2012. március 20., kedd

Csővár

Váctól keleti irányban haladva, nem egészen 20 km-t autózva
értük el Csővár települést. A faluban a Rákóczi utca végéig még
autóval folytattuk utunkat. Ott, a falu keleti szélén azonban leparkoltunk
a várhegy lábánál, hogy onnan gyalogosan folytassuk a várhódító
utunkat..


A jobbra kanyarodó föld úton indultunk el a romokhoz. Hamarosan
egy kis patak állta utunkat,ami csak úgy egyszerűen keresztül folyik
az úton. Ám könnyedén átugorható, nem éreztük a híd hiányát.
Minden kereszteződésnél balra tartva, az iramtól függően kb húsz
perces gyaloglásra számíts fel a romokig. Nem túl megerőltető séta
ez, mert az út nem vészesen meredek. A 349 méter magas mészkő
csúcs tetejére érve megpillantottuk a vár maradványait..


Felfelé haladva tulajdonképpen megkerültük a várat, így annak nyugati 
oldalához érkeztünk. Ez volt a leggyengébb oldal, mivel a várat három 
oldalról a meredek hegyoldal is védte. Nyugatról viszont lankásabb, ezért
a védelem érdekében itt jobban meg kellett erősíteni. Jól látható a domb
oldalán az emberi kéz nyoma..


A falak előtt egy széles sáncot alakítottak ki, ami megnehezítette a falak
ostromát. Ez a sánc még most is jól látható...


A vár legmagasabb épülete a nagy torony az erősség nyugati oldalát
volt hivatott védeni.. Sajnos már csak a délnyugati sarka áll több emelet
magasan...


Valószínűleg ez a fal töredék a kaputorony része lehetett...


Az ÉNY-i nagy bástya is a gyengébb nyugati oldal erősítését szolgálta..


A nagy rondella viszonylag jó állapotban élte túl az évszázadokat..


Nem volt ilyen szerencsés a vár déli fala. Sajnos szinte teljesen eltünt,
csak az alapjait lehet felfedezni itt-ott az aljnövényzetben...


A várudvaron még ma is jó állapotban van azonban a téglával körbe
falazott ciszterna..


Az északi oldalon gazdasági épületek állhattak.. itt volt a konyha is..


Valami csoda folytán megmaradt ez a faragott vízelvezető vályú, ami
a konyha szennyvizét vezette a várárokba..


Ez talán a vár ÉK-i sarkában lévő kápolna maradványa lehet..


Az udvar keleti részén egy beomlott pince nyomai fedezhetők fel...


A vár keleti falából viszonylag hosszú szakasz áll még...


A keleti szárny udvari falának maradványa ma a vár messziről is jól
látható jellegzetessége..


A külső várfal, és a belső vár között egykor mély várárok húzódott.
Ezt azonban már szinte teljesen feltöltötte a törmelék..


A keleti oldalon a sziklák peremén állt egy figyelő bástya is.
Sajnos ebből se sok maradt ránk..


A vár déli oldala alatt a hegyoldalban egy kis természetes barlang
bejáratát fedeztük fel..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
Ahová természetesen nekünk be is kellett másznunk..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
De hamar rájöttünk, hogy ez a barlang már lakott.. hát nem maradtunk
sokáig..


Elindultunk hát vissza a vár északi fala mentén..


Ez valószínűleg egy lőrés lehetett...


Vissza értem a nyugati rondellához..


Az egykori kaputoronynál köszöntünk el a vártól...


Csővár egy kellemes élmény lehet minden várbarát számára. Nem nehéz
megközelíteni, tehát akár kisgyermekekkel is bátran fel lehet látogatni
egy kirándulás erejéig...


Végezetül íme a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


És egy szép légi felvétel a várról..
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


Csővár helyzete a térképen, és szomszédos várai..


