2012. május 21., hétfő

Visegrád, Alsóvár

Visegrád... Dunakanyar... Hazánk egyik legszebb ékköve.
Itt emelkedik a Duna fölé az egyik legszebb várunk, a Visegrádi
fellegvár, amit szerintem mindenki jól ismer. Ezt a gyönyörű
várat egy völgyzáró fal kötötte össze a hegy lábánál épült kisebb,
Királyi székhelyül szolgáló várral. Ezt az erősséget kerestem fel
ezúttal.


A magas északi völgyzárófalat két őrtorony is erősítette a
hegy oldalon..


A vár turistáktól elzárt keleti fala..


És egy elfelejtett kis ajtó ami innen a várba vezetett...


A északi kaputorony alatt egy kis udvarra érkeztünk..


A bejárati kapu felett királyi címer díszeleg...


A várudvaron lévő ciszterna Mátyás idején készült. Ekkoriban temették be a keleti
oldalon kialakított felső teraszon lévő kutat.


A vár fő épülete a hatalmas, ötemeletes, hatszögletű lakótorony. Ennek hatodik szintje,
egy fedetlen védőterasz volt..




A tetőteraszról a tornyot körülölelő faszerkezetű erkélyfolyosóra lehetett kilépni...


Az emeleti szinteket díszes, oszlopos bélletű ikerablakok világították meg..


Az erőd nyugati fala...




Aminek sajnos ma már csak egy rövid szakasza áll...




A nyugati fal előtt Mátyás idejében egy ágyúteraszt alakítottak ki...




Az ágyúterasz támfala kívülről..


A nyugati falhoz további építmények is csatlakoztak, ám ezeknek mára csak az 
alapjai maradtak meg..


Egy beomlott pince nyomai...


Itt mindennaposak a turistákat szórakoztató előadások..


Elindultunk a vár déli oldalát őrző kapu felé...


A déli kapu tetejéről is készítettem néhány fotót...


A vár déli oldalán is húzódott fal a Dunától, de ez a fal nem ért fel a Fellegvárig. Csupán
a hegy egy magasabb sziklás részéig építették fel..


A déli fal alapkövei belevesznek az aljnövényzetbe...


A déli kapu kívülről, a még álló falszakasszal..


És itt búcsút is vettünk az Alsó-vártól, hogy folytassuk utunkat a Királyi palota felé.


Végül a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


És egy szép légi felvétel az Alsó-várról és a Salamon toronyról...
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php




A Visegrádi Alsó-vár története:
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php
A tatárjárás tanulságai és egy újabb mongol támadás tervérõl keringõ hírek 1247-ben arra ösztönözték IV. Bélát, hogy az ország nyugati felét védõ Duna vonalát modern kõvárakkal erõsítette meg. Ekkor kezdõdött az új visegrádi vár építése.
Az alsóvár építési központjának pontos meghatározására nincs adatunk, de valószínûleg a munka befejezésére utalhat, hogy IV. Béla 1265. októberében már Visegrádon tartózkodott.
A fellegvárat egy hosszú, két õrtoronnyal megerõsített völgyzárófallal kötötték össze a Duna partján épült négyzetes toronnyal. A Duna-parti toronytól egy második völgyzárófal is elindult, de az jóval gyengébb volt, nem épültek rajta tornyok és csak a várhegy alsó sziklájáig nyúlt. A völgyzárófalakon vezetett át az országút, amelyet az északi falnál kaputorony, a délinél pedig egy egyszerûbb kapu zárt le. Az alsóváron belül egy - a korszak közép-európai építészetében szinte egyedülálló - hatalmas hatszögletû lakótorony emelkedett. Az alsó öt szintjén egy-egy lesarkított téglalap alaprajzú terem helyezkedett el, amelyek gerendafödémjeit oszlopok tartották. A hatodik szint fedetlen védõterasz volt, amelynek falait pártázatos gyilokjáró koszorúzta. A tetõteraszról a tornyot körülölelõ faszerkezetû erkélyfolyosóra lehetett kilépni. A földszintnek és az elsõ emeletnek külön-külön bejáratai voltak, amelyek a védett keleti oldalról nyíltak. Az elsõ emeletrõl indult a felsõ szinteket összekötõ lépcsõ, amelyet a torony déli sarkában helyeztek el. A támadásnak jobban kitett északi oldalt tömör sarkantyú védte. A második és ötödik szint közötti termeket nagy, oszlopos kandallók fûtötték és a keleti és nyugati falba vágott díszes, oszlopos bélletû ikerablakok világították meg. A lakótorony északnyugati sarkához kis árnyékszéktorony csatlakozott, amelyet a második, harmadik és negyedik szintrõl lehetett megközelíteni.
A vár 1300 után Vencel király, majd Csák Máté kezére került, akitõl Károly Róbert hívei 1317-ben ostrommal szerezték meg. 1323 után, amint a királyi udvar visszaköltözött az ország közepére, jelentõs építkezések indultak a királyi székhellyé emelt Visegrádon. Károly Róbert elõször a vár erõsítését és udvara számára lakhatóvá tételét kezdte meg. Az alsóvár lakótornya körül egy belsõ, négyzetes alaprajzú várfalövet építettek, melynek magasabban fekvõ keleti felén zárt teraszt alakítottak ki. Ezen helyezkedett el a vár kútja és itt állt egy pénzverõház is. Errõl a teraszról vezetett át egy híd a lakótorony harmadik szintjén újonnan kialakított, felvonóhíddal védett bejárathoz. E munkákkal egy idõben a lakótorony belsejét is jelentõsen átépítették. Az elsõ két szintet keresztfalakkal négy, a többi emeletet pedig egy-egy kelet-nyugati irányú fallal két-két helyiségre osztották. Az ötödik szintet fedõ födémet ötsüveges bordás boltozatokkal helyettesítették. A vár átalakítása alighanem 1325-re készült el, ekkor szentelték fel az itt épített Keresztelõ Szent János-egyházat, amely a lakótorony legfelsõ emeletének déli, boltozott terme lehetett.
A következõ években a király a városban is építtetett egy házat magának. Az ebbõl kifejlõdõ palota a XIV. század közepére háttérbe szorította a várat, mint királyi lakóhelyet. Amikor 1355-ben - néhány éves budai tartózkodás után - Nagy Lajos udvara visszaköltözött Visegrádra, már nemcsak a királyi szálláshelyet, de a pénzverõkamarát is a városba helyezte.
Az alsóvárban újabb építkezésekre csak a XV. század végén került sor. Mátyás király korában készülhetett el a lakótorony melletti ciszterna, miután az Anjou-kori kutat betömték. Ekkor építhették fel a belsõ vár nyugati oldalát és délnyugati sarkát övezõ ágyúteraszt. 1492-ben, amikor az országgyûlés a koronázási ékszerek õrzési helyéül szolgáló fellegvárat a mindenkori koronaõrök kezére adta, az alsóvár - amely királyi birtok maradt - a palota udvarbíráinak felügyelete alá került.
A mohácsi csata után a két király Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János - közti harcok során többször is ostrom alá vették Visegrádot. 1527-ben Ferdinánd hívei kezére került. Ekkor a visegrádi viceprovison (aludvarbíró) helyreállította a lakótornyot, amelyet "vízitorony"-nak neveztek. Ezért a királytól nemességet és birtokot kapott.
1532-ben János király emberei szállták meg Visegrádot. Az alsóvár spanyol védõi ekkor a fellegvár feladása után még több hónapig kitartottak. 1540-ben újra Ferdinánd seregei ostromolták sikerrel az alsóvárat, majd néhány hónappal késõbb bevették a fellegvárat is.
1544-ben a törökök kezdték meg Visegrád ostromát. Tüzéreiknek sikerült az alsóvár lakótornyának déli sarkát leomlasztaniuk. A leszakadt hatalmas faltömb kidöntötte a belsõ vár déli falát is, ezért a védõk feladták a reménytelen küzdelmet. Hamarosan elesett a fellegvár is., Visegrád fél évszázadra török kézre került. A törökök nem állították helyre a romos falakat, csak beköltöztek közéjük. A kicsiny török kori település itt, az alsóvár falai között és mellett jött létre. Lakói jobbára katonák és családtagjaik voltak. Az alsóvár külsõ és belsõ részén számos hevenyészett fa- vagy paticsházat emeltek. 1595-ben foglalták vissza várat a keresztény seregek, de csak 1605-ig maradt kezükben. Az újabb török uralom ezután egészen 1684-ig tartott. Bár 1685-ben rövid idõre újra török kézre került Visegrád, 1686-ban végleg felszabadult. Ezzel azonban végképp el is veszítette katonai jelentõségét.
A magyar mûemlékvédelem elsõ nagy vállalkozásainak sorába tartozik a Salamon-torony 1871-82 között folyó helyreállítása, amelyet a korszak legnevesebb építésze és mûvészettörténésze: Schulek Frigyes és Henszlmann Imre vezetett.
Lux Kálmán, aki 1916-22 között irányította a torony helyreállítását, már az eredeti maradványok megóvását tartotta elsõdleges célnak és ahol lehetett, ott a középkori forma minél hitelesebb visszaadására törekedett.
1927 után a helyreállítások vezetését Schulek János, Schulek Frigyes fia vette át. Õ tárta fel és egészítette ki a Duna-parti tornyot és a hozzá csatlakozó várfalakat.
Héjj Miklós ásatását követõen, kisebb renoválási munkák után csak 1959-64 között Szanyi József, majd Sedlmayr János tervei szerint készült el a lakótorony. Ezt követõen került sor - Szõke Mátyás feltárásai után - a keleti terasz alá kiszolgáló épület építésére és a belsõ várfalak konzerválására.
Az alsóvár helyreállítási munkái továbbra is folynak, a kaputorony, valamint Oltai Péter tervei szerint a völgyzárófalak az utóbbi években készültek el.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése