2014. augusztus 5., kedd

Szigliget 2014

Szigliget várát mintha csak a túristáknak találták volna ki. Pofon egyszerű a megközelítése,
nem kell túrabakancs, sőt ételről- italról sem kell gondoskodi előre. Van itt kultúrált mosdó, büfé, szabadtéri színpad a rendezvények számára, tehát szinte már túl sok is a jóból.
A sok kényelem talán picit elvesz a vár romantikájából, de szerencsére a vár gazdái mégis
megtalálták a kellő egyensúlyt. A színpad az alsó-vár kihasználatlan üres területén lett 
kialakítva, a büfé és mellékhelyiség pedig beleolvad a vár összképébe, jelenlétük nem zavaró.
A 230 méter magas, vulkanikus hegy tetején álló várat, a nyugati oldalról tudjuk megközelíteni.
Az alsó-vár "Tóti-Lengyel" kapujához érve, botlunk az egyetlen akadályba, ami elválaszt a
vártól. Ez pedig a "vámszedő" hely, a pénztár...

Belépő nélkül bizony csak kívülről nézhetnénk a falakat, ami távolról sem lenne olyan
nagy élmény, mint belülről látni a várat...

Miután szerncsésen túljutottunk a pénztáron, máris előttünk állt az alsó-vár kaputornya.
A kapu előtt régen farkasverem volt, mely felett felvonóhídon át lehetett a várba jutni..

A kaputoronytól az alsó-vár udvarára vezet az út. Az alsó-vár nyugati falát, a kaputoronytól
északra, még egy kissebb félkör alakú torony is erősítette. Mögötte kezdődtek körben a fal mellett, a különböző gazdasági épületek. Napjainkban itt kapott helyet a büfé, kőtár és
mellékhelyiség is..

Kissé talán csúnya ez a szabadtéri színpad, de hát meg kell bocsájtani, kell a bevétel
a várnak. Mentségükre legyen mondva, legalább nem fehér műanyag székek állnak
a nézőtéren...

Az ágyú és én... végül is jól megférünk egy képen.
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi


De ideje volt "ostrom" alá venni a felső-várat is. Első utunk a Maronfalvay rondellához
vezetett..

Alsó szintje az ágyúké volt..

A pártázatos rondella felső szintjén gyilokjáró futott végig, ahonnan íjászok, puskások
tüzelhettek..

Kilátás a rondella tetejéről, az alsó-vár udvarára...

A rondella és a felső-vár kapuja között helyezkedett el a Várúr lakóháza...

A felső-vár kapuja előtt ismét egy farkasverem volt, felette felvonóhidas kapuval. Ennek
működését szemlélteti ez a makett, ami igen nagy sikert arat a gyerekek körében...

A felső-vár kaputornya mellett szemléltetésül felépítettek egy rövid palánk fal szakaszt is..

A felső vár nyugati oldala kívülről..



A felső-vár, a legrégebbi része az egykori erősségnek. Építésének idejét 1260-as évekre
teszik. Akkor azonban még csak így nézhetett ki..

A vár keleti oldalán két nagy torony, köztük palota épület állt. Az egészet egy keskeny
udvart körülzáró fal védte, nyugati oldalán egy kis négyszög alaprajzú toronnyal. A későbbi
évszázadok folyamán aztán egyre gyarapodtak az épületek, ahogy a falmaradványok is 
bizonyítják..

Míg a 17. századra már valahogy így festhetett Szigliget vára...

A felső-vár legnagyobb többszintes toronybástyája, a Móriczhidai torony volt. Ennek
tetején állnak ezek a kiskaliberű várágyúk, az úgynevezett "kígyócskák"..

A palota épületben több látnivaló is akad. Van itt például konyha, mellette kemence, a kenyér
sütéshez...

Egy szép, korabeli cserépkályha..

Meg még számos érdekesség, de nem mutatok meg mindent, hogy legyen miért idejönni.
Ez már a palota felső szintje a Bencés torony tetejéről, háttérben a Király torony.

Ilyen boltozatos helyiségekből állhatott az egész palota épület...

De maradjunk a Bencés torony tetején. Itt alakították ki ezt a kis domborműves táblát,
aminek a segítségével jól beazonosíthatók a környék hegyei...

Szép kilátás nyílik a Móriczhidai toronyra is...

No és a szemben lévő Tömlöc toronyra is...

A Bencés toronyról tovább indultunk felfelé, a vár legmagasabb pontjára. Ez nem más,
mint a Király torony. Innen már csodálatos kilátás nyílik a környező tájra...

A Király torony tetejéről így fest a Bencés torony, illetve távolabb a Móriczhidai torony..

A keskeny várudvar, közepén a kis várkúttal...

A vár déli oldalán, a Király toronyhoz többszintes épület csatlakozott..

Ennek tetejéről szépen rálátni a vár nyugati oldalára, a kerek toronnyal..

A felső-vár udvarán lévő kút, valójában nem kút, hanem víztározó ciszterna volt...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Mivel ennek a kútnak elég kicsi befogadó képessége lehetett, ezért a későbbiekben egy
nagy pincét szintén víztározóvá alakítottak. E korláton át oda leshetünk le...


Mint minden várban, Szigligeten is volt várkápolna. A kutatók szerint ez is ebben a
Király toronyhoz csatlakozó déli épületben volt kialakítva, annak földszintjén...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Valószínűleg ebben a boltozatos helyiségben tartották az Istentiszteleteket...

A kápolna hűvös csendje után ideje volt elindulni le a várból. Lefelé az alsó-vár kaputornyát,
a felső vár kerek tornyával összekötő fal mentén sétáltunk tovább..

Búcsú pillantás a parkolóból, a fölénk magasodó Szigliget várára. Ez a vár 
vitathatatlanul a legszebb váraink egyike. Úgy fekvése, mint viszonylagos épsége 
feljogosítja, hogy a Balaton koronájának nevezzük. Ide egyszerűen muszáj 
eljönni mindenkinek legalább egyszer élete során! 

Végül szokásom szerint a vár alaprajza...

és egy gyönyörű légi felvétel a várról...
Fotó: http://likebalaton.hu/hir/szigliget-vara-magasbol

Ha pedig erre felé kirándulsz, látogass el a közelben lévő várakhoz is!