Csővár rövid története:
Forrás: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_grafikak.php?betuazonosito=C&azonosito=2529&gkatazonosito=4666
A Cserhát hegység déli lábánál található Csővár községétől északnyugatra emelkedik a 394 méter magas, meredek terméskősziklát koronázó szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár.
Valószínűleg a tatárjárás pusztításai után IV. Béla ösztönzésére emeltette a környező vidék földesura, a Zsidó nemzetség. A 14. század elején Csák Máté fegyveresei megostromolták és lerombolták , újjáépítésére csak jó száz esztendő múltán került sor. A Csői-Nézsai nemesi família összefogva a felvidéki területeket megszálló cseh huszitákkal, valóságos rablótanyává változtatták a hegyi sasfészket, innen indítva rablóportyáikat a környező települések ellen. Még Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt is állandóan panaszkodtak erőszakos uraira, így 1470-ben maga az uralkodó nevezte `hűtleneknek` Nézsai Lászlót és Jánost. Gaztetteiknek csak az vetett véget, hogy 1474-ben fiúutód nélkül hunytak el, így birtokaik visszakerültek a királyi Kamara kezelésébe.
1486-ban Hunyadi Mátyás törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta oda sok más uradalommal egyetemben, ezzel akarván biztosítani, hogy mint az ország leggazdagabb földesura, biztosítva legyen a trón megszerzésére az esélye. Halála után azonban a felbátorodott főnemesek sorra kaparintották meg János herceg várbirtokait, így Csővárt 1496-tól Ráskai Balázs báró mondhatta a magáénak. A dúsgazdag főúr, aki 1498-tól királyi tárnokmester hivatalát viselte, reneszánsz stílusú átépítéseket végeztetett a várban, amit így kényelmes lakópalotává változtatott. Ez jelentette Csővár virágkorát, amit a 16. században rövidesen a pusztulás követett.
Csővár erőssége két részre osztható, külső- és belsővárra. A külsővár 110 x 60 méteres területet foglalt magába, míg a belsővár maradványa megközelítőleg 36 x 25 méter nagyságú. Három oldalról 10 méter széles, részben sziklába vésett szárazárok, míg a negyedik déli oldalon meredek, szinte függőleges, 100 méter mélységű szakadék védelmezte a támadóktól. A 16. század első felében létesítették a külsővárat, melynek legjelentősebb védőműve a 20 méter átmérőjű ágyúrondella. Az elpusztult kaputornyon belépve a déli falszorosba érkezünk, aminek jobb oldalán tátong a szakadék. Megkerüljük a belsővárat, aminek kapuja valószínűleg a keleti oldalon nyílt, de még nincs feltárva. A keleti palotaszárny kőfala még több méteres magasságig áll, falában nagyobb üregek jelzik az egykori ablaknyílásokat. A mindent elborító növényzetben nehéz felismerni az egyes épületeket, a legtöbből - köszönhetően a környékbeli lakosok és a földesúr nagymértékű bontásainak - csak az alapfalak maradtak meg. Az északi és a déli oldalon gazdasági helyiségek, míg a délnyugati sarkon egy négyszögletes 1,8 méter falvastagságú, 5 x 3,5 méter belső szoba méretű háromemeletnyi magas torony csonkja mered az égbolt felé. A belsővár udvarán téglával kifalazott 4 méter átmérőjű, ovális ciszternát vágtak a sziklába az egykori mesterek.
Buda 1541-es elfoglalása után a megszállás veszélye egyre közelebb került a nógrádi területekhez is. Földesura, Bebek Ferenc báró igyekezett a tüzérségi fegyverekkel vívott hadviselésnek ellenálló módon megerődítetni, ekkoriban létesítették a kerek ágyúrondellát is a külsővárban, de ennek ellenére sem képviselt már jelentősebb katonai értéket a királyi végvárrendszerben. 1544-ben Nógrád, míg két esztendő múltán Szanda is a pogányok hatalmába került, így a csővári keresztény vitézek két tűz közé szorultak. 1550-ből még ismeretes a csővári kapitány írásos jelentése Habsburg Ferdinánd királyhoz, amit a kémei és a foglyul ejtett törököktől szerzett a hadi helyzet alakulásáról.
A következő esztendőben aztán Csővárat is megrohanták és elfoglalták a hódítók. Rövid ideig még lakták az épületeit, amiről a régészeti feltárás során fellelt használati tárgyaik is tanúskodnak, de a hódoltság északabbra tolódásával a sorsára hagyták. A pusztuló maradványait az 1730-as években a Prónay família részben lebontatta, hogy köveiből új barokk kastély létesíthessen Acsa község belterületén. Az 1950-es esztendőkre már végső romlásba jutott a középkori vár, de lelkes helybeli kezdeményezéssel az uolsó órákban megmentették a leomlani készülő öregtorony csonkját, aláfalazva az objektumot. Ekkor került sor a várrom területének megtisztítására, az udvar közepén lévő ciszterna vizsgálatára, amelyből szépen faragott reneszánsz kőtárgyak kerültek elő. A leleteket a penci falumúzeumban helyezték el. Sajnos a lelkesedés később alábbhagyott, így napjainkra ismét visszahódította a természet a csővári romokat, melyeknek szakszerű feltárása és megóvása a jövő feladatai közé tartozik...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése