2016. április 20., szerda

Buják 2016

Hét év után tértünk vissza Buják várához, hogy ismét megcsodáljuk 
ódon falait. A várat igen egyszerű megközelíteni. A települést északi
irányban elhagyó műúton addig autózunk, míg ezt a tisztást meg nem
találjuk...


Innen már látható a fölénk magasodó impozáns vár. No, persze ha a fák 
lombjai el nem rejtik előlünk...


A várhoz vezető utat is egyszerű megtalálni. Az aszfaltos műútból kiinduló
erdei ösvényt egy tábla jelöli...


Ha ezt megtaláltuk, nincs más dolgunk, mint megmászni a hegyet. Nem kell
megijedni, nem lehetetlen küldetés, de azért megmozgatja az ember tüdejét. 
A hölgyeknek jelzem, ez nem az a "körömcipős" vár, javasolt az alkalomhoz
illő túraöltözet. A rövid hegymászás után, 310 méter magasságban már meg 
is pillanthatjuk az első maradványokat. Itt, a déli oldalon állt a vár külső 
kapuja...


Amit aztán a keleti oldalon egy újabb követett. Ez volt a vár igazi kapuja...


A kapun áthaladva, egy falszoros következett...


Ez a falszoros, az északi nagy rondellába vezetett...


A keleti falon ágyúállások, lőrések sorakoztak őrizve a várhoz vezető utat...


Ebből a falszorosból nyílt egy újabb kapu az alsó várba...


Az északi nagy rondella falai még küszködnek az idő vas fogával...


De sajnos vesztésre állnak. Ez a falszakasz is a mostanában adta fel...


Napjainkban a természet a legnagyobb ellensége az erődítménynek. A 
mindent benövő növényzet gyökerei pusztítják a falakat...


A rondella külső fala magasan tornyosul fölénk...


Oldalán szép faragott kőből kialakított lőrés...


A rondellát körben mély sánc vette körül. Feltehetőleg a sánc tetején palánk
is védhette a várat. A sánc nyomai még felfedezhetők...


A vár nyugati fala kívülről még több méter magasan áll. Van ahol még egész 
jó állapotban...


De a legnagyobb része kétségbeejtő képet fest...


A falszorosból nyíló várkapun keresztül ebbe az udvarba érkeztünk...


E fölött az udvar fölött, több méter magasan tornyosult a belső vár a palota 
épülettel...


A belső, vagy felső vár kapuja különben a déli oldalra nyílt, kb. ott, ahol ez a 
fa áll...


Az ovális alaprajzú felső vár nyugati oldalán sorakoztak a palota épületek,
melyek faltöredékei még harcolnak az idővel...


Az óriások széke...


Egy boltíves pince kis darabja is megvan még...


Ki tudja... talán finom borocskát őriztek itt...


Sajnos a boltív kövei siralmas állapotban vannak. Nem tudni, meddig bírja 
még tartani magát...


A felső vár keleti oldalán állt a ciszterna. Szerintem ez volt, és nem az, amit
más leírásokban olvastam...


Egy boltív, aminek eredete, funkciója számomra ismeretlen. Első ránézésre 
egy befalazott kapunak tűnhet, de ha alaposabban szemléljük, nincs látható
nyoma, hogy a boltív bármely irányban folytatódott volna. Ez számomra 
egy titok marad...


Jól érzékelhető, milyen szintkülönbség van a felső, és alsó vár között... 


A vár tetejéről csodálatos kilátás nyílik a környező tájra...


De egy kis pihenés, és szendvics után ideje volt elindulni lefelé az egykori
várkapun keresztül...


Végül szokásom szerint, egy alaprajz a várról...
Forrás: http://jupiter.elte.hu


És egy gyönyörű légi fotó...
Forrás: http://second.szeretlekmagyarorszag.hu/ujabb-elkepeszto-legifotok-magyarorszagrol/

Ha Buják várához tervezel kirándulást, a környékén is akad számos látnivaló...


Buják várának története:
Nem maradt fenn írásos adat, hogy kinek a parancsára és mikor emelhették a korai vármagot. Az első okleveles említésekor, 1315-ben királyi várnagy sikerrel védelmezte meg embereivel a Csák Máté tartományúr seregét vezető Ibur fia István fegyveresei ellenében. A következő évtizedekben is a királyi Kamara kezelésében áll. 1386-ban Anjou Mária a bizalmas hívének számító Garai Jánosnak adta, majd később Luxemburgi Zsigmond a feleségének adományozta, hogy ennek jövedelméből tartsa fenn a fényűző udvartartását. Nem sokkal később ugyanígy tett Habsburg Albert is. 1439-ben aztán az ország leghatalmasabb főnemesi családjainak egyike, a Báthoryak szerezték meg.
A 16. század első felében Bujákon is emeltek egy itáliai hadmérnök terve szerint formált rondellát, ahonnét a védők ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. Ali budai pasa 1552-es hadjárata idején a bujáki helyőrség katonái ötnapi ágyúzás után megrémülve, éjszaka feltörték az élelmiszerraktárakat, majd megpróbáltak észrevétlenül átjutni a török ostromzáron. Ez azonban nem sikerült, a legtöbb menekülőt a muzulmán harcosok levágták. A győztes sereg elvonulása után kis létszámú helyőrség foglalta el posztját, egy 1557-es zsoldlista szerint csak 28 gyalogos zsoldos őrizte az erősséget.
Visszafoglalását az 1593. őszén ellentámadást indító Habsburg haderőknek köszönhette, akiknek közeledtére a törökök elmenekültek. Buják azonban nem számított fontosabb katonai erősségnek, így fenntartására és a romladozó várfalak helyreállítására alig jutott pénz. Az itt állomásozó magyar katonák 1608-ban segélykérő levelet juttattak el a pozsonyi országgyűléshez: "Soha szolgáló embernek nem volt rosszabb mint most, nagy fizetetlenül, éhen és mezítelenül hagynak bennünket, koldulásra jutunk és senkinek sincs gondja a dűlőfélben lévő várak és palánkok építésére".
Az újabb török megszállás 1663-ban érte el a vidéket, Buják végvárára ismét kitűzték az igazhitű harcosok lófarkas-félholdas zászlóját. A győztes török sereggel tartott Evlia Cselebi diplomata és utazó is, aki szerint : "A várban 300 szűk ház van. Egyetlen temploma az uralkodó nevéről elnevezett dzsámi lett. Vára az ég csúcsáig felnyúló meredek sziklán álló erős kicsiny vár. Egyetlen oldalról sincs magaslat körülötte. Van mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni. A régi időkben ez ozmani kézen volt, mert a dzsámi oltára most is megvan. A dzsámi mellett igen jó ízű kút van, melynek vize július hónapban is jéghideg. Teljes 90 öl mély. Külvárosa csinos magyar város. Lakói többnyire hatvani ráják. A vár a hatvani mező közepén kerek tojás gyanánt áll." A várat ekkor is kevesen védték, 1685-ben Hasszán aga mindössze 50 gyalogos zsoldosnak parancsolt. Az év tavaszán hajdúk foglalták el tőlük a várat, akiken pedig Murtezán hatvani aga ütött rajta, aki a kővárat csapataival elfoglalta és puskaporral felrobbantotta, hogy többé ne használhassák fel a keresztények támaszpontul. Többé nem állították helyre, falai és épületei egyre inkább megfogyatkoztak.
A véres történelmi viharokat átélt bujáki várromnak még nem történt meg a régészeti feltárása és megóvása. A helyi várbarátok azonban kiirtották a falait elborító növényzetet és elkerítették a leomlott várfalak szakadékkal szegélyezett helyeit.
Forrás: http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/bujak_vara/

2016. április 14., csütörtök

Szanda 2016

Immár hat éve, hogy Szandán jártunk, így épp ideje volt a visszatérésnek.
A várhoz vezető könnyebbik út, a Becske-Bercel közötti út felől indul.
A leírások szerint egy erősen kátyús aszfaltos út vezet fel az 528 méter
magasan álló romok felé. Nos, ez az infó kis kiigazítást igényel. Valójában 
a kátyúk már eltűntek. Pontosabban inkább az aszfalt tűnt el a kátyúk 
közül. Minősíthetetlenül rossz ez az út, de kellő óvatossággal még lehet 
autózni rajta. Az út egy kis tisztásnál ér véget, ahol már illik leparkolni. 
Innen gyalogosan folytattuk utunkat a vár felé. Ha erre az elágazásra 
rátaláltok, jó felé jártok.. Itt balra tartva kell tovább haladni...


Nem túl kimerítő séta következett a szép erdei ösvényen. Legalább élvezhettük
a tavaszi friss levegőt...


Ez is egy vulkáni kúp, akár Salgó, vagy Somoskő. Itt is van "andezit orgona"
mint az említett váraknál. Igaz nem olyan látványos, de azért érdemes
megnézni...


És ha idáig eljutottál, már feltűnik Szanda vára is...


Sajnos nem sok maradt az egykori erősségből. A leglátványosabb 
maradványa, a vár északnyugati oldalán álló Öregtorony hat méter
magas nyugati fala...


A vár előtt egy mesterségesen megformált sziklatömb állja az utunkat.
Feltehetőleg ezen egy kis őrtorony, vagy apró elővár állhatott. Másik 
előnye az volt, hogy mivel csak ebből az irányból lehetett a falakat ágyúzni, 
ez a szikla kvázi fedezéket nyújtott a falaknak...


A sziklakúp mögött valaha mély árok is húzódott, ami szintén az erősség
bevételét nehezítette...


A vár nyugati oldalát egy patkó alakú bástya védte, melynek átmérője 
öt méter míg falvastagsága 2,5 méter volt...


Maradványai még jól kivehetők... legalábbis amíg a sűrű gyom be nem növi.
Ezért volt jó még most, tavasszal felmenni ide...


A bástya mögött, egy másik kör alaprajzú építményt is felfedezhetünk. Ez 
a részben falazott, részben a sziklába vájt vízgyűjtő ciszterna volt...


Végre fenn voltunk a várban. Már a csodálatos panoráma kedvéért is 
érdemes volt megtenni az utat...


Az Öregtorony déli oldalfalának már csak az alapjai láthatók...


Ha még ma is állna ez a vár, akkor ez a fotó a palota épület valamelyik 
helységében készült volna...


Az egykori vár területén találni még egyéb épület maradványokat is...


De nem csak falak tanúskodnak egykori helységekről. A viszonylag könnyen
megmunkálható andezit sziklákból is vájtak ki épületeket...


A vár keleti oldalának külső fala, még 2,5 méter magasan áll...


És itt végére is értem a látnivalókkal. Nem maradt más hátra, mint 
gyönyörködni a csodálatos kilátásban...


Azt gondolnánk, egy ilyen kis rom nem vonzza az embereket. Szerencsére 
ez láthatóan nem így van. Ottjártunkkor is számos kirándulóval találkoztunk...


Szanda vára egy remek kis kirándulási program, csak ajánlani tudom
mindenkinek. Távolodóban a hegytől, még készítettem egy búcsúfotót
a táj fölé magasodó várról...


Végül a vár alaprajzát mutatom meg...
Forrás: https://varak.hu/

és egy fotót a madarak szemével...
Fotó: Civertan

Ha arrafelé terveznél kirándulást, a közelben találsz még számos szép 
látnivalót...


Hogy el tudd képzelni, milyen is lehetett ez a vár fénykorában, íme egy 
rekonstrukciós elképzelés, ami Fodor Zsolt munkája... (katt. a képre)



Szanda várának története:
A vár építőjének nevét és keletkezési idejét nem ismerjük. Okleveleiben, első ízben egy 1301-ben kelt iratban szerepel "Castellanus de Zonda" alakban, majd 1326-1329-ben, amikor a Balog nembeli Széchy Miklós fia Pétert említik várnagyának, aki egyben Nógrád vármegye főispáni tisztét is viseli.
Zsdigmond király 1387-ben "Castrum Zonda"-t a Csetneki családnak, majd 1424-ben feleségének, Borbálának adományozta, aki viszont Farkas László budai polgárnak zálogosította el. Tőle visszavéve pedig a zálogösszeg kifizetésének kötelezettsége mellett Zágorhidi Demeternek adományozta. I. Ulászló királytól 1440-ben Rozgonyi Simon egri püspök és testvérei István s György, fele részben pedig nánai Kompolthy Pál szerezte meg. Bár őket 1441-ben a birtokba be is iktatták, 1465-ben a Lábatlaniak adják el 3000 forintért az esztergomi érseknek. Ennek ellenére 1466-ban a király parancsára Kollár Péter zálogbirtoka lett, majd 1474-ben a Báthoriak kezére került. A Zágorhidi Tárnok család szerette volna visszaszerezni a várat és uradalmát, ezért 1504-ben pert indított az esztergomi érsek ellen, de feltehetően eredménytelenül.
A hódoltság idején 1544-ben Mehemed budai pasa Nógrád várat, majd 1546-ban Szanda várát is elfoglalta. Az 1549-50. évi török zsoldjegyzék szerint 235 főnyi őrsége volt. Mohamed aga várparancsnok vezetése alatt, 1550-ben pedig a híres Hubiar aga a parancsnoka, aki 1550-ben a bujáki vár alatt vívta meg vitézi párbaját Kapitán György hollókői várkapitánnyal.
A várat váratlan rajtaütéssel 1551-ben Horváth Bertalan balassagyarmati kapitány foglalta el, aztán felgyújtották és lerombolták. Ezután már többé nem is épült fel.