Körmendtől mindössze 24 kilométerre nyugatra, a határ túloldalán fekszik Dél-Burgenland legjelentősebb városa. Ennek közepén, egy impozáns vulkáni kúp tetejére épült Németújvár vára. Nem részletezem hogyan lehet rátalálni, egyszerűen csak ha ezt meglátod, haladj mindig a vár felé!
Ezt a várat még III. Béla építette egy ott álló favár és bencés monostor helyére. Feladata a nyugati határ védelme volt...
A vár alatt tágas parkoló várja az utazókat, ami természetesen ingyenes. Innen gyalogosan folytathatjuk az utat a várba. Erre kétféle opció létezik. Az egyik lehetőség, hogy siklóval felliftezünk, ami laza két euróba fáj...
A másik lehetőség, ha emellett a kis épület mellett tovább haladunk és gyalogosan hódítjuk meg a várhegyet. Ha így teszünk, hamarosan meg is pillanthatjuk a vár első kapuját és az azt védő bástyát...
Persze ez csak az első kapu. De jó érzéssel töltött el, hogy már bent vagyunk...
De máris elértük a második kaput...
A két kapu közötti utat középen egy bástya védelmezi...
A második kapu alatt áthaladva az út élesen visszakanyarodik...
és máris feltűnik a harmadik kapu...
Itt egyre meredekebbé válik az út. Még jó, hogy nem túl nagy távolságot kell felfelé kapaszkodni...
Minden esetre az ember itt már szaporábban veszi a levegőt.. még jó, hogy az ingyen van!
Megérkeztünk az utolsó kapuhoz. Jól kivehető, hogy egykor
ezt is felvonóhíd védte...
Visszatekintve már elég szép panoráma tárul elénk...
Az alsó várudvar kapuján áthaladva elénk tárul a belső
vár impozáns épülete...
A vár első jelentősebb urai a stájer Wildon grófi dinasztia
képviselői voltak, akik nemcsak a környék rémei lettek,
de fájdalmas tüskék az osztrák herceg és a magyar
király körme alatt is...
IV. Lászlóval és II. Endrével ugyan úgy hadakoztak mint
Albert herceggel. Végül Károly Róbert tett pontot a történet
végére...
Erős sereget küldött a vár elfoglalására Köcski Sándor
vezetése alatt, aki el is végezte a feladatát. A várat elfoglalta,
és a pártütő grófokat egy távolabbi helyre telepítették..
Később a Lévai, majd az Újlaki család birtokába került...
1459-ben Újlaki Miklós itt találkozott a Mátyás-ellenes
főurakkal, hogy inkább III. Frigyest válasszák meg magyar
királynak. Az eredményt ismerjük.
Nos, megérkeztünk a történelem viharában valahogy
Ausztriába sodródott várunkhoz...
Történt egyszer, hogy egy csempész kamiont lefoglaltak a
városban. A csempész árú mellett azonban találtak rajta egy
csomó talicskát. Nem tudta az osztrák, mire is való ez a
szerkezet.. tanakodtak mit tegyenek velük. Végül úgy
határoztak, felhordják a vár udvarra, és kiállítják őket.
Úgyis olyan üres az alsó-vár udvara, legalább díszíti valami.
A történetből természetesen egy szó sem igaz. De lássuk be,
ilyen is csak egy osztrák fejéből pattanhat ki, hogy széket
csináljon a talicskából. Megjegyzem, kipróbáltam és nem is
túl kényelmes..
Az alsó vár udvaráról egy eldugott kis lépcső vezet a
templomba...
A kis templomba csak egy aprócska ajtó vezet be...
A templom eredeti bútorzata valószínűleg már nincs meg.
De azért így is nagyon hangulatos...
Itt találkoztunk az első magyar vonatkozású képpel...
Nos igen, a Batthyányak. II. Lajos két évvel a tragikus Mohácsi vész előtt, 1524-ben adta a várat Batthyány
Ferencnek, és azóta generációkon át, ennek a dinasztiának
a tulajdonában is maradt. 
Utunkat a nagy nyugati bástya felé folytattuk...
Utunkat a nagy nyugati bástya felé folytattuk...
A bástya önmagában nem tartogat sok látnivalót. Egy kis
fűszernövény ültetvényen kívül nincs itt semmi más...
Viszont az elénk táruló kilátás, kárpótol mindenért. A vár
alatti halastavakat 1914-ben létesítették...
De induljunk tovább a várba...
Jól látható, hogy eredetileg a toronyban volt a belső vár
bejárata, felvonóhíddal védve. Később alakították ki a
mai feljárót...
Megérkeztünk a kicsi, de hangulatos belső várudvarra.
Az Öregtorony tetejére fából ácsolt csigalépcső vezet fel...
A torony tetején vagyunk. Itt már csak a harang van...
Na meg a fantasztikus kilátás. Kár, hogy a biztonsági drót
hálóval elrontják az örömünket..
A lakótorony és a palota több látnivalóval is szolgál. A
teljesség igénye nélkül, kedvcsinálónak néhány kép.
Van itt berendezett kis hálószoba...
Hangszer gyűjtemény...
Képgaléria...
De magyar vonatkozású kiállítás is...
Igen, itt nem akarnak történelmet hamisítani, mint egyes
szomszédos országokban...
A belső vár északi falának gyilokjáróját szépen afféle
sétáló erkéllyé alakították..
A romantikus kis várudvar, tele muskátlival.
Ez a hely méltó lenne még a Rómeó és Júlia erkély
jelenetéhez is...
Várlátogatásunk végén még lementünk a pincébe is, ahol
vár még néhány látnivaló. Szándékosan nem mutattam meg
mindent a várból, mert ezt minden várakat szerető
embernek fel kell keresnie, hogy élőben láthassa..
A belső vár kapuján kilépve még megálltunk egy pillanatra,
hogy megörökítsük ezt az elénk táruló gyönyörű panorámát.
Majd a belső vár előtt elsétálva, annak keleti szegletéhez
értünk, ahol a várhegy oldalában kiépített sikló felső
állomása található..
Lefelé persze ugyan úgy két eurónk bánta fejenként az utat..
De nem bántuk a befektetést, mert hát ha már itt vagyunk,
ezt is ki kell próbálni..
Csak egy ötlet azoknak akik nem szeretnek hegyet mászni:
A siklót inkább felfelé vegyétek igénybe, lefelé pedig
gyalog menjetek körbe, hogy a várkapukról se maradjatok
le..
Végezetül egy gyönyörű légifotó a várról...
No és ha már erre jársz, néhány vár a közelben amit szintén
érdemes felkeresni...
 |
| forrás: https://varak.hu/ |
1140 és 1150 körül jöttek a Wolfer és a Hederich testvérek Magyarországra. II. Géza magyar király hívta 1157-ben a – valószínűleg a Duna menti Hainburgból származó – Grafen Wolfert Güssingbe, és neki ajándékozta a „Kyscen“ hegyet és környékét.
Az első fából készült várat és egy kolostort valószínűleg Graf Wolfer építette.
Ugyanakkor azt is feltételezhető, hogy a vár és a kolostor első építtetői bencések lehettek.
Már akkoriban feltűnt az oklevelekben a Havas Boldogasszony Zarándoktemplom neve. Ez a mai várkápolna.
III. Béla király elvette a tulajdonosoktól a várat annak stratégiai fekvése miatt, és felépített egy erős várat kőből és téglából. A güssingi várat azóta hívták „Novum Castrum“-nak (jelentése: új vár, innen származik a Németújvár név is); ezt a nevet 1198-ban említették először oklevelekben. Güssing azon kevés magyar várak közé tartozik, amelyeket a tatárok 1241–1242-ben nem tudtak elfoglalni.
A vár 1245-ig Gróf Csák Dömötör tulajdonába tartozott. Ezután került vissza IV. Béla királyhoz. Ő bízta rá egy rövid időre a Johannita rendre (1246), és később kincstárnokára, Mauricius-ra (1263), aki aztán a várat tovább építette.
1272-ben II. Henrik-et említik az oklevelekben Güssing uraként, aki a güssingi grófok nemzetségéből származik, és az első várúr, Wolfer utódja. 1273-ban a cseh Ottó király támadásaival szállt szembe a vár. A güssingi grófok, de különösen „Rettenetes Iván” több alkalommal bonyolódtak háborúkba a királyi házakkal, vad rabló hadjáratokba kezdtek, és zavargásokat szítottak. Erre az időre esett a „güssingi viszály” is, amely után végül 1289–90-ben Albert herceg – IV. László beleegyezésével – megfosztotta a güssingieket hatalmuktól.
Zsigmond király idejében, 1391-ben a vár a sárói és lévai Chec nemzetséghez került. A leszármazottak azonban olyan mértékben eladósodtak, hogy összes javaikat el kellett zálogosítaniuk, és 1455-ben csak nehezen tudták Andreas Baumkirchertől megvédeni Güssinget.
Ez csak Újlaki Miklós segítségével volt lehetséges, aki 1458-ban megszerezte a vár tulajdonjogát és a güssingi uradalmat. Akkoriban a güssingi uradalom 25 helységet foglalt magába.
1459-ben Güssing várában azok a mágnások, akik Corvin Mátyás megválasztásával nem voltak megelégedve, III. Frigyes császárt választották Magyarország királyává. Ez azonban sikertelen maradt, és végül Újlaki mégis behódolt Mátyás királynak.
Fia, Újlaki Lőrinc Mátyás király hű alattvalójaként határozottan és nyíltan lépett fel a következő cseh királlyal, II. Wladislavval szemben. Ezzel magára haragította a királyt. 1495-ben a király hadserege súlyos károkat okozott a várban. Ez vitte rá végül Újlakit, hogy kibéküljön a királlyal. Lajos király 1520-ban Belgrád kapitányává nevezte ki. Négy évvel később gyermektelenül halt meg.
1524. június 30-án Batthyány Ferenc (1497–1566) fiatalkori barátjától, II. Lajos királytól megkapta Güssing várát a körülbelül 60 helységet magában foglaló uradalommal együtt – fizetségként Jaicza várának törökök elleni hősies védelmezéséért. Güssing a Batthyányak fő rezidenciája lett.
Amikor 1532-ben a törökök Bécs ellen indultak, Güssinget is feldúlták. Hogy I. Ferenc a teljes megsemmisítést elkerülje, és a várat megkímélje, egyezséget kellett kötnie a törökökkel, ez a vár és a lakosság javát is szolgálta.
Ezután a várat 75.000 guldenért újjáépítették, és III. Baltazár idején tovább bővítették; 1540 és 1580 között emelték a körtornyot (Scheibelturm), a vár körüli téglából készült erődítményt kibővítették, és egy bástyát építettek.
1605-ben, II. Ferenc idején a Bocskaival szövetkezett törökök („Bocskai-felkelés”) is betörtek Güssingbe, és feldúlták a vidéket, a vár azonban ellenállt.
I. Ádám végül 1638-ban Güssingbe hívta a ferenceseket, és megalapította a kolostort a családi kriptával. Ők azóta elválaszthatatlanul összefonódtak a várral. Ő tette Güssinget oktatóhellyé is, egész Európából érkezett fiatal arisztokraták számára.
1693-ban, II. Kristóf idején a vár ismét menedékhelyként szolgált a lakosság számára a közeledő törökök elől, akik Bécs török ostroma után menekülni kényszerültek. Kristóf és fia, II. Ádám üldözte el őket. 1700 körül a vár a császári csapatok arzenáljaként szolgált.
Az idők aztán változtak, és a haditechnika fejlődése miatt a vár lassan elveszítette stratégiai jelentőségét. Így 1777-ben valamennyi ágyút eltávolították. A magas fenntartási költségek és a Mária Terézia császárnő által eközben bevezetett fejadó miatt megkezdték a védelmi létesítmények részleges eltávolítását.
A kristófi (régebbi, hercegi) és a páli (fiatalabb, grófi) leszármazási ágak I. Ádám 1659-ben bekövetkezett halála utáni szétválása óta, de legkésőbb azóta, hogy Batthyány-Strattmann Lajos herceg a körmendi kastélyt tette székhelyévé, Güssing elvesztette a Batthyányak hatalmi centrumaként betöltött jelentőségét.
A vár és a hozzá tartozó kolostor és családi kripta történelmi jelentőségnek tudatában Fülöp herceg 1870-ben egy alapítványt hozott létre a güssingi vár fenntartására.
Mivel az alapítvány az első világháború utáni inflációs években tőkéjének nagy részét elveszítette, megoldást kellett találni, hogyan lehetne a vár és a kolostor fenntartását a jövőben is biztosítani. Ezen okból ajánlották az 1980-as években Burgenland Tartománynak, illetve a közszférának a Batthyány Fülöp herceg-féle alapítvány együttes kezelését.
A várat a továbbiakban a Néhai Batthyány-Strattmann Fülöp herceg Alapítványa vezeti. A kurátora a mindenkori családfő – jelenleg Batthyány-Strattmann László Paszkál.
2008-ban a herceg a kurátori funkciót legidősebb fiának, Gróf Batthyány László Ödönnek adta át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése