2011. szeptember 9., péntek

Nagyvázsony vára

Ki ne ismerné Nagyvázsony várát? Az egyik leginkább látogatott,
közkedvelt turista célpont ez a kis dunántúli erőd.. Sosem volt komoly
katonai jelentősége, talán mérete, és fekvése miatt.. Leginkább lovagvár
volt ez, főúri lakhely, mely biztonságot nyújtott a portyázó rablótámadások
ellen, de mint végvár, nem jelentett komoly célpontot. Legismertebb ura
Kinizsi Pál volt, aki Mátyás királytól kapta jutalmul kiváló katonai eredményi
elismeréseként.. Már első pillantásra magával ragadó látványt nyújt ez
a kis vár..
A lakótorony a mai napig épségben megmaradt, bár az oldalán oriási
repedés éktelenkedik..
A kaput védő barbakán is viszonylag épségben fennmaradt..
Egy szerény belépődíj ellenében beléphettünk a barbakán belsejébe. Első
utam a gyilokjáróra vezetett..
Innen szép rálátás nyílik a vár-kápona épületére..
A külső, és belső fal közt lévő farkasverem felett átívelő hídra..
És a hajdani várudvarra.. Háttérben, keresztben állt a palota-szárny..
Egykor a két fal közötti terület vízzel volt elárasztva...
Ehhez a vizet valószínűleg ez a még ma is aktív kis forrás adta..
Sétánkat az egykori vizesárokban folytattuk tovább..
A belső vár falát több helyen kis bástyákkal erősítették meg..
Melyek oldalán apró lőrések lettek kialakítva..
Napjainkban itt tartanak bemutatókat, a középkori lovagi tornák
szemléltetésére..
A torony nyugati oldalán jól látható, hogy a palotaszárny hol csatlakozott
hozzá..
Sajnos a palotának mára csak az alapfalai maradtak fenn. Itt találtunk
rá erre a kis ajtó nyílásra is..
De itt csakhamar zsákutcába kerültünk..
Úgyhogy utunkat a kápolna felé folytattuk. Ott állították ki Kinizsi Pál
sírkövét..
Nem maradt más hátra, mint a lakótorony  meghódítása. Ma a torony
minden emeletén korabeli kiállítás látható. Ennek szemléltetésére csak
egy páncél öltözet..
A toronyban még mellékhelyiség is volt..
Aminek a végterméke itt a torony déli oldalán távozott.. de hogy hová,
az rejtély a számomra...
Végül felértünk a torony tetejére..
Ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra..
A lőréseken át messzire ellátni..
Innen szép rálátás nyílik a barbakánra..
És a kápolnára, a palota maradványaival..
Miután eleget gyönyörködtünk a kilátásban, elbúcsúztunk ettől a szép
hangulatos lovagvártól...
Végül a vár alaprajza..
És egy gyönyörű légi felvétel az erődről..
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php




Nagyvázsony története:
Forrás:http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/nagyvazsony_kinizsi_var_varrajz_vartortenet/
A szabályos téglalap alaprajzú, külsõtornyos vár a Séd patak partja mentén, egy alig kiemelkedõ dombon épült.
A vár magva a XV. századi eredetû, egykor 25 m magas, 10x12 m méretû, alul 2-2,5 m, felül alig 1 m vastag falú négyzetes lakótorony, az ehhez északról csatlakozó kõfallal körülvett várudvar és a keletrõl bevezetõ kaputorony. A lakóépületbe az elsõ emeleten nyílt, csapóhídként leengedhetõ külsõ ajtón keresztül lehetett bejutni, ahonnan csigalépcsõ vezetett a felsõ emeletre, de ugyaninnen lehetett a kúttal ellátott földszinti részbe leereszkedni. A torony tetejére késõbb épített ágyúterasz helyén eredetileg feltehetõen faszerkezetû védõfolyosó lehetett magasba nyúló sátortetõvel.
A lakótorony második emeletén a lovagterem, a harmadik egy kisebb elõtérbõl nyíló nõi lakosztály és a déli homlokzat elé kiugró árnyékszék épült. Ezt a magot vizesárok vette körül, amelyben csapóhíd vezetett keresztül. A városban fakadó vagy az ide vezetett forrás vize látta el az udvaron épült vízgyûjtõt is ivóvízzel.
A vár bõvítése Kinizsi Pál nevéhez fûzõdik, bár errõl írásos emlékünk nemigen maradt. Az építkezések során a lakótorony körül mintegy 20-30 méteres körzetben észak felé kimélyítették a talajt, és az innen kitermelt földbõl a vár nyugati oldalán 10-15 m magas földsáncot emeltek, melynek belsõ oldalát rézsûs támfallal erõsítették meg. Ezután megépült az északi, majd a déli külsõ fal, melyeket ugyancsak támpillérekkel biztosítottak, és végül elkészült a keleti várfal is. Az így kialakított 48x65 méteres területen belül megépült a lakótoronyhoz L alakban csatlakozó kétemeletes palota. A palota pontos beosztását nem ismerjük, de bizonyos, hogy a várudvarról díszlépcsõ vezetett az elsõ emeletére. Egy-egy szinten 4-6 nagyobb méretû helyiség volt. Itt helyezkedett el a lakótoronyból ide telepített lovagterem és az elsõ emeleten a házi kápolna.
A lakóhelyiségek elõtt többszintû, 4-5 m szélességû, körbefutó védõfolyosó húzódott, melynek falaiban keskeny lõréseket vágtak, és az épülettömb négy sarkán egy-egy kerek alaprajzú külsõ tornyot emeltek.
Feltehetõen 1490 után épült meg a nagyjából patkó alakú, két emeletes magas - barbakánszerû - kapuvédõmû, bejáratát egy keskeny, kétemeletes kiugró kaputorony védte, amelyhez az elõtte levõ árkon át, cölöpökön nyugvó fahíd vezetett. Az övezõ árok szélén és a várfalak külsõ síkja mentén palánkfal húzódott.
Nagyvázsony és vidéke a Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség õsi birtoka volt, e nemzetség már a XII. században szerepelt okleveleinkben. A vár, illetve annak lakótornyának építése is e nemzetség nevéhez fûzõdik. Az építés pontos idejét nem ismerjük, de tudjuk, hogy Vezsenyi László Mária királynétól 1384-ben kapott engedélyt arra, miszerint barnagi birtokán, a Szabad-hegyen várat építhessen. A Zádorvár építését a veszprémi káptalan 1386-ban per útján leállíttatta és bár az ezt követõ évtizedben az építkezés folytatódott, a majdnem kész várat rövid idõ után elhagyták. Az ezt követõ években Vázsony mellett felépítették a ma is látható vár magvát képezõ lakótornyot, az övezõ falakkal és a kaputoronnyal. Vázsonykõ az 1437-es várösszeírásban még nem szerepelt.
A vár elsõ ízben csak 1469-ben fordult elõ okleveleinkben ,,castrum Wasonkew" alakban Udvary Pál várnagysága idején. A család utolsó férfitagja Vezsenyi László volt, Mátyás király hû embere, aki többször járt Rómában, Velencében követként, 1472-ben meghalt. A királyra szállt vázsonyi birtokát Mátyás kedvelt vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta.
Kinizsi hûségesen szolgálta a királyát, Mátyást, részt vett a moldvai hadjáratban, 1471-ben visszafoglalta Nyitra és Hubina várakat a lengyelektõl, 1476-ban, mint Nándorfehérvár kapitánya részt vett Szabács visszavételében, a következõ évben az ausztriai hadjárat egyik hõse volt. 1478-tól a déli részek fõkapitánya lett, egyben temesi fõispán is. Kenyérmezõnél mérte a legnagyobb vereséget a törökökre, akik kénytelenek voltak 1483-ban békét kérni. De hiába volt minden vitézsége, õt is utolérte a halál 1494. november 29-én.
A vázsonyi pálos templomban temették el, vörös-márvány sírkövét felesége Magyar Benigna készíttette.
Benigna asszony nem sokáig maradt özvegy, mert alig fél év múlva Kamácsáci Horváth Márkhoz ment feleségül. Horváth 1508-ban meghalt, és Benigna a következõ évben már Kereki Gergely felesége lett, aki okmányhamisítástól kezdve templomfosztogatáson keresztül a rablógyilkosságig minden bûnt elkövetett. Végül is 1519-ben saját felesége gyilkoltatta meg Kerekit. A férjgyilkost a bíróság halálra ítélte, és vagyonát elvette, de II. Lajos király Kinizsi Pál érdemeire tekintettel megkegyelmezett neki.
A vár a mohácsi csatavesztés utáni idõben elhagyatottan állt, amikor 1527-ben Szapolyai János Bodó Ferencnek? Kinizsi egykori várnagyának, 1528-ban pedig Ferdinánd király a Horváth testvéreknek adományozta. Vázsony a török terjeszkedés során fontos végvár
lett, és a pápai vár kapitányának volt alárendelve. A XVI. század végén 1593-ben Veszprém elestének hírére az õrség a várból elmenekült, és így a feltehetõen török kézre került. Nem sokkal késõbb azonban ismét a magyaroké, akik 1605-ben Bocskai István hajdúi, majd 1620-ban Bethlen Gábor hadai elõtt nyitották meg a vár kapuit. A XVI - XVII. századi építkezések idején került sor a lakótorony legfelsõ faszerkezetes szintjének kõvel történt átépítésére, ezáltal egy emelettel való magasítására. A barbakánt megerõsítették, a falakat kb. 2 m magas földfallal vették körül, melyet cölöpsorral és vesszõfonással rögzítettek.
A Horváth család kihaltával 1649-ben a várat Zichy István szerezte meg, de benne továbbra is királyi õrség maradt. Thököly kurucai Barkóczy Ferenc vezetésével 1683-ban elfoglalták. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején még játszott némi szerepet, de ennek leverése után megszûnt minden hadi jelentõsége. Késõbb a lakótoronyban börtönt létesítettek, majd 1756-ban egy pálinkaégetõ vette bérbe. A vár karbantartásával senki sem törõdött, és 1856-ra már csak a torony állt, annak zsindelytetejét 1857-ben tûz pusztította el. Ettõl kezdve a torony még épen maradt helyiségeiben kiöregedett cselédek laktak, ahonnan az utolsó 1955-ben költözött ki.
A vár feltárását és mûemléki helyreállítását 1955-ben kezdték meg. Régészeti munkáit Éri István, építészeti helyreállítását Sedlmayr János végezték..

Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése