2015. április 23., csütörtök

Tata vára 2015

Már hagyománnyá vált, hogy Húsvétkor, ha az idő is engedi, kirándulni
indulunk valamelyik várunkhoz. Idén Tatára esett a választásunk. Gondolom,
a Tatai várról már mindenki hallott, és bizonyára nagyon sokan személyesen is
felkeresték legalább egyszer életük során. Akiknek ezidáig kimaradt, csak ajánlani
tudom, feltétlenül keressék fel, hisz hazánk egyik legszebb fekvésű váráról van
szó. A Tatai tó partján pompázik, szinte megkoronázva azt...


Autóval közvetlenül a vár kapujáig el lehet jutni, tehát nincs szükség különösebb
kalandvágyra a látogatáshoz. Viszont aki már Tatán jár, ne csak a várat keresse fel,
mert a város tele van szebbnél szebb látnivalóval, amit akár sétavonattal is meg lehet
csodálni...


Mi autónkat épp az úgynevezett Kecskebástyával szemben parkoltuk le, hogy aztán 
gyalogosan induljunk a vár "ostromára"...


Ez a bástya Suess Orbán tervei szerint, 1568 után épült csak úgy mint társai, a Ferrandó,
illetve a Rosenberg bástyák...


Itt azonban érdemes egy pillanatra megfordulni, mert a bástyával szemben, az út
másik oldalán áll egy csodálatosan szép Nepomuki Szent János szobor...


Ahogy tovább sétálunk a Nyugati rondella felé, érdemes alaposan szemügyre 
venni a vár oldalát. Jól látszik, hol falazták be a vár török-kori bejáratát, amire még
visszatérek, amikor a váron belül leszünk...


Az Északnyugati oldalon volt a vár egyetlen bejárata, ami csak jóval később 
került néhány tíz méterrel nyugatabbra az eredetinél...


Mi azonban nem léptünk be rajta, hanem tovább sétáltunk a Nyugati rondella felé...


Érdekessége, hogy ez a vár legidősebb külső védműve, amit az említett nagy átépítés során
megerősítettek, de nem építették át olaszbástyás rendszer szerint...


Még mielőtt a várba léptünk volna, tettünk egy kis sétát, hogy megörökítsem Tata egy 
másik nevezetességét, a gyönyörű óriási platánfát...


és az Esterházy-kastélyt, ami közvetlen a vár szomszédságában áll...


De számomra a legszebb látványt mégis a vár nyújtja...


Ideje is volt már, hogy belépjünk az évszázados falakon belülre. A vár Déli sarkán álló
Ferrandó-bástyán kialakított bejáratot vettük célba...


Csak előbb még kimásztam a korláton kívülre, hogy készítsek egy képet a Délkeleti falról...


Ami nem túl vastag, de erről az oldalról nem is kellett komoly ágyúzástól tartaniuk. Minden
esetre belülről erős támpillérek egész sorával erősítették meg...


Ki tudja mit tároltak ebben a pincében...


A belső vár.. Egy szabályos négyszög alaprajzú, belsőtornyos várkastély, sarkain egy-egy 
négyzetes saroktoronnyal. Ezekből napjainkban már csak a Délkeleti oldal tornyai és a 
köztük álló palotaszárny áll...


A várkastély Keleti saroktornya valószínűleg a vár magja, ami még a Csák nemzettség
lakótornya lehetett... később ebből bővült egyre nagyobbra az erősség...


A török-korban sokszor cserélt gazdát. 1529, 1543 után 1558-ban került török kézre, amikor
Thury György palotai várkapitány 1566-ban kemény ostrommal felszabadította...

De itt nem értek véget a vár megpróbáltatásai. 1594-ben Szinán pasa 200 000 emberrel
vette ostrom alá és két hónapi véres harc árán elfoglalta. Három évvel később, 1597-ben
gróf Pállfy Miklós komáromi várkapitány rajtaütés szerű támadással foglalta vissza Tata
várát. Itt válik érdekessé a vár régi bejárati kapuja...


Pállfy katonáival ugyanis ezen a helyen tört be a várba, mégpedig egy különleges 
ostromeszközzelaz un. petárdával. Az éjszaka leple alatt berobbantották a kaput 
és rárontottak a gyanútlan őrségre...


Erről az eseményről egy emléktábla is megemlékezik az egykori kapu falán...


Persze a vár hányattatása itt korántsem ért véget. Újabb ostromok követték egymást, míg
a kegyelem döfést 1683-ban szenvedte el, mikor Kara Musztafa török vezér, Thököly Imre
segítségével elfoglalta, és felrobbantotta. Ez után már sosem lett a régi...


A Kecske-bástya felülről...


Az "Udvarbíró-ház" a XIX. századi  kápolnával...


Ez pedig már a vár Keleti sarkán álló Rosenberg-bástya...


Ez az ajtó bevallom zavarba hozott. Talán egy un. surranókapu lehetett, de nem kizárt,
hogy egy sokkal későbbi korban készült és egyszerűen csak valami tárolóhelység ajtaja...


A Rosenberg-bástyán kialakított kapun keresztül hagytuk el a várat...


Szokásom szerint íme a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

És egy gyönyörű légi felvétel az AerOart jóvoltából..




Tata várának története:
                                                                                                      A rekonstrukciós kisfilm Fodor Zsolt munkája
A tatai Öreg-tó partján sziklára épült vár központjában eredetileg egy szabályos, négyszög alaprajzú, belsőtornyos várkastély állt, sarkain egy-egy négyzetes saroktoronnyal. A korábbi kutatások alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a ma is álló és a földszinti részeken a 3 métert is meghaladó falvastagságú, négyemeletes, sátortetővel ellátott keleti tornya a Csák nemzetség által épített lakótorony lehetett. Az újabb feltárások eredményeként kutatóink álláspontja szerint e torony fala csak a második emeletig középkori, és a Zsigmond-kori várkápolna pedig e keleti toronyhoz csatlakozó, feltehetően zárt udvaros épület részei lehetnek, melynek építése a XIV.század második felében a Laczkffyak nevéhez fűződik.
1397-1420 között, Zsigmond király uralkodása alatt épült ki a szabályos, négyszög alaprajzú négy tornyos vár. A tornyokat az északkeleti, és délkeleti és az északnyugati oldalakon kétemeletes, egy helyiségsoros, a földszinti részeken 2-3 helyiségből álló épületszárnyak kötötték össze. Az északkeleti szárny középső részén épült meg a várkápolna, melynek alapfalai és lépcsője az újabb ásatások során felszínre kerültek.
A várat a délnyugati és az északnyugati oldalon védte vizesárok, míg a többi oldalán maga a tó és ennek mocsaras része övezte. A várba csak az északi sarkon épült, kaputoronnyal védett bejáraton át lehet bejutni, amelyhez az előtte épült és az árkon átvezető híd vezetett. Mátyás király építkezései során a belső udvart kétszintes kerengővel vették körül, és a vár belső termeit gazdagon újradíszítették. A mohácsi csatvesztés utáni harcok alatt súlyosan sérült vár helyreállításával Suess Orbán hadmérnököt bízták meg, aki 1568-ban elkészítette az ó-olaszbástyás rendszerű erődítmény tervét. E tervek alapján megerősítettél a vár nyugati sarkán levő rondellát, felépítették a külső bástyákat, így a Ferrandó-, a Rosenberg- és a Kecske-bástyákat. A helyreállítási munkálatokról részletes tájékoztatást Suess 1577. évi jelentése nyújt.
A török hódoltság harcai során felrobbantott, majd a császári csapatok által felgyújtott vár helyreállítására a XVIII. században Fellner Jakab készíti el a nagyszabású, hatalmas barokk palota terveit, de ennek kivitelezésére anyagi okok miatt elmaradt, helyette csak kisebb javításokat végeztek el, míg nagyobb átalakításokra 1815-ben, majd 1896-1897-ben, valamint 1954 után került sor.
Tata - amely 1260-ban még csak falu, de 1305-ben már mezőváros - a honfoglalás után jutott a Csák nemzetség birtokába. Amikor 1326-ban Károly Róbert királlyal e család más birtokokért elcserélte, Tatának még nem volt vára. A XIV. század második felében, 1380-ban Laczkffy István nádoré, majd 1397-ben, meggyilkolása után, Zsigmond király birtokába jutott, aki már 1390-ben is itt adta ki egyik oklevelét.
A király 1424-1426 között csaknem folyamatosan itt lakott, itt fogadta Frigyes meisseni őrgrófot, VIII. Erik dán királyt, Lazarevics szerb fejedelmet, Paleologus Manuel bizánci császárt és Jagelló Ulászló lengyel királyt.
Zsigmond 1426-ban 8000 forintért zálogba adta Rozgonyi Istvánnak "Castrum Thatha"-t. Rövid ideig Albert király és özvegye, Erzsébet királyné birtoka volt, majd 1439-ben ismét Rozgonyi Istvánnak zálogosították el. Mátyás király 1458-ban megerősítette ugyan a Rozgonyiak birtokjogát, de az időközben rommá lett várat 1465-ben visszaváltotta, és a palotát díszesen újjáépítette.
A vár körül hatalmas tó és vadaskert terült el, ahol a király nagy vadászatait rendezte meg. Mátyás halála után 1494-ig Korvin Jánosé, aki ez évben a főurakkal kötött egyezség alapján Tata, Pozsony és Komárom várakat 40 000 forintért II. Ulászló királynak adta át.
A mohácsi csatavesztés után János király számára Ráskay Gáspár foglalta el, de Tata is Ferdinánd kezére került. A török által 1529-ben felégetett vár János király birtokában volt 1540-ig. Ezután Perényi Péteré 1542-ig, majd 1543-ban ismét a török gyújtotta fel a várossal együtt.
Az oszmán terjeszkedés idején Komárom elővára, melyet a török 1558 májusában elfoglalt. 1566-ban Thury György palotai várkapitány szabadította fel. A harcok során súlyosan sérült várnak Suess Orbán tervei alapján történt helyreállítása után, 1594-ben, Szinán pasa 200 000 emberrel vette ostrom alá, és kéthónapi véres harc után sikerült elfoglalnia. Három év múlva gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány vette vissza, azonban még ebben az évben ismét a töröké lett, de Pálffynak rövidesen megint sikerült visszafoglalnia. 1603-ban a császáraik birtokolták, majd 1605-ben Bocskai szállta meg, de 1606-ban a bécsi béke alapján ismét a császáraiké lett.
A sorozatos ostromok során sérült és 1624-ben helyreállított várat a király neboiszai Balogh Istvánnak zálogosította el, majd 1646-ban III. Ferdinánd Csáky Lászlónak adományozta. Kara Musztafa török vezér Thököly Imre segítségével 1683-ban a várat elfoglalta és felrobbantotta.
Az ezután keltezett iratok düledező romokról írnak, melyet tartozékaival együtt a Csáki család fiúágon történt kihalta után 1697-ben Krapf Ferenc József hadi és kamarai megbízott kapta meg szolgálatai jutalmául, A vár teljes lerombolását I. Lipót 1702-ben rendelte el, de annak végrehajtását II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. Vak Bottyán kurucai 1704-ben elfoglalták, viszont 1706-ban már ismét a császáriaké lett, akik Krapfnak a birtokot visszaadták. E családtól 1727-ben Eszterházy József vásárolta meg 343 524 forintért, és e család birtokában volt 1945-ig.

2015. április 13., hétfő

Strasszer-Zichy kastély, Igar-Vámpuszta

Aki ismer, tudja rólam, hogy én menthetetlenül a várak megszállottja
vagyok. Valahányszor a párom rávett, hogy álljak meg egy templom, vagy
kastély kedvéért - hacsak nem volt az erődített - én felesleges idő
veszteségnek tudtam be. Olykor azonban előfordul, hogy az ilyen be nem
tervezett megállásból is blogbejegyzés születik. Nemrégiben Fejér megyében
autóztunk Simontornyáról Ozora felé, mikor a kis Igar-Vámpuszta nevezetű
helyiség határában megpillantottunk valamit, ami felkeltette érdeklődésünk.
Egy gazdátlan, elhanyagolt telek, melynek már a kerítése sem áll... sőt, hogy
volt egyáltalán kerítés, arról is már csak néhány, valamiért megmaradt
kerítés-oszlop tanúskodik...

Hiába volt zárva a rozsdás kapu, ha mellette már nem létezett a kerítés.. így 
akadálytalanul léptünk be az egykor szebb napokat látott kastély parkjába...


Itt már láttam, hogy egy haláltusáját vívó épületet találtunk. Összeszorult szívvel sétáltam az omladozó falak mellett, a főbejárat felé...


Ottjártunkkor még nem tudtam, hogy ez valójában nem is tartozik a nagyon
öreg kastélyok közé. Strasszer Vilmos, a birtok tulajdonosa 1910-ben építette
a kastélyt Hübner Ede tervei szerint...


Tehát maga az épület alig több, mint száz éves. Azonban tudni kell, hogy az a
bizonyos Hübner Ede jóval korábban élt. Nem tudni kinek, és hová tervezte
ezt a kastélyt, de tény, hogy vázlata már 1773-ban papírra került... 


Siralmas látványt nyújt napjainkban a kastély. Az jutott eszembe, ha most
feltámadna Stasszer úr, vajon mit érezne, mikor belépne egykori szeretett
otthona ajtaján?


Bizonyára értetlenül nézne körül az üres, szeméttel, sittel teli szobákban.
Hogyan jutott ide ez a szép kastély?


Ki tudná elmagyarázni neki, hogy hová lettek az ajtókeretek?


Strasszer úr bizonyára megsiratná kirabolt, üres borospincéjét is...


De tényleg... ki is volt az utolsó gazdája? Bizony az Állam. Egész pontosan
egy Állami gazdaság központja volt 1945-től, amíg fel nem számolták azt...


Közben többször átalakították, toldozták-foltozták...


Míg végül teljesen tönkre tették.. nem keresem a felelősöket.. a felelős
maga az élet. Ilyen világot élünk...


Mintha csak egy őskori dinoszaurusz csontvázának belsejében lennék...


Egy kómás álomban várakozó otthon... mely csak életet vár omladozó falai
közé...


A kastélyról bővebbet az alábbi linkken tudhatsz meg:
                
                   http://www.kastelyok-utazas.hu/Lap.php?cId=2634

2015. április 3., péntek

Dinnyés, várpark

Van az úgy, hogy az ember keresve sem talál valamit, de olyan is előfordul, hogy 
nem is keres és mégis rátalál valami érdekes látnivalóra. Így jártam én is a közelmúltban,
mikor épp Simontornyára igyekeztünk várlátogatásra. Hogy ne kelljen pályamatricát
venni, úgy határoztam, alsórendű utakon haladunk a célunk felé. Így történt,
hogy a Velencei tó mellett betértünk Dinnyésre, ebbe a kis Fejér megyei községbe.
Teljesen véletlen volt az is, hogy felfigyeltem egy táblára az út szélén, amelyen a 
Várpark felirat volt olvasható. Már vagy száz métert tovább is haladtunk, mire 
elhatároztam magam, hogy utána járok ennek a dolognak. Nem bántam meg, hogy
rászántam egy órát erre az igazán érdekes kis parkra. Alexi Zoltán álmodta meg
ezt a parkot még 2012-ben, és azóta is álmának megvalósításán dolgozik. A várpark
nem más, mint váraink kicsinyített másainak tárháza, természetesen a teljesség
igénye nélkül.

A következő képkollázsokban bemutatom néhányukat én is a teljesség igénye nélkül...
Elsőként Döbrönte, Szarvaskő várát mutatom be. A várat Nagy Lajos király engedélyével,
a Szalók nemzetségből származó Himfy család egyik tagja építette a 14. század közepén.
Nádasdy Tamás összeírásában, 1555-ben még épségben állt, ám későbbi sorsa ismeretlen,
a végvári rendszerben nem szerepel. Talán egy török támadás pusztította el...

A képkollázs a várparkban álló makett mellett egy rajzot és egy fotót tartalmaz az eredeti várról.
Második képemen Földvár vára látható. A Brassó vármegyei Földvár várának első írásos
emléke 1240-ből származik. Vélhetően a Német lovagrend építette, ám miután elfeledték
hol is a helyük, II. Endre királyunk kiűzte őket az országból. A békés szász telepesek viszont
maradtak, és kisebb-nagyobb megszakításokkal ők is voltak a vár gazdái. Pusztulása csak
a 19.-század vége felé következik be, mikor a környező lakósság elkezdte elbontani falait,
házainak építéséhez...

Harmadik képemen a Pozsega vármegyei Gracsanica vára látható. A falutól két kilométerre,
egy kúp alakú hegy tetején állnak maradványai. A Rátót nembéli Paksiaké volt mint nemesi
birtok a 14-15.-században, de birtokolta a Zenistyáni és a Dessewffy család is. Pusztulásának
idejére és okára nem találtam adatot...

A következő képen Hátszeg vára látható, melynek eredetije Hunyad vármegyében áll.
Pontos építési ideje nem tudható, de egy 1263-ból származó adománylevél már tesz
említést róla. Az évszázadok során többnyire az erdélyi vajdák kormányzása alatt állt, 
de birtokolták a Gutkeledek, vagy a Hunyadiak is. 1482-ben tesznek utoljára említést róla, 
így pusztulását ez után okozhatta valószínűleg egy török támadás...


A Somogy vármegyei Kereki vára szerepel a következő képen. A 14.-század első felében
épülhetett, ám pontos ideje ismeretlen. Fennállása során sok birtokosa volt, és bizony
sok ostromot átélt a vár. Végül falainak anyagából templomot, illetve vadászkastélyt
építettek az 1800-as évek elején...

A hatodik képen Kórogy vára látható, melynek eredetije Verőce vármegyét erősítette.
Első említése 1290-ből maradt fenn, mint a Kórógyi család birtoka. Magáénak tudhatta még
Csupor Miklós, Pongrác János, és a Jaksics család is. Pusztulásának idejére és körülményeire
nem találtam adatot...

Kosztajnica vára Zágráb vármegyében állt, és még áll ma is viszonylag épségben.
Első említése 1258-ból származik. Az Acha nemzetség után volt Frangepán Márton, 
Bevenjudi Iván, végül a Zrinyiek tulajdona is. A 16.-század második felétől török 
uralom alatt állt...

Egy ismertebb várral folytatom, mégpedig Somoskővel. A Nógrád vármegyei erősséget
valamivel a tatárjárás után emelte a Kacsics nemzetség egyik tagja, ám pontos ideje
ismeretlen. Birtokosait hosszan lehetne sorolni, ugyanis az idők során gyakran váltott
gazdát hol békés úton, hol pedig ostrom által. Közel húsz évig a török is megszállva
tartotta, ám pusztulását I. Lipót császár parancsának köszönhette, aki elrendelte a vár
felrobbantását. Szerencsére ezt csak részben hajtotta végre Ráday Pál, az akkori birtokos..

A Solymári Szarka-várral folytatom a sort, melyet vagy Drugeth Vilmos, vagy Laczkfy István
nádor építetett a 14. század közepén. Birtokosai közt megtaláljuk Ónodi Czudar Jakabot, 
Rozgonyi Simont, Garai Lászlót és Bakics Pált is. Buda elfoglalása után a törökök
Solymár várát elpusztították. 1580 után neve többé nem szerepel. Köveit a környező építkezésekhez széthordták.

Tapolcsány vára Nyitra vármegyében épült a 13.század végén. Első magjának építését
Csák Máté nádorispánnak tulajdonítják, de a kővár első írásos emléke 1318-ból
származik. Csák Máté halála után sokáig királyi vár, majd Szécsényi Frank, Giskra cseh
huszita vezér, Guti Országh Mihály a birtokosa. Később az Erdődyek tulajdona, 
valószínűleg ennek köszönhette, hogy túlélte a császári várrombolási parancsot...

A Tátika várral folytatom a sort. Királyi vár volt, melynek többnyire a veszprémi püspökség
volt a kormányzója, de birtokolta többek közt a Laczkfi család, Sárfeneki Frigyes és gersei 
Pethő László is. 1589-ben a török kirabolta, és valószínűleg le is rombolta a várat, mert ez 
után már "castrum dirutum"-ként romlott várnak említik. 1713-ban Mercy császári tábornok
hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta, így végleg megpecsételődött a sorsa...

A Vértessomlói Vitány várat valamikor a 13-14. század fordulóján építették, pontos dátuma
ismeretlen. Első említésekor 1324-ben királyi vár, a győri ispánság tartozéka. Birtokolta még
Rozgonyi István, Egervári László horvát bán, vagy Kanizsai György is. A törökök négyszer is
elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, míg 1597-ben Pálffy Miklós seregei végleg kiűzték őket
innen. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg parancsára 
felrobbantották az elavultnak számító erősséget... 

A Belgrád melletti Zimony várát már 1173-ban említik castrum Zelmen néven. Tulajdonosai
közt találjuk a Hunyadiakat, vagy Brankovics György despotát is. 1521-ben a hős Skoblic
testvérek védték a török ellen, de sikertelenül. Az ostromban a vár erődítései rommá lettek,
és nem is épültek újjá többé...

A várparkban jelenleg 18 vár készült el, de Alexi Zoltán még korántsem fejezte be munkáját.
További vár maketteket épít még eredeti tájolással, eredeti építési anyagokból 
(fából, kőből, vagy épp téglából) attól függően, melyik vár miből épült. 
A park nagyszerű program lehet a felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt, így csak 
ajánlani tudom mindenki számára!

További információkért kattints a következő linkre:
                                                                   http://varpark.hu/

A képkollázsokban szereplő rajzok és az eredeti várról készült fotók forrása: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php