2015. szeptember 10., csütörtök

Nógrád vára,2015

Váctól mintegy 20 kilométerre északra található Nógrád vára.
A festői szépségű vár, egy kisebb domb tetején emelkedik a falu 
fölé, de már így is messziről magára vonzza az ember tekintetét.
Hazánk legrégibb kőváraihoz tartozik ez a belsőtornyos, és belső 
várból álló erődítés. Már a honfoglalás előtt is állt itt egy földvár, 
de első okleveles említése 1108-ból ismert, és akkor már biztosan 
királyi kővár. Megközelítése igen egyszerű, hiszen a község közepén 
áll, a domb tövében pedig kiépített parkoló várja az érkezőket..


Népszerű kirándulóhely, és nem kell különösebb felkészültség a
bevételére. Ha a nővérek fel tudtak menni, akkor ez sikerülhet a 
kisgyerekes családoktól a nyugdíjasokig bárkinek...


A parkolóban étterem várja a kirándulókat egy kis pihenésre, vagy
erőgyűjtésre. Innen aztán egy hangulatos út indul fel a várhoz...


Nem kell kiadós sétára számítani, talán öt-tíz perc az egész. Mielőtt 
elérnénk a vár bejáratát, megállhatunk egy percre a hét Vezér 
tiszteletére kialakított emlékhelynél...



Az Északkeleti torony alatt sétálhatunk a bejárati kapu felé. Ennek 
a toronynak többek közt az volt a feladata, hogy őrizze ezt az utat...


A torony megkerülése után aztán már fel is tűnik a várkapu...


A kapu előtt talán felvonóhíd is lehetett, bár erre utaló nyomot én 
nem fedeztem fel. A híd felvonóláncának nincs nyoma a falon, ami 
az én számomra azt jelenti, itt nem alkalmazták ezt a védelmi formát..


Ami viszont biztosan volt, az a felhúzható védőrács. Ennek a helye 
ma is megvan a falban...


A főkapu mellett volt egy afféle személyi bejárat is, ami csak a 
gyalogos közlekedést tette lehetővé. Így nem kellett a főkaput 
kinyitni ahhoz, hogy egy-egy ember ki, vagy beléphessen a várba..



Mi azonban már akadálytalanul beléphettünk. Ide még belépőt 
sem kell fizetni. A kaputól egy nagy-nagy várudvarra érkeztünk...


Egykor persze több épület is állhatott itt, de már nyomuk sincs.
Egy alapos feltárás biztosan napvilágra hozná ezek maradványait.
A vár legnagyobb és legerősebb védműve a nyugati Ó-olaszbástya,
mely napjainkban is kitűnő állapotban van...

Ez lentről valahogy így fest...


Eltűnődtem, miért éppen a vár legnehezebben támadható részén 
építették ezt fel, hisz erről az oldalról szinte lehetetlen volt 
megközelíteni a falakat. A vár keleti oldalán sokkal több hasznát 
vették volna egy ilyen erős bástyának. A kilátás róla viszont gyönyörű...


Ezen a fülesbástyán áll a vár zászlója is...


A vár mostoha gyermeke a nyugati, illetve déli oldala. Itt még sajnos 
romosak, bozótossal benőttek az omladozó falak...


Pedig igazi szépségeket rejt a sűrű aljnövényzet...


Bizonyára itt is a pénzhiány az igazi ok, amiért nem sikerül 
helyreállítani a szebb időket is látott falakat...


Nógrád várának volt egy belső vára is, amit szinte hermetikusan 
lezárhattak az erődítmény többi részétől...

A belső várat mély száraz-árok vette körül, melynek nyomai tetten 
érhetők, bár igényelnek némi képzelőerőt...


A belső vár kapuját egy különálló barbakán védte. A barbakánon 
keresztül lehetett a belső várba jutni egy felvonóhídon át...


Milyen szép lenne ha helyre lehetne állítani ezt a barbakánt...


A felvonóhíd valahol itt, az öregtorony mellett nyílhatott a barbakánra...


A belsővár, és tulajdon képen az egész vár legmagasabb épülete az 
öregtorony volt. Ez a torony okozta végül a vár pusztulását is...


Ha én várkapitány lettem volna, biztosan nem egy toronyban 
tároltam volna a puskaport. Egy villámcsapás okozta azt a 
robbanást, ami romba döntötte az egész belsővárat az előtte 
álló barbakánnal együtt...


Napjainkra csak ennyi maradt az egykor impozáns toronyból...


Sajnos még ez a csonk is veszélybe került az elvékonyodó alja miatt.
Ezért, hogy megelőzzék a leomlását, a közelmúltban megtámasztották.


Nem esett szó még a vár jelképét jelentő északkeleti toronyról...



Ez a torony védelmezte a várkapuhoz vezető utat, és úgy az északi, 
mint a keleti falat is. Megjegyzem én ide fontosabbnak találtam volna 
egy erősebb olaszbástyát emelni, mint a vár nyugati sarkára...

Ugyanis a vár keleti oldala volt a gyenge pontja. Itt volt a leglankásabb 
a domb, innen kellett leginkább a támadástól tartani...


A torony belsejébe is be lehet jutni...


Innen tudták fedezni oldalazó tűzzel a vár falait...


A vár délkeleti sarkán nem bástya állt, de volt egy, a fal síkjából 
kiálló oldalazó ágyúállás, ami a keleti falat fedezte. Ez sajnos már 
nem létezik, csak néhány faltöredék maradt belőle...

Az északi oldalon pedig állt még egy torony, közvetlenül a kaputorony 
védelmére. Ez a torony körülbelül ugyan olyan lehetett, mint a 
ma is álló északkeleti, ahogy azt a visszaépített alapfalai elárulják...


Ezzel be is zárult a kör. Kellemes délutáni sétánk véget ért, ideje 
volt elindulni le a várból, hogy egy finom kávét igyunk a domb 
lábánál álló étteremben...

Végül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza...
Forrás:http://jupiter.elte.hu/

és egy gyönyörű légi felvétel a Civertan jóvoltából...
Fotó: Civertan

Ha már a környéken kirándulsz, érdemes még felkeresni a közelben
lévő látványosságokat is...



Nógrád várának története:
Hazánk legrégibb kővárai közé tartozik a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos és belső várból álló nógrádi vár.
A vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában fennállott. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek.
A honfoglalás idején, mint ezt Anonymus mondja: "Árpád vezér tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának (Castrum Nougrad) népét meghódítsák neki." A vár védői ellenállás nélkül adták meg magukat és a várat a magyar csapatoknak.
Okleveles adataink 1108-tól vannak az akkori királyi várról, melynek ebben az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja. 1138-ban, 1266-ban sőt még 1274-ben is, mint "castrum regium" szerepel. A budai káptalan 1299-i iktatólevelében "Castrum Novigrad" néven említik. 
IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínű, az 1274-1284-es évek között történt. Tévesnek látszik az a feltevés, mely szerint a várat I. Géza 1075-ben Áron váci püspöknek, vagy hogy II. Endre 1199-ben Boleszlo váci püspöknek adományozta volna hálából, amiért őt Imrével szemben támogatta, miután a fentiek szerint is még 1274-ben királyi várként szerepelt.
A tatárjárástól a XV. századig kevés adatunk van a várról.
A Zsigmond király halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince váci püspök erősítette meg falait, melynek nagyszabású kiépítése Báthori Miklós püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővített, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal kerítette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült., reneszánsz emléktábláját helyezték el. Ezt az emléktáblát a feltáráskor megtalálták a torony előtt húzódott sziklaárokban, a törmelék között.
Szapolyai János birtoka 1526-ban, kitől 1527-ben Ferdinánd serege foglalta el, és tartotta kezében 1544-ig, amikor Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott, a mint azt az egyik írásban olvashatjuk: " oktalan félelem miatt a védelem megkísérlése nélkül hagyták el a mieink a várat". Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg.
Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594 február 27-én szabadították fel Nógrádot. Az ismét végvárrá lett erősség védelmét Révay András kapitány parancsnoksága alatt 300 magyar és 300 német katonából álló őrség látta el. Miután a várat nem erősítették meg, bár erre nagy szükség lett volna, 1598-ban a török újabb támadást intézett ellene. Ennek ellenére a védők sikeresen verték vissza az ostromot.
Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben török segítséggel foglalta el a várat, de az 1606.évi bécsi béke alapján a király kezébe került. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, majd 1622-ben a nikolsburgi béke ismét a királynak juttatja vissza. Eszterházy Pál kapitány 1626-ban, Murtteza budai pasa vezette török csapatok támadásakor sikeresen védte meg a várat.
Az ostrom során sérült nógrádi vár megerősítését 1655-ben az Ország Rendjei rendelték el és annak őrizetére 150 lovas és 200 gyalogos katonát küldtek. Az Apaffy Mihály erdélyi fejedelemmel szövetkezett török csapatoknak 1663-ban Nadányi Miklós várkapitány a várat ellenállás nélkül átadta. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg.
II.Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem többször sürgette Bottyán generálist a vár kijavítására és felépítésére. A vár kapitánya Földváry László 1709 májusában azt jelentette Bercsényinek, hogy az Károlyi János megtekintette és jónak találta. A vár megerősítése azonban nem volt alkalmas arra, hogy komolyabb ostromot kiálljon, ezért a császári csapatok közeledtének hírére 1709 októberében a kurucok szétrombolták.
A császáriak rövidesen el is foglalták, és a még álló falakat lerombolták.






2015. augusztus 14., péntek

Selmecbánya városerődítései

Zólyomtól délnyugatra, a Selmeci-hegységben bújik meg egy gyönyörű
völgykatlanban Selmecbánya városa. A festői szépségű kisváros azonnal 
magával ragadja az embert, nem véletlen lett a Világörökség része. Mi már 
a délutáni órákban érkeztünk a városkába, így lehetetlen volt minden
nevezetességét végig járnunk. Azonnal meg is fogadtuk, hogy egyszer majd 
visszatérünk, és rászánunk annyi időt, hogy minden látnivalót végig 
járhassunk, ezúttal azonban csak a városerődítésekre volt egy rövidke 
időnk. Fő célunk az úgynevezett Óvár volt, de egy-két fotó erejéig megálltunk 
a többi városerődítés mellett is. Elsőnek az egykori városfal máig megmaradt 
kapuját, a Szélaknai (vagy más néven Hegybányai) kaput kerestük fel...


A városfalat már lebontották, tudtommal nincs már meg semmi belőle.
A városkapukból is csak ez az egy maradt meg, de ha egyszer visszatérünk,
azért jobban körüljárom a témát. A Szélaknai kaputól csak néhány percnyi 
séta az Új-vár, vagy Leányvár...


Ez az erődítmény 1561 és '74 között épült a fenyegető török veszély idején...


24 ágyúval védte a várost a Léva, illetve Bakabánya irányából várható ellenséggel  szemben. 
Persze nem csak az ellenséget kémlelték innen, hanem például  a tűzőri 
feladatokat is ők látták el. Ha tűz volt, nappal vörös lobogóval, éjjel 
lámpással jelezték a város felé a vészt...


Az erőd földszintjén csak az istálló volt, míg magába a várba csak az első 
emeleten lévő kis ajtón lehetett bejutni. Eredetileg egy falépcsőn, majd egy 
felvonóhídon át lehetett az épületbe jutni. A bejárati ajtó felett ma is láthatók 
a felvonóhíd láncvezető nyílásai...


A leányvárban napjainkban múzeum üzemel, amit mi sajnos időhiány
miatt kénytelenek voltunk kihagyni. Mint ahogy le kellett mondanunk 
a város másik szélén álló Kálvária hegy felkereséséről is. De azért egy 
fotó erejéig megörökítettem...


Ez után ideje volt indulni fő célunk, az Óvár felé...


Története érdekes. Eredetileg a 13. században építettek ide templomot a 
vörös barátoknak nevezett templomosok. Később, a Mohácsi vész után 
határozták el, hogy várat kéne építeni. A város dúsgazdag volt, (gazdagságát 
arany és ezüst bányáinak köszönhette) így hát bele is vágtak az építkezésbe.
Jobb ötletük nem lévén, ezt a nagy bazilikát alakították át várrá...


A vár hatszögletű, négy sarkán kör, a maradék kettőn négyzet alaprajzú 
torony erősíti...


Sajnos a várat kívülről nem szabad körbe járni, el van kerítve. Mi azért 
találtunk a kerítésen egy gyenge pontot, ahol bemászva sikerült néhány 
fotót készítenem...


Nem is értem miért kell kihasználatlanul hagyni ezt a területet. Szép 
parkot lehetne kialakítani belőle...


A vár bejárata a délkeleti oldalon található...


Az eredeti kaputorony később harangtoronnyá lett alakítva, mely első 
pillantásra olyan, mintha egy templom torony lenne...


Oldalán egy máig pontos napóra üzemel...


De aki jobban bízik a technikában, feljebb egy öntöttvas szerkezetű, 
sárgaréz fogazatú, fagörgős óraműről is tájékozódhat az idő múlásáról...


A várnak kettős felvonóhidas kapuja volt, egy nagyobb a lovak, szekerek 
számára, és egy kisebb a gyalogosan érkezőknek...


Érdekesség, hogy a felvonóhíd láncvezető csigakereke is megmaradt...


Belépve a kapun elénk tárul az egykori bazilikából átalakított belső vár...


A templom tetejét lebontották, így az egykori főhajóból lett a belső 
várudvar. Már csak az egykori szentély formája árulkodik az épület 
eredeti funkciójáról...


A vár belülről tökéletes állapotban van. A falak tetején végigfutó 
gyilokjárókon bárki nyugodtan végig sétálhat...


Említésre méltók, a belső vár falába épített sírkövek. Hogy miért 
kerültek ide beépítésre? Nos, fogalmam sincs...


Bevallom jobban érdekelt a sírköveknél a gyilokjáró. Fel is lépcsőztem 
azonnal...


Innen a gyilokjáróról fedeztem fel azt a bronz Honvéd szobrot, amit a 
város polgárai emeltettek az 1848-49-es szabadságharc emlékére 1899-ben..


Az eredeti bazilika hatalmas ablakait egy kivételével mind befalazták...


A belső várba, annak északnyugati oldalán lehet bejutni...


A nagy templom egykoron bizonyára díszes főkapuját beszűkítették,
hogy védhetőbb legyen...


A sok munka gyümölcse egy harcias kinézetű vár lett. Ám lássuk be, 
valójában nem jelentett volna túl nagy erőfeszítést a bevétele. Falai 
ugyan magasak, de nagyon vékonyakra sikerültek...


A török ostromágyúknak nem sokáig tudtak volna ellenállni...


Ráadásul a vár mögött magasodó Paradicsom hegyről könnyen belőhető 
volt...


A vár kútja igen mély, és bővizű forrás táplálja. A vízoszlop magassága 
eléri a 9-10 métert...


Érdekessége, hogy a felszíntől 18 méter mélységben egy alagút nyílik, 
melyen keresztül ki lehet jutni a várból. Baj esetén csak ki kellett merni 
a vizet ( mert alap esetben a víz elárasztotta az alagút bejáratát) és már 
szabad volt az út egy közeli bánya tárnája felé. Ráadásul a víz nagyon 
gyorsan visszatermelődött, így mire az ellenség bejutott a várba, az 
alagút ismét víz alatt volt...


Elérkezett az ideje, hogy belépjünk a belső várba...


A kicsinyke udvaron mely egykor a templom főhajója volt, ma kőtár 
lett kialakítva...


De van itt egy kis kávézó és illemhely is, ha épp megszorulnánk...


Minden esetre érdemes néhány percet itt is nézelődésre áldoznunk...


Az épületben múzeumi kiállítások láthatók. Csak néhány képet mutatok
erről kedvcsinálónak...


Többnyire a bányászattal kapcsolatos tárlatot láthatunk...


De ezt a dísztermet is érdemes megnézni...


Az én kedvencem ez a címer az egyik ajtó felett. Hiába no... Magyar vagyok!


A vár makettjének tanulmányozásával zártam a múzeumi sétámat. Itt 
jegyzem meg, sokkal több látnivaló van a múzeumban, de én szándékosan 
csak egy kis kedvcsinálót mutattam belőle. Gyertek el és lássátok 
saját szemetekkel!


Végül, szokásom szerint megmutatom a vár alaprajzát...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/


és egy gyönyörű légi felvételt a várról...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/


Ha erre jártok, keressétek fel a közeli várakat is! Érdemes!



Selmecbánya és Óvár története:
Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb bányavárosa. A bányászathoz kapcsolódóan számos kisebb-nagyobb telep jött létre a környező hegyekben, melyek a történelem során általában közigazgatási egységet alkottak a várossal, ma viszont egy részük külön község. A 19. század második felében és a 20. század elején sokáig egyesítve volt a szomszédos Bélabányával isSelmec- és Bélabánya néven. A város alapítását illetően több legenda is létezik, a legismertebb szerint a város mellett található ezüst- és aranylelőhelyeket kétszalamandrának köszönhetően találta meg egy Sebenitz nevű pásztor az Óhegy lábánál. IV. Béla 1238-ban szabad királyi városi rangra emelte, s a tatárjárás után bajor és szász bányászokat telepített be, kiknekjogkönyvét is megerősítette. A középkorban évszázadokon át Magyarország legfontosabb ezüst- és aranybányái voltak itt. Szabad királyi város volt, ahol a bányászat a waldbürgereknek nevezett polgárság kezében volt és e jogokat a kincstár csak később szerezte meg. 1443-ban szörnyű földrengés pusztította a várost. Virágkorát a 15. századtól a 18. századig élte. A világon először itt alkalmaztak puskaport a bányászatban (1627-ben). 1762.október 22-én kelt Systema nevű leiratában Mária Terézia megerősítette az udvari kamara döntését, így itt jött létre a világ első bányászati akadémiája, melynek elődje az 1735-ben alapított Felsőfokú Bányatisztképző Intézet volt. (wikipédia)
Óvár: Az Óvár alapjául szolgáló templomot a XIII. században a templomosok, a vörös barátok építették, három hajós román stílusú bazilikaként. A város ekkor még a templom körül terült el, így az épület közvetlenül beilleszkedett a településbe. A templom a templomos rend után a domonkos rendé lett. Mellette állt a Szent Mihály kápolna, amely most is megvan. A román stílusú bazilikát először gótikus stílusúvá építették át, majd a török veszély hírére várrá alakították. A vár hatszögletű, négy sarkát kör, maradék két sarkát pedig négyzet alaprajzú torony erődíti. A délkeleti oldalon lehet az építménybe bejutni. A harcias külső ellenére nehezen védhető, hiszen a föléje magasodó Paradicsom hegyről könnyen belőhető. Fenntartották a török idők után is, sőt tovább építették. A vártemplom harangtornyát barokk stílusban építették. Itt helyezték el a város legrégibb harangját a XV. században. Az Óvárban a múlt század végén a városi levéltár, illetve annak leégése után, városi múzeum működött. Trianon után ide szállították át az 1848-as honvédszobrot is.  (http://www.csalodottkenyer.hu/index.php/hagyomanyaink/oroksegunk?showall=&start=8)