Somoskő várában

Augusztusi kirándulásunk második állomásaként érkeztünk
Somoskőújfaluba, hogy néhány év után ismét megcsodáljuk Somoskő
várát. Már a falu szélén kénytelen voltam megállni, mert olyan csodaszép
látványt nyújt a vár a lábánál elterülő kis községgel, hogy azt egyszerűen
muszáj volt megörökítenem..

Mintha csak egy meséből bújt volna elő, olyan szép. A kis vulkáni kúpon
elhelyezkedő kis vár, ritkaság számba menően jó állapotban van...

A vár lábánál szépen parkosított terület, kiépített parkoló fogadja a látogatókat.
Egy aprócska faház is áll itt, amiben Petőfi emlékkiállítást rendeztek be.
Közvetlen a kis ház mögött húzódik az Államhatár. A község még Magyar,
de a vár már Szlovák területen fekszik. Szerencsére a várbelépőt nem csak
euróban lehet fizetni, elfogadnak forintot is...

Íme az Államhatár... a kő túloldala már Szlovákia. Hogy kinek a pihent elméjéből
fakadt ki, hogy a községet elszakítsák a saját várától, arra kíváncsi lennék!
Nem tudok logikus magyarázatot találni rá, milyen nyomós érv szólt amellett, 
hogy azt a néhány száz négyzetméternyi területet is el kelljen venni hazánktól,
amin a vár fekszik..

De legalább azt a ronda kerítést a kerti kapuval, ami még legutóbbi ittjártunkkor
a határt képezte, elbontották. Így akadály nélkül sétálhattunk fel a vár bejáratához.

A nagyjából háromszög alaprajzú erődítmény északi fala mellett haladtunk
tovább..

Egykor a várnak volt egy észak felé kiugró nyelve, végén egy hatszögű bástyával,
de sajnos ez napjainkra szinte teljesen eltűnt. Ez a fotó körülbelül ennek a kiugró
nyelvnek a helyéről készült, még az előző látogatásunk alkalmával...

Az északi Várkapu bástya mögött egy kis eldugott zugban csodálatos természeti
képződmény maradt meg. Egykoron az egész vulkáni kúp ilyen orgonasípszerű
kőzetből állt. Tulajdon képen ezekből a kövekből épült az egész vár...

Kár, hogy a Szlovákok nem találtak jobb helyet a pottyantós wc számára. 
A magyar oldalon is van ilyen bódé, de legalább egy félreeső helyen, ahol senki
szemét nem zavarja...

A vár három bástyája közül a legrosszabb állapotban, az északi Várkapu
bástya van. Sajnos a torony része már nincs meg, csak néhány méter
magasságig állnak még falai..

Ideje volt, hogy  felsétáljunk a vár belsejébe is.. Az északi várfal mellett építették
ki a felvezető utat..

Az említett várkapu bástyából fenn csak ennyi látszik...

Végre a vár kapujánál voltunk...

Ez a bejárat tulajdon képen a gótikus főépület alá érkezett a várba..

Ez a főépület, egy több emeletes palotaszárny lehetett a vár keleti oldalán...

Jól látható, hogy az alsó szinten lévő ablak inkább egy lőállás, míg az emeleti
ablaknál ülőfülke lett kiképezve.. ez pedig inkább civil használatot feltételez..

A palota és a vár belső épületei még állagmegóvásra várnak...

Az északi falszoros is siralmas állapotban van...

Egy lőrés kisebb fegyverek számára. Talán szakállas puskák részére
lett kialakítva...

Egy lezárt pince... talán valamiféle raktár lehetett...

És egy másik pince.. az ajtóból ítélve, ezt ma is raktárnak használják..

Az egyetlen látható változás, ami legutóbbi ittjártunk óta történt, hogy a déli 
ágyútorony tetejét lefedték, és egy pihenőhelyet alakítottak ki rajta...

Sajnos a belsejében ugyan olyan kétségbeejtő állapotok uralkodnak, mint
néhány éve..

Fotó: Szabóné Kovács Írisz

A belső vár udvara. Ez volt a vár központi része...

Innen a belső udvarról nyílik az ajtó, ami déli védelmi folyosó felé vezet...

A déli védelmi folyosó fedett.. a tetején járva lehet feljutni a déli ágyútorony

tetejére..

A védelmi folyosó bejárata...

A folyosó valójában fedett ágyú lőállások sora...megjegyzem nem irigylem

azokat a tüzéreket, akik itt teljesítettek szolgálatot. Ilyen zárt térben egy ágyú
dörrenés nem tett jót a dobhártyának..

Fotó: Szabóné Kovács Írisz

A vár déli fala kívülről...

Utunk innen a nyugati ágyútoronyba vezetett...

A torony kúpja olyan komoly faszerkezeten nyugszik, hogy úgy gondoltam,
ezt meg kell örökítenem...

Forrás: Szabóné Kovács Írisz

Hatalmas fagerendákon nyugszik a tető...

Innen, a toronyból is jól látható a szomszédos Salgó vár...

A párás idő ellenére is egész jól rá lehetett közelíteni Salgóra...

Miután kigyönyörködtük magunkat a kilátásban, ideje volt tovább indulni.
A várból kilépve, még tettünk egy sétát az erősség alatti parkban. Készítettem 
egy fotót a nyugati toronyról, a Petőfi emlékházzal..

A Batthyány emlékműről...

Aztán még egy fotó a vár déli oldaláról...

És a kis harangtorony sem maradhatott ki...

És ezzel vissza is értünk az autónkhoz.. 

Végezetül egy gyönyörű légi fotó Somoskő váráról, amit csak ajánlani tudok
minden várakat szerető embernek. Ide még kisebb gyermekekkel is érdemes
ellátogatni, hisz nem jelent megerőltető túrát a felkeresése...

Forrás: https://varak.hu/

Szokásomhoz híven, egy alaprajzzal zárom bejegyzésem...

Forrás: https://varak.hu/

 

Somoskő rövid története...

A várat a tatárjárás után feltehetően az itt birtokos Kacsics nemzetség egyik tagja építhette, de ennek pontos idejét nem ismerjük. Tudjuk, hogy e nemzetségből származó Péter fiai Csák Máté pártjára álltak, és 1310-ben Hollókő, Baglyas, Sztrahora és Somoskő váraikat is neki átadták. Az oligarcha hatalmát Károly Róbert király 1312-ben a rozgonyi csatában megtörte, birtokait és várait, köztük Somoskőt is elvette. A király ez utóbbit 1323-ban kelt oklevelében a Kacsics nembeli Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Az 1411. Évi osztálykor Szécsényi Tamás és fia Simon birtoka, melyet 1455-ben Szécsényi László Gúthi Országh Mihálynak, 1461-ben pedig Losonczi Albertnek zálogosította el, és az László halála után 1461-ben és 1481-ben királyi adományként szállt e családokra.
Ali füleki bég 1574-ben a vár elfoglalására indult, melynek kapitánya az Ungnád Kristóf által kinevezett, de a várvédelemben tapasztalatlan Modolóczy Miklós volt. A török a vár körülzárása után azonban megkezdte az ágyúzást, amitől Modolóczy annyira megrémült, hogy az éj leple alatt kiszökött a várból, így a török kardcsapás nélkül foglalhatta azt el. Miután Pálffi Miklós és Tiefenbach Kristóf serege 1593 őszén Füleket felszabadította, a sereg egy részét Prépostvári Bálint vezetésével Somoskő és Salgó várat visszafoglalására küldték. Közeledtük hírére a török mindkét várat elhagyta, így azok is a magyarok kezére kerültek vissza. Ungnád Kristóf halála után özvegye, Losonczi Anna, Forgách Zsigmondhoz ment feleségül, így Somoskő vára is e család birtoka lett.
A Habsburg-ellenes küzdelmek során 1605-ben Bocskai István fejedelem csapatai foglalták el, azonban az 1606. évi bécsi béke értelmében királyi birtok lett. A harmincéves háború idején, 1619-ben Bethlen Gábor fejedelemmé, de az 1622. Évi nikolsburgi béke ismét a királynak juttatta vissza. A megrongált vár helyreállítását az 1608-19. és az 1647. évi országgyűlések rendelték el azzal, hogy e munkálatokat a megyék közmunkával végeztessék el.
II. Rákóczi Ferenc hadjárata során 1703-ban a vár őrsége a fejedelem mellé állt, és az őrséget harc nélkül adta át. A szabadságharc bukása után I. Lipót király elrendelte a vár lerombolását, azonban ezt csak részben hajtotta végre zálogbirtokosa, Ráday Pál. Később a báró Péterffi család, utána pedig gróf Stahremberg Antal kapta királyi adományul. 

(Forrás:https://varak.hu/)

A következő időszakban, jelentős mértékben átépítették védőműveit, például ekkoriban emelték a hatalmas ágyútornyait.
Végső romlását az 1682-es füleki ostrom idején, a környéken portyázó lovasok okozták, akik felgyújtották épületeit, s ezzel végképp elvesztette hadi fontosságát. Az 1840-es években erre járt Petőfi Sándor és a következőket írta róla az Útirajzokban: „Somoskő nem nagy vár, nem is nagy hegyen fekszik, de bámultam építését, mely gyönyörű öt-, hat-, hétszögű kövekből van.”

További romlásának az 1970-es években megkezdett helyreállítási munkálatok vetettek véget, melyek - Szlovákia önálló állammá alakulása után - sajnálatos módon félbeszakadtak.

(Forrás: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_tortenet.php?betuazonosito=S&azonosito=942)