Szigliget várának története:
A tapolcai medence már az őskorban lakott hely volt, ahol a rómaiak is megtelepedtek. A honfoglaláskor a tapolcai és a káli medence közötti területet a Kál törzs szállta meg, később Bulcsúnak és nemzetségének lett szálláshelye. A törzsek által megszállt területek közötti gazdátlan föld a X. század végén, a XI .század elején a fejedelem, majd pedig a király kezébe került. Szigliget is ezek közé tartozott, mert a XII. század elejéig a zalai vár birtokai között említik. Az 1121-ben kel oklevél szerint e terület az Atyusz nemzetség birtoka, a XIII. század elején e nemzetségből származó Ogyz bán, majd a görög származású Kalián zalai ispán birtoka. Ennek magtalan halála után ismét a királyé lett, aki az 1259-ben a zalai ispánsággal együtt fiának, István ifjabb királynak, majd 1260-ban a pannonhalmi bencéseknek adományozta.
Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy az 1262-ben a nyitrai Debréte a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte. Ettől kezdve, mint királyi várat a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta, akik az általuk alapított mórichidai premontrei prépostság gazdag egyházi felszereléseit, kincseit is itt őrizték.
A Héder nembeli III. Péter veszprémi püspök 1275-89 között a várat elfoglalta és a kincseket Veszprémbe vitte, ahonnan a Pok nemzetség csak a XV. század elején kapta vissza. E nemzetségből származó Móric gróf a Sajó melletti ütközetben IV. Béla király életét megmentette, és ezért, valamint hűségéért magas tisztségeket, s nagy birtokokat kapott.
Egy 1300-ban kelt oklevél említi először várnagyát, Acitust, aki a környék birtokait fosztogatta. Egy Mihály nevű alvárnagyot pedig a veszprémi püspök kiközösített az egyházból, mert bántalmazta a tapolcai plébánost és káplánját, sőt a püspök malmát erőszakkal elfoglalta.
Ebben az időben kezdett a vár alatt, a mai falu helyén egy új település kialakulni, melyet a XV. század elején Újfalunak vagy Szigligetnek - Wyfalu sive Zegligeth - neveznek. Móric fia Miklós unokája Simon 1348-ban a szigligeti várnak és tartozékainak birtokosa. A Móriczhidai család ezután még mintegy száz évig birtokos Szigligeten, és feltehetően ebben az időben kerülhetett sor a vár jelentősebb bővítésére. A Móriczhidaiak 1424-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek a Laczk családdal, és bár a család nem halt ki, I. Ulászló Szigligetet 1441-ben a Laczk családdal rokon Némai Kolos Jeromosnak adományozta.
A meggyengült királyi hatalom miatt gyakorivá lettek ebben az időben a hatalmaskodások. 1442-ben Berky Flóris szigligeti várnagy támadta meg és rabolta ki az almádi kolostort. Szigligetet 1445-ben az Újlakyak birtokai között sorolták fel, kiknek birtoklási idejére esik a várnak második jelentősebb megerősítése és bővítése. Újlaky Lőrinc halála után 1521-ben a feltehetően a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a vár birtokában.
A mohácsi csata után I. Ferdinánd a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait, köztük Szigliget várát is elvette, és enyingi Török Bálintnak adományozta. A várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki naplójában írta le a vár elfoglalásával kapcsolatos eseményeket.
Az ostrom után Török Bálint Imre deákot nevezte ki a vár kapitányává, aki azonnal hozzálátott annak kijavításához és a középkori várnak a kor harcászati követelményeinek megfelelő átalakításához.
Martonfalvay először a külső várat építette ki, és az említett kutat is ásatta. A belső várban 1953-ban feltárták a kör alakú kútszerű vízgyűjtőt, melynek fenekét Martonfalvay ólomlemezekkel záratta le, nehogy a víz megszökjön belőle. 
Ezeknek az építkezéseknek során alakult ki a várnak az az alaprajza, melyet Giulio Turco 1569-ben készített rajzai örökítenek meg.
Török Bálint, mint ismeretes, 1541-ben Imre deákkal együtt török fogságba került, azonban utóbbinak sikerült kiszabadulnia.
A vár 1547 körül került vissza a lengyel család birtokába, kapitánya Lengyel Brigitta férje, Magyar Bálint lett. Magyar Bálint 1571-ben már betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a török támadásokat. 1573. május 12-én kelt oklevelében Pármás János arról értesíti Nádasdy Ferencet, hogy Magyar Bálint meghalt.
A Lengyel család kezére visszakerült, rossz állapotban levő vár javítása 1580-ban a királyi kamara ismételten pénzt utalt ki. Ez az összeg azonban csak a legszükségesebb javításokhoz lehetett elegendő, mert Lengyel István 1588-ban arra kéri a királyt, hogy a rajkai birtokért cserélje el Szigligetet, mert a vár állapota, hadfelszerelésének elégtelensége és a török közelsége miatt nem képes a vár megtartására. Az ott levő katonák is rajta követelték az elmaradt zsoldot. Az 1613. évi 16. tc. más várakkal együtt Szigliget várának őrséggel való ellátását és a zsold kifizetését rendelte le, majd az 1618. és az 1622. évi rendelkezések ugyanezt megismételték. Ennek ellenére a vár helyzete nem javult meg. 
1606-ban Lengyel János, 1630 körül Lengyel Boldizsár volt a várkapitánya. A vár őrsége 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzérből állt. Boldizsár után Gáspár a várkapitány, aki saját költségén hajókat készíttetett a török elleni védelem céljaira.
A hódoltság végén a még mindig Lengyel család birtokát képező Szigliget vára elvesztette hadi jelentőségét, Javításaival senki sem törődött, így lassan pusztulásnak indult. A XVII. század végén villámcsapás következtében a vár legnagyobb része leégett, majd a még álló épületek lerombolását I. Lipót király rendelte le.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc seregek a várat már nem használtál, fokozatosan romba dőlt, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta. A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965-66-ban erősítették meg. 

Kiegészítő képek és szöveg forrása:
http://likebalaton.hu/hir/szigliget-vara-magasbol
https://varak.hu/
http://www.szigligeti-var.hu/3d-rekonstrukcio