2015. szeptember 10., csütörtök

Nógrád vára,2015

Váctól mintegy 20 kilométerre északra található Nógrád vára.
A festői szépségű vár, egy kisebb domb tetején emelkedik a falu 
fölé, de már így is messziről magára vonzza az ember tekintetét.
Hazánk legrégibb kőváraihoz tartozik ez a belsőtornyos, és belső 
várból álló erődítés. Már a honfoglalás előtt is állt itt egy földvár, 
de első okleveles említése 1108-ból ismert, és akkor már biztosan 
királyi kővár. Megközelítése igen egyszerű, hiszen a község közepén 
áll, a domb tövében pedig kiépített parkoló várja az érkezőket..


Népszerű kirándulóhely, és nem kell különösebb felkészültség a
bevételére. Ha a nővérek fel tudtak menni, akkor ez sikerülhet a 
kisgyerekes családoktól a nyugdíjasokig bárkinek...


A parkolóban étterem várja a kirándulókat egy kis pihenésre, vagy
erőgyűjtésre. Innen aztán egy hangulatos út indul fel a várhoz...


Nem kell kiadós sétára számítani, talán öt-tíz perc az egész. Mielőtt 
elérnénk a vár bejáratát, megállhatunk egy percre a hét Vezér 
tiszteletére kialakított emlékhelynél...



Az Északkeleti torony alatt sétálhatunk a bejárati kapu felé. Ennek 
a toronynak többek közt az volt a feladata, hogy őrizze ezt az utat...


A torony megkerülése után aztán már fel is tűnik a várkapu...


A kapu előtt talán felvonóhíd is lehetett, bár erre utaló nyomot én 
nem fedeztem fel. A híd felvonóláncának nincs nyoma a falon, ami 
az én számomra azt jelenti, itt nem alkalmazták ezt a védelmi formát..


Ami viszont biztosan volt, az a felhúzható védőrács. Ennek a helye 
ma is megvan a falban...


A főkapu mellett volt egy afféle személyi bejárat is, ami csak a 
gyalogos közlekedést tette lehetővé. Így nem kellett a főkaput 
kinyitni ahhoz, hogy egy-egy ember ki, vagy beléphessen a várba..



Mi azonban már akadálytalanul beléphettünk. Ide még belépőt 
sem kell fizetni. A kaputól egy nagy-nagy várudvarra érkeztünk...


Egykor persze több épület is állhatott itt, de már nyomuk sincs.
Egy alapos feltárás biztosan napvilágra hozná ezek maradványait.
A vár legnagyobb és legerősebb védműve a nyugati Ó-olaszbástya,
mely napjainkban is kitűnő állapotban van...

Ez lentről valahogy így fest...


Eltűnődtem, miért éppen a vár legnehezebben támadható részén 
építették ezt fel, hisz erről az oldalról szinte lehetetlen volt 
megközelíteni a falakat. A vár keleti oldalán sokkal több hasznát 
vették volna egy ilyen erős bástyának. A kilátás róla viszont gyönyörű...


Ezen a fülesbástyán áll a vár zászlója is...


A vár mostoha gyermeke a nyugati, illetve déli oldala. Itt még sajnos 
romosak, bozótossal benőttek az omladozó falak...


Pedig igazi szépségeket rejt a sűrű aljnövényzet...


Bizonyára itt is a pénzhiány az igazi ok, amiért nem sikerül 
helyreállítani a szebb időket is látott falakat...


Nógrád várának volt egy belső vára is, amit szinte hermetikusan 
lezárhattak az erődítmény többi részétől...

A belső várat mély száraz-árok vette körül, melynek nyomai tetten 
érhetők, bár igényelnek némi képzelőerőt...


A belső vár kapuját egy különálló barbakán védte. A barbakánon 
keresztül lehetett a belső várba jutni egy felvonóhídon át...


Milyen szép lenne ha helyre lehetne állítani ezt a barbakánt...


A felvonóhíd valahol itt, az öregtorony mellett nyílhatott a barbakánra...


A belsővár, és tulajdon képen az egész vár legmagasabb épülete az 
öregtorony volt. Ez a torony okozta végül a vár pusztulását is...


Ha én várkapitány lettem volna, biztosan nem egy toronyban 
tároltam volna a puskaport. Egy villámcsapás okozta azt a 
robbanást, ami romba döntötte az egész belsővárat az előtte 
álló barbakánnal együtt...


Napjainkra csak ennyi maradt az egykor impozáns toronyból...


Sajnos még ez a csonk is veszélybe került az elvékonyodó alja miatt.
Ezért, hogy megelőzzék a leomlását, a közelmúltban megtámasztották.


Nem esett szó még a vár jelképét jelentő északkeleti toronyról...



Ez a torony védelmezte a várkapuhoz vezető utat, és úgy az északi, 
mint a keleti falat is. Megjegyzem én ide fontosabbnak találtam volna 
egy erősebb olaszbástyát emelni, mint a vár nyugati sarkára...

Ugyanis a vár keleti oldala volt a gyenge pontja. Itt volt a leglankásabb 
a domb, innen kellett leginkább a támadástól tartani...


A torony belsejébe is be lehet jutni...


Innen tudták fedezni oldalazó tűzzel a vár falait...


A vár délkeleti sarkán nem bástya állt, de volt egy, a fal síkjából 
kiálló oldalazó ágyúállás, ami a keleti falat fedezte. Ez sajnos már 
nem létezik, csak néhány faltöredék maradt belőle...

Az északi oldalon pedig állt még egy torony, közvetlenül a kaputorony 
védelmére. Ez a torony körülbelül ugyan olyan lehetett, mint a 
ma is álló északkeleti, ahogy azt a visszaépített alapfalai elárulják...


Ezzel be is zárult a kör. Kellemes délutáni sétánk véget ért, ideje 
volt elindulni le a várból, hogy egy finom kávét igyunk a domb 
lábánál álló étteremben...

Végül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza...
Forrás:http://jupiter.elte.hu/

és egy gyönyörű légi felvétel a Civertan jóvoltából...
Fotó: Civertan

Ha már a környéken kirándulsz, érdemes még felkeresni a közelben
lévő látványosságokat is...



Nógrád várának története:
Hazánk legrégibb kővárai közé tartozik a szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos és belső várból álló nógrádi vár.
A vár keletkezésének pontos idejét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a kezdetleges formában épült földvár már a népvándorlás korában fennállott. A későbbiek során az itt élt szláv és bolgár törzsek ezt felújították, megerősítették, és talán ez időben vetették meg a kővár alapjait is, melyet Novigrádnak, Újvárnak neveztek.
A honfoglalás idején, mint ezt Anonymus mondja: "Árpád vezér tanácsot tartván, sok katonát hadba küldött, hogy Gömör és Nógrád várának (Castrum Nougrad) népét meghódítsák neki." A vár védői ellenállás nélkül adták meg magukat és a várat a magyar csapatoknak.
Okleveles adataink 1108-tól vannak az akkori királyi várról, melynek ebben az időben bizonyos Slauiz a várnagya és ispánja. 1138-ban, 1266-ban sőt még 1274-ben is, mint "castrum regium" szerepel. A budai káptalan 1299-i iktatólevelében "Castrum Novigrad" néven említik. 
IV. László király I. Tamás váci püspöknek adományozta Nógrádot. Az adományozás valószínű, az 1274-1284-es évek között történt. Tévesnek látszik az a feltevés, mely szerint a várat I. Géza 1075-ben Áron váci püspöknek, vagy hogy II. Endre 1199-ben Boleszlo váci püspöknek adományozta volna hálából, amiért őt Imrével szemben támogatta, miután a fentiek szerint is még 1274-ben királyi várként szerepelt.
A tatárjárástól a XV. századig kevés adatunk van a várról.
A Zsigmond király halála utáni évtizedekben a huszita támadások ellen Szilassy Vince váci püspök erősítette meg falait, melynek nagyszabású kiépítése Báthori Miklós püspök nevéhez fűződik, aki 1475-1506 között, az olasz származású Traguinus Jakab építész tervei alapján hatalmas költséggel új épületekkel bővített, 30 láb mély és ugyanilyen széles, sziklába vágott árokkal kerítette, kutat fúratott és új tornyot, a belső vár öregtornyát építette meg, melynek falára a püspök 1483-as évszámmal ellátott sárkányrendes, három farkasfog-címerdíszes, vörös márványból készült., reneszánsz emléktábláját helyezték el. Ezt az emléktáblát a feltáráskor megtalálták a torony előtt húzódott sziklaárokban, a törmelék között.
Szapolyai János birtoka 1526-ban, kitől 1527-ben Ferdinánd serege foglalta el, és tartotta kezében 1544-ig, amikor Buda eleste után, a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az őrséggel együtt gyáván megfutamodott, a mint azt az egyik írásban olvashatjuk: " oktalan félelem miatt a védelem megkísérlése nélkül hagyták el a mieink a várat". Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg.
Mátyás főherceg, Pálffy Miklós és Tiefenbach Kristóf fővezérek egyesített serege 50 évi megszállás után 1594 február 27-én szabadították fel Nógrádot. Az ismét végvárrá lett erősség védelmét Révay András kapitány parancsnoksága alatt 300 magyar és 300 német katonából álló őrség látta el. Miután a várat nem erősítették meg, bár erre nagy szükség lett volna, 1598-ban a török újabb támadást intézett ellene. Ennek ellenére a védők sikeresen verték vissza az ostromot.
Bocskai István erdélyi fejedelem 1605-ben török segítséggel foglalta el a várat, de az 1606.évi bécsi béke alapján a király kezébe került. 1619-ben Bethlen Gábor foglalta el, majd 1622-ben a nikolsburgi béke ismét a királynak juttatja vissza. Eszterházy Pál kapitány 1626-ban, Murtteza budai pasa vezette török csapatok támadásakor sikeresen védte meg a várat.
Az ostrom során sérült nógrádi vár megerősítését 1655-ben az Ország Rendjei rendelték el és annak őrizetére 150 lovas és 200 gyalogos katonát küldtek. Az Apaffy Mihály erdélyi fejedelemmel szövetkezett török csapatoknak 1663-ban Nadányi Miklós várkapitány a várat ellenállás nélkül átadta. Rövid 22 évi megszállás után 1685-ben a villámcsapástól felrobbant lőporraktár hatalmas rombolást végzett a védőfalakban, ezért a török a még épen maradt részeket is felgyújtotta, és a várat elhagyta. A vár török parancsnoka, Csonka bég később kereszténnyé lett, és I. Lipót király nagyobb uradalommal jutalmazta meg.
II.Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem többször sürgette Bottyán generálist a vár kijavítására és felépítésére. A vár kapitánya Földváry László 1709 májusában azt jelentette Bercsényinek, hogy az Károlyi János megtekintette és jónak találta. A vár megerősítése azonban nem volt alkalmas arra, hogy komolyabb ostromot kiálljon, ezért a császári csapatok közeledtének hírére 1709 októberében a kurucok szétrombolták.
A császáriak rövidesen el is foglalták, és a még álló falakat lerombolták.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése