2015. június 1., hétfő

Vajdahunyad vár, Városligeti vasárnap...

Ez most egy rendhagyó bejegyzés lesz tőlem, ugyanis ezúttal nem egy 
várat kerestünk fel... hacsak nem soroljuk a budapesti Vajdahunyad
várát az igazi várak sorába. Nem... persze, hogy nem igazi vár, de hát
mégiscsak így él a köztudatban, tehát hagyjuk meg neki ezt a rangot.
Igazából egy kedves barátunk meghívására érkeztünk a Városligetbe,
hogy bepillantsunk egy hagyományőrző bandérium életébe, de erre
még visszatérünk. Miután leparkoltunk a liget közelében, gyalogosan
indultunk a rendezvény felé, és ha már a nyakamban lógott a gépem,
el is kezdtem kattintgatni. Elsőként az egykori Sztálin szobor helyén
álló 56-os emlékművet kaptam le...


A legmagasabb pontján nyolc métert elérő monstrum épp 56 fokos szöget
zár be a Dózsa György úttal. Néhány méterre tőle lobog a már legendás 
lyukas lobogó is...


Innen csak egy percnyi séta, és már a 2004-ben felavatott Időkerék előtt
álltunk. Ez a hatvan tonnás, nyolc méter átmérőjű homokóra 330 milliójába
került a... de kinek is? No mindegy, nem az én dolgom...


Minden esetre most megörökítettem magamnak, hisz még jól emlékszem,
én is töltöttem bele egy maroknyi homokot...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Egy rövidke séta és már meg is érkeztünk a Vajdahunyad várához...


Eredetileg az 1896-os milleniumi ünnepségek idejére épült fából, amit a nagy
sikerre való tekintettel 1904-1906 között újra építettek a mai formájában...


Az épületegyüttes valójában a magyar építészet ezer éves történelméből ad
egy érdekes egyveleget...


Kicsit kiábrándító, hogy jelenleg nincs víz a vár körül...


Azért mi mégis a hidat választottuk a megközelítéshez...


Mint már írtam, nem a Vajdahunyad várának kicsinyített másáról van
szó...


Az épületegyüttes három építészeti stílus egyvelege...


A román, a gótikus és a reneszánsz korszak jegyei keverednek benne...


Mai elnevezését a legjellemzőbb részéről, a Vajdahunyad várát mintázó
főhomlokzatáról kapta...

De felismerhető például a bártfai városháza erkélyének utánzata épp
úgy, mint a Jáki templom díszes főbejárata...


A Mezőgazdasági múzeum osztrák reneszánsz - barokk stílusú palotája...


Melynek szépsége rabul ejti a nézelődők tekintetét...


Minden részletében a tökéletességre törekedtek...


Elsétáltunk a Segesvári Apostolok tornya előtt is...

Órákig lehetne itt szebbnél szebb fotókat készíteni...


De már vártak ránk, így lassan tovább kellett indulnunk...


A vár előtti tisztáson találtunk a bandérium sátrára...


Míg a katonák ebédeltek, fegyvereik közszemlére bocsátottak...


A nézelődők nagy örömére... nagy élmény kézbe fogni olyan fegyvereket,amiket
az ember leginkább már csak múzeumban, vagy filmeken láthat...


Írisz is megpróbálkozik az Íj kifeszítésével... nem sok sikerrel.


A pihenőnek vége.. Indulnak a zsoldosok bemutatóra...


"Félre pórnép! Helyet a bandériumnak!"


Igazi élmény volt testközelből fotózni...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Kicsit olyan volt, mintha a csapat része lennék...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi


A bemutatón még zajlott az ádáz küzdelem...


Közben a sátorban már finom falatok, és a "fehérnép" várta a fáradt 
katonákat...


Csak úgy, mint évszázadokkal ez előtt, aggódva várja vissza katonáját...


Szerencsére most vissza is tért. Míg ők pihenni térnek, mi úgy határoztunk,
teszünk egy sétát a Hősök terére. Út közben megakadt a szemem a már 
gyönyörűen felújított műjégpálya épületén...


Meg egy szép lámpán. Nem tudom miért épp ez, a törött üvegű lámpa fogott
meg...


Csak néhány lépés volt innen a Hősök-tere...


Valahányszor eljutok ide, mindig megállok egy percre és néma főhajtással
tisztelgem Nemzetünk híres, és névtelen hőseire. Számomra ez fontos...


A kettős keresztet és a Szent Koronát tartó Gábriel szobra, az apostoli 
királyságot jelképezi. Gyönyörű!



De ideje volt visszatérni barátainkhoz a ligetbe. A bandérium már újra
készülődött...


Előbb egy taktikai megbeszélés...


Majd egy nagy csoportkép készült a csata előtt...


Aztán eldördültek a fegyverek...


és egymásnak estek a "törökök" és magyarok...


Végül még a nézőkre is rárohant a bandérium...


Szerencsére megúsztuk egy karcolás nélkül. Sőt, a végén még fegyvert is
kaptunk...



Még a pajzsot is kipróbálhattuk...


Magam is tiszteletbeli zsoldos lettem...


De csak rövid időre, mert a fegyvereinket szigorúan le kellett adnunk...


De nem bántuk, mert egy igazán szép napot töltöttünk a hagyományőrző
barátaink körében...


Búcsúzóul meg is beszéltük, hogy hamarosan ismét találkozunk Füleken,
a várban... Már alig várom! :)