2011. április 27., szerda

Siklós vára

Pécstől délre, mintegy harminc kilométerre fekszik Siklós városa.
E hangulatos kis város közepén, egy alacsony hegykúp tetején áll
a vár, ahová ezúttal ellátogattunk. Sajnos rögtön egy kis csalódással
indult a kirándulásunk, ugyanis a várat zárva találtuk. Felújítási
munkák folytak a várban, ezért csak kívülről járhattuk körül. De még
így is érdemes volt eljönni ide, hisz hazánk egyik leginkább épségben
maradt váráról van szó. Ez a vár is - mint a legtöbb várunk- a tatárjárás
utáni várépítési korszakban épült. Aztán az évszázadok során többször
átépítették, bővítették, sőt a vár alatti települést is fallal vették körül.
A városhoz közeledve már messziről lenyűgöző látványt nyújt a település
fölé emelkedő vár..

Az erődítmény déli oldalán parkoltunk le. A vár bejárata eredetileg ezen az egykor
kaputoronyként funkcionáló bástyán volt..

A több emelet magas várfal biztos védelmet nyújtott a támadóival szemben..

A vár délkeleti sarkán, ezt az ötszögletű bástyát a Perényiek építették valamikor
1515 után..

Remélhetőleg ezt a csúnya csövet eltüntetik a felújítás végére..

A külső vár fala a több emeletes védművekkel..

A vár egyik érdekessége ez a terasz, ami tulajdonképpen egy várfal darabból lett
kialakítva..

Ez a fal a külső vár fala volt, és itt csatlakozott a belső vár falához..

Ezek valószínűleg ágyúállások lehettek..

A külső vár északi oldalán a legnagyobb torony- a Gyüdi-torony- melynek feladata
a mellette lévő kapu védelme volt.. A fal mellett még felfedezhető a hajdani várárok is..

A külső vár északi oldala kívülről.. Itt már feltöltötték az egykori várárkot, ami pedig
körül vehette az egész erődítményt..

A belső vár északnyugati tornya..

Ez pedig már az úgynevezett nyakfalas barbakán északi oldala..

A barbakán déli oldalán helyezkedik el a Battyány-címeres egykori felvonóhidas kapu,
ami a belső vár bejárata..

Mivel sajnos nem tudtunk a belső várba bejutni, így kénytelen leszek néhány
kölcsönvett képpel kiegészíteni a sajátjaimat. De előbb még egy pillantás a külső
vár nyugati falára..

És most íme, így néz ki a várkaput magában foglaló barbakán belülről..


Mellette a régi kaputorony..

És a falszoros, ahová a régi várkapun lehetett bejutni..


A barbakánból magas védőfallal takart út vezet a vár belsejébe..

Ez az út egy boltíves folyosón a déli épületszárny alatt a belső várudvarra vezet..

Ez egy szabálytalan négyszög alakú várudvar..

Melynek keleti oldalán található a kápolna. Bejárata az udvarról..


Így fest a szentély belülről..

És kívülről..

Ez egy szép barokk erkély a palota épület déli oldalán..


Végül a várfal teteje az északi oldalon..

Kissé szomorúan vettünk búcsút Siklós várától. Jó lett volna bentről is megcsodálni.
Talán majd egy másik alkalommal..

Íme egy alaprajz a várat körülvevő külső védőfalról.                                                                         

És magáról a várról..

Végül egy szép légi felvétel a várról, és környezetéről..
A kiegészítő fotók és rajzok forrása:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php




A Siklósi vár története:
Forrás:http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/siklos_vartortenet_varrajz_vargrafika/
A külsõ és belsõ várból álló, szabálytalan alaprajzú belsõtornyos Siklós vára, a hasonló nevû község területén, egy alacsony hegykúpon épült. Miután építéstörténete során nem sok változáson ment keresztül a középkorban, ezért elfogadható Joseph de Haüy császári hadmérnök 1688.évi ,,Plan de la Ville et du Chateau de Siklos" feliratú térképe, a vár 1543.évi, tehát a török által történt elfoglalása elõtti állapotára.
A belsõ vár, vagyis a várkastély a szabálytalan négyszög alaprajzú várudvar köré épült, jelenlegi állapotában kétemeletes, nyugati falában külön a gyalogosok, külön a kocsik részére készült boltíves kapuval. A belsõ vár kapujához, annak védelmére egy 8,20 m átmérõjû, 1,35 m falvastagságú, pártázatos, magas védõfallal takart, körbefutó folyosóval ellátott, nyakfalas barbakán épült. A védõfolyosóra a barbakán belsejébõl felvezetõ lépcsõn lehet feljutni. A barbakán déli oldalán helyezkedik el a Battyhány-címeres, egykori felvonóhidas kapuja, melyhez enyhén emelkedõ, boltozott pillérsoron álló kocsiút vezet.
A várkastély legkorábbi része a déli oldalon lévõ, ma múzeumi célokra használt, téglalap alaprajzú épületszárny, a két végén álló egy-egy toronnyal. A két torony között helyezkedett el a kéthajós palotaterem, alatta a börtönnel és a kínzókamrával, ahol ma is láthatók a vallatáshoz használt különbözõ kínzóeszközök.
A várkastély délkeleti sarkában álló várkápolna, a késõ gótikus építészet gyönyörû alkotása. A kápolna bejáratához oszlopokon nyugvó, csúcsíves karzatos reneszánsz elõcsarnok csatlakozik, amelyhez a lenyûgözõen szép hálóboltozatos szentély kapcsolódik. A szentély falát hét, egy méter széles, hét méter magas, függönyíves ablak szakítja meg, a padlószintig lefutó mennyezetet tartó kõbordákkal.
A várkastély - a nyugati oldalt kivéve - szûk falszoros övezi, melynek délnyugati sarkán látható torony egykor kaputorony volt, és ezen keresztül lehetett bejutni a falszorosba.
A belsõ várat mintegy 1 km hosszú, ovális alaprajzú, külsõtornyos, kör, ill. négyzetes alaprajzú többemeletes védõmûvekkel erõsített védõfal övezte. E védõtornyok közül a legnagyobb volt az északi Gyüdi-torony, mely késõbb a várfal átépítése után a külsõ várat zárta le. A feltárás során megállapítást nyert, hogy egyrészt eredetileg a toronynál levõ kapun vezetett át az út a belsõ vár kapujához, másrészt a külsõ fal itt nem szakadt meg, hanem folyamatosan haladt tovább, így zárva körbe a várkastélyt.
A külsõ várat egy széles és mély árok övezte, ennek maradványai ma is láthatók.
A honfoglalás során e vidék a híres Botond törzsbeli Kán nemzetség szálláshelye lett. A település neve elsõ ízben egy 1191-es oklevélben fordul elõ ,,villa Suklos" alakban, amikor a Kán nembeli Siklósi Simon fia Buchk és Jul (Gyula) Siklós, Osztró, Kemes és Szaporcza birtokokon osztozkodnak a pécsi káptalan elõtt.
A siklósi vár alapjait a tatárjárás után e család egyik tagja vetette meg. A vár elõször a pécsi káptalannak Siklósi Miklós fiai részére 1294-ben kiadott oklevelében szerepel. ,,Castrum Soklos" néven, amikor Siklósi Gyula Baranya és Tolna megyei ispáné, kinek itteni várnagya 1297-ben Topord Mihály fia András comes.
A vár történelmi szerepe az Árpád-ház kihalása után, a királyválasztás idején kezdõdött. Ez idõben a vár birtokosa Siklósi Péter, Károly Róbert király híve volt, amiért a király ellen fellázadt Héder nembeli Henrik fia János - Németújvári János - azt ostrommal el akarta foglalni. Terve azonban nem sikerült, mert annak várnagya, a Siklósiakkal rokon Kán nemzetség Buchk ágából származó Beremendi István, sikeresen védte meg. Az ostrom után azonban Bremendi a rábízott, mintegy 1000 márkára becsült arany és ezüst tárgyakkal nem tudott elszámolni. Az ezért indított perben 1326-ban Sándor országbíró fogadott bajvívókkal vívandó, perdöntõ párbajra utasította a feleket. Azt, hogy ki lett a gyõztes, okleveleink nem említik, de tudjuk, hogy ezután a Beremendiek elszegényedtek, amibõl arra lehet következtetni, hogy a pert Siklósi Péter nyerte meg.
A XIV.század második felében, Nagy Lajos halála után a fõurak egy része nem ismerte el a király leányát, Máriát királynénak, ezért a Dráván túli részeken lázadás tört ki Pál zágrábi püspök, Horváti János macsói bán és Simontornyai István vezetésével, akik durazzói Kis Károlyt akarták a trónra juttatni. Ennek megakadályozására Garai Miklós nádor megbízásából, Mária és Erzsébet királynék beleegyezésével 1386.február 7-én a budai várban - a kutatások szerint az István-toronyban - Forgách Balázs gyilkos merényletet követett el Kis Károly ellen, aki súlyos sérüléseibe a visegrádi várba történt bezáratása után nem sokkal belehalt.
A lázadás elsimítása érdekében még ez évben a Délvidékre utazott Garai, Mária és Erzsébet, akiket azonban Horváti Gara falunál elfogott, Garainak fejét vétette, Erzsébetet megfojtatta, Máriát pedig várába záratta.
A lázadókhoz Siklósi Miklós is csatlakozott, amiért az idõközben királlyá koronázott Zsigmond 1387. április 13.-án Budán kelt rendeletével Siklós várát tartozékaival együtt a hûtlenségbe esett fõúrtól elvette, és azokat a Rátót nemzetségbõl származó Pásztói Kakas fiainak Jánosnak és Lászlónak, Pásztói István fia Lászlónak, valamint Pásztói Domokos fia Jánosnak adományozta. Rövid hét esztendõ után azonban Siklós vára és tartozékai ismét a Garai család kezére került, akik a Kakasoktól pénzen; míg a Siklósi család utolsó tagjaitól Pál fia Miklós ágostonrendi szerzetestõl, osserói püsapökké történt kineveztetése révén szerezte meg.
A Zsigmonddal elégedetlenkedett fõurak 1401. április 28-án, a Csehországból hazatérõ királyt Budán elfogták, és elõbb a visegrádi, majd Garai Miklós közbenjárására a siklósi várba zárták, ahol öt hónapig - ez év júniusától októberéig - tartották fogságban, majd innen az ugyancsak a Garai család birtokában levõ pápai várba szállították. Miután az országnagyok az új király személyében megegyezni nem tudtak, Garai Miklósnak párthívei segítségével sikerült a fõurakat Zsigmonddal kibékíteni, aki kiszabadulásakor megígérte, hogy az idegen kézen levõ várakat visszaadja tulajdonosaiknak, a magyar törvényeket betartja, valamint az ellene fellázadtakat nem bünteti meg.
A fogságból kiszabadult Zsigmond a hozzá hûséges Garai Miklóst nádorrá nevezte ki, és ez idõtõl Siklóst ,,Civitas Palatinalis"-nak, a nádor városának is nevezték, utalva arra, hogy ura az ország nádora.
A Garai család Garai Jóbbal 1482-ben kihalt, így a siklósi vár uradalmával együtt a korona birtoka lett, és mint ilyet, az ez év áprilisában Mátyás király fiának, Korvin Jánosnak adományozta.
Korvin János 1504-ben, fia Kristóf pedig 1505-ben meghalt, így Siklós II. Ulászló király kezébe került, aki azt Korvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, majd ennek második férjének, Branderburgi Györgynek adományozta, akitõl viszont Újlaki Ferenc vette meg. A szerb források szerint 1508-1515 között Stilanovics István despota volt a földesura.
II. Ulászló 1515-ben a várat és uradalmát Perényi Imre nádornak adományozta, aki nagy gondot fordított annak kijavítására, bõvítésére. Tovább fokozta a vár védelmi képességét a falszorosok feltöltésével, pajzsgát alakú földvédõmûvekkel, sáncok és várfalak elé épített sokszögû, olasz rendszerû bástyák emelésével. Ekkor készül el a kápolna elõtti ötszögû bástya, valamint a külsõ fal déli sarka elõtti Perényi-címeres, feliratos bástya is.
Itt élt Perényi Imre második feleségével, Kanizsai Dorottyával, kinek nevéhez fûzõdik a mohácsi csatavesztés során meghalt hõsök nagy részének eltemettetése, akik között ott volt mostohafia, Perényi Ferenc váradi püspök is.
Perényi Imrének 1519-ben bekövetkezett halála után a hatalmas uradalmat fia Péter koronaõr, elõbb temesi fõispán, majd erdélyi vajda örökölte, aki a királyi koronát és a koronázási ékszereket is idehozatta.
Miután Szapolyai János 1529-ben a töröknek meghódolt, az ekkor Ferdinánd-párti Perényi a koronával és jelvényekkel Sárospatak várába akart menni. Tervét azonban a Szapolyai oldalán álló Szerecsen János pécsi püspök megtudta, és Perényit a Tolna megyei Kajdacson embereivel elfogatta, családjával együtt Pozsega várába záratta, a koronát a jelvényekkel pedig a török szultán táborába szállította, aki azt Szapolyainak adta át.
Perényi kiszabadulása után Szapolyai pártjára állt, majd ennek halála után 1540-ben ismét Ferdinánd híve lett, aki azonban árulónak nyilvánítva elfogatta, és 1542-ben Esztergom várába záratta. Innen 1547-ben szabadult ki, de már a következõ évben, 1548-ban meghalt.
Siklós vára Perényi távollétében Vas Mihály várnagyra és helyettesére, Nagy Zsigmondra volt bízva. Amikor a török az õrségnek szabad elvonulást ígérve a várost nyolc, a várat pedig háromnapi ostrom után elfoglalta, szavát megszegve a távozókat megtámadta, és legnagyobb részüket, köztük Vas Mihályt is megölte. A török erõs õrséget tartott a várban, így visszafoglalása csak Buda várának felszabadítása után vált lehetõvé. A mintegy 300 fõnyi õrségtõl 143 évi megszállás után 1686. október 28-án, nyolcnapi ostrom eredményeként bádeni Lajos õrgróf vezette seregnek sikerült visszavenni, aki a vár védelmét Veszely ezredesre bízta.
I. Lipót 1698. december 1-én a siklósi várat és uradalmát az olasz származású Caprara Aeneas császári tábornoknak adományozta, aki a romos részeket lebontatta, és megkezdte a ma is látható várkastély felépítését. Õ boltoztatta alá állandó kapuvá és híddá a barbakán felvonóhídját is. A munkálatokat 1701-ben bekövetkezett halála után az új birtokosok, Batthyány Ádám gróf és fia Lajos herceg fejezték be.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1705-ben Bottyán generális foglalta el a várat és tartotta egy évig kezében.
A szabadságharc leverése után a siklósi uradalmat 1728-ban a Caprara örökösöktõl 96 200 forintért Batthyány Ádám özvegye, Strattmann Eleonóra és gyermekei váltották magukhoz. A birtokos Batthyány Kázmér gróf 1848-ban a déli részek kormánybiztosa, majd Kossuth Lajos külügyminisztere lett. Emiatt a szabadságharc bukása után birtokait, köztük a siklósi várat is a császáriak elvették, õ pedig kénytelen volt külföldre menekülni. Az 1860-as évi általános amnesztia után Batthyány Gusztáv és családja visszakapták az elkobzott siklósi birtokot, és ekkor újra kijavították a vár egyes romos részeit.
A Batthyányaktól 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg kétmillió forintért, kinek halála után fia, a késõbbi gróf címet szerzett Móricz baranyai fõispán örökölte. E családtól vette meg 1943-ban a kincstár azért, hogy a várkastély honvédtiszti üdülõvé alakítsa át.
A felszabadulás után az Országos Mûemléki Felügyelõség által megkezdett, majd befejezett helyreállítás, konzerválás után ma régi szépségében mutatja be a várat és környékét, Baranya megye Tanácsa.

Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php 





 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése