2016. július 11., hétfő

Tura, Schossberger-kastély

Van az úgy, hogy az ember rossz adatokat üt be a gps-be, és rossz helyen
keresi a kiszemelt várat. Van az úgy, hogy másfél órás hiába való keresgélés
után úgy dönt, inkább egy későbbi alkalomra halasztja a vártúrát, és inkább
olyasmi után néz, amit meg is talál. Így volt ez velünk is, és így kötöttünk ki
Turán, a Schossberger-kastélynál. Már régóta tervezgettük ezt a célt is, tehát
épp ideje volt már...


A kapun belépve kis faház fogadott, ahol a pénztáros őrködik a kastélyhoz
vezető út felett. Első hallásra nem dobott fel a gondolat, hogy fejenként
1200 a beugró. Már csak azért sem, mert a morcos pénztáros gyorsan 
lehűtötte a lelkesedésünk, hogy a kastély nagy része nem látogatható, és
különben sincs bebútorozva egyetlen helyiség sem. Már-már kedvetlenül
indultunk megnézni, mit is kapunk akkor a pénzünkért, de ekkor 
megpillantottam...


Eddig azt gondoltam, a Nádasdladányi kastélynál nem láthatok szebbet ebben
a szép hazában, de azt kell mondjam, tévedtem...


Mintha csak egy mesekönyvből varázsolták volna elő ezt a gyönyörűséget...


Az óratorony volt a kegyelemdöfés.. menthetetlenül bele szerettem...


Ez egy hátsó bejárat lenne, de az ajtó be volt láncolva...


Megkerülve az egész épületet, vissza értünk oda, ahonnan elindultunk. 
Elsétáltunk a cselédlépcső-torony előtt, a főbejárat felé...


Miután a morcos pénztáros így ránk ijesztett, kissé félve léptünk be a 
kastély főbejáratán...


Rögtön a lépcső alján egy bájos hölgy képmása fogadott. Talán a kastély
egyik Úrnője lehetett, ezért szinte késztetést éreztem, hogy köszönjek neki...


Nos, a földszinti folyosó valóban nem mutat túl sokat...


A lépcsőház viszont tényleg nagyon szép...


Felnézve pedig az emeleti galéria korlátai láthatók...


Bizony vannak ilyen elszomorító helyiségek is...


De vannak sokkal szebbek is. Nem vagyok egy kastély szakértő, ezért nézzék
el nekem, ha tévednék... ez egy pálmaház, vagy télikert lehetett. Gyönyörű...


Nem nehéz elképzelni, milyen szép lehetett fénykorában...


Tovább lépcsőztünk az emeletre...


Az emeleti galéria jó fotótéma...


Ezek a korlátok... megfogják az embert


De be kell látni, a folyosó itt sem hagy mély nyomot...


A folyosó végén egy nagy terem, kiábrándító beton födémmel...


Nagyjából ennyi látható egy átlag földi halandó számára. A sok zárt ajtó mellett
elsétálva vissza értünk a lépcsőházhoz...


Mielőtt visszatértünk volna a földszintre, még készítettem egy fotót a 
galériáról...


Egy egyszerű látogató itt el is búcsúzott volna a kastélytól. De mi nem vagyunk
egy egyszerű eset. Véletlenül... mondom véletlenül, találtunk egy ajtót, ami
nem volt bezárva, és egyenesen a cselédlépcső toronyba vezetett...


Ez a lépcső új távlatokat nyitott. Lefelé egyenesen a pincébe vitt minket...


Hamar megállapítottam, szinte az egész épület alá van pincézve...


Na, nem mintha túl sok szépséget rejtene, de a felfedezés öröme miatt már 
megérte lemenni...


Igazán romantikus kinézni a pókhálós ablakon a lépcsőtorony földszintjén...


A hosszú csigalépcsőn ez után a padlás szintet vettük célba...


Itt volt elszállásolva a cselédség. Persze akkor még padlásszobák sorakoztak
itt...


A padlásszobás szállásért azonban kárpótolta őket a pazar kilátás...


Na jó, azért van ennél szebb is...


Sőt! Még ennél is szebb...


Innen a tetőről fantasztikus kilátás nyílik a környező tájra...


No és ezek a kémények... pazar!


De itt már tényleg ideje volt elindulni le a csigalépcsőn. Még egy fotó a 
lépcsőházból..


Hamarosan már lentről fotóztam a cselédlépcső tornyát. Alig tudom elhinni,
hogy nemrég ott álltam fenn a legtetejében.


A párom kedvéért még vissza mentünk a pálmaházba egy két fotóra...


Annak idején kívülről is be lehetett lépni ide, nem csak a kastélyon keresztül...


Még egy gyors ellenőrzés, hogy minden kép megfelelő-e...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi


Aztán elbúcsúztunk ettől a mesebeli kastélytól...


Végül egy szép légi felvétel a kastélyról...
Forrás: wikipédia


A Schossberger kastélyról...
Schossberger-kastély, más néven Turai-kastély, Tura város nevezetessége Pest megyében, az Aszódi járásbanBukovics Gyula tervei alapján épült. Megjelenésében a kastély a francia Loire menti kastélyokatidézi és a magyarországi kastélyok egyik gyöngyszemeként tekinthetünk rá. Az épület különlegessége abban áll, hogy építésekor kora legfejlettebb építési technológiáit és technikáit alkalmazták, így már akkor rendelkezett pl. központi fűtéssel, villanyárammal, egyedi szigeteléssel, a természetes fény pedig tüköraknás fénycsapdákon jutott le az épület alsó helyiségeibe. Különleges még az épület meredek tetejét borító természetes pala, mely Franciaországból származik.
Tura helység területe 1873-ig az Esterházy család birtokában volt, akiktől a bárói rangot kapott Schossberger Zsigmond vásárolta meg. A báró a kastélyt nyári tartózkodás céljára, vadászkastélynak szánta. A kastélyt 1883-ban kezdték el építeni, amely dátumot az északi tornyon lévő szélzászlón is megfigyelhetjük. Hosszú ideig az a hiedelem járta, hogy Ybl Miklós volt az építésze, de a Vasárnapi Újság 1885-ben megjelent egyik közleményében már Bukovics Gyulát jelölték meg építésznek, amit Ybl Miklós nem cáfolt meg. A félreértésre valószínűleg az is okot adhatott, hogy egyes építészeti elemeiben hasonlít az Ybl Miklós által tervezett Operaházhoz, ezért az "Operaház kistestvéreként" is szokták emlegetni. A kastély "előképének" azonban nem az Operaház tekinthető, hanem a buckinghamshire-i Halton House, amely Alfred de Rothchild számára készült William Rogers tervei alapján 1881–1883-ig. második világháborúban előbb német, majd szovjet főhadiszállás, később kórház lett. A kastélyt az államosítást követően 1973-ig iskolaként használták, majd egy állami vállalat kezelésébe került és állapotát elhanyagolták. Műemlékké 1958. január elsején nyilvánították.
Forrás: wikipédia



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése