2011. január 3., hétfő

Győri kirándulás

Váchoz hasonlóan, Győrben sem maradt túl sok látványos
emlék az ottani várból. Pedig nagy, erős vár állott itt is, és
Váchoz hasonlóan várfal vette körül a vár mellé épült települést
is.. Mára már csak az északnyugati olasz bástya, és az ehhez
kapcsolódó falszakaszok maradtak fenn a Duna-Rába összefolyásánál.
A többi része a várnak elbontásra került, illetve beépült a város
terjeszkedése folyamán.. Kevés megmaradt falai mindenképpen
megérdemelnek egy látogatást, esetleg egy városnéző sétával egybe
kötve. Mi ezt tettük, és egy kellemes élménnyel gazdagodtunk. 
A következőkben erről a kirándulásról emlékezem meg. Íme
a vár egykori fala, háttérben az olasz bástyával..

A magas várfal a Rába partján..

 És egy tábla, mely a várról emlékezik meg..

Itt épült a falhoz a fülesbástya..

Ágyúk, amik egykor talán a várat védték..

Szégyellem, de elmulasztottam megnézni, kit is örökít meg ez a szobor..
Ígérem, ha legközelebb erre járok, bepótlom mulasztásom.:)

Ahol a folyók találkoznak..

A vármúzeum kapuja.. ami zárva volt.

Ez a délnyugati bástya maradványa..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Ez pedig az északnyugati bástya a folyó túloldaláról..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
 Ez az átjáró talán az egykori várudvarra vezetett..

Sikátor az épületek között..

Sétánk Győr belvárosába vezetett tovább.. Az első látnivaló, egy kis kápolna
alapjai voltak..

 Tér, a burkolatból feltörő szökőkúttal..

Egy szép homlokzat..

A győri városháza impozáns épülete..

Gyönyörű szökőkutak a városházzal szemben..

Győr városának címere..

A városháza másik oldala..

Városnéző sétánkat itt fejeztük be.. Íme az egykori vár alaprajza..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Ebből ma már csak ennyi látszik a levegőből..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
Végezetül egy régi metszet az akkori várról...







Győr várának története:
A város legrégibb neve kelta idõbõl származó Arabona. A németek Raabnak, a törökök pedig ,,Janik Kula", ,,Égett vár"-nak is nevezték.
A rómaiak uralmuk alatt a Rába és a Duna torkolatánál mesterségesen összehordott dombok - a mai Káptalan-dombon erõdítményt emeltek, amely azonban a népvándorlás korában teljesen elpusztult. Ezután az avarok építették meg itt gyûrû alakú, sáncokkal körülvett várukat, melyet 791-ben Nagy Károly foglalt el, majd Vastag Károly 855 körül a morva fejedelmességhez csatolt.
A honfoglalás során valószínûleg a fejedelmi törzs szállta meg az elhagyott vidéket. Anonymus A magyarok cselekedeteirõl írt mûvében nem említi Gyõr várát, ahol I. István király várispánságot szervezett, és megalapította a gyõri püspökséget is. Ennek épületei a korábbi erõdítmények alapjain, feltehetõen gerendákból épült, anyaggal tapasztott palánkváron belül helyezkedett el.
III. Henrik német császár Péter elûzése után, 1043-ban nagy haddal támadt Aba Sámuel király ellen. Henrik a Ménfõnél aratott gyõztes csata után Gyõr várát is ostrom alá vette és elfoglalta.
1241-ben a várost Frigyes osztrák herceg csapatai, a tatárok pedig 1242-ben dúlták fel.
A IV. Béla király által újra felépített és megerõsített várost 1273-ban a Zách nemzetség Felicián ágából származó Jób pécsi püspök, mosonyi fõispán embereivel Dénes püspöktõl vette el. Tõle viszont ez év áprilisában a Dunán mintegy 100 fegyveressel lehajózott Hacking Marward és Heiligenstadt Konrád foglalták el, és helyeztek el benne német õrséget. IV. László király júniusban visszavette Gyõr várát, de rövid idõ után Ottokár cseh király szállta meg. Lászlónak csak három év múlva sikerült felszabadítani, Rudolf német császár segítségével.
A vár 1403-ban Kis Károly fiának, Lászlónak hódolt meg, de Zsigmond király Stibor vajdával és a Garaiakkal visszafoglalta.
Hunyadi János és Rozgonyi Simon 1440-ben eredménytelenül ostromolta. Amikor 1440-ben Albert király özvegye, Erzsébet a csecsemõ V. Lászlóval Gyõrbe menekült, Czillei Ulrikot bízta meg a vár megerõsítésével. A kifizetetlen zsold miatt azonban az õrség Farkas László és Kollár Péter várkapitányok vezetésével fellázadt, és Gyõr várát III. Frigyes német-római császár kezére játszotta; csak 1447. június 1-én. A Radkersburgban kötött béke eredményeként került vissza Magyarországhoz.
A mohácsi csatavesztés után elõbb János királynak, majd 1527-ben Nádasdy Tamás várkapitány vezetésével Ferdinánd királynak hódolt meg a vár õrsége. Szulejmán császár hadainak közeledtére Lamberg Kristóf várkapitány 1529 szeptemberében a várat felgyújtotta, és a 150 fõnyi õrséggel együtt elmenekült. Valószínû, ekkor kapta a török ,,Janik Kula" ,"Égett vár" nevet.
A török terjeszkedése következtében Gyõr végvár és egyben a dunántúli fõkapitányság székhelye lett. A várható támadások miatt szükségessé vált az erõdítmények megerõsítése és bõvítése. I. Ferdinánd 1537-ben Fels Lánárdot bízta meg a várkapitányi teendõk ellátásával, aki azonnal megkezdte az erõdítési munkálatokat, melyet utána Nádasdy Tamás országod fõkapitány és tárnokmester folytatott. I. Ferdinánd 1558-ban nyolc évre békét kötött a törökkel, és ez alatt az idõ alatt, mint végvárat elsõrendû erõsséggé igyekezett átalakítani. Az új erõdítés terveit 1562-ben az olasz származású építész, Pietro Farabosco készítette el, míg a munkálatok irányítói Francesco Benigno és Bernando Gabelli voltak. A terv szerint a régi vár falait meghagyták ugyan, de a fellegvár jellegét megszüntették, és a várost az eddigi palánk helyett téglából rakott erõs falakkal vették körül, melynek sarkait öt és két hosszanti oldalt egy-egy fülesbástyával megerõsítették.
Az átlag 10 m magas falakat három oldalról mély és széles vizesárok övezte, melybe a Rába vizét vezették.
Megépült a vár három kapuja: a nyugati oldalon a Bécsi, vagy Rába-, a déli oldalon a Fehérvári, vagy Sokorói és az északi a Duna-, vagy Rév-kapu. A Bécsi és a Fehérvári kapuk felvonóhidasok voltak. Felépült a nyugati oldalon a Sforza-félbástya, és az északnyugati szögletén a kastély-bástya, az északi oldalon a Duna-bástya, az északkeleti szögletén a Szentdombi-bástya, a keleti oldalon a közép-bástya, a délkeleti sarkon a Új-bástya, a déli oldalon a Császár-bástya, és a délnyugati sarkon a Magyar-bástya.
A török Szinán pasa vezetésével 1594. szeptember 29-én 60 napi ostrom után Hardegg Ferdinánd várparancsnoktól és Perlin Miklós sáncmestertõl a várat elfoglalta. Emiatt Mátyás fõherceg õket árulóknak nyilvánítva fogságba vetette, majd 1595. június 16-án Bécsben mindkettõjüket lefejeztette. A török a vár elfoglalása után azonnal megkezdte az ostrom során keletkezett sérülések kijavítását. Négy év múlva, 1598. március 29.-re virradó éjjel Pálffy Miklós komáromi várkapitánynak és Schwarzenberg Adolfnak, a bécsi várõrség parancsnokának egyesített seregeinek sikerült visszafoglalnia úgy, hogy a francia Vaubcourt alezredes által petárdával berobbantott kapun behatolva a várat megszállták.
Az ostrom során megsérült védõmûvek kijavítását, korszerûsítését azonnal megkezdték, amely munkálatokat az 1660-as években fejezték be. A Bécs ellen vonuló. Musztafa vezette török sereg 1683-ban sikertelenül ostromolta. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a jól megerõsített Gyõr várát a kurucok meg sem kísérelték elfoglalni, így az továbbra is a császáriak kezén maradt.
A francia-osztrák háborúban a franciáknak 1809. június 24-én Gyõrt is sikerült elfoglalniuk. 1809. augusztus 31-én Napóleon császár egy éjszakára itt pihent meg. A bécsi béke eredményeként a franciák október 14-én a városból kivonultak, de elõbb a vár erõdítményeit felrobbantották, Ezután megszûnt a vár hadi jelentõsége, és 1820-ban megkezdték a bástyák és falak lebontását, árkainak betömését.
Ma már csak az egykori kastély-bástya, a Sforza-félbástya, az alatta húzódó néhány kazamata és a káptalan-domb déli oldalán levõ házak udvaraiban a XV. századi eredetû belsõ vár téglafalmaradványai láthatók.

Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése