műút, ki a faluból. E kis műút végén, egy jelzés nélküli földút indul DNY-i
irányba a vár felé, de ennek olyan vacak a minősége, hogy egy kis idő után
autónkat kénytelenek voltunk hátrahagyni, és gyalogosan folytatni utunkat.
A mi tempónkkal ez kevés híján egy órás gyaloglást jelentett a szűnni nem
akaró, hosszú kanyargós erdei úton...
megérkeztünk. Átkelve a patakon egy tágas tisztásra értünk, ami egykor
egy falu volt. Itt pillantottuk meg először a fejünk felett 300 méterre
magasodó várat..
A faluból nem sok maradt.. eredeti házai mind eltüntek. A Koháryak
sírboltja küszködik még az idővel, de sajnos már nagyon rossz állapotban..
A sírhely mögött, a hegyoldalban egy elhagyott pince ajtaját fedeztük
fel...
Sok jó bor érlelődött hűvös falai között... ma már üresen tátong..
Miután erőt gyűjtöttünk, elindultunk az utolsó meredek kaptatón
fel a várhoz. Rövid, de annál meredekebb ösvény vezetett fel a romokhoz.
Persze van ennél lankásabb út is, de az lényegesen hosszabb. Na meg
az túl egyszerű lett volna. A lényeg, hogy hamarosan ott álltunk a vár
bejárata előtt..
A várkapu előtt mély árok vágta el az érkezők útját, melyen csak a
felvonóhídon át lehetett tovább haladni. Ma már ennek helyén egy
fahíd áll...
Ha a rossz szándékkal érkező be is jutott ezen a kapun, itt még korai
volt az öröme. Rögtön a kapuval szemben ágyúkkal találta szembe
magát...
És egy újabb kaputorony következett, mely alatt végre az alsó-várba
érkezhetett..
Az alsó várudvarra érve az első, amit megpillantunk, az a felső vár
hatalmas ágyú-rondellája..
A kaputorony belső oldala...
A felső vár gyakorlatilag egy szikla csúcsra épült. Ennek délnyugati
oldalához épült ez a robosztus épület, ami békeidőben valamiféle
raktár, illetve gazdasági épület volt, de védelmi célra is kiválóan
alkalmas lehetett..
A rendelkezésünkre álló alaprajzok szerint itt egyszerű várfalaknak
kéne állniuk. Ezzel szemben jól látható, hogy ezen a falon nagy, boltíves
ablakok sorakoznak. Számomra ez azt jelenti, itt a déli oldalon is álltak
épületek az alsó várban.. bár lehet, hogy tévedek...
Az alsó vár keleti oldalán lévő falszorosban sétáltunk tovább..
A csonka öregtorony még így romosan is impozáns látvány, ahogy
fölénk magasodik..
A keleti oldalon lévő falszoros egy hatalmas bástyával lett lezárva
a vár ÉK-i csücskében. Sajnos fala már ennek is kidőlt.. de az ideiglenes
tető arról árulkodik, hogy állagmegóvó munkák folynak a területén..
Bizony van még feltárandó terület bőven, mint a föld alól épp
csak kilátszó boltív is mutatja...
A keleti oldal után elindultunk a nyugati falszorost is megismerni..
Ez a kaputoronytól indul el északi irányba...
Elhalad a felső vár nyugati oldalát erősítő nagy bástya mellett...
Míg el nem éri a felső vár északi végét...
Ahol aztán félkör ívben egy nagyobb udvart képez. Innen lehet a
felső vár udvarába bejutni..
felső vár udvarába bejutni..
De mielőtt oda beléptünk volna, megakadt a szemem egy kis
érdekességen. Falba fúródott ágyúgolyók. Találkoztunk már ilyennel
Füleken a felső vár falában. Most már bizonyos, hogy ezek a golyók
nem véletlenül kandikálnak ki a falból. Úgy tűnik, itt a felvidéki
váraknál ez valamiféle szokás lehetett.. Hogy üzenet volt-e vagy inkább
babonából építették a golyókat a falba, ezt nem tudom...
érdekességen. Falba fúródott ágyúgolyók. Találkoztunk már ilyennel
Füleken a felső vár falában. Most már bizonyos, hogy ezek a golyók
nem véletlenül kandikálnak ki a falból. Úgy tűnik, itt a felvidéki
váraknál ez valamiféle szokás lehetett.. Hogy üzenet volt-e vagy inkább
babonából építették a golyókat a falba, ezt nem tudom...
A felső várban két udvar is lehetett. A nagyobbik a erőd északi végében
állt..
állt..
Erről az udvarról nyíltak a bástyák nyugatra és keletre is...
Természetesen bementünk a lefedett keleti bástyába is körülnézni.
Jól látható, hogy a többszintes épület egyik szintjén ágyúállások, míg
feljebb nagyobb ablakok voltak. Ez a bástya északi oldala belülről..
Jól látható, hogy a többszintes épület egyik szintjén ágyúállások, míg
feljebb nagyobb ablakok voltak. Ez a bástya északi oldala belülről..
A nagyobb várudvart valószínűleg egy boltíves folyosó kötötte össze
a fentebb lévő kisebbik udvarral..
a fentebb lévő kisebbik udvarral..
Itt pompás, hatalmas palota épület állt, nagy ablakokkal, tágas
termekkel...
termekkel...
Az, hogy a falakon sok helyen a mai napig fennmaradt a vakolat, arról
tanúskodik, hogy a vár viszonylag sokáig használatban volt. A Koháryak
1812-ben helyezték át székhelyüket a Szentantali kastélyukba, ekkor
gyújtatta fel a várat Koháry Ferenc. Azóta egyre pusztuló rom. Ki tudja,
meddig bírják még ezek a kövek, mikor adja fel az egyre gyengülő fal?
tanúskodik, hogy a vár viszonylag sokáig használatban volt. A Koháryak
1812-ben helyezték át székhelyüket a Szentantali kastélyukba, ekkor
gyújtatta fel a várat Koháry Ferenc. Azóta egyre pusztuló rom. Ki tudja,
meddig bírják még ezek a kövek, mikor adja fel az egyre gyengülő fal?
következő nyarat...
Valahol itt volt a kisebbik udvar, ahol a kút, vagy ciszterna állt..
formájában kísértetiesen hasonlít a Veszprém-megyei Bátorkő várának
öregtornyára, csak ez lényegesen nagyobb..
szinte derék magasságban van. De ez csak azért van így, mert az udvart feltöltötte a sok rom, düledék..
megmaradt falai innen..
Az öregtorony déli oldalán hatalmas, sokszögletű ágyúrondella áll.
Ennek tetejére érkeztünk meg...
Ennek tetejére érkeztünk meg...
patak völgye, ahol egykoron a kis falucska élte mindennapjait..
A tisztás, ahol egykor a kis falu házai sorakoztak...
Az alsó vár keleti fala, mely lassan az aljnövényzetbe vész...
Ilyen kilátás nyílik a rondelláról a felső vár keleti oldalára, és a
falszorosra, a keleti bástyával..
Itt érzékelhető igazán, milyen magasan voltunk...
Kár, hogy az öregtoronynak csak egy fala maradt állva napjainkra..
 |
| Fotó: Írisz |
alpinista felszerelésnek, és kiképzésnek is.. Így némi nézelődés,
fotózás maradt még hátra a nagy rondella szebb napokat megélt
boltívei alatt, amiket szerintem már csak a régmúlt dicső emlékei
tartanak még fenn. Kövei kétségbe esetten kapaszkodnak egymásba,
mintha csak az elmúlt fénykorukat várnák vissza..
Rövid pihenőnk után ideje volt elindulnunk le a várból...
magasodó gyönyörű várat..
minden kirándulni szerető embernek. Biztos vagyok benne, hogy
hozzám hasonlóan, mindenkinek maradandó emlék vésődik a szívébe,
aki megmássza Csábrág büszke falait..
Végül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza..
A Felsőszemeréd (Horné Semerovce) felől Nagykürtös (Veľký Krtíš) irányába tartó 75-ös főúton haladva, a Magasmajtény (Hrušov) falu felé jobbra beágazó mellékút előtt 200 m-rel buszmegálló található. Itt keresztezi a főutat a Magasmajtényból É-i irányba, Csábrág várába vezető K jelzés. Az erdőkön keresztül vezető, kellemes gyalogút felvezet a várba.
Csábrágvarbók községből is eljuthatunk a romokhoz a község temploma mellett K felé vezető autóúton, melynek végén a DNy-i irányba vezető, 2,5 km-es jelzetlen földútra térünk. Félórányi gyaloglás után érkezünk az egykori erősség falai alá.
Csábrágot felépítése után egy ideig Litva várának mondták. Ezt az elnevezését a közeli, Litva nevű romvártól kapta, mely tőle DK-re 3 km-re, a Litva folyó kanyarulatában állt, és az 1320-as években pusztult el. A két vár közelsége és azonos neve miatt e korán elpusztult vár adatait a történészek napjainkig tévesen, Csábrág történelmében szerepeltetik.
Az „új” Litva várat feltehetően Károly Róbert építtette Csák Máté halála után, majd 1335-ben a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakucsa váráért. 1342-ben a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól hűtlenség címén elkobozta Litva várát (a későbbi Csábrágot) a másik, romos Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Mária királynő Szécsényi Franknak adta zálogba, de Zsigmond 1387-ben Saskőért visszacserélte, és 1390-ben Jolsvai Leustáknak adta, aki viszont Keselőkőért cserében Pásztói Jánosnak és kazai Kakas Lászlónak engedte át. 1394 óta egyedül a Kakas családé volt. A várat a 15. sz. második felétől kezdve többnyire már Csábrágnak nevezik. Még 1467 előtt Horváth Damján szerezte meg, s e család felvette a Csábrági, ill. a Litvai előnevet. 1475-ben Horváth Damján özvegye Balassa Lászlóhoz ment nőül, s a következő évben sógorával, Horváth Péterrel osztozott meg a vár birtokain. 1511-ben már Fáncsy Orbán volt Csábrág tulajdonosa, aki ebben az évben eladta a várat a hozzá tartozó birtokokkal és néhány falu vámjával 1000 arany forintért Tamás érseknek és az Erdődyeknek. 1517-ben azután II. Lajos király adománya ill. Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett. Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. Itt született fia, a törökverő Pálffy Miklós. Az ellenkirályok alatt Csábrág vára és népe sok zaklatást szenvedett el; 1547-ben Balassa Menyhért a Ferdinándhoz hű Pálffy Pétertől elvette Csábrágot, de gróf Salm királyi vezér 1549-ben visszaszerezte azt Pálffy Péter számára és királyi őrséget helyezett a várba. Pálffy leányával, Katalinnal, Krusich János, dalmát származású vitéz és csábrági kapitány kapta meg a várat, aki megerősítette és többször megvédte a törökök ellen, kik Nógrád, Drégely, Szécsény és más közeli várak elfoglalása után gyakran portyáztak Csábrág felé. Krusich halála után, 1582-ben, özvegye révén Illésházy István, a későbbi nádor birtokába jutott a vár. 1584-ben a bécsi hadi körök Csábrág lerombolásának tervével foglakoztak, azért, hogy helyőrségét a bányavárosokhoz közelebb helyezzék. De a tervvel csakhamar felhagytak, sőt a következő évben Giulio Ferrari olasz építész, Korpona és Bakabánya erődítéseinek tervezője még jobban megerősítette a várat, melyet nagyobb mennyiségű lőszerrel is elláttak. A Bocskai-felkelés alatt 1604. december 28-án, a fejedelem hajdúi bevették Drégelypalánkot, majd ezután Csábrágot is elfoglalták. Illésházy István özvegyének elhalálozásával, 1622-ben, II. Ferdinánd király báró Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak és utódainak adományozta. A felkelések idején Bethlen, I. Rákóczy György, Thököly és II. Rákóczi Ferenc csapatai foglalták el a királyhoz mindig hű Koháryak ellenállása után a csábrági várat. Az utolsó felkelés leverése után Csábrág katonai szerepe megszűnt és csak vadregényes fekvésű vidéki kastélyként szolgált a Koháryak nyári lakóhelyéül. A XIX. század elején az utolsó Koháry pusztulni hagyta az ötszáz éves sziklavárat, és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb Szentantalba tette át honti uradalma székhelyét s azt választotta állandó lakhelyéül.
Csábrág várát 1812-ben Koháry Ferenc felgyújtatta és azóta a hajdan híres vár lakatlan rom.
Csábrág vára több részből áll. A hegytetőn helyezkedik el a palota, melyet a belsővár falai öveznek. Az alsó szinteken hatalmas, négyszögletes bástyák által erődített védőövek húzódnak. A romokat a fák és bokrok részben benőtték, több emeletes falai azonban így is rendkívül látványosak.
Forrás: https://varak.hu/
