2013. szeptember 24., kedd

Füleki látogatás 2013 augusztusában

Öt éve már, hogy legutóbb erre jártunk, bizony elég nagy idő. 2008-ban csak
egy egynapos kirándulás alkalmával érintettük a várost, most azonban több
napra érkeztünk. Egy kedves barátunk, Pavel Sáfrány meghívására érkeztünk,
hogy egy kellemes hétvégét Szlovákiában tölthessünk. Már erősen délutánba 
hajlott az idő, mikor megpillantottuk a várat...


Első utunk egy kedves kis sörözőbe vezetett, ahol hosszasan elbeszélgettünk
Pavellel, a vendéglátónkkal. Így aztán annyira elszaladt az idő, hogy a 
várlátogatást inkább másnapra halasztottuk. Nem maradt más hátra, mint 
beköltözni szállásunkra. Ugyan mi lenne szebb kilátás a szállásunk ablakából, 
mint a szépen kivilágított Füleki vár?

Másnap reggel mielőtt elindultunk egy várnéző körútra, még sétáltam egyet
a szállásunk udvarán. Ez a kőfal ugyan már nem az eredeti, csak néhány éve
épült, de hűen követi az elővár falának nyomvonalát..


A vár területén napjainkban is folynak ásatások. Ez a fólia is egy ilyen
feltárást rejteget...


A legszembetűnőbb változás a váron, hogy mikor 2008-ban ittjártunk, még
a Bebek torony negyedik szintjén volt a kerengő. Ezt azóta átépítették a 
torony ötödik szintjére, ahol az eredetileg is lehetett...


A vár látogatására még délutánig várnunk kellett, mivel előtte még tettünk
egy szép felvidéki kirándulást. Erről majd későbbi bejegyzéseimben számolok
be. Kora délután érkeztünk vissza Fülekre, ahol már várt ránk vendéglátónk, 
hogy végre végig vezessen a váron..


Az elővár udvarán napjainkban rendszeresen tartanak különböző
rendezvényeket. Innen a második várkapuhoz vezetett utunk..


Az első várkaput azon egyszerű okból kerültük ki, mivel zárva tartják...


Egy magára valamit is adó vár, nem lehet meg ágyú nélkül!


Beléptünk hát az elővár nyugati bástyája által védett kapun..


Az alsó vár viszonylag keskeny udvarába érkeztünk..


Itt található az erődítmény "fridzsidere". Ez nem más mint egy jó hűvös kis
pince...



Ez a boltíves pince persze nem is olyan kicsi, és bizonyára több is volt belőle.
Valószínűleg élelmet tároltak benne...


Tovább sétáltunk az alsó vár védőfala mentén...


A következő állomás, a Perényi torony. Ezen keresztül lehet a középső
várba jutni..


Itt egy újabb felvonóhíd nehezítette a továbbjutást. Ma persze már
ez sem létezik...


Sajnos a Perényi torony nem volt olyan szerencsés, mint testvére, a Bebek
torony. Falai napjainkban csak néhány méter magasan dacolnak az idővel..

Szerencsére a vár kiváltságos helyzetének köszönhetően, további
romlásától már nem kell tartani...

A Perényi toronyból jutottunk a középső vár udvarára...

Itt látható igazán, hogy valójában egy vulkanikus sziklahegyre épült a vár.
Tulajdon képen egy tűzhányó kráterének maradványa ez, mely laza kőzetének
köszönhetően kiválóan formálható, megmunkálható. Így a vár építői nem csak
építőanyagot bányászhattak belőle, hanem olykor magát a sziklát alakították 
át kvázi a vár részévé..

A középső vár védőfala mentén ágyúállások sorakoznak...

A hosszúra nyúló ostromok idején nagy kincs volt a víz a várak védői
számára. Itt az esővizet sem hagyták veszendőbe. Csatornákat véstek
a sziklákba, hogy összegyűjtsék, és a ciszternába vezessék azt..

Persze nem bíztak mindent az időjárásra. A ciszterna mellett volt a várnak
saját kútja is...

A tágas középső várudvar fölé büszkén magasodik a felső vár tornya...

A felső várba egy újabb felvonóhidas kaputornyon keresztül lehet feljutni..

A felső vár legmagasabb épülete a Hajdu torony lehetett. Ennek falában 
fedezhető fel az az ágyúgolyó, ami a legenda szerint egy ostrom alkalmával
fúródott a falba. Valójában azonban jó esély van rá, hogy ezt szándékosan
építették a falba, azon szimbolikus üzenettel, hogy bizony ezeken a falakon
az ágyúgolyó sem tehet kárt..

A fellegvár palotaszárnya. Oldalt a boltíves fülke egy árnyékszék bejárata volt.

Egy szép boltíves kapu a palotában...

A felső várból gyönyörű kilátás nyílik a városra. Valahol a templom mögött
húzódtak a külső erődítés falai. Nagyjából azon a részen állt az ún. Vízibástya..

A külső erődítésből napjainkra csak a nyugati kis körbástya maradt fenn..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
Ezt a bástyát valamikor fal kötötte össze a Bebek toronnyal, illetve a Vízi 
bástyával. Előtte pedig mély várárok húzódott...

A Fellegvár épületeinek falai nem csak kőből építettek voltak, részben
 a sziklából faragták ki őket..

Gazdasági épület maradványok a felső várban..


A felső vár északi fala valójában egészében a sziklából lett kifaragva. Csak
úgy, mint ez a lőállás is..


Jól látható az ágyú számára kialakított lőállás..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
Gyönyörű kilátás a környező tájra, a felső vár nagy bástyájával..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
A távolban jól kivehető az innen légvonalban kb. 10 km.-re lévő Somoskői
vár tornyának kúpja is...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi
A felső várból vissza indultunk, hogy látogatásunk a Bebek toronyban lévő
múzeumban fejezzük be. A torony minden emeleti szintjén van valamilyen
kiállítás. Nagyon igényes, érdekes, látnivalókban gazdag tárlatok ezek. Minden
idelátogatónak csak ajánlani tudom, ha már a várat felkereste, ezt nem szabad
kihagyni! Néhány fotó kedvcsinálásnak innen is. Például az eredeti vár makettje..

Fegyverek...

és ezernyi érdekesség.. meg kell nézni!

Végül a Bebek torony külső kerengőjére is kimentünk...


hogy innen is gyönyörködjünk a várban...


Szép kilátás nyílt a szálláshelyünkre, udvarán a kis pirossal, illetve a Magyar
közösségi házra..
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi


És lenéztünk az alsó-vár kapura, illetve a nyugati bástyára...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi


Ahol kis idő múlva elhagytuk ezt a gyönyörű várat....

Estefelé tettünk egy sétát a várhegy körül. Ez a fotó akkor készült...

Feledhetetlen élmény volt ez a kirándulás. Nem csak a gyönyörű várak miatt,
ahol jártunk, hanem a páratlan vendégszeretet miatt is, ami fogadott
bennünket. Eddig is a kedvenceim közé tartozott a füleki vár, de itteni 
barátainknak köszönhetően, most még inkább a szívembe zártam. Remélem
nem kell újabb öt évnek eltelni, hogy ismét e hangulatos kis városba jussak.
Végül ahogy szoktam, egy alaprajz a várról...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Végül egy szép légi felvétel...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php



Fülek várának története:
Illusztráció: Kőnig Frigyes
Fülek vára azon kevés magyarországi erősségek egyike, ami már a tatárjárás előtt megépült. Ugyanis II. Endre király {1205 – 1235} engedélyezte a terület birtokosának, a Kacsics nemzetségnek, hogy kővárat építhessen a meredek, vulkáni eredetű sziklacsúcson. Az 1241-es muhi csatában IV. Béla király serege döntő vereséget szenvedett az országot elözönlő mongol hadaktól. A könnyű lovas seregek kirabolták és felgyújtották a lakott helyiségeket, városokat és falvakat, csak a viszonylag kevés, erődített hely tudott ellenállni rohamuknak. Fülek kővárának ura, Kacsics nembeli Simon fia Folkus {Fulkó} és fegyveresei megvédték a várat. Az egykorú források szerint még harangszóval is csábították a biztos menedék felé az arra tévedő keresztényeket, majd minden értékük elrablása után a magas szikláról a mélységbe vetették a szerencsétlen áldozatokat. A horvát tengerpartról később visszatért IV. Béla király irányításával megkezdődött az elpusztult ország újjáépítése. Az uralkodó legfontosabb feladatai közé tartozott a rendkívüli mértékben elszaporodott rablók és gyilkosok megfékezése. Ennek során 1246-ban az uralkodó elkobozta a füleki váruradalmat Folkus rablólovagtól és egyik legbizalmasabb hívének, Pok nembeli II. Móric pohárnokmesternek adományozta. A füleki birtok ekkoriban 11 faluból állt. Az Árpád-házi királyok kihalása után a Felvidék hatalmas területeiből magánúri tartomány formáló Csák Máté oligarcha foglalta el. Tőle 1320-ban az itáliai trónkövetelőből magát magyar királlyá felküzdő Anjou Károly Róbert seregvezérei, Debreceni Dózsa erdélyi vajda és Drugeth Fülöp szepesi ispánok ostrommal vették vissza. A középkor további századaiban a gömöri királyi ispán, mint honorbirtokot uralta, vagyis a tisztségének ideje alatt élvezhette a várbirtok jövedelmét. Luxemburgi Zsigmond király azt őt trónra segítő és a trónkövetelőkkel szemben hozzá hűségesen kitartó főurak között hatalmas uradalmakat osztott ki. Fülek birtokát 1390-ben kapta meg Jolsvai Leusták báró, kinek családja 1427-ben halt ki. A továbbiakban Cillei Borbála királyné zálogbirtokát képezte, majd a cseh husziták foglalták el, tőlük a Perényi főnemesi családhoz került. Fülek várának katonai szerepe a XVI. század közepén, az ország jelentős területeit elfoglaló török hódítás korában értékelődött fel. Akkori földesura, Bebek Ferenc nógrádi főispán egy ágyútoronnyal erődítette meg falait, de ez sem használt, mivel 1554-ben a török csellel bevette. Egykorú krónikák szerint a füleki vár helyiségeinek takarítását egy szerecsen rab végezte, aki az összegyűjtött szemetet az alsóvár {ma középsővár} K-i falában elhelyezett, vastáblával zárható nyíláson át ürítette ki. A rabszolgának feltűnt, hogy az ablak alatt a sziklafal felső szélén egy keskeny párkányzat húzódik, amely lehetővé teszi, hogy azon néhány ember megálljon, és az ablakon keresztül a várba jusson. Felfedezését egy kiváltott török rabtársával megüzente Kara {Fekete} Hamza szécsényi bégnek is, aki 400 válogatott harcosával indult el a fontos erősség bevételére. Szeptember 4. éjjelén a szécsényi törökök csapata megmászta meg a füleki alsóvár falát, ahol már várta őket a szerecsen rab. A szemétledobó nyíláson keresztül bejutva, megszállták a tornyokat és kinyitották a kaput is. Mivel Jánossy Pál kapitány nem volt előző nap a várban, az őrség nagy része részegen mulatott és most mély álomba merülve aludt. A felriadt védők kétségbeesetten harcoltak, de a megjelenő Tojgun budai pasa túlerejű katonasága rövidesen elfoglalta a fontos hadászati jelentőségű füleki várat. Még azokban a napokban, szintén csellel, a Kara Hamza szécsényi bég megszállta Salgó várát is. A további évtizedekben Fülek vára a muzulmán hódítók fontos bázisát képezte, őrsége a korabeli zsoldlisták szerint 323 főből állt. Az innen kiinduló portyák messze vidékek keresztény lakosságát dúlták és adóztatták. Fennmaradt például, hogy 1559-ben Veli füleki bég portyája során a szikszói bírót ötezer forintra sarcolta meg. Az oszmánok uralmának 1593 őszén vetett végett a Teuffenbach királyi generális vezette sereg ostroma, amikor a felmentő török serege vereségén elcsüggedt védők alig kétnapi lövetés után feladták az erősséget. A muzulmánok kikötötték a megadási feltételek között, hogy fegyveresen, feleségeikkel és gyermekeikkel együtt szabadon elvonulhassanak. Ebbe az ostromlók bele is egyeztek. A vár 2450 főnyi lakója – értékei nagy részét előbb elásva – megkezdte a kivonulást. A török asszonyok azonban annyi ékszert pakoltak magukra, hogy annak súlya alatt lépkedni is alig tudtak. Ezt a királyi sereg katonái észrevették és könnyítve rajtuk, elvették az aranyakat. A győztesek felfedezték a várban elásott kincseket is, amik nagy örömet váltottak ki a keresztény táborban. A XVII. században is sok viharos eseményt láttak falai, így 1605-ben a Habsburg császári és királyi ház önkényuralma ellen felkelt Bocskai István hajdúkatonái, majd 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem serege vonult falai alá. A fontos hadászati jelentőségű füleki várat mindenkori parancsnokai igyekeztek az ostromoknak ellenállóvá tenni, így épültek meg az újabb falak és bástyák, melyekről pusztító ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. A híresebb várkapitányai közé tartozik hadadi Wesselényi Ferenc, aki 1644-ben éjszakai rajtaütéssel elfoglalta a murányi sasfészkekként trónoló várat. Persze, tegyük hozzá, hogy vakmerő tervében segítette a váruradalmat féltő egyik részbirtokos, Széchy Mária úrnő is, akit a győztes Wesselényi rövidesen feleségül is vett. 1657-ben Habsburg Lipót császár és király a füleki váruradalmat hűséges szolgálataiért idősebb Koháry István bárónak adományozta oda. A Köprülü török nagyvezér vezette 1663-as hadjárat idején sorra foglalták el a királyi végvárrendszer fontosabb támaszpontjait, köztük Érsekújvárt, Nyitra, Léva és Nógrád várait. Ennek hírére Koháry István felgyújtatta Szécsény várát és városát, majd katonaságával az erősebb Fülekre vonult vissza. A következő esztendőben ellentámadásra indultak a keresztény seregek, kinek soraiban a füleki katonaság is ott harcolt. A Léva melletti ütközetben esett el Koháry István báró, honti főispán, akit várkapitányi tisztségében fia, az ifjabb István követett. A korabeli zsoldlista szerint Fülek őrsége 400 huszárt, 300 hajdút és 26 tüzért számlált. A Habsburg császári és királyi ház ellen szervezett Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása után egyre gyakrabban tűntek fel ezen a vidéken is a kurucoknak hívott szegénylegények, akikkel gyakran csapott össze a várbeli zsoldos katonaság. Fülek várának legnagyobb ostromára 1682 augusztusában került sor, amikor falai alá érkeztek és tábort ütöttek az Ibrahim budai pasa, Thököly Imre kuruc vezér és Apaffy Mihály erdélyi fejedelem vezette ostromló seregek. Az erősség védelmét ifjabb Koháry István báró irányította, egykorú adatok szerint 4 ezer főnyi őrség élén. Néhány nap múltán a védhetetlennek ítélt város palánkjait felgyújtva a sziklán álló erősségbe vonultak vissza a védők. A tűz leple alatt a janicsárok megtámadták a várat, de véresen visszaverettek. Sorra került a sziklán emelkedő végvár ágyúzása, amit a védők éjszakai kitörésekkel igyekeztek megtorolni. Szeptember 8.-án Koháry István várkapitány minden fenyegetése ellenére, a megrémült királyi zsoldosok tárgyalásokat kezdtek az ostromlókkal. Ekkorra már 3 ezer török holtteste feküdt a falak előtt, de az ágyúk hatalmas réseket lőttek az alsóváron, amit már alig lehetett tartani. Végül két nap múltán a királyi őrség, szabad elvonulás fejében, feladta a romba dőlt erődítményt és elvonult. Thököly Imre kuruc vezér azonban elfogatta Koháryt és a regéci várba küldte rabságra. Az egykorú források szerint Koháryt a feldühödött janicsárok elöl helyeztette védőőrizetbe a kurucok vezére, mivel szerette volna a maga számára megnyerni a kitűnő hadvezért. Ennek azonban ellenszegült a rendíthetetlenül császárhű báró, így Thököly méregbe gurulva, a regéci vár börtönébe záratta. Az erősen romos Fülek várát megszállták a győztes török csapatok. Ibrahim pasa háromnapi szabad rablást engedélyezett, majd Thököly ellenkezése dacára, több helyen lőporral felrobbantatta a füleki vár falait. Az ekkor kitört tűzvészben pusztultak el Heves, Külső-Szolnok és Pest-Pilis-Solt vármegyék itt őrzött iratai. Ezzel a rombolással végleg leáldozott Fülek várának katonai jelentősége, többé nem építették újjá falait. Sőt! Petőfi Sándor költőnk erre járva, keserűen jegyezte fel, hogy a hősök vérével átitatott kőfalakat a lakosság sorra lebontja, és építőanyagként elviszi. A várromot először az 1940-es években kutatták meg, majd az 1970-től kezdve fokozatosan restaurálják maradványait. Napjainkban {2006-os adat} belépőjegy váltása ellenében látogatható az egykor sok véres ostromot látott végvár.
Forrás: http://www.varak-hrady.eu/magyar/oldalak/fulek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése