2017. augusztus 18., péntek

Sopron városfalai

"Civitas fidelissima" (a leghűségesebb város) volt legutóbbi utam célja.
Bizonyára tudod, Sopronról van szó. Sopronnak nem volt a hagyományos
értelemben vett vára, viszont az egész várost egy erős, hármas védőfallal
vették körül. A külső várfal napjainkban már csak a várost északról
elkerülő 84-es főút mellett áll egy rövid szakaszon. Itt kezdtük a sétánkat.
A Bástya utcai "Kinai kalapos ház" első pillantásra azt hiteti el az 
avatatlan vándorral, hogy egy valamiféle őrtorony lehetett egykor.
Az igazság ennél prózaibb. Semmi köze a város erődítéshez, ez csupán 
egy hétvégi laknak épült valamikor a 18. század végén...


Viszont közvetlenül a külső várfal mellett állt, ahol mi is elindultunk.
Mint látható, van ahol kerítésként funkcionál...


és ahol nem, ott afféle zajzáró falként is jó hasznát veszik...


Persze őszintén hiszem, hogy nem emiatt maradhatott fenn napjainkban!
Ahol eltávolodik az úttól, ott szépen parkosították környezetét...


Nem léptem le, nem is néztem utána, de szerintem egy bő kilométeres 
szakaszon áll büszkén a forgalmas út mellett. Hajdanán itt kívül, mély
várárok is nehezítette a városra támadók dolgát...


No és persze megfelelő távolságban több torony is fokozta a védelmi
erejét...


Nagyon érdekes lenne, ha ez a falrendszer teljes hosszában állna ma is.
De sajnos a kegyetlen évszázadok leradírozták őket a föld színéről.
A belváros felé sétálva azért még felfedezhetők itt-ott apró maradványai.
Például a Patak utca egy foghíjas telkén pillantottam meg...


Minden kétséget kizáróan, ez a városfal egy kis töredéke...


Ha több nap állt volna rendelkezésemre, talán még találtam volna több
ilyen maradványt is, de sajnos nem így volt... várt ránk a belvárosi
Várkerület. Az egykori várost védő kettős falrendszer tulajdon képen
egész szépen fennmaradt, és a közelmúltban nagyon szépen láthatóvá is 
tették. Hogy mit értek ez alatt? Kiépítettek egy hangulatos sétányt
a még álló és megközelíthető várfal mentén...


A várfal sétány több pontján ilyen tájékoztató táblákon olvashat a
kiránduló az adott szakasz érdekességeiről...


Mi a Bünker János Rajnád köztől indultunk a nyugati oldalon, a főtér 
irányába...


Ezzel e toronnyal indul a vársétány...


Először egy hangulatos, széles sétányként indul...


Érdemes a falat tüzetesen figyelni. Számos "kulcslyuk" lőrés fedezhető fel!


Majd a sétány erősen szűkülni kezd. Érdemes megfigyelni, milyen sűrűn 
álltak egymáshoz a falat erősítő tornyok...


Van olyan szakasz, ahol egy ember épp csak elfér...


és van, ahol kiszélesedik. Itt akár asztalokat is tehetnének ki az
étterem elé...


Hamarosan a Főtér északi házsora mögött jártunk...


Felettünk magasodott a büszke Tűztorony...


Fentről, a toronyból ennyit látni az alatta megbúvó, borostyánnal benőtt
falakból... igen, a zöld sáv az, a kép közepén. :)


Íme, maga a Tűztorony...


Kapuja bejárat a várkerületbe. Túloldalán található az egykori Előkapu, 
ami a város két bejárata közül az egyik volt...


De folytassuk utunkat a vársétányon. A Városház utcai szakaszhoz értünk...


Ezen a részen fennmaradt a kettős falrendszer külső fala is...


Igaz, csak ilyen térdig érő magasságban. De legalább el tudjuk képzelni,
ez is valami...


Viszont a magas falak mögött is érdemes körülnézni! Itt találhatjuk
ugyanis a Városház utcai romkertet...


Itt a római korból fennmaradt lakóház alapfalait, valamint a római
erődfalak maradványait láthatjuk, amire aztán ráépült a későbbi 
városfal...


Külön érdekesség a kép közepén, a római borostyánkő út részlete, ami 
a megerősített város tengelyét képezte...


De hagyjuk Scarbantia romjait, várnak a városfalak...


Mégpedig a fő "attrakció", a Nagy Rondella felé közeledtünk...

A Nagy Rondella 1614-ben épült, a városfal utolsó bővítésekor...

Mellette a kisbástya felett, a Szent György-templom tornya emelkedik...


Eredetileg négy ilyen Nagy Rondella épült, de sajnos csak ez az egy 
maradt meg közülük. De ha már csak ez az egy van, nem értem miért
kell elcsúfítani ezekkel a giccses képekkel? No mindegy, de legalább
megbecsülik és vigyáznak rá...


A Rondella után már csak egy rövid szakaszon folytatódik a városfal...

Már majdnem a végéhez értünk a sétánknak...


Az utolsó fotót a Várkerület 108. szám alatt, egy Steakhouse mögötti udvarban
sikerült a Városfalról készítenem...

Végül egy alaprajz a középkori Sopron városfalairól...
Forrás: http://jupiter.elte.hu


Sopron története:
A mai belváros területét már a római uralom idején nagy kváderkövekből rakott 2-3 m vastag fallal kerítették be. A IX-X. század körül a római fal alapjaira favázas sánc épült. Középkori várrá történő kiépítése IV. László király uralkodása alatt kezdődött. 1277-ben Sopron városa - főleg bíráskodás és önkormányzat tekintetében - Székesfehérvár Szabadságaival azonos jogokat kapott. A király egyben gondoskodott a határváros erődítéseinek fenntartásáról is. 
Később, 1330-ban Károly Róbert király kiváltságok biztosítása mellett meghagyta a városnak, hogy a várat tovább erősítsék.
A várost 1340-ben már hamarosan védőöv vette körül, 1344-re pedig elkészült a falakat övező vizesárok is. Ezután a védőöv középső, római eredetű védőfalát a falak elé kiugró kis tornyokkal felmagasították.
A védőfalat védőoromzattal látták el, amelyen a lőrések 2,40-2,80 cm távolságban, szabályosan ismétlődtek. A vár északi, rövidebb oldalának közepén megépült az Első-kapu, melyet először 1465-ben említettek és amelynek északi részén a kaputorony helyezkedett el, az előtte húzódó várárkon átívelő kettős rendszerű felvonóhíddal. A vár másik, ún. Hátsó-kapuja szintén felvonóhidas volt, amely már 1394-ben szerepel. Mindkét kapunál kapuudvarokat is kialakítottak .
Az 1600-as évek elején, valószínű 1614-ben, megépítették a 16,50 m belső átmérőjű, 3,50 m falvastagságú, mintegy 8 m magas nagy rondellát is.
Sopron már az őskortól lakott település, a római uralom alatt ,,Scarbantia" néven erődített hely volt. A VIII-IX. században a település ismeretlen okok miatt elnéptelenedett. A honfoglalás során a rommá lett települést Sur vezér utódai, az Osl nemzetség szállta meg. I. István király 1031-ben a lajtai határt helyreállítva, az egykor római vár romjaira favárat épített. E várat első ízben 1096 említették, amikor az év szeptemberében a francia kereszteseket Kálmán király fogadta, és őket ,, ad castellum Cyporen"-be kísérte. Később egy 1135-ben kelt oklevélben is előfordul ,,castri de Suprun" néven, amikor II. Béla király Sopron vára és a bakonybéli apátság jobbágyai között támadt birtokvitában intézkedett.
Első kiváltságait IV. Bélától, majd V. Istvántól nyerte, melyeket későbbi királyaink is megerősítettek.V. István és IV. László királyoknak Ottokár cseh király elleni hadjáratuk során a német származású Páter várnagy - aki 1265-ben említenek először - 1273-ban Sopron várát Ottokár kezére jutatta. Négy év múlva a csehek kivonulása után, 1277-ben a város IV. Lászlónak hódolt meg. Péter várnagyot ekkor elfogták, és árulása következményeként 1278 őszén a megyei közgyűlés határozata alapján lefejezték, birtokait elvették. Albert király halála után, 1441-ben Erzsébet királyné Sopront más uradalmakkal együtt IV. Frigyes német császárnak zálogosította el, kitől 1464-ben Mátyás király szerezte vissza, és egyben a várost kiváltságaiban is megerősítette. Mátyás 1471-ben rövid időre Weisspriach Zsigmondnak zálogosította el a soproni uradalmat 10 4000 arany forintért.
A török 1529-ben veszélyeztette ugyan a várost, de elfoglalni nem tudta. Falai között tartott országgyűlést 1553-ban I. Ferdinánd.
Sopron várát 1605-ben Bocskai István hadai Hagymássy Kristóf vezérletével eredménytelenül ostromolták, viszont 1619-ben kardcsapás nélkül adta meg magát Bethlen Gábornak. Rövidesen azonban II. Ferdinánd kezére került. 
Thököly Imre 1683-ban foglalta el, majd a Starhemberg vezette osztrák seregek szállták meg. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1705-ben Vak Bottyán kurucai háromheti eredménytelen ostrom után falai alól elvonultak.
Ezután megszűnt minden jelentősége, és megkezdték falainak, bástyáinak lebontását, azonban a városfal egyes szakaszai, bástyái és a nagy rondella ma is láthatók.
Forrás: http://jupiter.elte.hu

2017. augusztus 17., csütörtök

Taródi-vár 2017

A legutóbbi bejegyzésemben a Székesfehérvári Bory-várral foglalkoztam,
így ennek méltó folytatása, ha ezúttal Sopronban kerestem fel a már
régóta tervbe vett Taródi-várat. A Lővérek oldalában egy eldugott kis 
utcában, a Csalogány köz 36. szám alatt található ez a nevezetesség. 
Sokat olvastam már róla és építőjéről, és tele voltam kérdésekkel.
Reméltem most majd válaszokat kapok, de bevallom, csak még több
kérdés lett belőle. Továbbra is állítom, ez a vár az emberi kitartás
emlékműve, nem kívánom vitatni Taródi mester teljesítményét, DE!
Senki ne vegye bántónak az írásom, ez csupán az én szubjektív 
véleményem... én ilyennek láttam a Taródi-várat.
Mivel egy utcával lejjebb parkoltunk le, így egy kis séta után találtunk
rá a keresett címre...


Már a kapuban olvashatjuk, a belépő 600 Ft, ami nem igazán megerőltető.
Így az első pozitív élmény után elindultunk a szép fák árnyékában a bejárat
felé...

És máris jött az első csalódás. A főbejárat be volt zárva, mint kiderült, az egész
kaputoronnyal együtt, felújítás címszóval. Tehát már nem sétálhattunk át
a felvonóhídon, a "hullórács" alatt, amit a leírásokban beígértek...

Gyanítom, ez a felújítás már egy jó ideje megfeneklett, mert a fal elé 
kitermelt sittet lassan benövi a gaz...

Ami pedig a három méteres vizesárkot illeti, nos egy kissé erősnek érzem,
bár az tény, hogy tényleg van árok...

Utunk egy romantikus saroktorony mellett vezetett az oldalsó bejárat felé...

Eddig olyan jól indult a történet... de amikor megpillantottam a falból 
meredező ágyút imitáló két beton oszlopot, az hidegzuhanyként ért. 
Miért kellett ezzel elrontani az összképet?

Az oldalsó bejáraton keresztül egy hangulatos kis udvarra érkeztünk.. 

Ez a kaputorony belső oldala. Azt, hogy miért lóg egy láncba kötött 
kőgolyó a bejárat felett, nem sikerült kitalálnom, de kétségtelenül 
érdekes...

Az udvarról a Taródi-múzeumba léptünk...

Érdekes gondolat jutott az eszembe. Mintha csak Taródi mester járt volna
'Fehérváron és látta volna Bory-mester várát. Mintha csak az ihlette volna
meg, mikor belevágott művébe. Csak míg a Bory-vár igazából inkább egy 
kastély, addig Taródi igazi várat álmodott meg. Íme egy festmény az
álmáról...


Elképzelem, hogy látta volna a sok művészi alkotást a Bory-várban és 
elhatározta, hogy Ő is akar ilyet... És lettek is szobrok, faragott kövek,
fotók és festmények, még a falra is. Kár, hogy a vakolat nem bírta sokáig...


Alapjában véve elszomorító látvány. Amikor ez ember belép egy múzeumba,
szinte körül lengi a történelem. Magasztos csend, tisztaság, és szépség veszi
körül. Szinte vágyik rá, hogy megérintse, felemelje a kiállítási tárgyakat.
Ezzel szemben itt sötét, rosszul bevilágított, agyon zsúfolt dohos levegőjű
helyiségek fogadtak. Málló vakolat és kosz... az ember itt arra vigyáz, nehogy
valamihez hozzáérjen.... és ez nem Taródi mester hibája! Ő szerintem nem
ilyen várat álmodott meg.


Azért találtunk itt igazi gyöngyszemet is! Ez a cserépkályha kifejezetten
gyönyörű!


Egy kétes állapotú falépcsőn jutottunk fel a múzeum tetejére is...


De tovább nem. Innen lehetne feljutni a tornyokba, de a terület le van 
zárva. Egyéb okát én nem látom, valószínűleg veszélyessé váltak...


Volt itt még egy helyiség is, de az is zárt ajtóval fogadott...

Más út nem lévén, vissza indultunk az udvarra. Ott máris belefutottunk egy
hevenyészett emlék árúsító asztalkába, ahol hűtőmágneseket és egyéb 
kütyüket árúsítottak... nem vettünk, mert nem tetszettek. De ez szubjektív,
kinek mi a szép.


Gondoltunk körül nézünk az udvar többi részén is. Először ez a kút akadt
utunkba. Állítólag 3 méter átmérőjű, dupla falazással 15 méter mélységig.
A két fal között csigalépcső vezet le az aljára, ahonnan egy 10 méter hosszú
titkos alagút indul ki. Persze nem lehet lemenni, így kénytelen vagyok csak 
elhinni...


Találtam egy szép bástyát is az udvaron...


Csak nem lett volna szabad benézni a rácsos ajtón... 


Bármerre néztünk ugyan az a probléma. Megcsodálsz kívülről egy 
épületet, ami vagy készen áll, vagy még építés alatt maradt félbe...


De ha belesel a belsejébe, lomok, porlepte nyílászárók, amik talán bontásból,
vagy lomtalanításból kerültek ide. Kiábrándító...


Lehetne ez a vár nagyon szép!


Ha fenntartói csak fele akkora elhivatottsággal gondoznák, mint 
amivel Taródi-mester építette. Ez nem is annyira pénz, mint inkább
sok munka kérdése.. csak el kéne takarítani ezt a rengeteg limlomot. 


Az már meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg be kéne fejezni, azt
amit Taródi-mester már nem tudott. Például hátul áll egy nagy, négyszög
alaprajzú torony, ami sosem készült el...


Tetején vészesen lazán ingadoznak a kövek...


Oldalfalai meg többfelé repedeznek. Nem az a kérdés, hogy összedől-e, 
hanem csak az, hogy mikor? Természetesen nem látogatható ez sem, és
igen, lomokkal van tele belülről.


A vár mögött még jókora üres telek terül el, kihasználatlanul. Oda kéne
hordani minden kacatot, lomot, sittet, hogy széppé, látogathatóvá
tegyék a várat...


De nekem nagyon úgy tűnt, (Bocsánat ha tévednék!) hogy jelenlegi 
fenntartói leginkább csak a bevétel szedésével szeretnek foglalkozni.
A sitt meg lomok meg maradnak...


Igaz belépő jegyet nem kaptunk, de legalább megkérdezték, számlát kérünk-e?
Jó zárszó ez a befalazott szovjet emlékmű...


Akinek nem tetszik: "DAVAJ" ! :) Kicsit keserű szájízzel távoztunk...


Jó lett volna vidámabb bejegyzést írnom, de aggódom ezért a várért.
Sajnos én úgy érzem, nincs jó kezekben, és tönkre fog menni.
Bár kívánom, hogy tévedjek!



Építésének rövid története: 
Forrás: http://www.utikalauz.hu/kozep-es-kelet-eu/gyorffy_arpad_sopronban_-_gyalog_kisvonattal_biciklivel_-_2015/
A huszadik életévéhez közeledő Taródi István 1945-ben, szülei telkén kezdte építeni első várát. Ez egy nyolc méter magas favár volt, amit használt faanyagokból állított össze. Az építkezést 1946-ban fejezte be, amikor megnősült. Elhatározta, hogy ha sikerül a Lövérekben telket vennie, akkor lebontja a favárat, és immár a saját telkén állítja fel újra.1951 május elsején vásárolta meg azt az ingatlant, amin most a vára áll, és hamarosan átköltöztette rá a favárat. Az építményt felkockázott hulladék deszkákból készített zsindellyel fedte be.Az 1950-es évek végétől, majd főleg a hatvanas években több nagy, országjáró kerékpártúrára indult, részben gyermekeivel (a leghosszabb túrája 1500 kilométeres volt). Fő céljuk a várak megtekintése, a középkori várépítészet tanulmányozása volt. Taródi István 1959 őszén úgy döntött, hogy a favárat kővárral váltja fel, és még a télen kiásta a lakórész alapjait. Ettől fogva évekig reggel ötkor már ott volt a várnál, hogy előkészítse az aznapi munkát, majd a hivatalos munkaidő után folytatta az építkezést úgy, hogy csak este 9-10 körül ért haza. Apránként elbontotta és kőépítménnyel váltotta fel a favárat. 1962-ben nézte meg a somoskői várat, és ekkor döntötte el, hogy ő is olyan várat akar, aminek kerek tornyai vannak. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. Az építkezést azonban később sem hagyta abba, és a 2010-ben bekövetkezett haláláig folytatta; a várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be – döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban, nyugdíjazása előtt, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de aztán nem bírta abbahagyni.
Az építés történetét 2007-ben kiadott, „A Soproni Taródi-vár építéstörténete. Életem rövid összefoglalása” című könyvecskéjében foglalta össze. (wikipédia)

Bővebben olvashatsz a Taródi-várról: