Tizenegy év után, 2021 nyarán tértünk vissza Boldogkő
várához. Mivel ez a vár a kedvenceim között dobogós
helyen áll, bizony sok ez az idő. Nem csoda, hogy alig
vártam, hogy falai közé léphessek. Ezt azonban egy
hirtelen jött nyári zápor késleltette egy kicsit, így előbb
megebédeltünk a vár alatti faluban. Csak ez után vettük
célba a felettünk magasodó csodálatos erősséget...
A vár alatti parkolóban alig találtunk helyet, a sok autó között.De ez nem baj, hisz azt jelzi, igen népszerű hely ez a
kirándulók körében...
Talán épp az az egyik oka a sok látogatónak, hogy nem kell hosszú gyalogtúrára készülni. Csak öt percnyi séta,
és máris ott állhatunk a vár bejárata alatt...
Mi azonban tartva magunkat régi szokásunkhoz, előbb kívülről jártuk körbe célunkat. Előbb a déli irányban kinyúló
sziklanyelv mellett indultunk el...
Innen, a sziklanyelv tövéből ennyi látszik a délnyugati nagytoronyból...
Az Oroszlánszikla alatt. Érdekes látványt nyújt a keleti oldalának támaszkodó magányos szikla...
El is határoztuk, hogy átbújunk alatta...
No és a gondolatot tett követte...
A vár keleti oldalán folytattuk utunkat...
Bevallom kissé félelmetes látvány az alulról omladozó sziklafal. Láthatóan a régi aláfalazás előbb-utóbb kevés lesz.
Ez itt a ciszterna udvar keleti fala, ami nemrégiben vissza lett építve. Jól felismerhető a friss falazás mértéke...
Közben megérkeztünk a vár legészakibb pontjához...
Mivel a vár északi irányból volt a legkönnyebben támadható,
itt kellett leginkább megerősíteni...
Ezért épült ide a szikla alá még egy védvonal, egy külső
palánkfal, toronnyal...
Egy ilyen fából épült palánkfal azonban nem lett volna
alkalmas komolyabb ostrom kivédésére, gyanítom, nem is
ezzel a céllal épült...
A palánkfal a kaputoronnyal, inkább afféle huszárvárként
szolgálhatott, és a vár alatti területet védte a váratlan,
rajtaütésszerű támadásoktól...
Más logikus magyarázatot én nem találtam az építésére, hacsak nem még az ostromágyúk elterjedése előtt létesült.
Azok ellen ugyanis védhetetlen lett volna...
Hozzá kell tenni, ez a vár sosem játszott stratégiailag fontos
szerepet, ezért nem is erősítették meg ostromágyúk ellen.
Bár többször is ostrom alá vették, ilyenkor rendszerint
gazdát is cserélt. Ezen felbátorodva, most mi is támadást
indítottunk a kapu ellen...
Némi kapupénz lerovása után kaptunk egy billogot
kezünkre, hogy így tudassák, mostantól egy időre a várnép
része lettünk...
Tizenegy év után végre újra itt a falakon belül... Ezt csak a
magamfajta várimádók érthetik..
Ez a falszoros vagy alsó udvar számos funkcióval bírt. Ez
volt az utolsó védvonal a belső vár előtt, innen nyíltak
pince járatok és álltak itt gazdasági épületek is...
No és sziklába vésett fémolvasztók is voltak itt, amiket
a vár ura nem éppen legálisan, a pénzveréshez szükséges
fém olvasztására használt. Nem is igazán díjazták ezt
odafenn az Udvarnál...
A gyilokjáróról szép kilátás nyílik a kibővített parkolóra.
De ne csak kifelé nézelődjünk! Ez a falcsonk bizonyítja, hogy
egykor jóval magasabb épület állt itt, mint napjainkban. Ez
az úgynevezett Öregtorony maradványa...
Ez viszont már a déli toronyban kialakított lőpormalom...
Ez a nagy "mókuskerék" működtette a malmot, míg a
kereket leginkább a tömlöcből kis testi mozgásra előhozott rabok forgatták.
Ha a tömlöc üres volt, akkor az apródok szívták meg.
Eddig valahányszor itt jártam, mindig zárva volt ez a kapu.
De most legnagyobb örömömre, tárva nyitva állt és csak
arra várt, hogy átlépjek rajta. Ki se bírtam volna, hogy ne
tegyem...
Pazar látvány, ez vitathatatlan...
De rácson keresztül így már máskor is láthattam. Most
azonban ki is mehettem a sziklanyelvre...
Ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a várra illetve a környező
tájra. Ezt nem szabad kihagyni senkinek!
A vár alatt elterülő Boldogkőváralja, és a hozzá vezető
úgynevezett "Szamárút"...
Állítólag ezen az úton szállították fel a faluból az élelmet és
vizet szamárháton a várhoz. Már ha igaz az értesülésem..
De ideje volt visszatérni a falakon belülre, mert hamarosan
kezdődött a műsor...
Hogy milyen műsor? Nos a vár urai rendszeresen fegyver és
lovagi harc bemutatóval kedveskednek a látogatóknak...
Erről kár lenne lemaradni! Boldogkő lovagjai nemcsak jól
forgatják a fegyvereiket, de humoros előadásukkal
maradandó élményt nyújtanak.
A vár gyógyítója gondoskodik róla, hogy ne érjen minket
semmi kórság a műsor alatt...
Az igazi élménynek itt még nincs vége. Hamarosan elénk
lépett a vár ifjú Úrnője, Drugeth Fülöp felesége, hogy
bemutassa otthonát. Meg kell mondjam, ahhoz képest,
hogy saccra hétszáz éves a hölgy, igen csinoska! 😏
Jó, tudom... a hölgyek korát nem illik firtatni.
Szóval a bájos Drugethné először bemutatta nekünk a
frissen felújított ciszternát, majd a palotába invitált minket.
Ahol minden helyiségről volt néhány érdekes, mondata számunkra. Persze semmi pikáns, olyanról úrihölgy nem
beszél. De hogy miről, azt megtudod, ha elmész és
meghallgatod.. Nem lövöm le a poént.
A sok séta közben jól esett leülni egy kicsit...
De aztán menni kellett, mert a vár Úrnője még sok látnivalót tartogatott...
A helyiségek még nagyjából üresen álltak, de Drugethné azt
ígérte, a közeljövőben fokozatosan, szépen be lesznek
rendezve.
Bár némi fenntartással kezelem a Báróné szavait, hisz nem
lehet tudni, mit jelent egy hétszáz éves úrnő szemében a
"közeljövő" kifejezés. Reméljük nem évszázadokban
gondolkodik...
Közben a vár legtetejére értünk. Fantasztikus a kilátás!
Ki tudja... Ha egyszer visszaépül az Öregtorony, jó lenne
annak a tetejéről is megcsodálni a panorámát!
Visszaérve a Ciszterna udvarhoz, a Bárónő elköszönt tőlünk...
Mi pedig szemrevételeztük a mellékhelyiséget is. Bár kissé
nyomasztó az út oda, tiszta, kulturált, nincs vele semmi
gond.
Ideje volt már elindulni le a várból...Közben elsétáltunk a vár egyetlen ágyúja mellett...
Csakhamar ismét a vár alatti piactéren álltunk...
Ahol ottlétünkkor szerencsére nem történt akasztás...
Végül szokás szerint a vár alaprajza...
Egy gyönyörű légi felvétel...
Hogy könnyen rátalálj...
No és ha már erre jársz, néhány látnivaló a közelben!
Boldogkő várának története:
Kutatástörténet és helyreállítás: Boldogkő az egyik leglátványosabb tájképi megjelenésű várunk. A várban eddig végzett ásatások eredményei nem támasztják alá egyértelműen K.Végh Katalin megállapítását, miszerint a 13. század közelebbről nem ismert időszakában emelt vár eredetileg csak a sziklagerinc D-i részén felépített, lakótoronyként értelmezett négyzetes toronyból állt volna. A sziklagerinc szint- és topográfiai viszonyai és az itt előkerült leletek ugyanis nem zárják ki, hogy már a legkorábbi időszakban felépülhetett a téglalap alaprajzú lakóépület is. Ennek északi, háromszög alaprajzú záródása – melynek első emeletén később a kápolna valószínűsíthető - eredetileg nem jelentkezett feltétlenül önálló toronyként. A 17. századi leltárak alapján ugyanis elképzelhető, hogy az egész épületegyüttes két emelettel rendelkezett. Ezen épületek egyidejűsége esetleg falkutatással lenne még igazolható – ez vonatkozik az összes, magasan álló épületrészek későbbi átalakításainak értelmezésére is – a 14. század első felének történeti viszonyai mindenesetre nem valószínűsítenek egy nagyobb kiépítést, hiszen Boldogkő nem játszott különösebben jelentős szerepet a Drugethek kezén volt erősségek között. Ugyanakkor a vár további bővítésére, így a DK-i falak és a DNy-i épület emelése minden bizonnyal már a 15. században került sor. Elképzelhető, hogy az utóbbi vagy annak már hiányzó É-i része eredetileg kapuépítményként szolgált. Nem egyértelmű azonban az alsó várudvar ma álló építményeinek korhatározása, a félköríves kaputorony és a hozzácsatlakozó várfalak még a 16. században is épülhettek. Biztosan a 16-17. század folyamán került sor az alsó várudvar É-i, 1682-ben Csonka-bástyának nevezett É-i része beépítésére, a négyzetes torony K-i boronavázas bővítménye és nem utolsósorban a Ny-i elővár kialakítására. A vár katonai értékét jelzi, hogy a tűzfegyverek korára jellemző korszerű védőművek emeléséről nincs tudomásunk. A szárazmalom a 17. század végén létesülhetett, de számos építmény, mint a ciszterna, a tömlöcnek tartott sziklaakna, a nyugati várudvar. Sajnos a gerinc déli nyúlványának gerendalyuksorainak vagy épp az egyes pincejáratoknak pontosabb korhatározása technikailag nem lehetséges. Csak az újabb kutatás mutatott rá, hogy a Péchyek 19. századi romantikus romkonzerválása alapvetően átformálta a korábbi eredetű épületrészeket. Ebből az időből származnak a lakóépület és a külső kaputorony csúcsíves nyílásai, a sziklagerinc felső részére vezető boltozott lépcsős feljáró, az északi háromszög alaprajzú épület mai déli fala, a pártázatos-lőréses falkoronák és a további nyílások többsége is. Valószínű, hogy a nyugati várfal egy jelentős szakasza is ekkor épült újjá. A munkálatok mellett jórészt ki is tisztították a vár belső területét, eltávolítva a sziklafelszínről a feltöltési és omladékrétegek jelentős részét. Ennek köszönhetően válik érthetővé, hogy az eddigi ásatások miért nem eredményeztek jelentősebb leletanyagot. A várromokat 1952-ben mérte fel a Miskolci Tervező Intézet, ez szolgált alapjául az azóta közzétett kutatási alaprajzoknak is. A vár máig legátfogóbb igényű értékelését K. Végh Katalin végezte el 1966-ban napvilágot látott, alapos tanulmányában, ahol az általa 1963–1964-ben folytatott, a helyreállítást megelőző ásatások eredményeit is feldolgozta. Az 1968-ban befejeződö helyreállítás és állagmegóvás után az egykori palotarészben turistaszállót alakítottak ki. A 90-es évek elején a turistaszálló megszűnt. Helyére hadtörténeti kiállítás és ólomkatona kiállítás került. 2002–2003-ban Éder Katalin és Koppány András végeztek részleges feltárást az alsó-vagy külsővárban, majd ennek mentén a vár falainak szükséges állagmegóvása és kiegészítéseek történtek meg. A vár külső látványa megváltozott. A két torony (a kaputorony és a déli torony) védőtetőt kapott. Az alsó udvar falán körben közel 100 m hosszban gyilokjáró épült, amelyről nagyszerű kilátás nyílik a lőréseken át a nyugati, illetve az északi irányba. Az Oroszlánszikla nyergén sziklakijáró, a kiugró ponton figyelőtorony épült. Elkészűlt a vár pincéjének és a vár borozónak föld alatti összekötése. Az ezt követő évtizedben további kisebb léptékű felújítási, illetve állagmegóvási munkálatok zajlottak. Lépcsővel látták el a háromyszögletű tornyot és a kilátó rész üvegezett fedéséről is gondoskodtak. Sajnos a pinceétterem felé nyíló sziklaalagút viszont elzárásra került. 2020 végén indultak meg ismét a nagyobb ívű rekonstrukciós munkálatok. 14. századi állapotában helyreállításra került a palota szárny, a ciszterna udvarral. Az északkeleti toronyban kialakításra és berendezésre került a középkori konyha. Emellett megújult a kaputorony, műkődő csapóhíddal. A Castrum Boldua középkori étterem terasza alatt vizesblokkal, ajándékbolttal és kávézóval felszerelt fogadóépület szolgálja vendégek kényelmét. A belső berendezések is folyamatosan érkeznek és kerülnek a helyükre.
A vár története:
A vár feltehetően a tatárjárás után épült, IV. Béla király engedélyével 1255-1272 között. Építtetője a Tomaj nembeli Jaak fia Tyba ispán, vagy családjának egyik tagja lehetett. Mint erődítmény a kassai utat és a Hernád völgyét védte. Írásos emlékek a várat „castrum Boldua” néven 1295-ben említik először egy III. András által kiadott oklevélben. Mivel a Tomaj-nemzetség Abaúj megyei birtoklására más adatokkal nem rendelkezünk, így nem zárható ki az sem, hogy Boldogkő építése az Aba-nemzetséghez, esetleg épp Amadé nádorhoz lenne köthető. 1300-ban mindenesetre az ő itteni várnagyáról értesülünk. 1312-ben Károly Róbert a rozgonyi csatában legyőzi Aba Amadét és az elkobzott várat a király a Drugeth családnak adományozta úgy, hogy benne királyi várnagyot tartott. 1388-ban Zsigmond király a hozzá tartozó falvakkal együtt Czudar Péternek zálogosította el. 1403-ban Perényi Péter a lázadóktól foglalta vissza a király részére. 1422 után előbb Lazarevics István, majd Brankovics György birtokolta. Mátyás uralkodása alatt előbb a Parlagiak, majd Kassa városa, végül 1528-ig a Szapolyaiak kezén volt. A mohácsi csata után számos alkalommal váltotta birtokosait, többször ostrommal foglalták el a Ferdinánd- illetve Szapolyaipárt hívei. Részletes birtoklástörténetét még nem tisztázta levéltári kutatás, legjelentősebb 16–17. századi tulajdonosai közül a Serényiek és a Palochayak említendők meg. Jelentősebb stratégiai szerepet nem játszott, azonban általában alatta gyülekeztek a vármegyei csapatok. 1671-ben Szelepcsényi György érsek kezébe került, akitől 1685-ben az esztergomi káptalan örökölte. Közben azonban a kurucok első sikertelen ostromai után Thököly Imre foglalta el és tartotta fennhatósága alatt. A vár nem játszott katonai szerepet a Rákóczi-szabadságharcban, így az eddigi szakirodalomban feltétezett lerombolása nem bizonyított. 1715-ben a lőcsei jezsuiták szerezték meg, s elsősorban a hozzátartozó uradalom raktáraként hasznosították. 1753-ban a Péchy-család vette meg, de ők a faluban 1768-ban egy új kastélyt emeltettek. Azonban 1830 körül az ekkor már romos várban is építkeztek. A 19. század végétől öröklés révén a Zichy-családé, majd 1945 után állami tulajdonba került.
