2010. december 6., hétfő

Zsámbéki Romtemplom

Már messziről jól láthatók a Zsámbék városka fölé emelkedő
gótikus templom romjai. Úgy gondolom, ez a templom méltán
megérdemel egy látogatást, hisz még romjaiban is gyönyörű
műemlék. Eredetileg egy Premontrei kolostor is csatlakozott
hozzá, de ennek már csak alapjai állnak. Egyik kirándulásunk
alkalmával betértünk ide, és készítettem néhány, számomra
gyönyörű képet, amiket most megosztok olvasómmal. A parkolóban
hagyva autónkat, máris a templom előtt álltunk..

Némi belépődíj ellenében léphettünk be az elkerített területre.
A főbejárat, mely eredetileg olyan lehetett, mint a Jáki templom
dúsan díszített bélletes főkapuja..

A főkapu feletti rózsaablak szépségét sajnos már csak elképzelni
tudjuk...

Belül, a bejárat feletti karzat..

A három hajós bazilikának sajnos már csak egy hosszanti fala áll..

A templom keleti végén, közvetlenül a szentélyek mellett csatlakozott
a kolostorhoz..

Középen a főszentély, mellette kétoldalt a két mellék szentély helyezkedett
el. Mára már csak a délkeleti mellék szentély maradt meg..

A sokat megélt nyolcszáz éves romok..

A déli torony még meglévő kőkupolájáról érdemes tudni, hogy erről
mintázták a Jáki templom kupoláit, azoknak felújításakor..

A Bazilika északi oldalához épített egykori Premontrei kolostor még
meglévő falai..

A kolostor udvarán lévő kerengő maradványai..

Jól esett leülni, és csak gyönyörködni az évszázados falakban..

Ez a terület volt a kolostor udvara..

A kolostor pincéjének lejárata..

Mint megtudtam, ez az emlékkő Möller István építészmérnök,
 a romtemplom helyreállítójának állít emléket...

Egy gyönyörű faragású oszlop a templom mögött. Eredeti helyét nem
tudom. (egy későbbi alkalommal készült ez a kép)

A templom mellett, az út másik oldalán öreg temető van..

Érdemes itt is egy sétát tenni, mert számos ilyen szép faragott sírkövet
láthatunk..

Rövid temetői sétánk után búcsút vettünk a szép bazilikától..

Íme, így néz ki a háromhajós bazilika alaprajza..
Forrás: wikipédia


Végül egy légi felvétel a Romtemplomról..




A Zsámbéki Premontrei Bazilika története:
Forrás:https://studhist.blog.hu/ 
Az 1050-es években már kőtemplom állt itt, amelyet a következő században bővítettek. III. Béla király második felesége, Capet Margit kíséretében érkező, francia származású Aynard lovagnak adományozta Zsámbékot. Az ő leszármazottai építtették 1220 körül (bizonyosan 1235 előtt) a Keresztelő Szent János tiszteletére fölszentelt későromán stílusú bazilikát, és a hozzá északról csatlakozó premontrei kolostort. A templom mai romos állapotában is a magyar építészettörténet kiemelkedő emléke. Az alapítókat a kolostor templomában temették el. IV. Béla király az alapítók utódainak kérésére megerősítette az akkor már felépült templom és kolostorra vonatkozó birtokadományokat. A tekintélyes, jelentős vagyonnal rendelkező kolostorban népes szerzetesi közösség élt, a tagok létszáma elérte a húszat is.
Zsámbék birtokosai, az Aynardok nemzetsége, III. Béla király nejének, Capet Margitnak kíséretében kerültek Franciaországból Magyarországra. Egyik utódjuk, bizonyos Smaragd comes adományozta az ezen a helyen álló régebbi templomot és a területet a premontreieknek. A feltárást és konzerválást irányító Möller István korábbi véleményével szemben, a mai felfogás szerint a templom keletkezését erősen elnyúló, de egységes terv szerint folytatott építkezésnek tekintjük. Építése zömében a tatárjárás előtti időre tehető, de a befejező építkezések már minden jel szerint a tatárjárás utánra tehetők.
1475-ben a pálos-rend tulajdonába került, majd később a törökök által megszállt hódoltsági területhez tartozott. 1763-ban földrengés pusztította, ekkor a helybeliek a templom köveinek nagy részét széthordták.
A 15. században leégett a kolostor, majd a premontrei rend hanyatlása miatt Mátyás király a pálosok kezelésébe adta át, pápai engedéllyel (1475). Az új birtokosok gótikus stílusú átépítést hajtottak végre. A premontreiek (eredménytelenül) tiltakoztak kolostoruk elvétele miatt.
Buda török kézre kerülése (1541) után ez a környék is az új hódítók kezére került. A pálosok nem tehettek mást, elmenekültek kolostorukból, amelyet a törökök erődítménnyé alakítottak át, és csak 1686-ban sikerült kiűzni őket Zsámbékról, amikor Buda is keresztény kézre került.
Az új birtokos Zichyek svábokat telepítettek Zsámbékra. Ők eleinte a várkastély kápolnáját használták. A templom sorsát 1763. június 28-án földrengés pecsételte meg: leomlott az északi mellékhajó boltozata és oldalfala. A rom gazdátlanná vált, a köveket széthordták a környékbeliek. A viszonylag nehezebben megközelíthető, romladozó középkori kolostortemplom helyett a település központjában építettek maguknak új templomot a zsámbékiak. Nem maradt volna semmi a romokból, ha Rómer Flóris bencés tanár, régész-művészettörténész és Henszlmann Imre műtörténész az 1870-es években fel nem hívják a figyelmet az értékes emlék megmentésének szükségességére. Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1889-ben Möller István építészmérnököt bízta meg az állagmegóvási munkákkal. A rombolásnak Möller István korszerű restaurálása (1896-1900) vetett véget. Módszere, amely szerint a romot romos állapotban konzerválta, a korszerű műemlékvédelmi elveknek megfelelő. A templomot csak a szerkezeti és állékonysági szükség szerint erősítette meg, részben az eredeti kőanyagból, részben a rekonstrukciós akciót bemutató tégla-aláfogásokkal. Részleteinek tiszta megtartásával hitelesen őrizte meg a magyarországi középkori építészet egyik legértékesebb, kőbe faragott dokumentumát.
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Zs%C3%A1mb%C3%A9ki_templom_%C3%A9s_kolostorrom


1 megjegyzés:

  1. Kedves Denevér ! Amit szószéknek gondol, az egy emlékkő Möller István építészmérnök, a romtemplom helyreállítója emlékére.

    VálaszTörlés