Tar, Templom és Udvarház

Tar település két látnivalóval is vár, ezeket kerestük most fel.
Az egyik igazán szép látnivaló a Szent Mihály erődített templom,
a másik Tar Lőrinc Udvarháza, ami viszont sajnos nem sok 
látnivalóval büszkélkedhet. Mindkettőt a település délkeleti 
szélén, a Petőfi utca végén találjuk meg. Kezdjük talán a 13. század
közepén épült templommal...

A templom és a kerítőfala is műemlék...

Ha valaki ide készül, nem árt felkészülni rá, hogy a templom többnyire 
zárva van. Érdemes utána érdeklődni hogyan lehet bejutni...

Nekünk szerencsénk volt, mivel épp egy keresztelő szertartás
zajlott mikor megérkeztünk...

Így bejuthattunk a patinás falai közé. Megérte, mert gyönyörű!

Több helyen megmaradtak a XIII-XV. századi falfreskók...

1979-82 közti felújítás során láthatóvá tették az eredeti tartóoszlopokat...

A templom orgonája 1867 óta kíséri a szentmiséket...

A templom déli oldalán is nyílt bejárat, egy kis négyzetes előcsarnokkal...

Semmi hivalkodás, egyszerűen csak szép...

Egy gyönyörű gótikus ablak a szentélykaréjon...

A templom keleti végén áll a három félkupolás szentély...

Az északi falhoz csatlakozik a kis sekrestye...

Az 1500-as években keletkezett lőréses kerítőfal maga is műemlék...

A fal mellett néhány 19. századi sírkő is áll...

A templom alaprajza...

Forrás: http://www.varak.hu

Ami a levegőből így néz ki...

Forrás: http://www.varak.hu

A templomtól délre állt egykor a Rátót nembeli Tariak erődített Udvarháza...

Forrás: http://www.varak.hu

Ez az udvarház tulajdon képen egy uradalmi központ, tehát 
nem igazán érdemli meg a vár titulust. Mégcsak erős fala sem volt, két
palánk között egy várárok védte... bár ez akkoriban elég biztosnak
számított...

Fénykorát Tar Lőrinc idején élte, mivel Lőrinc igen jól feküdt Zsigmond
királyunknál, így egyre gyarapodott bírtoka...

Minden esetre felvirágoztatta a települést. Igaz Lőrincnek nem volt sok
ideje itt pihenni, mivel vagy Zsigmond király mellett ténykedett, vagy
a király megbízásából valahol külföldön tárgyalt...

Tar Lőrinc halála után szűk ötven évvel az utolsó Tar is bevégezte, nem
is egészen természetes módon. Hűtlenség vádjával elválasztották
fejétől, így a bírtok a Kompolthy és Országh családokra öröklődött
tovább...

Az udvarház pusztulását a török hódítás idejére teszik. Utolsó említése
1569-ből maradt fenn, és abban már lerombolt várként említik. 
Napjainkra csak ez az egy árva faltöredék maradt fenn. De ez is jól
érzékelteti, milyen nagy épületről volt szó. Szemléltetésnek a falhoz
állítottam a Páromat (Nem történt baja, csak fényképezővel lőttem rá. ;) )

Említésre méltó még ez a kopjafa és a mellette kialakított emléktábla...

A kopjafát még értem, de ez a tábla gondolkodóba ejtett. Azt értem,
hogy megemlítik, ez itt Tar Lőrinc udvarháza és műemlék... de miért 
a Millenium tiszteletére és emlékére? No mindegy.. lényeg, hogy
rendben tartják és vigyáznak rá. :)

Végül megmutatom az udvarház alaprajzát...

Forrás: http://www.varak.hu

És ami látható belőle madártávlatból...

Forrás: http://www.varak.hu

Ha kedvet kaptál felkeresni ezt a kedves kis települést, íme a térképes
segítség! 

Forrás: http://www.varak.hu

No és ha már kimozdultál otthonról kirándulni, adok néhány tippet, 
hová is érdemes még menni a közelben. (A teljesség igénye nélkül)

A Szent Mihály templomról:

Az épület különlegessége, az európai viszonylatban is ritka háromkaréjos, kváderköves szentély, mely a 13. század közepén épült. A 14. század végén bővítették, nyugati végén kéthajós térrel. Tari Lőrinc, a birtokos 1411-26 között megnagyobbíttatta (ekkor kapott a templomhajó kőbordás hálóboltozatot). A török időkben megrongálódott, tető nélkül omladozó templomot a 17. században kezdték helyreállítani, majd a 18. század végén teljesen átépítették (barokk ablakok kerültek a gótikus ablakok helyére, ekkor készítették a padokat és a szószéket, ekkor emelték a tornyot is). 1978-1984 között történt a régészeti kutatás és a műemléki helyreállítás. A déli előtérben építéstörténeti kiállítást és kőtárat rendeztek be. Visszaállították a gótikus ablakokat, és a megnyitották a déli kaput, s bemutatásra kerültek a középkori freskók.


Tar Lőrinc Udvarházáról:

A tari késő középkori udvarház feltárását Juan Cabelló végezte. A történeti adatok tőle származnak. A XIII. században élt Rátót nembeli Domokos tárnokmester fiától, Porch István királynéi lovászmestertől származó családok közül a Tariak egy 1356-ban kelt oklevélből kikövetkeztethetően már kiépítették Tar faluban uradalmi központjukat és bizonyára az ott felépített udvarházukban laktak. Az 1983 és 85 között elvégzett ásatás igazolta az udvarház középkori eredetét. Az ásató megállapítása szerint István fia László bán Tarinak is nevezett István nevű fia feltehetőleg a XIV. század elején építette fel udvarházát. A Rátót nemzettség Tari ága, ellentétben a nemzettség más ágaival, a XIV. század végén, egymás után szerezte birtokait. Tari Lőrinc Zsigmond király melletti kiállása miatt a királytól egyre magasabb tisztségeket kapott, valamint Zsigmond megbízásából sok külföldi utazáson vett részt. Tari Lőrinc 1426 őszén halt meg. A család utolsó tagja György hűtlenségbe esett és 1472-ben Taron halt meg. Bár a család nem emelkedett a nagy birtokszerző családok közé, Zsigmond király ideje alatt betöltött fontos politikai szerepüknek megfelelően birtokközpontjukat a tari udvarházat a XIV. század utolsó harmada és a XV. század első fele között kétszer is átépítették, bővítették. Tari György halála után a birtokokat öröklő Kompolthy és Országh család az udvarházat nemcsak karbantartották, hanem kisebb átalakításokat is végeztek a XVI. század elején. Az erődített udvarház lassú pusztulása minden bizonnyal a terület 1552 utáni török fennhatóság alá kerülésével indult meg. Utoljára az épületről 1569-ben, mint erőszakosan lerombolt várról emlékeznek meg a források.

Forrás: http://varak.hu

Sámsonháza, Fejérkő vára

A Balaton közelében is állt egy Fejérkő nevű vár, de ezúttal nem arról, 

hanem névrokonáról, a kis Nógrád vármegyei Fejérkőről lesz szó.

Ez a vár Sámsonházától északra, egy 300 méter magas domb tetején 

állt. Nem lehetett hosszú története, mivel a hagyomány szerint valamikor

az 1100-as évek elején épült, de 1409-ben már mint romot említik. 

Kész csoda, hogy ennek ellenére a mai napig maradt álló fala. Ezeket a

megmaradt falakat céloztuk meg a mostani utunk alkalmával. 

A Sámsonházáról Salgótarján felé induló úton kell a várhoz indulnunk.

Ahogy a települést elhagyjuk hamarosan megpillantunk egy elágazást.

Na itt kell leparkolni az autót, mert a további út legfeljebb terepjáróval

járható biztonságosan...

Itt egyébként tábla is mutatja a követendő utat...

Néhány száz méternyi séta után megpillantjuk a következő 

tájékozódási pontot...

Érdemes figyelni, mivel a bozót rejtekében könnyen elkerülheti 

figyelmünket és tovább sétálunk egyenesen, holott itt jobbra kell

fordulni...

Ez után hosszú, de még enyhe emelkedő következik...

Amíg meg nem pillantjuk a következő táblát, ahol ismét jobbra kell

fordulni. Innen kezdődik az út neheze, egy igen erős emelkedőre 

készüljünk!

Szerencsére nem túl hosszú ez a szuszogó, néhány száz méter csupán.

De azért jól fog esni, mikor feltűnik ez a látvány...

A tábla mögötti kiemelkedésen állt egykor a vár...

Kellemes meglepetés volt, hogy rongálásoktól mentesen áll a várat

bemutató tábla...

Az egykor 40 x 30 méter alapterületű várnak napjainkban nem sok

nyoma maradt...

Persze azért felfedezhetők még faltöredékek ha keressük őket...

A dzsungelszerűen mindent belepő aljnövényzet sem könnyíti a

felfedezők dolgát...

Éppen a sűrű bozótos miatt érdemes mindig a lábunk alá nézni és a 

meglévő fakorlátok mellett haladni...

Hogy miért? Nos mert a bozótos több helyen mély üreget rejt ami talán 

ciszterna vagy beomlott pince is lehetett. Sajnos felismerhető fotót sem

tudtam készíteni róla, de bizony ott rejtőzik a korlátok mögött és ha 

valaki beleesik, komoly baj lehet belőle!

Ha valaki kisgyermekkel érkezik, javaslom, sose tévesszük szem elől egy 

pillanatra sem, mert ezek a korlátok csak jelzés értékűek, egy gyermek 

könnyen átbújik alatta. Viszont ha figyelünk, még több szép faltöredéket

fedezhetünk fel...

Némi hadakozás a bozóttal és elérhetjük a vár legnagyobb álló faltöredékét...

Egy bölcs ember ide sem nyáron, hanem a késő ősztől kora tavaszig tartó

időszakban kerekedik fel, amikor a mindent elrejtő zöld aljnövényzet a 

téli álmát alussza. Akkor többet látni a várból ennél...

És persze nem kell ember magasságú bozóttal küzdeni...

A vár legnagyobb álló falán egy emléktáblát helyeztek ki. Nem könnyű

megközelíteni...

 

De ha sikerül, az egy újabb trófeát jelent. Ezt a várat is meghódítottuk! :)

Sajnos ma már senki sem tudja, hogy nézhetett ki ez a vár fénykorában...

De az alaprajz azt jelzi, lehetett itt némi feltárás, ami megközelítőleg

behatárolta a vár formáját, alakját...

Forrás: http://www.varak.hu

Még ez a légifotó is többet mutat annál amit mi a helyszínen láttunk...

Fotó forrás: http://www.varak.hu

A helyszínen, amitől itt búcsút is vettünk, hogy újabb felfedezésre váró

várakat célozzunk meg...

Hogy merre tovább? Nos van a környéken bőven látnivaló. A teljesség

igénye nélkül, íme néhány példa...

De ha kedvet kaptál, hogy épp ide indulj el, íme a térképes segítség!

képforrás: http://www.varak.hu

Fejérkő-vár története:

"A hagyomány szerint a várat II., vagy Vak Béla király uralkodása idején egy pártütő főúr, Sámson építette, aki 1132-ben Borics trónkövetelő híve volt. A vár első okleveles említése azonban csak 1409-ben történt, amikor Zsigmond király Zheten-i András deáknak és testvérének Gergelynek, a Zaránd vármegyei Egregh nevű várukért, a Pest vármegyei Tétényben levő birtokrészükért és más birtokokért különböző királyi birtokokat adott cserébe, köztük a Kachy János fia Pál magtalan halálával reá szállott Sámsonháza melletti Fejérkő várhelyet - "possessio Samsonhaza cum loco castri Fejerkw". Ekkor tehát már romokban hevert a vár, amely többé már nem is épült fel, és a török harcok idején sem szerepelt.  Egy év múlva azonban Zsigmond visszaszerezte Sámsonházát és azt 1424-ben Borbála királynénak adományozta.  1424-ben Tari Lőrincet iktatták be a birtokba, mely 1439-ben Tari Rupert, 1454-ben pedig Tari György kezére került. Mátyás király 1472-ben Tari György birtokait - aki a néhai Pásztói Péter szemeit kiszúrta és emiatt hűtlenségbe esve fej- és jószágvesztésre itéltetett - köztük "Samsonhaza simul cum loco castri Fejerkw"-t Gúthi Ország Mihálynak adományozta. 1548-ban a Losonczi család, 1598-ban Török István a birtokosa."

Forrás: http://www.varak.hu