2015. július 16., csütörtök

Saskő vára

Zólyomtól nyugati irányban, mintegy 20 km-re találunk rá a 
festői szépségű Saskő várára. A Garam folyó fölé büszkén emelkedő
romok már messziről rabul ejtik a szemlélődők figyelmét...


A várat, a hegy déli oldala felől lehet megközelíteni. A keskeny
műútba torkollik az a kis földút, ami a vár felé vezet. Ezt tábla is
jelzi a turistáknak, így el sem lehet téveszteni. A földút torkolatánál
áll egy másik tábla is, melyen a vár történetét ismertetik az ide tévedővel.
Az ismertetőt négy nyelven olvashatjuk, bár (talán mert magyar várról 
van szó) a magyar nyelvű leírás kimaradt...


Ez a földút, eddig a tisztásig vezet. Innen már egy keskenyebb 
turista út vezet tovább fel a hegyre...


Nem túl hosszú, de elég meredek kaptatón kell haladnunk fel a várhoz.
Közben elérünk egy elágazáshoz, ahol két ellentétes irányba lehet
tovább menni, és mindkét irányban várat mutat a tábla. Saskő várának
volt egy elővára egy közeli magaslaton. Ha ennél az elágazásnál jobbra
haladunk tovább, akkor ehhez az elővárhoz jutunk. Aki viszont Saskőre
kíváncsi, haladjon balra, tovább felfelé. Innen már nem kell sok idő, és
meg is érkezünk a tekintélyes romok alá...


A vár alatt lévő tisztás valaha a vár része volt. Ez a terület volt az
alsó-vár, aminek napjainkra sajnos nyoma sem maradt. Sorsa szinte
szokványosnak mondható. Miután 1678 végén, vagy '79 elején a 
császári katonák felrobbantották a várat, az alsó-vár falait hamarosan
széthordták a közeli építkezésekhez...


A tisztás szélén egy hevenyészetten elkerített mélyedést fedeztünk fel...


Ez az üreg az egyetlen látható bizonyítéka az egykori alsó-várnak. Ez
ugyanis nem más, mint annak ciszternája...


Az alsó várból egy kapun keresztül lehetett bejutni abba a falszorosba,
ami a felső-várba vezetett. E kapunak még jól felismerhetőek a nyomai...


A felső-vár kaputornyához vezető falszoros, a vár déli oldalán lett 
kialakítva...


Az állványozás a bizonyíték, itt is állagmegóvás folyik. Ottjártunkkor
is találkoztunk munkásokkal, akik ezt végzik...


A falon látható nyílások, valójában lőrések voltak a kapu védelmére...


A kapun belépve rögtön egy mély árok felett vezet az út. Csak találgatok,
vagy egy beszakadt pince, vagy inkább egy farkasverem lehetett itt a 
kaputorony belsejében...


A kapunak helyet adó barbakán egy vastag falú erős ágyútoronynak
támaszkodott. Talán ez volt a vár legidősebb épülete, mely eredetileg
lakótorony lehetett. Később, az ágyúk elterjedésével alakították át
ágyútoronnyá. Napjainkban megközelíthetetlen a sok állványtól...


Megérkeztünk a felső-várba...


Itt egykor egy hosszan elnyúló, keskeny várudvar állt, ÉNy-i oldalán több 
emeletes palota épülettel...


A palota belső vékonyabb falai leomlottak, de a külső falak néhol 
eredeti magasságukban fennmaradtak. A kőfalban ablaknyílások,
lőrések, gerendanyílások egyaránt megfigyelhetők...


A falakon sok helyen még az eredeti vakolat is megmaradt...


A palota termeit kandallókkal fűtötték. Egy ilyen kandalló kéményének
kürtőjét is megkímélte az idő...


A várban két ciszterna is volt. Az egyik az udvar felső végében...


Míg a másik csak néhány méternyire, de egy fedett helységben lett 
kialakítva...


A felső-várhoz vezető falszorost a vár déli oldalához építették, és nem 
csupán a természeti adottságok miatt. A kapu felé vezető úton, a 
felfelé haladó katonáknak a jobb oldalára kellett hogy essen a vár.
Miért? Mert a katonák többnyire a bal kezükben tartották a pajzsukat,
míg a jobb kezükben a kardot. Így a várfal tetejéről tüzelő védők
ellen nehezebben tudtak védekezni. Gondoltad volna, hogy ez is egy
szempont volt a várak építésénél?


A felső-vár DK-i végén mély pincék maradványai állták utunkat.

A falban lévő üreg feltevésem szerint arra való, hogy az ajtó kinyitását
akadályozó fa gerenda ebbe csúszhatott be, mint afféle hüvelybe...


Az ajtó lezárásakor kihúzták hüvelyéből és az ajtó másik oldalán lévő
kengyelbe akasztották. Így ez a vastag gerenda megakadályozta az
ajtó betörését...


A pince boltíves födémének nagy része már beszakadt. Csak egy
kis darabkája nyög még az idő súlya alatt...


A vár déli sarkán egy kis lőállás lett kialakítva, ahonnan védelmezni 
tudták a várba felvezető utat. Innen gyönyörű kilátás nyílik a vár
alatt kígyózó Garam folyóra is...


Ebből a lőállásból jól belátható volt az egész falszoros, a felső-vár 
kapujáig. Persze napjainkban a burjánzó bozótos akadályoz a kilátásban...


Az ember csak végig néz ezeken a romos falakon, és eltűnődik... 
Milyen gyönyörű vár lehetett ez fénykorában!


Miközben elindultunk vissza a kapu felé, az jutott eszembe, milyen 
szerencsés is vagyok, hogy eljutottam ide is...


Szerencsés vagyok, hogy itt sétálhatok, megérinthetem történelmünk
egy máig fennmaradt darabkáját...


Átléphettem azon a kapun, ahol egykor átlépett "Vesszős" György saskői 
várnagy is, aki 1348-ban, Nagy Lajos parancsára lefejezte Durazzói Károly 
herceget, az itáliai Aversa kolostoránál...


Ezt a várat is "megvettük" - ahogy akkoriban szokás volt mondani, 
ha egy várat elfoglaltak. Végül íme a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

És egy rajz a várról... valahogy így nézett ki.
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php


És egy gyönyörű fotó madártávlatból...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Ha már erre jársz, érdemes felkeresni a közelben lévő várakat is!



Saskő várának története:
Az 1241 - 1242-es esztendőkben a magyar királyságra zúduló hatalmas tatár lovas seregek feldúlták az ország településeit, mérhetetlen károkat okozva emberéletben és anyagiakban. Csak a kevés számú erődített helyre bemenekült lakosság tudta magát megvédeni a félelmetes hódítótól. A közhiedelemmel ellentétben a mongolok, bár alapvetően nomád lovas népek voltak, rendelkeztek várostromokra alkalmas harci eszközökkel. Ezeket a magukkal hurcolt fogoly vagy a szolgálatukba szegődött kínai hadmérnökök építették meg általában a helyszínen. A hadi ostromszerekhez csak fa gerendák, kötelek és bőrök kellettek, ezeket pedig könnyű volt előteremteni. Így hát sikerrel vívhattak meg erődített várakat és városokat, mint ahogy ismerni rá számtalan példát a orosz földről, vagy hazánkból mondhatni Esztergom városát, Nagyváradot…stb. Sőt, újabban a történészek már a füstös lőpor alkalmazását is a tatárok hadiszerei között említik meg. Miután a tatár hordák elvonultak, a horvát tengerpartól hazatérő IV. Béla király által elrendelt országos várépítési program keretében a Báncsa nemzetséghez tartozó Vince és Péter nevű fivérek emelték a Garam folyó melletti „Susal” nevű birtokukon emelkedő meredek sziklagerincre Saskő várának legkorábbi magját. A két testvér volt a később országos méltóságokra emelkedett Horváti család őse. 1253-ból származik az első, napjainkig fennmaradt okleveles említése Saskő erősségének. III. Endre király halálával férfiágon magva szakadt az Árpád-házi uralkodók sorának. Az országban a megerősödött oligarchák ragadták magukhoz a hatalmat. A Felvidék területén a Trencsénből uralkodó Csák nembeli III. Máté báró, aki bár látszólag a cseh Vencel királyt ismerte el maga felett királynak, sorban foglalta el a kisebb-nagyobb egyházi és világi birtokosok földjeit, várait. 1306 körül a trencséni nagyúr katonasága bevette Saskő erődítményét. A Csákok uralták egészen 1321-ig, amikor a hatalma csúcsán álló Csák Máté tartományúr meghalt. Röviddel ezután a magyar uralkodó híve, Gutkeled nembeli Amadé fia Miklós csapataival betört a Csák tartományba, és elfoglalta Appony, Ugróc, Privigye és Bajmóc erődítményeit. Eme sikerek láttán maga a király, Károly Róbert is hadba szállt. A királyi sereg Trencsénhez vonult felé, aminek várát véres ostromban, végül egyezség után, feladtak a védői. A Csák birodalom szívének eleste után a többi vár helyőrsége is feladta a posztját. A megszállt Saskő élére egy selmecbányai polgárt állított a győztes uralkodó. 1347-ben Nagy Lajos király lovagi kíséretével átlépte a magyar határt és elindult Itáliába, hogy megbosszulja testvéröccse, Endre meggyilkolását. A hadjáratra indult magyar urak között volt „Vesszős” György saskői várnagy is. 1348. január 21.-én az itáliai Aversa kolostoránál, a gyilkosság színhelyén, a magyar király utasítására összeült bíróság bűnösnek találta és halálra ítélte Durazzói Károly herceget. A kivégzést „Vesszős” György zólyomi ispán és saskői várnagy hajtotta végre, lefejezve a herceget. A többi Anjou-herceget a királyi sereg fogolyként magával hurcolta Magyarországra, ahol a visegrádi várban tartották, előkelő módon, fogva őket. Saskő vára és a hozzá tartozó jobbágyfalvak a további évtizedekben a zólyomi ispánság alá tartoztak. Zsigmond király az őt a magyar trónra segítő Szécsényi Frank és Simon báróknak adományozta oda 1387-ben a saskői váruradalmat, melyhez a környező jobbágyfalvak tartoztak a földesúri szolgáltatásokkal. Két esztendő múltán, ismeretlen okból visszakerült az uralkodó birtokába. 1390 körül az uralkodó Jolsvai Leusták udvarmesternek, legfőbb bizalmasának adta oda a váruradalmat. A volt udvarmester a Nagy Lajos király idejében még legfőbb befolyással bíró „csáktornyai” Lackfi István meggyilkolása után 1392 novemberétől megkapta a nádorispáni hivatalt. Később a magáénak mondhatta még a Csetneki és Jolsvai főúri család is, majd 1427-től Cillei Borbála királyné javadalmai közé tartozott. 1440-ben a magyar királyság területére érkeztek az özvegy Erzsébet királyné {+1442} által az utószülött fia védelmére hívott cseh husziták. A harcedzett katonák előbb Erzsébet királyné, majd annak halála után V. László király szolgálatában álltak, de vezérük Jan Giskra igazából nem ismert maga felett el senkit. A felvidéki cseh uralom egyre nagyobb vidékekre terjed ki uralmuk alá hajtva a kisebb-nagyobb egyházi és világi földesurakat. Velük szemben I. Jagelló Ulászló ellenkirály, majd Hunyadi János kormányzó tehetetlennek bizonyult, ez utóbbi serege többször is vereséget szenvedett az ide vezetett hadjárataiban. Jan Giskra főkapitány az Erzsébet királynétól kapott várakba a saját híveiből erős őrséget rakott. 1441 - 1456 között a cseh huszita Peter Kollár viselte a saskői várnagyságot. 1449-ben egy magyar sereg meglepetésszerű támadást intézett a huszita zsoldosok kezén lévő Körmöcbánya ellen. Bár az ostrom sikertelen maradt, de foglyul ejtették Kollár Péter revistyei és saskői kapitányt, Giskra hívét. A várnagy, később kiszabadulhatott a fogságból, mert még 1456-ig ő parancsolt abban a két erősségben. Miután 1462 áprilisában Hunyadi Mátyás király kiegyezett a cseh Jan Giskra zsoldosvezérrel, Saskő váruradalma a hozzá tartozó 40 jobbágyfaluval visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. 
Hunyadi Mátyás király az 1477-es házasságkötése után feleségének, Aragóniai Beatrix királynénak adományozta többek között Revistye és Saskő váruradalmait. Az uralkodó halála után Beatrix, hogy elérje a királynővé való koronázását, Revistye és Saskő várait a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt, Nagylucsei Orbán egri püspöknek {+1491 ősze}, a nádori jelenlét bírájának adományozta oda. Terve azonban nem sikerült, mert bár a püspök elfogadta a bőséges adományt, de ennek ellenére II. Jagelló Ulászló cseh királyt támogatta a magyar trón megszerzésében. Az 1510-es esztendőkben a Nagylucsei família igen sokat hatalmaskodott a környékbeli településeken, például felgyújtották Breznóbánya városát is. 1517. jún. 9.-én Jagelló II. Lajos király elrendelte a botrányos hatalmaskodási ügyben a vizsgálatot, majd szeptemberben az elhangzott tanúvallomások alapján a Nagylucsei bárói családot hűtlennek és felségárulónak nyilvánították, és mint összeesküvőket fej és jószágvesztésre ítélték. Az uralkodó idéző levelét, mint azt a garamszentbenedeki konvent jelentette, Nagylucsei Gergely Saskő várában még a köteles tisztelettel vette át, de László úr a revistyei erődítménybe már be sem engedte a király emberét. Még cifrábban járt az a megbízott, aki Nagylucsei Domján zólyomlipcsei sasfészkét kereste fel. Őt, az apátság hiteles emberét, már a vár közelébe sem engedték, sőt, ocsmány, gyalázkodó szavakkal illették! Az ehhez hasonló hatalmaskodási és gyilkossági ügyek is jelzik, hogy a Nagylucsei Dóczy család tagjai a Garam völgyének hírhedett bárói közé tartoztak. A XVI. század folyamán a haditechnika gyökeres átalakulásával, az egyre nagyobb romboló erővel bíró ágyúk megjelenésével a várakat is át kellett alakítani. Az addigi vékony, de magas várfalak helyére vastag falú, alacsony falakat alakítottak ki, ahol megjelentek az ágyúk elhelyezésére alkalmas védőművek, a bástyák. Saskő erősségét valószínűleg ekkoriban bővítették a nagyobb területű alsóvárral. Az eddig végzett régészeti kutatások szerint a kerek öregtorony vastag falába ekkoriban vágták az ágyúk elhelyezésére alkalmas nagyobb méretű lőréseket. Így a továbbiakban ez az ágyútorony lett a vár legkorszerűbb védőműve. Mivel azonban földesurai nem gondolták, hogy idáig eljuthat a hódító török, nem építették ki korszerűbb bástyákkal rendelkező erősségé, a középkor folyamán továbbra is mindvégig megmaradt harmadrendű magánvárnak. Kicsiny létszámú helyőrsége a XVII. század folyamán meghódolt a Habsburg császári ház zsarnoki uralma ellen indított hadjáratok során, így 1605 végén Bocskai István, 1619 - 1623 között Bethlen Gábor, majd 1644-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem seregei előtt. Egészen 1647-i a Nagylucsei Dóczy família birtokolta, amikor férfiágon kihalva, minden vagyonuk a selmecbányai kincstári bányakamarához került át. Viharos napok következtek 1664 májusában, mikor Souches gróf, császári generális seregével a töröktől visszafoglalta Nyitra várát, majd a Zsarnóca és Garamszentbenedek melletti csatákban legyőzte Kücsük Mehmed pasa török katonaságát. Thököly Imre kurucainak 1678-as hadjárata miatt, a bányavárosok védelmére, Revistye és Saskő várait erős császári őrséggel rakták meg, akik azonban a felkelők közeledtének hírére elszöktek a rájuk bízott posztokról. Saskő és Revistye váraiban bevonultak a kurucok, mivel azonban november 1.-én a közeli garamszentkereszti csatában Wrbna császári generális legyőzte őket, rövidesen kénytelenek voltak kiüríteni az erődítményeket. A területet ellenőrzése alá vonó császári katonaság felrobbantotta Saskőt, míg Revistye - nem tudni milyen okból - továbbra is épen maradt. A romba dőlt Saskő vára a továbbiakban nem szerepelt a hadi krónikák lapjain.

5 megjegyzés:

  1. Nagyon jó beszámoló! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. A műút-földút torkolatát megtaláltam google maps-en, de parkolóhelyet ott nem alakítottak ki. Az egész faluban nem lehet parkolni, az egyik oldalon végig egy patak, a másik oldalon rögtön házak állnak. Hol lehet letenni az autót szerinted?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Norbert!
      Kialakított parkoló valóban nincs. De mi ott, a földút torkolatánál kényelmesen le tudtunk parkolni, egy két személyautónak van elegendő hely a megállásra ott ahol a bejegyzésben említett tábla is áll.

      Törlés
  3. Kedves László!
    Köszönöm szépen a gyors választ! Első gondolatom nekem is földút torkolata volt, de picit megriasztott a Street View-n látható, hanyagul odavetett ajtóbetét. Mindenesetre megnyugtattál, azt fogjuk választani májusban, amikor megyünk. Bár egyelőre még csak a Pusztavárnak van biztos helye, de Saskőt is beszuszakolnám a programba a leírásod alapján.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazán nincs mit! :) Gyönyörű vár, kár lenne kihagyni. Jó utat kívánok a kiránduláshoz!

      Törlés