2015. április 23., csütörtök

Tata vára 2015

Már hagyománnyá vált, hogy Húsvétkor, ha az idő is engedi, kirándulni
indulunk valamelyik várunkhoz. Idén Tatára esett a választásunk. Gondolom,
a Tatai várról már mindenki hallott, és bizonyára nagyon sokan személyesen is
felkeresték legalább egyszer életük során. Akiknek ezidáig kimaradt, csak ajánlani
tudom, feltétlenül keressék fel, hisz hazánk egyik legszebb fekvésű váráról van
szó. A Tatai tó partján pompázik, szinte megkoronázva azt...


Autóval közvetlenül a vár kapujáig el lehet jutni, tehát nincs szükség különösebb
kalandvágyra a látogatáshoz. Viszont aki már Tatán jár, ne csak a várat keresse fel,
mert a város tele van szebbnél szebb látnivalóval, amit akár sétavonattal is meg lehet
csodálni...


Mi autónkat épp az úgynevezett Kecskebástyával szemben parkoltuk le, hogy aztán 
gyalogosan induljunk a vár "ostromára"...


Ez a bástya Suess Orbán tervei szerint, 1568 után épült csak úgy mint társai, a Ferrandó,
illetve a Rosenberg bástyák...


Itt azonban érdemes egy pillanatra megfordulni, mert a bástyával szemben, az út
másik oldalán áll egy csodálatosan szép Nepomuki Szent János szobor...


Ahogy tovább sétálunk a Nyugati rondella felé, érdemes alaposan szemügyre 
venni a vár oldalát. Jól látszik, hol falazták be a vár török-kori bejáratát, amire még
visszatérek, amikor a váron belül leszünk...


Az Északnyugati oldalon volt a vár egyetlen bejárata, ami csak jóval később 
került néhány tíz méterrel nyugatabbra az eredetinél...


Mi azonban nem léptünk be rajta, hanem tovább sétáltunk a Nyugati rondella felé...


Érdekessége, hogy ez a vár legidősebb külső védműve, amit az említett nagy átépítés során
megerősítettek, de nem építették át olaszbástyás rendszer szerint...


Még mielőtt a várba léptünk volna, tettünk egy kis sétát, hogy megörökítsem Tata egy 
másik nevezetességét, a gyönyörű óriási platánfát...


és az Esterházy-kastélyt, ami közvetlen a vár szomszédságában áll...


De számomra a legszebb látványt mégis a vár nyújtja...


Ideje is volt már, hogy belépjünk az évszázados falakon belülre. A vár Déli sarkán álló
Ferrandó-bástyán kialakított bejáratot vettük célba...


Csak előbb még kimásztam a korláton kívülre, hogy készítsek egy képet a Délkeleti falról...


Ami nem túl vastag, de erről az oldalról nem is kellett komoly ágyúzástól tartaniuk. Minden
esetre belülről erős támpillérek egész sorával erősítették meg...


Ki tudja mit tároltak ebben a pincében...


A belső vár.. Egy szabályos négyszög alaprajzú, belsőtornyos várkastély, sarkain egy-egy 
négyzetes saroktoronnyal. Ezekből napjainkban már csak a Délkeleti oldal tornyai és a 
köztük álló palotaszárny áll...


A várkastély Keleti saroktornya valószínűleg a vár magja, ami még a Csák nemzettség
lakótornya lehetett... később ebből bővült egyre nagyobbra az erősség...


A török-korban sokszor cserélt gazdát. 1529, 1543 után 1558-ban került török kézre, amikor
Thury György palotai várkapitány 1566-ban kemény ostrommal felszabadította...

De itt nem értek véget a vár megpróbáltatásai. 1594-ben Szinán pasa 200 000 emberrel
vette ostrom alá és két hónapi véres harc árán elfoglalta. Három évvel később, 1597-ben
gróf Pállfy Miklós komáromi várkapitány rajtaütés szerű támadással foglalta vissza Tata
várát. Itt válik érdekessé a vár régi bejárati kapuja...


Pállfy katonáival ugyanis ezen a helyen tört be a várba, mégpedig egy különleges 
ostromeszközzelaz un. petárdával. Az éjszaka leple alatt berobbantották a kaput 
és rárontottak a gyanútlan őrségre...


Erről az eseményről egy emléktábla is megemlékezik az egykori kapu falán...


Persze a vár hányattatása itt korántsem ért véget. Újabb ostromok követték egymást, míg
a kegyelem döfést 1683-ban szenvedte el, mikor Kara Musztafa török vezér, Thököly Imre
segítségével elfoglalta, és felrobbantotta. Ez után már sosem lett a régi...


A Kecske-bástya felülről...


Az "Udvarbíró-ház" a XIX. századi  kápolnával...


Ez pedig már a vár Keleti sarkán álló Rosenberg-bástya...


Ez az ajtó bevallom zavarba hozott. Talán egy un. surranókapu lehetett, de nem kizárt,
hogy egy sokkal későbbi korban készült és egyszerűen csak valami tárolóhelység ajtaja...


A Rosenberg-bástyán kialakított kapun keresztül hagytuk el a várat...


Szokásom szerint íme a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

És egy gyönyörű légi felvétel az AerOart jóvoltából..




Tata várának története:
                                                                                                      A rekonstrukciós kisfilm Fodor Zsolt munkája
A tatai Öreg-tó partján sziklára épült vár központjában eredetileg egy szabályos, négyszög alaprajzú, belsőtornyos várkastély állt, sarkain egy-egy négyzetes saroktoronnyal. A korábbi kutatások alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a ma is álló és a földszinti részeken a 3 métert is meghaladó falvastagságú, négyemeletes, sátortetővel ellátott keleti tornya a Csák nemzetség által épített lakótorony lehetett. Az újabb feltárások eredményeként kutatóink álláspontja szerint e torony fala csak a második emeletig középkori, és a Zsigmond-kori várkápolna pedig e keleti toronyhoz csatlakozó, feltehetően zárt udvaros épület részei lehetnek, melynek építése a XIV.század második felében a Laczkffyak nevéhez fűződik.
1397-1420 között, Zsigmond király uralkodása alatt épült ki a szabályos, négyszög alaprajzú négy tornyos vár. A tornyokat az északkeleti, és délkeleti és az északnyugati oldalakon kétemeletes, egy helyiségsoros, a földszinti részeken 2-3 helyiségből álló épületszárnyak kötötték össze. Az északkeleti szárny középső részén épült meg a várkápolna, melynek alapfalai és lépcsője az újabb ásatások során felszínre kerültek.
A várat a délnyugati és az északnyugati oldalon védte vizesárok, míg a többi oldalán maga a tó és ennek mocsaras része övezte. A várba csak az északi sarkon épült, kaputoronnyal védett bejáraton át lehet bejutni, amelyhez az előtte épült és az árkon átvezető híd vezetett. Mátyás király építkezései során a belső udvart kétszintes kerengővel vették körül, és a vár belső termeit gazdagon újradíszítették. A mohácsi csatvesztés utáni harcok alatt súlyosan sérült vár helyreállításával Suess Orbán hadmérnököt bízták meg, aki 1568-ban elkészítette az ó-olaszbástyás rendszerű erődítmény tervét. E tervek alapján megerősítettél a vár nyugati sarkán levő rondellát, felépítették a külső bástyákat, így a Ferrandó-, a Rosenberg- és a Kecske-bástyákat. A helyreállítási munkálatokról részletes tájékoztatást Suess 1577. évi jelentése nyújt.
A török hódoltság harcai során felrobbantott, majd a császári csapatok által felgyújtott vár helyreállítására a XVIII. században Fellner Jakab készíti el a nagyszabású, hatalmas barokk palota terveit, de ennek kivitelezésére anyagi okok miatt elmaradt, helyette csak kisebb javításokat végeztek el, míg nagyobb átalakításokra 1815-ben, majd 1896-1897-ben, valamint 1954 után került sor.
Tata - amely 1260-ban még csak falu, de 1305-ben már mezőváros - a honfoglalás után jutott a Csák nemzetség birtokába. Amikor 1326-ban Károly Róbert királlyal e család más birtokokért elcserélte, Tatának még nem volt vára. A XIV. század második felében, 1380-ban Laczkffy István nádoré, majd 1397-ben, meggyilkolása után, Zsigmond király birtokába jutott, aki már 1390-ben is itt adta ki egyik oklevelét.
A király 1424-1426 között csaknem folyamatosan itt lakott, itt fogadta Frigyes meisseni őrgrófot, VIII. Erik dán királyt, Lazarevics szerb fejedelmet, Paleologus Manuel bizánci császárt és Jagelló Ulászló lengyel királyt.
Zsigmond 1426-ban 8000 forintért zálogba adta Rozgonyi Istvánnak "Castrum Thatha"-t. Rövid ideig Albert király és özvegye, Erzsébet királyné birtoka volt, majd 1439-ben ismét Rozgonyi Istvánnak zálogosították el. Mátyás király 1458-ban megerősítette ugyan a Rozgonyiak birtokjogát, de az időközben rommá lett várat 1465-ben visszaváltotta, és a palotát díszesen újjáépítette.
A vár körül hatalmas tó és vadaskert terült el, ahol a király nagy vadászatait rendezte meg. Mátyás halála után 1494-ig Korvin Jánosé, aki ez évben a főurakkal kötött egyezség alapján Tata, Pozsony és Komárom várakat 40 000 forintért II. Ulászló királynak adta át.
A mohácsi csatavesztés után János király számára Ráskay Gáspár foglalta el, de Tata is Ferdinánd kezére került. A török által 1529-ben felégetett vár János király birtokában volt 1540-ig. Ezután Perényi Péteré 1542-ig, majd 1543-ban ismét a török gyújtotta fel a várossal együtt.
Az oszmán terjeszkedés idején Komárom elővára, melyet a török 1558 májusában elfoglalt. 1566-ban Thury György palotai várkapitány szabadította fel. A harcok során súlyosan sérült várnak Suess Orbán tervei alapján történt helyreállítása után, 1594-ben, Szinán pasa 200 000 emberrel vette ostrom alá, és kéthónapi véres harc után sikerült elfoglalnia. Három év múlva gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány vette vissza, azonban még ebben az évben ismét a töröké lett, de Pálffynak rövidesen megint sikerült visszafoglalnia. 1603-ban a császáraik birtokolták, majd 1605-ben Bocskai szállta meg, de 1606-ban a bécsi béke alapján ismét a császáraiké lett.
A sorozatos ostromok során sérült és 1624-ben helyreállított várat a király neboiszai Balogh Istvánnak zálogosította el, majd 1646-ban III. Ferdinánd Csáky Lászlónak adományozta. Kara Musztafa török vezér Thököly Imre segítségével 1683-ban a várat elfoglalta és felrobbantotta.
Az ezután keltezett iratok düledező romokról írnak, melyet tartozékaival együtt a Csáki család fiúágon történt kihalta után 1697-ben Krapf Ferenc József hadi és kamarai megbízott kapta meg szolgálatai jutalmául, A vár teljes lerombolását I. Lipót 1702-ben rendelte el, de annak végrehajtását II. Rákóczi Ferenc szabadságharca megakadályozta. Vak Bottyán kurucai 1704-ben elfoglalták, viszont 1706-ban már ismét a császáriaké lett, akik Krapfnak a birtokot visszaadták. E családtól 1727-ben Eszterházy József vásárolta meg 343 524 forintért, és e család birtokában volt 1945-ig.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ez a bejegyzés egyszerűen elkápráztatott! Apu háza ott fekszik a tó környékén, rálátunk a várra, mégsem tudtam a felét sem ennek a rengeteg érdekességnek amiről itt olvastam. Nagyon tetszett, örülök, hogy ennyi mindent megtudtam a várról!
    És ha már itt jártam, rákerestem a Turulos bejegyzésre is. 18 éven át néztem az ablakomból reggeli napsütésben és éjszakai kivilágításban. Most 20 vagyok, szóval életem jelentős részét töltöttem a madár árnyékában.
    Ma már máshol élek, nagyon messze ezektől a helyektől. Gyakran felkeresem majd a blogodat, ha honvágyam támad!
    Luna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Nóra!
      Mindig jól esik elismerő szavakat olvasni... Örülök ha elnyerte tetszésed a Blogom. Nem titkolt vágyam, hogy minél több embert megfertőzzek a várak szeretetével, de legalább megmutassam, én hogy látom őket. Remélem ez után is rendszeres visszatérő látogatója leszel a Blognak!
      Denever

      Törlés