visszafoglalták, és újraerõsítették.
Bocsakai hajdúi 1605-ben a várost felégették, de a várat elfoglalni nem tudták, amely azonban 1619-ben Bethlen Gábornak hódolt meg. II. Ferdinánd 1627-ben 46 000 forintért Harrach Leonhardnak, 1650.-ben pedig 200 000 forintért Draskovich Józsefnek zálogosította el Magyaróvárt, uradalmával együtt. A Kara Musztafa vezette török sereg 1683-ban a várat megszállta, és Bécs ismételt sikertelen ostroma után felgyújtotta.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején az osztrák-német csapatok birtokolták, majd 1712-ben - a szabadságharc bukása után - az ágyúkat, hadifelszereléseket Pozsonyba szállították át, ezzel megszûnt a vár hadi jelentõsége. Mária Terézia 1766-ban Krisztina nevû leányának ajándékozta, és így házasság révén Albert szásztescheni herceg birtoka lett. A napóleoni háború idején 1809-ben a franciák vonultak be a városba.
Az 1830-as években megkezdték a régi várfalak lebontását..

Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése