2013. szeptember 9., hétfő

Salgó várában...

Eltelt néhány év, mióta legutóbb erre jártunk. Akkor még egy normális
fényképező gépem sem volt, így jobb híján mobil telefonnal készítettem
képeket, hogy megörökítsem ezt a szép kis erődöt. Már akkor megfogadtam, 
hogy egyszer visszatérek ide is, mint számos társához, ahol még nem tudtam
jó minőségű fotókat készíteni. Nos, elérkezett végre ez a pillanat is! Már 
Salgótarján szélén, mikor megpillantottam a távolban magasodó sziluettjét,
nem tudtam megállni, hogy ne készítsek egy fotót a kis vulkáni hegy tetejét
koronázó várról...


A hegyet megkerülve, Salgóbánya felől lehet a várat megközelíteni. Nem
nehéz feladat rátalálni a helyes útra, a településen a Vár utcán kell végig 
autózni, míg egy tágas parkoló nem zárja le utunkat. Innen gyalogosan kell
folytatni az utat. Nem túl kimerítő séta ez, úgy negyed órát vesz igénybe,
hogy közelről is megpillanthassuk az egykori kapu helyén hagyott nyílást a
megmentett várfalon..


Persze nem egy kis kerti kaput kell ide elképzelni, egykor masszív kaputorony
állott itt, aminek már szinte nyoma sem maradt...


Az alsó vár falai viszonylag vékonyak, tehát a középkorban, mikor a várak
ostrománál elterjedt az ágyúk használata, már korszerűtlennek számított..


A képzeletbeli kapun belépve, az alsó várba érkeztünk..


Rögtön a kapu mellett, kis épület állt. Talán a kapuőrség szállása, vagy 
valamilyen gazdasági épület lehetett..


A kis épület fölé magasodó vulkanikus szikla tetején állt a felső vár...


Mikor 1845-ben itt járt Petőfi, nagy gyönyörűséggel időzött a büszke
romok között. Nem is Petőfi lett volna, ha nem foglalta volna versbe
gondolatait:
"...Itt állt Salgóvár, mint egy óriás,
Ki az egekre nyújtja vakmerő
Kezét, hogy onnan csillagot raboljon;
Itt állt Salgó... az éghez oly közel,
És benne mégis a pokol tanyázott..."
Ma márvány tábla emlékezik meg a költő ittjártáról..


A viszonylag tágasnak mondható alsó várban egykor számos épület
sorakozott...


Erre bizonyíték az itt látható bemélyedés, ami egykor valószínűleg az egyik 
épület alatti pince maradványa..


Az alsó várból egy falépcsőn lehet feljutni a középső várba, ami nem más,
mint egy aprócska udvar..


Ez a kis udvar adott helyet a vár viztároló ciszternájának..


Mielőtt a felsővárba kapaszkodtunk volna, az erődítmény délkeleti oldalán
álló ötszögű bástyát vettük szemügyre. Ezt az 1550-es években építették
a várhoz, mikor a török fenyegetés erősödött észak Magyarországon..

Ennek a védműnek már lényegesen vastagabb falai voltak, hogy a romboló
ágyúknak is ellen tudjon állni..


Talán tudott is volna, de 1554-ben Hamza bég némi fortély segítségével 
ágyúlövés nélkül is megadásra kényszerítette a vár védőit. Hiába volt
hát az erősítés, annak hasznát a törökök látták. Majd 40 évre beköltöztek
az ingyen kapott várba, ahonnan 1593-ban önként távoztak, mikor tudomást
szereztek a Fülek felől közeledő magyar seregről. Így a vár ismét megúszta
az ostromot. A mi ostromunk elől azonban nem menekült, mi felkaptattunk a
meredek lépcsőkön a felső várba is...


A felső vár palotaszárnyába ezen a kis faragott kőből kialakított ajtón juthatunk
be...


Innen már gyönyörű kilátás nyílik a vár közelében elterülő Salgótarján
városára...


Ne képzeljünk el valami hatalmas palotát! Valójában manapság egy családi
ház is nagyobb ennél a palotánál...


A felső várból lehet feljutni a vár legidősebb épületébe, az Öreg toronyba..


A vár helyreállításakor, az Öreg toronyban kilátót alakítottak ki. Ez egy nagyon
jó ötlet volt, mert innen gyönyörű kilátás nyílik a vár környezetére..


Innen remek rálátás nyílik az alsó várra, az északi rondellával..


Csodálatos kilátás nyílik a szomszédos Somoskő várára is...


Somoskő csak néhány kilométerre van innen légvonalban. Érdekessége, hogy
a lábánál elterülő település Magyar, míg maga a vár, már Szlovák területen áll.
Kirándulásunk következő célpontja megérdemelt annyit, hogy kicsit közelebbre
hozzam az optika segítségével...


Mielőtt azonban folytattuk volna utunkat Somoskő felé, még kisétáltunk a
néhány száz méterre magasodó Boszorkánykőre. Ez az 571 méter magas
vulkanikus szírt azért érdekes látványosság, mert innen egyszerre látható
a közeli Salgó, és a szomszédos Somoskői vár is...


Már csak egy búcsú pillantásra maradt időnk, mielőtt vissza indultunk a
parkolóban hagyott autónkhoz...


Salgó vára a levegőből látható igazán teljességében, hisz lentről nincs olyan
hely, ahonnan maga a hegy, vagy a környező erdők ne takarnák valamely
részét...
Fotó: Aeroart


Végül a vár alaprajza (Feld István munkája)


Valahogy így festett a vár az 1550-es években...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php




Salgóvár története:
A Kacsics nemzetség Illés-ágából származó Péter volt a birtokosa 1246-ban e vidéknek, melyet halála után testvére Simon bán, a Salgói család őse - aki részt vett Gertrúd királyné meggyilkolásában - , tőle fiai I. Miklós és Simon, 1327-ben pedig ezektől Illés és II. Miklós örökölt.
A várat feltehetően I. Miklós építette a XIII. század második felében. Első okleveles említése 1331-ben történik, amikor az esztergomi káptalan előtt Becsei Imre részéről, a margitszigeti apácák, Orbán birtoknak Dobi Demeter salgói várnagy - "demetrio dicto Dobi Castellano de Salgou" - részére történt eladását tiltják. 1348-ban Salgói Miklós és Dénes birtoka majd egy 1387-ben kelt oklevél királyi várnak nevezi, melyet Zsigmond 1399-ben Szécsényi Kónya Miklós bán másodszülött fiának, Szécsényi Simon királyi főajtónállónak adományozott, aki felvette a Salgói nevet is. Halála után fia, Miklós örökölte a várat és uradalmát, de erkölcstelen életmódja miatt Zsigmond király tőle elvette, és azt Szécsényi Lászlónak, Nógrád vármegye főispánjának adományozta.
A cseh husziták vezére Giskra 1450-ben foglalta el Salgó várát, kitől 1460-ban Mátyás király vette vissza. A hagyomány szerint az ostrom során a király az arcán nyílvesszőtől megsebesült, amitől oly haragra gerjedt, hogy az elfoglalt szomszédos Zagyvafői várat földig rombolta. Salgó vára 1470-ben Lévai Cseh László és Gúthi Országh Mihály nádor, majd pedig Szapolyai János nádor birtoka lett. János király 1527-ben Szobi Mihálynak és Werbőczy Istvánnak adományozta, ezután pedig 1542-ben örökösödési szerződés alapján Bebek Ferenc birtoka, melyet királyi engedéllyel 8000 forintért 1548-ban Derencsényi Farkasnak adott el.
A török terjeszkedése következtében Salgó vára is végvár lett, aminek következtében helyreállították a védőműveket, megerősítették és megépítették az öregtorony alatti ötszögű bástyát. A török nem is váratott sokáig magára, 1554-ben Kara Hamza bég vezetésével megjelent a vár alatt. Mivel az ostrom nem látszott könnyűnek, a bég cselhez folyamodott. Katonáival faltörzseket vágatott ki, ezeket ágyúcsőformára faragatta, majd keréktalpakra szerelve, ökörfogatokkal a környező hegyekre vontatta. Ezt követően a vár kapitányát, Ságiványi Simont a megadására felszólította. Rossz látási viszonyok következtében Ságiványi valódi ágyúnak nézte a fatörzseket, és ezért a várat feladta.
Az 1593-ban megkezdődött 15 éves háború során Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf egymás után szabadították fel a felvidéki várakat, így Füleket is. Innen Prépostvári Bálint parancsnoksága alatt egy kisebb csapat - amelyben a költő Balassi Bálint is vitézkedett - indult Somoskő és Salgó visszafoglalására. Ostromra azonban nem került sor, mert felkerekedésének hírére a török mindkét várat ellenállás nélkül átadta.
A salgói vár rövid időre Balassi birtoka lett. Ezután a vár hadijelentősége megszűnt, kijavításával senki sem törődött, pusztulásnak indult.
Balassi a romos várat a jezsuitákra hagyományozta, de rövid idő után a királyi fiscus birtoka lett, melyet a király gróf Volkénak adományozott. E család magvaszakadtával a XVIII. Században báró Szluha Ferenc szerezte meg, később Jeszenitzei Jankovics Antalé lett.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése