2017. június 16., péntek

Bory-vár 2017

Bejegyzésem kezdjük rögtön azzal, hogy a Bory-várnak annyi köze
a várakhoz, hogy így nevezték el. Mivel tehát valójában nem egy 
várról beszélünk, nem is tudtam a várblogger szemével nézni, tehát
csak mint átlagos turista, jártam körbe az épület együttest. 
Székesfehérváron, a Máriavölgy utca 54. szám alatt találjuk ezt az
igazán gyönyörű "várat". De mi is ez valójában? Én egyszerűen csak
Bory mester kőbevésett életművének nevezném. Az ember már az
első pillantásra beleszeret ebbe az impozáns látványba...


Azt sem tudom, hol kezdjem a sétát. Az épületeket körbe sétálva azonnal
feltűnt, hogy amerre a szem ellát, mindenütt kisebb-nagyobb szobrok
díszítik a falakat...


Az Alsókert dísze az egyik legrégebbi alkotás, a Díszkút, amelyet 1913-ban
emelt a művész...


A "Kelő napsugár" című alkotás azonnal rabul ejtett, ahogy egybe olvad
és mégis kiemelkedik hátteréből. Gyönyörű!


Mellette Krisztus fejszobra...


A vár hét tornyának egyike...


Ezért az Elefánt szoborért Bory mester 1926-ban elnyerte a Halmos 
Izidor kisplasztikai díjat...


" Hol van a rózsa
   Mely szebb volna nekem
   Mint a Te arcocskád
   Édes Kedvesem "


Zrínyi Miklós költő és hadvezér szobra...


A második terasz árkádjai alatt...


A "Vágyakozás".... ez a szobor önmagáért beszél.


A kert egyik eldugott sarkában bukkantam erre a gyönyörű vázára(?)


A két torony között lépünk be a várkapun a százoszlopos udvarra.
A kapu felett függő pallos, a várúr pallosjogát jelképezi...


Ez az udvar, a várfal mentén húzódó árkádsor 103 tartóoszlopáról
kapta a nevét...


Körbe jártuk az árkádsort is. Most csak egy kis ízelítőül néhány szobor
innen. Elsőként Szent István szobra...


A Tarnói Huley- Rakovszky család síremléke...


A "Magyar Sors" című alkotás...


és végül (a teljesség igénye nélkül) a "Huszár születik"...


Benéztünk a Hitvesi szeretet kápolnájába is...


Egy keresztes lovag szobra az egyik torony falában...


Az árkádsor után beléptünk a Csúcsos torony belsejébe...


Egy szép ablak a lépcsőházban...


Kilátás a Csúcsos torony tetejéről...


Egy ellesett kedves pillanat...


A toronyból az árkádsor feletti sétáló teraszra vezetett utunk. Itt a történelmi
személyiségek sorakoznak. A Csúcsos toronyból indulva Álmos vezértől,
III. Endréig az Árpád-házi uralkodók kaptak helyet...


Míg velük szemben a másik oldalon a vegyesházi királyok és neves történelmi
személyek szobrai láthatók...


Itt minden épület szimbolizál valamit. A kép baloldalán látható
lakótorony együttes sem kivétel ez alól. Az öt kupola a Bory családot
szimbolizálja. A legelől álló legkisebb kupola a legkisebb gyermeket
Györgyöt, a középen álló két egyforma kupola az iker lányokat Ilonát
és Klárát, míg a két nagy csúcsos tető a szülőket jelképezi. A mester
szerint a kakasos tető az asszonyt, mert mint mondta: " a hölgyek
mindig arra fordulnak amerre a szél fúj!"


A következő célpont a Zászlós torony volt. Ennek a lépcsőházában
csodáltam meg ezt az ablakot...


A torony tetejéről szép kilátás nyílik az Alsókertre...


és azért valamennyit látni a Százoszlopos kertből is...


A szomszédos Csúcsos torony tetején ismét elkaptam egy kedves
pillanatot...


A toronymászás után nem hagyhattuk ki a Műterem látogatást sem...


A műteremből nyílik a Sárga szoba az öreg zongorával...


Majd egy kisebb szoba a Szégyenkező szobrával...


Innen egy szép árkádos kis teraszra léphetünk ki...


A csend pillanata... amikor csak élvezzük, hogy itt vagyunk..


Elindultunk kifelé Bory mester várából, de közben még lőttem egy két
fotót.. Ez a kos-fej nekem valahogy kilóg az összképből. Amúgy nincs
vele bajom, nagyon jól mutat. :)


Erről az ablakról meg az jut eszembe igen aktuális, hisz 2017 Szent László
éve lesz!


Végül megkértem a Szent Szüzet, mondjon értünk is egy imát...


Cserébe megígértem neki, hogy egyszer még visszatérünk ide, a béke
és harmónia szigetére...



Néhány szó a Bory-várról:

„A kövek beszélnek”

A várat Bory Jenő (1879-1959) szobrászművész és építészmérnök, a Képzőművészeti Főiskola szobrász és a Műszaki Egyetem építész tanára építette, saját tervei és fantáziája alapján 40 nyáron keresztül, emléket emelve a hitvesi szeretetnek és művészi álmainak.
A vár telkét, amelyen szőlő és gyümölcsfák között eredetileg csak egy borospince állt a hozzá tartozó présházzal, még 1912-ben vásárolta meg Bory Jenő. A présházat ekkor bővítette lakássá s készített fölötte egy műtermet is. A vár építésébe csak az első világháború után kezdett, amikor sokasodó szobrászi megrendeléseinek honoráriumából erre is tudott költeni.
Az építést, a részletek állandó cizellálását, s a második világháború után a helyreállítási munkákat egészen haláláig folytatta. Többnyire egyedül, a két kezére hagyatkozva dolgozott, legfeljebb néhány alkalmi segítséget vett igénybe. Képzett építész volt, mégsem konkrét mérnöki rajzok, inkább a fantázia ihlete és az adott terepviszonyokhoz való alkalmazkodás irányították munkájában. A lassan fölnövő falak, tornyok formái, az általuk ölelt terek ugyanannak a művészi elképzelésnek lettek az eredményei, mint a szobrok, így a Bory-vár nem más, mint egy építészeti formákat és méreteket öltő szobrászati műalkotás.
Bővebben: http://bory-var.hu/


2017. április 24., hétfő

Oroszlány, Gerencsérvár

A tavasz érkeztével ellenállhatatlan vágyat éreztünk, hogy elinduljunk
kirándulni valamilyen irányban. A közelben már alig akad olyan vár, 
ahol még nem jártunk, ezért viszonylag könnyen döntöttünk, ezúttal
Gerencsérvár lett a célunk. Ez a Vértes erdeiben elbúvó kis rom már 
régóta várt a sorára, gondolom ezért lobbizta ki nekünk, hogy szép 
idő is segítse utunkat. Oroszlány közelében, Pusztavám település 
szélén kell egy kis erdei útra fordulni, ami lehetővé teszi, hogy szinte
a várig el lehet jutni aszfaltozott úton. Azért nem árt indulás előtt,
egy kicsit a térképet tanulmányozni! Minden esetre ha ez a látvány 
feltűnik, megérkeztünk!


Az útról lekanyarodva, akár le is parkolhatunk...


Innen gyalogosan olyan közel van, hogy még ki sem nyújtóztatjuk igazán
a lábunk, máris a romokhoz érünk...


Közvetlen a vár alatt kis tisztást találtunk, ahol ezt az egy lóerős járművet
leparkolták...


Innen már láthatóak a romok...


De ha kétségeink lennének, ez a kis tábla a bizonyíték... Itt állt Gerencsér
vára!


A vár nagyjából egy nagy, többszintes toronyból és az azt körülvevő,
négy saroktornyos várfalból állhatott, melyet egy 15-20 méter széles
és 3-4 méter mély várárok vett körül három oldalról. A negyedik oldalon
halastó terült el, melynek vizét valószínűleg a várárokba is bevezettek...


Mi az északi irányból, az egykori halastó felől közelítettük meg a várat...


A várat, amiből sajnos napjainkra szinte semmi sem maradt. A képen 
az egykori torony Észak-Északkeleti oldalából megmaradt falcsonk
látható...


A téglalap alaprajzú torony méretei napjainkban már nem kivehetők...


A leírások szerint a fal vastagság 2,2 és 4 méter között volt egyes oldalakon...


Mindebből napjainkban néhol csak ennyi, máshol már ennyi sem látható...


A leírások szerint, a torony bejárata a délkeleti sarkánál volt, de ma már
ennek nyoma sincs...


Bizonyára a több emeletes torony alatt pince is húzódott. legalábbis ez a 
boltív töredék erre enged következtetni...


A 2008-as feltárás idején ezt a részben kibontott boltívet visszatemették a 
további rongálások elkerülése érdekében... Hááát, ez is egy formája a 
műemlék védelemnek...


Persze nem lehet hibáztatni a múzeum munkatársait, hisz már akkor sem
volt pénz az ilyen kis eldugott várak megmentésére...


A föld alatt legalább még úgy, ahogy megmaradnak a falak. A felszín felett 
azonban évről évre csak porladnak, mállanak a kövek, az egyre kisebb 
falakról...


Sajnos közeleg az idő, mikor ezek a falcsonkok is végleg eltünnek...


és az ide látogatók csak ilyen kőzúzalékot találnak...


Az ilyen várak sajnos kimaradnak a hangzatos várprogramokból is...



A várat körül ölelő várárok viszont még igen jól felismerhető...


Bár jelentős a feltöltődése, mégis jól mutatja egykori méreteit...


Az északi oldalon nagy mesterséges halastó terült el ezen a részen...


A halastavat a környező patakok, források vizének a felduzzasztásával 
érték el...


Ezek a kis források, a mai napig vidáman csörgedeznek...


De nem ez volt itt az egyetlen halastó! A völgyben még több helyen 
duzzasztották fel a patak vizét, létrehozva ezzel egymás után több tavat is.
Bővebben a bejegyzésem végén olvashatsz erről...


Végül ennél a kőhalomnál vettünk búcsút a vártól, eszembe juttatta:
".. Vár állot, most kőhalom; "
Aggódom érted Gerencsér!


Íme a vár alaprajza... már amilyet találtam róla
http://jupiter.elte.hu


És ha már légi felvételt nem találtam, legalább egy térkép, hogy könnyen
rátaláljatok!
Forrás: http://magyarkaland.blogspot.hu/2015/04/gerencser-var.html



Gerencsér vár története: 
Forrás: http://jupiter.elte.hu
Az Oroszlánytól délnyugatra fekvő Pusztavám községtől keletre mintegy 5 km-re, a Vértes hegység nyugati oldalán találhatók Gerencsér-vár maradványai. 
Valószínűleg a torony déli, vastag falában vezetett fel az emeletre a rejtett lépcső, melyet emeletenként le lehetett zárni. Megközelítően 1,5 m széles ajtaja a torony délkeleti sarkán épült.
A várat Csák Ugrin esztergomi érsek építette 1140 körül, első ízben Csák Miklós 1231-ben kelt végrendelete említette, melyben Wdorhel-t öregebb fiának, Lőrincnek adta.
Később királyi vár, majd Nagy Lajos vadászháza. Lajos király 1364-ben kiadott oklevelében "Villa Gerencher locus venationis nostre" alakban szerepelt. Ezután Zsigmond királyé, 1446-ban Erzsébet királyné, más várakkal együtt 9000 forintért Rozgonyi Jánosnak adta zálogba. A zálogot 1458-ban Mátyás király is megerősítette, ekkor "Castrum Gerenhen" néven fordult elő.
Az Újlaky családé 1465-ben, Újlaky Lőrinc Bakócz Tamásnak és annak rokonainak, az Erdődyeknek zálogosította el. 
1521-ben Paksy János, Tolna vármegye főispánja kapta hű szolgálataiért.
A vár feltehetően a török hódoltság alatt pusztult el, romjai azonban még ma is láthatóak.

Nováki Gyula: Gerencsérvár, a Vértes középkori erődített vadászlaka 

megjelent: a Várak, kastélyok, templomok c. folyóirat 2006/4 számában 

A Vértes hegységben több vár maradványát ismerjük, Gesztes, Vitány, Oroszlákő várát és Gerencsérvárat. Az alábbiakban az utóbbival, közülük a legkisebbel kívánok foglalkozni. A várban a történelemmel foglalkozók közül Rómer Flóris járt első ízben, 1887-ben, és vázlatos felmérést is készített. Nácz József már részletesen foglalkozott a várral és annak történetével. 1897-ben járt itt, egy évvel később tette közzé eredményeit. Csernó Géza ekkor készítette a legkorábbi hiteles felmérést, sok, mára már elpusztult részt örökített meg. G. Sándor Mária az 1960-as években ásatásokat végzett a gesztesi várban és ezzel kapcsolatban ismertette a Vértes várait, köztük Gerencsérvárat is. 
1986-ban Sándorfi Györggyel felmértük a várat, majd 1994-ben hozzámértem a vár melletti egykori tó gátjait. 2002-ben Béni Kornél, a Vértesi Tájvédelmi Körzet vezetője hívta fel a figyelmemet a völgy többi vízduzzasztó gátjára. Béni vezetésével és közreműködésével jártuk végig a völgyet egészen az Átal-ér körüli Szigeti-rétig, segítségével felmértük a gátakat és helyüket meghatároztuk a térképen.
A Vértes hegység mélyén, a Ny-i szélétől 3 km-re, sűrű erdőben bújik meg Gerencsérvár maradványa. A hegység ma már lakatlan terület. A bányák is többnyire abbahagyták működésüket, az általuk okozott súlyos sebeket, csupasz területeket a természet elkezdte visszahódítani. Ma már csak néha zavarja meg az erdő nyugalmát egy-egy vadász, vagy természetjáró turista.
A középkorban azonban nagyobb élet volt a nagyobbrészt a Csákok birtokában lévő Vértesben. A hegység belsejében, vagy a széléhez közel több helynév utal egykori településre, így a vértesszentkereszti kolostor körüli Kereki, távolabb Mindszent, Szentgyörgyvár, Bokod határában Szenterzsébet, vagy maga Gerencsér-puszta. Ezek történeti és helyszíni kutatása még a jövő feladata lesz.
A hegység Ny-i széléhez közel állnak a vértesszentkereszti bencés, majd később domonkos rendi kolostor csodálatos építészeti remekeinek magas romjai. Első említését 1146-ból ismerjük. 1204 előtt a Csák nemzetséghez tartozó Ugrin esztergomi érsek a „Szentkeresztnél” házat építtetett az Udvarhely („Wduorhel”) nevű helyen. Udvarhely pontos helye ma még vitatható, de legkézenfekvőbb, hogy a későbbi, alig 1,5 km-re lévő Gerencsérvárral azonos helyet jelent. Vértesszentkereszt kolostoráról sok adatunk van a XIII-XVI. századból. 1228. és 1231. évi adat szerint Udvarhely Csák Miklós legkisebb fiának jutott. 1278-ban itt három házat említenek, egy tető alatt. Nácz József ebből háromszintes épületre (toronyra) következtetett.
Gerencsér nevével 1330-ban találkozunk először, ekkor részben királyi lovászoké és a Csák nembeli Györke fia Pál királyi apródé. 1364-ben „Villa Gerencher locus venationes nostre” írja Nagy Lajos király egyik oklevelét. Gerencsér tehát vadásztanya, de ekkor még csak „villa”, azaz még nem vár. Következő adatunk már 1410-ből származik, amikor a Vértes királyi birtok és Zsigmond király Margit húga sógorának, Hohenzollern Frigyesnek adományozza, aki segítette abban, hogy a német királyi rangot is megkapja (császár 1432-ben lett). Sok birtok, így a Vértesben Gesztes és Vitány vára, Tata és a király vadásztanyája, Gerencsér is Hohenzollernhez jutott. Rövidesen azonban, még 1424 előtt, valamennyi vértesi vár Rozgonyi István, Pozsony megye főispánja kezébe került. 1439-ben Tata, Vitány, Gesztes „castrum”, de Gerencsér még „curia”-ként szerepel..
1440-ben a magyar Szent Korona viszontagságos történetének egy mozzanata a Vértes hegységhez, közelebbről Gerencsérhez fűződik. Zsigmond utódja, Albert király, alig 1,5 éves uralkodás után, 1439 október 17-én meghalt. A magyar rendek 1440 elején III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó özvegy Erzsébet királyné azonban ekkor már a közelmúltban elhunyt Albert gyermekének megszülése előtt állt és a trónt gyermekének akarta biztosítani. A királyné bizalmasát, komornáját, Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. Kottanerné csellel, egy segítséggel kicsempészte a koronát a fellegvár toronyszobájából, ahol azt őrizték. Erzsébet királyné és Kottanerné a koronával Komáromba távozott, ahol 1440 február 22-én megszületett a későbbi V. László. A koronázásnak Székesfehérváron kellett megtörténnie. Komáromból elindulva az első éjszakát Tatán töltötték. Második nap Gerencsérre érkeztek (akkori német nevén „Grintsechdel”). Kottanerné későbbi visszaemlékezésében kiemelte, hogy itt a szép vadászlakban (amelyet nem várként említ) nagyon rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak. Székesfehérvárról, a csecsemő megkoronázása után nyugat felé távoztak, de ez már más történet.
1440 körül a Rozgonyiak kezére került a „domus seu curia Gerencher”. A birtoklást 1458-ban Mátyás király megerősítette és ekkor már „castrum Gerencher” szerepel. A castrum 1465-től az Újlakiak birtoka, de csak vadásztanyaként szolgált. A XVI. század elején Paksy János, Tolna megye főispánja szerepel, mint Gerencsérvár birtokosa. 1543 után már a török támadja a Vértes környékét és várait, a szerény kis Gerencsérvárat ekkor már nem említik.
Rómer Flóris és Nácz József a XIX. század második felében és végén még több falmaradványt látott. Csernó Géza 1897. évi rajza zárt, téglalap alakú alaprajzot ábrázol. Nácz leírása szerint a fal vastagsága 2,20, de a D-i oldalon 4 m. A DK-i sarokban 1,5 m széles ajtónyílást említ, de még ablakokat is látott, amelyek nem azonos nagyságúak és félkörívesek voltak. G. Sándor Mária az 1960-as években az É-i oldalon födémtartó gerendák részeit említi.
A várromon ma már nem találjuk az előbb említett épületelemeket. Az ÉK-i sarokban és az É-i oldalon középen áll még egy-egy 2-3 m magas falcsonk, a külső falsík nagyjából megállapítható. Kisebb falcsonk a DK-i sarokban is látható. A többi falrészlet a mai felszínig lepusztult. A D-i oldal közepe táján az utóbbi években illegális ásással mélyen az alapfal alá bontottak, a falon boltozat része látszik, feltehetően a pince boltozatának megmaradt része. Régészeti ásatás még nem folyt a vár területén. A rendkívül széles alapfal, mint arra már Nácz József is következtetett, toronyra vall. Belső méretét ásatás nélkül nehéz meghatározni, 8,50 x 10,5o m körül lehet. Feltehetően több belső helyiségből állt.
A vár falazott részét körülvevő, kissé alacsonyabban fekvő terület téglalap alaprajzú, területe 50 x 45 m. Három oldalról 3-4 m mély, 15-20 m széles árok veszi körül. Az É-i oldalon nincs árok, meredeken lejt a patakig. ÉK-i sarka alatt a patak mellett forrás van.
A vár É-i oldala alatt folyik a Gerencséri-ér (vagy Fekete-víz) nevű kis patak, forrásvidéke kb. 1,5 km-rel feljebb, DK irányában van. A várral szemben, a patak két oldalán egy 80 m és egy 60 m hosszú gát (1. számú gátrendszer) fogja közre az egykori tó területét (kb. 110 x 100 m). A két gát között a patak ma már szabadon átfolyik, az egykori zsilipnek nyoma sincs. A tó vize bizonyára befolyt a ma már erősen feltöltődött várárokba és a Ny-i oldalon, az egykori zsilip alatt folyt ki és folytatta útját ÉNy felé a völgyben. Erre a körülményre már Nácz József is felfigyelt. A tó kialakításának idejére nincs adatunk, legvalószínűbb, hogy egyidős a várral.
Béni Kornélnak köszönhetően a patak folytatásában további hat, mesterségesen duzzasztott egykori tó gátját találjuk a 3,5 km hosszan elnyúló völgyben. A két legalsó kivételével a zsilipeknek már nyoma sincs, a patak szabadon átfolyik a gátakon, a töltéseken nagy fák állnak, a tavak medrében csak néhol áll kevés víz. Ha elhagyjuk a várat és lefelé indulunk a patak mentén, 200 m-re találjuk a 2. számú gátat, hossza 75 m. Tovább haladva 500 m után következik a 45 m hosszú 3. számú gát. Innen rövidesen egy erdészeti autóutat keresztezünk, amelytől további 350 m-re a 4. számú gátat találjuk, hossza 65 m. Innen 90 m-re a bánya szállítószalagjához érünk. A szalag alatt ne kísérletezzünk átbújni, néha beindítják, veszélyes! Feljebb vaslépcsős átjárót találunk. A szállítószalagtól mért 600 m távolság után következik az 5. számú gát, ennek hossza 112 m. Tovább lefelé 400 méterre érkezünk a 115 m hosszú 6. számú gáthoz, középen elhanyagolt állapotú betonzsilip van. Hosszú szünet következik, 1200 m után érünk ki az Átal-ér körüli Szigeti-rétre, ahol a patak szétterül. Az eddig követett pataktól D irányába számított kb. 250 m-re, már a szomszédos, széles völgyet zárja le a 7. számú gát. Egyenes és a legmagasabb valamennyi között, hossza 174 m. D-i végéhez közel kifalazott, 9 m széles kifolyónyílás, középen zsilip van vasszerkezettel. A tó egykor mély medrében nincs víz, bár a 2000-ben kiadott Vértes hegység turistatérképe még vizet ábrázol. Ez a „Pap-tó”, a nevét a XVIII. század közepéig lehet visszakövetni, a gát mai állapota azonban újkori átalakításra vall.
Az ismertetett egykori tavak eredetére egyetlen biztos adatunk sincs. Pesty Frigyes 1864. évi összeírásában említik a „vörös klastromot” (a vértesszentkereszti kolostorromot), ahol „több tavak” voltak. Közelebbi helyüket, rendeltetésüket nem említik. Oroszlány 1999-ben megjelent monográfiájában Végváriné Babirák Ilona megjegyzi, hogy „Szentkereszt és a 22-es akna között” (tehát a fent leírt helyeken) gátak vannak és a hagyomány szerint a régi kolostor lakói alakították ki az ottani tavakat. A legalul lévő 7. számú gát melletti Pap-tavat Pusztavám (régi nevén Ondód) 1767. évi urbáriuma, valamint egy 1823. évi összeírás említi és az 1850. évi kataszteri térkép is jelöli. A tó neve feltehetően a vértesszentkereszti kolostor papjaival függ össze. Fényes Elek 1851. évi adata szerint a „Szépvíz-patak” (a 7. számú gát völgye) amely Gerencsér-puszta keleti részén ered, több malomnak szolgáltatott vizet. Pesty Frigyes említett összeírásában a „Szigeti-rét” felső végében lévő halastó alsó részén kétkerekű malom állt. Talán vízimalmok vízgyűjtőhelyei (is) voltak ezek a tavak.
A völgy, ahol az egykori tavak vízduzzasztó gátjai vannak, közvetlenül a vértesszentkereszti kolostor romjai alatt húzódik. A 4., 5. és 6. számú gát légtávolságban alig 6-700 m-re van a kolostortól. Közismert, hogy a kolostorok a XI. századtól országszerte sok halastavat működtettek, ahonnan böjt idején a tiltott húsételeket hallal pótolták. Számtalan közép- és újkori kolostor történeti feldolgozásában találkozhatunk halastavakkal. Sajnos a vértesszentkereszti kolostorral kapcsolatban ilyen adatot nem ismerünk, de valószínű, hogy az ismertetett egykori tavak kialakítása itt is ilyen korai időre nyúlik vissza. A török idők utáni újbóli benépesülés és a gazdasági fellendülés egyik jele a sok halastó volt. A Vértes hegység körüli sík részeken a XVIII-XIX. században az Esterházy-uradalmakban már magas fokon folyt a halastavak használata, erre a történeti feldolgozások bőven szolgáltatnak adatokat. A fent ismertetett egykori tavakra azonban nem ismerünk adatot ezekből a századokból sem. Gerencsérvár egykori tavának a korára is csak feltételezéseink lehetnek.