Somló 2021

Több mint tíz év után tértünk vissza Somló várához.

Akkor előbb a hegy tetejét másztuk meg és onnan

gyalogoltunk le a várhoz, ami a vulkanikus hegyből

kinyúló sziklanyelven áll. Ezúttal a rövidebb utat

választottuk, amit bejegyzésem végén meg is mutatok.

A lényeg, hogy egy nagyon meredek, de aszfaltozott

út vezet fel egészen a vár közeléig, ahonnan csak egy

rövid sétát kell tenni egy erdei ösvényen, ami viszont

már nem emelkedő. Belátom kissé próbára teszi az

ember tüdejét felkapaszkodni ide, na de ami itt fogad,

minden fáradtságért kárpótol..

Bosszanthatna, hogy itt is állványzat csúfítja a látványt, de

én ennek örülök. Ez ugyanis azt jelenti, ez a vár is bekerült

a várprogramba, ami jónéhány várunk megmentését tűzte

ki célul. Ennek hála, itt is megkezdődtek a munkálatok...

Ami persze nem jelenti azt, hogy vissza kéne fordulnunk.

Természetesen a vár legnagyobb része látogatható a munkák

alatt is..

Szerencsére ennél a várnál nem kérdés, hol volt a bejárata.

A vár kapuja viszonylagos épségben áll. Jól látható a

felvonóhíd helye, sőt a kapu felett a felvonóhíd csigájának

nyílása is.

A vár déli oldalán meg kellett támasztani a magas falat, mert

vészesen dőlésnek indult..

Szerencsére nem is olyan vészes a látvány. Most még ugyan

nagyon elüt az eredeti falaktól, de néhány év alatt hozzá

szürkül az ódon kövekhez. Nem rossz ez. 😏

A várat három oldalról a meredek hegyoldal védi. Innen

szinte lehetetlen megközelíteni. Az egyetlen gyenge pont

a nyugati, hegy-felőli oldal. Ezért itt egy nyolc méter széles

és ki tudja hány méter mély árkot húztak, ami felett csak egy

fahídon át lehetett a várba jutni..

Mi azonban még nem megyünk be a várba. Annak északi

fala mentén haladunk tovább..

A vár keleti oldalán, de már falain kívül egy különálló 

torony állt. Ennek eredeti funkciója kérdéses..

Aki ismeri például a Cseszneki várat, annak könnyebb elképzelni, 

hogyan is nézett ez ki. Nem kizárt, hogy itt is fahíd kötötte össze a várral 

a magasban..

Képforrás:https://varak.hu

A toronyból így fest a vár keleti oldala..

A vár déli kölső fala leomlott, már csak nyomai fedezhetők

fel..

De most nézzünk be végre a várba. A várkapun belépve,

egy szűk falszorosban találta magát az érkező..

Ez a falszoros tulajdon képen majdnem körbe vette az 

egész várat..

Ebből a sikátorból nyílik az a kapu, amin át az első udvarra

jutunk..

Az első udvarban kapott helyet az őrség épülete, ami az

udvar keleti és déli oldalán húzódott. Ottjártunkkor épp

ez állt felújítás alatt..

A másik egy különálló kis torony, amiről sokáig nem tudták

mi célt is szolgált. Most úgy vélik, ez lehetett a belső várba 

vezető felvonóhidas bejárat része..

Ez kissé nyakatekertnek tűnik, de van benne logika. 

Így fest ez a belső várból. Pirossal képzeltem el a 

felvonóhidat, sárgával pedig a feljáratot a hídhoz.

Persze ez csak az én elképzelésem..

Így vagy úgy, de a belső várba jutottunk..

Amikor legutóbb itt jártunk, ez a vaskapu zárva volt. Akkor

azt gondoltam, talán a tetőre vezet, és azért zárták le..

De most szembesültem a valósággal, mikor tárva-nyitva 

találtam. Valójában nincs itt bent semmi. Fogalmam sincs

mi célt szolgált ez a szűk kis helység. Talán tényleg egy

lépcső lehetett fel az emeletre, nem tudom..

A rácsos kapu mellett találtam még egy kis ajtót, ami viszont

inkább lefelé vezetett. Gyanítom ez egy pince lejáró, csak

eltömítették, mert ide rejtették a Somló aranykincsét...

Nehogy elindulj kiásni! Csak vicceltem. 😉

De ha már nem találtam semmit az üregekben, vegyük

célba a keleti oldalon álló Palota szárnyat..

Ez a három külön épület, valójában egyetlen nagy U 

alakú palota, mely egy kis udvart zárt körül. A "U" alak

nyitott részét pedig fallal zárták le..

Az épület déli oldalából csak a fal síkjából kiugró torony

maradt meg. Tíz éve vártam, hogy kinézhessek egyik

ablakán..

Ha már ablakon kinézést említek... Innen a várból valami

hihetetlen gyönyörű a kilátás..

A keleti palotaszárnyból is csodás kilátás nyílik..

Szinte hihetetlen, de ezt a várat állítólag sosem foglalta el 

a török. Igaz, nem is vette ostrom alá jelentősebb sereggel.

Néhány kisebb sereg próbálkozott csupán, de sikertelenül.

Viszont itt a falai alatt 1543-ban volt egy komoly ütközet, 

melyben háromezernél is több törököt vágtak le. Somló

akkoriban a környék legerősebb vára volt..

Ez nem véletlen, hiszen olyan urai voltak mint Bakócz 

Tamás, Erdődy Péter, Csoron András, vagy épp Listi 

László, akik mind igen komolyan vették a török elleni

harcokat..

De ha jobban visszatekintünk, urai közt találjuk a Garaiakat,

Rozgonyiakat, Kanizsai Lászlót vagy épp Kinizsi Pált is..

A vár legérdekesebb része számomra ez a kúp alakú

valami..

Tíz esztendővel ez előtt azt írtam, kémény. Ma már félve

merem leírni, én még mindig így gondolom..

Viszont állítólag most az a hivatalos vélemény, hogy ez

nem más mint egy kápolna tornya..

Ok, elfogadom, hogy lehetett olyan kápolna, ahol csak egyetlen pici ablak található..

No és azért nyitott a teteje, hogy ha már nincs ablak, ott 

távozzon a sok gyertyafüst?

Jó, csak viccelek. Bizonyára nem volt nyitott a teteje, és 

számos példát látni arra, hogy a várkápolnában csak egy

pici ablak van. Mindezek ellenére én továbbra is azt 

gondolom, ez inkább konyha volt mint kápolna. De ez csak

az én véleményem. Jó volt újra látni Somlót, de ideje volt

búcsút venni tőle..

A vártól távolodva egy érdekes dologra lettem figyelmes.

Az erdőben, talán ötven méterre a vártól, egy gyanúsan

szabályos bevágást a sziklás talajban..

Sehol nem olvastam róla, hogy lett volna itt még egy 

sánc, vagy árok, de ez nagyon mesterségesnek tűnik..

Talán egyszer erre a titokra is fény derül. Addig is szerintem

ez egy második, külső sánc lehetett..

Kicsit szomorkásan néztem vissza Somló várára. Ki tudja

mikor hoz erre újra az utam. Remélem nem újabb tíz év

kell hozzá, hogy viszont lássam..

Végül természetesen a vár alaprajza..

Forrás:https://varak.hu

Egy gyönyörű légi felvétel..

Forrás: https://varak.hu

Hogy könnyen rátalálj..

De ha már erre jársz, néhány látnivaló a közelben..

Somló várának története:

A Somló-hegy északi, Dobára néző meredek bazaltpereme felett, egy különálló kis bazaltkúpon, sűrű erdővel körülvéve állnak Somló várának tekintélyes romjai. A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár déli oldala előtt egy kb. 8 m széles száraz árok húzódik, amely a keleti oldalon a szinte függőleges falban végződik, míg a nyugati oldalon a hegyoldalban tűnik el. Eredetileg cölöpökön álló híd vezetett keresztül rajta a vár felvonóhidas kapujához. A kapubejárat ma még aránylag elég ép állapotban van, perselyében helyezkedett el a felvonóhíd hengeres végződése. A kapunyílás fölött látható a felvonóhíd csigájának nyílása, jobb oldalán lőréssel. A kaputól vezető szűk, fallal védett sikátor, mintegy háromnegyed részben öleli körbe a várat. A sikátorból az ajtón keresztül jutunk a vár első udvarában, ahol egy különálló torony emelkedik a magasba. Korábban őrtoronynak tartották, ma inkább lépcsőfeljárónak vélik. Az előudvart nyugatról kétemeletes, földszinti helyiségben még ma is látható, egykor az őrség elhelyezésére szolgáló dongaboltozatos épület zárja le. Ennek délre néző falában, valamint az előudvar keleti védőfalában lőrések találhatók. Az előudvarból egykor felvonóhíddal ellátott ajtó vezetett egy szűk sikátorba, amelyből a délre nyíló kapun át a belső udvarba lehetett jutni. A belső udvar déli sarkában egy ciszterna van, vele szemben egy ajtónyílás vezet abba a helyiségbe, amely fölött emelkedik Somló várának jellegzetes hatszögletű, gúla alakú tornya. A régi írások a vár konyhájaként említik a helyiséget, a tornyot pedig a konyha kéményének. Az újabb feltevések szerint viszont ez volt a vár kápolnája, melyet egykor Bakócz Tamás rendezett be. A ciszterna közelében a várépület falából négyszögletes kisebb torony ugrik elő, melynek északi és déli falcsonkjaiból egy-egy kisméretű ablak faragott bélletének fele kiáll. A belső udvar keleti végét csúcsíves boltozatú, nyílt csarnok zárja le. A középen levő négyszögletes oszlop és a jobb oldali csúcsív még áll, míg a baloldalinak csak a fele van meg. Innen egy ledőlt falú helyiségbe, majd még egy helyiségbe vezet az út, ahol az emeletre vezető Lépcső nyomai ma is láthatók. Mindkét helyiség második emelete gerendás mennyezetű volt, és a második helyiség második emeleti részén még kivehető az egykor ott állott kandalló maradványa. A várfalon túl, keletre találjuk a vár feltárásakor előkerült, eddig egyetlen alaprajzon sem szereplő őrtorony maradványát. Talán figyelőtorony lehetett. A várban mind ez ideig részletes feltárás nem történt, csupán 1962-ben végeztek állagmegóvási munkálatokat. Somló vára első ízben Szent László királynak 1093-ban kelt oklevelében szerepelt ,,castrum Somlyo" alakban, amikor a tihanyi apátságot birtokaiban megerősítette. Az oklevelet szakértőink hamisnak tartják, szerintük 1389-90-ben készülhetett. A várat feltehetően a tatárjárás után építették, de csak az 1352-ben keltezett oklevélben szerepel ,,castrum Somlo" néven, amikor Nagy Lajos király Chenik fia Jánostól elvette és Heym fia Benedewknek adományozta. Királyi vár 1370-ben és 1380-ban, amikor várnagya Ákos bán. 1386-89 között Zámbó Miklós zálogbirtoka volt. Zsigmond 1389-ben Garai Miklós nádornak és testvérének Jánosnak s örököseinek adta cserébe a Valkó vármegyei Ivánkaszentgyörgyét, mely adományt a király 1408-ban megerősített. 1443-63 között a Rozgonyiak kezén van, de még 1464 előtt csere útján a tapsonyi Anthimiaké lett. Mátyás király 1464-ben Anthimi Jánost elítélte, és a birtokot Kanizsai László király lovászmesternek adományozta. Ennek ellenére 1470-ben újra a Garai családé. Garai Jób 1479-ben Mátyás királynak adta el a várat, aki viszont 1480-ban kedvelt hívének, Kinizsi Pálnak ajándékozta. Kinizsi 1490 után Szabolyai Istvánnak, Szepes vármegye örökös főispánjának és fiainak zálogosította el, aki János és György fiaival együtt 1495-ben királyi adományul is megkapta. A Szapolyaiak azonban még ebben az évben 12 000 arany forintért Erdődi Bakócz Tamás egri püspöknek és testvéreinek adták el. Bakócz a várat teljesen rendbehozatta. Ekkor készültek el a vár faragott ajtó-, ablakkeretei, a boltíves és tornyos kápolna. Bakócz Tamás 1501-ben, majd 1517-ben végrendeletileg unokaöccsének, Erdődi Péternek hagyományozta Somló várát és tartozékait. 1517-ben az örökhagyás ellen Fosztony János győri püspök tiltakozott, és amikor magát a vár birtokába beiktatta, Bakócz emberei a beiktató királyi megbízottat megsebesítették. Erdődy Péter II. Lajos király jóváhagyásával megkapta a várat, 1518-ban Werbőczy István királyi hétszemélynökkel, a későbbi nádorral kölcsönös örökösödési szerződést kötött. Somló vára az Erdődy család birtoka 1548-ig, amikor Erdődy Péter, devecseri Csoron Andrásnak zálogosította el 2000 forintért, majd 1558-ban örök áron neki és gyermekeinek Jánosnak, Katalinnak és Margitnak eladta, Csoron János halála után, 1597-ben leányai osztoztak a birtokon, Somló vára Anna kezével Liszthy Istváné lett. A kincstár még ebben az évben pert indított a birtoklás ellen. A hosszan elnyúló per miatt a vár állagmegóvásával senki sem törődött, ezért kénytelen volt az 1638. évi országgyűlés a vár megerősítését elrendelni. Csoron Anna halála után fia Ferenc, ennek halála után özvegye rátóti Gyulaffy Zsuzsanna, majd ennek fia Liszthy László, a költő bírta. László állítólag rablólovag volt, amiért a bécsi törvényszék halálra ítélte és lefejezte. Ezután több családtagnak volt részbirtoka a várban, így a Koháry, Lippay családnak telekesi Török Jánosnak és nejének gersei Pethő Margitnak, majd ezek fiainak Imrének, Istvánnak és leányainak Annának, Zsuzsannának és Máriának. 1675-től azt olvashatjuk, hogy dennai Fintay Pálnak és a Balassáknak is voltak itt részeik. A vár utoljára II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején, 1707-ben szerepelt, amikor Bottyán generális foglalta el és hozatta rendbe. A szabadságharc bukása után hadi jelentőségét vesztve romlásnak indult. Hosszas pereskedés után 1735-ben a már rom vár és uradalma visszakerült az Erdődyek birtokába, akik a felszabadulásig kezükben tartották.

Forrás:https://varak.hu/

 

 

Körmend vára

Gyakran találkozni olyan főúri kastéllyal amely mint 

középkori vár kezdte pályafutását. Ezek közé tartozik

például Körmend vára is. Amit mi Batthyány-kastélynak

ismerünk, egykoron egy szúnyogoktól hemzsegő mocsár 

kellős közepén álló négy saroktornyos vár volt, amit 

valamikor a ködös múltban, valószínűleg a Kőszegi család

épített úgy 1247 után. Körmenden volt már ez előtt is vár, de 

az a kor divatja szerint leginkább egy lakótoronyból állt és 

a későbbi vártól nem messze, a mai iskola alatt rejtőzhetnek 

alapjai. De ez most lényegtelen, mert mi a Batthyányak

várkastélyát vettük célba. A 8-as főúton érkezve a városba, 

miután elhagytuk a Tescót, hamarosan ehhez a 

kereszteződéshez érünk. Itt kell balra, a Dr. Batthyány 

utcába fordulni...

Itt csak pár száz métert kell már autózni és meg is érkezünk.

A kastély déli főbejáratánál állunk...

Azt azért érdemes megjegyezni, ez a kapu nem volt várkapu 

sosem. Ez a kastély tartozéka, melynek falán egy tábla 

tudatja mit is találunk a kapu mögött...

Rögtön a kapun belül kétoldalt őrségi épületek állnak, hát

be kell vallani nem a legjobb formájukban. De talán egyszer 

rájuk is sor kerül a felújítások során...

A kastély főhomlokzata a 19. század elején nyerte el mai 

formáját...

A kastély nyugati oldalán épült fel a lovarda épülete...

Míg a keleti oldalon álló épület többféle célt is szolgált. 

Kis terem, nagy terem, levéltár meg könyvtár, meg még 

ki tudja mi mindenre használták...

Feltehetnénk a kérdést: De hát hol van itt a vár? Pedig itt 

van ám, és ha használjuk a fantáziánkat, csakhamar 

ráismerünk a négy saroktornyos belső udvaros erősségre...

A délkeleti torony pedig már bizonyítékkal is szolgál, 

csupán jól szemügyre kell venni...

Hogy mit keressünk? Nos, az első emeleti szinten lévő

vak ablak mellett ott a lőrés, ami talán szakállas puska,

de akár kisebb ágyú számára lehetett kialakítva. Ez 

bizony nem egy főúri kastély kelléke...

A torony másik oldalán is látszik, hol falazták be a lőrést, 

a helyette beépített ablak mellett...

De nemcsak a torony falán találni nyomát az átépítésnek.

Ez az ablak a keleti oldalon lett beépítve, bal felső sarkánál 

pedig a befalazott ágyúállás ismerhető fel...

Szóval itt áll előttünk Körmend vára, még ha elsőre nem is 

úgy néz ki, mint egy igazi végvár...

A Batthyányak fényűző kastélyt faragtak belőle és 

környezetéből is. A mocsár helyén például szép parkot 

alakítottak ki...

Napjainkban a várkastélyban kiállítás és múzeum működik.

A belső udvarra ráférne némi kozmetikázás. Előbb-utóbb 

bizonyára meg is fog történni...

Itt is felfedezhetjük az átalakítások nyomait...

Az egyik ilyen átalakítás volt, hogy az északnyugati 

toronyban kápolnát alakítottak ki... 

A várkastélyban egyébként több állandó és időszaki 

kiállítást is láthatunk...

Olyan sok izgalmas kiállítás van itt, hogy kár is részleteznem.

Ezt meg kell nézni! 

A kopottas lépcsőház még sejteti urainak gazdagságát...

A Batthyányak egész 1945-ig lakták a kastélyt, ami hercegi

pompával volt berendezve...

Sajnos az eredeti berendezés elpusztult az oroszok 

bevonulása után...

A várbeli állapotokról szemtanúk számoltak be:  „Láttam, hogy nagy szeméthalmokban IV. Béla, Róbert Károly, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás király idejéből királyi oklevelek vannak függő pecsétekkel ellátva, melyhez az orosz katonaság nagymennyiségű burgonyahéjat, hamut, szalmát, gipszet, kormot és egyéb szemetet szórt… A látvány minden elképzelést felülmúlóan kétségbeejtő… a képtár összeszabdalt darabjai, vászonra húzott régi kéziratos térképek és leszaggatott 17. századi remek bőrkötések a kitört ablaktáblák helyett használtattak fel… mocsok, bűz és piszok, rombolás mindenütt”.

A megmaradt bútorokat elhordták, egy részüket az ablakon kihajigálva összetörték. A híres fegyver- és nyeregtárat ritkaságaival együtt szétdúlták, a hatalmas, harmincöt köbméterre becsült levéltár iratait az épület ablakaiból a puszta földre szórták. Egy részüket a katonák gyújtósként az udvaron működő húsz katlan alá hordták, más részét a Rábán túli Hegyaljára szállítván meggyújtották.

Ezt jelenti legyőzöttnek lenni... De térjünk vissza a jelenbe.

Egy makett, az egykori várról...

A számos látnivalóról szándékosan nem teszek fel képeket, 

menj oda és nézd meg! Meglátod, nem fogod megbánni! 

Végül a vár alaprajza...

No és egy rajz a várról és a települést védő városfalról...

Egy szép légi felvétel...

Forrás: https://varak.hu

Hogy könnyen rátalálj: 

No és ha már erre jársz, néhány ötlet a közeli látnivalók 

közül: 

Körmend várának története: 

A helységet első ízben az 1238-ban kelt oklevél említi "regis de villa Curmend" alakban, amikor Pál fehérvári főispán bizonyos földbirtok ügyben intézkedik a körmendi vendégek és Búza s társai között. IV.Béla király a tatárjárás után, 1244.október 28-án különféle kiváltságokkal ruházta fel a várost. Oklevelében a várat is megemlíti. Eszerint a Csörnöc folyón túl terjedő földet a körmendi lakosság nem használhatja, mert a körmendi várat szolgálja, "castrum volumus Ðuiste et paci fice remanere". IV. László uralkodása idején 1289-ben egy bizonyos Trusalch nevű német foglalta el csapatával a várat, mely azonban rövidesen ismét magyar kézre került vissza és továbbra is királyi vár maradt. Zsigmond 1394-ben a várat és tartozékait Lentiért s Újvárért cserélte el felsőlendvai Szécsi Péter feleségével. 1430-ban már a Széchenyi család birtoka, melyet azonban a király 1437-ben Arany Mihály fia István nógrádi comesnek és biki Basó Istvánnak adományozott. Nem sokkal ezután 1440-ben újra a Szécsieké lett. Albert király halála után a Széchenyiek I. Ulászló pártjára állnak, ezért Erzsébet királyné nevében Háságyi Dénes fia Imre a várost elfoglalta, de a várat eredménytelenül ostromolta. A várost 1441-ben Ulászló visszavette, és valószínű, hogy visszaadta Széchenyi Lászlónak. V. László király 1456-ban meghagyta a budai káptalannak, hogy Gúthi Országh Mihályt és Széchenyi László leányait, Annát és Advigát iktassa be Körmend város és tartozékainak birtokába. Ennek megtörténtéről azonban nincsenek adataink. Széchenyi László magtalan halála után, 1457-ben alsólendvai Bánfi Pál királyi ajtónállómester lett Körmend felének birtokosa, míg 1458-ban Mátyás király egyes részeit Nádasdi Darabos Lászlónak, és Darabos Jakab fiainak, Gergely-, Balázs- és Lőrincnek adományozta. Darabos László 1462-ben saját részét 50 forintért monyorókeréki Ellerbach Bertoldnak adta el, kinek fia Ellerbach János 1496,március elején a körmendi várat és várost 22 000 forintért Szécsi Miklód fiainak Miklósnak és Tamásnak zálogosította el, de még ebben a hónapban Ellerbach a pozsonyi káptalan előtt, magtalan halála esetére Erdődy Bakács Tamás egri püspökre és családjára hagyományozta azért a 40 000 forintért, amit Erdődytől kapott. Ennek alapján II. Ulászló király rendeletére a budai káptalan 1496.május 1-én Erdődy be is iktatta a birtokba. Ekkor említik első ízben várnagyát, Tharódy Bertalant. Geréb Péter országbíró rendeletére 1497-ben a vasvári káptalan ellentmondás nélkül ugyanebbe a birtokba Szécsi Miklóst és Tamást is beiktatta zálog címén. Az emiatt indult perben Erdődy Tamás lett a győztes, és 1503-ban egyedüli birtokos Körmendnek. A várat és tartozékait Erdődy Pétertől hűtlenség miatt I. Ferdinánd 1529-ben elvette és Máris királynénak adta zálogba. Úgy látszik azonban, hogy Erdődy visszakapta a birtokot, mert 1551-ben a várat Tarnóczy Andrásnak 13 000 forintért elzálogosította, majd 1565-ben visszaváltotta. Erdődy Tamás horvát bán 1595-ben e birtokot Kanaházi Joó Jánosnak adta el, akit azonban 1603-ban Mátyás főherceg felségsértés vádjával elfogadott, fej- és jószágvesztésre ítélt. Joó életét csak a királynak felajánlott összes birtokaiért, köztük Körmend vár és városáért menthette meg. A Körmendi uradalmat 1604-ben Batthyány II. Ferenc királyi főlovászmester, Sopron vármegye főispánja nyerte királyi adományul. Bocskai hadainak egy része 1605-ben Németh Gergely vezetésével ágyúval lőtte a várat, de elfoglalni nem tudta. A vár első leírását is 1605-ből ismerjük, amikor Batthyány II . Ferencnek adta át. Eszerint a vár szabályos négyzet alaprajzú, négy sarkán egy-egy sarokbástyával, egyetlen kettős kapuval, csapórácsos belső kapuval és a kapu feletti toronnyal. Az egészet mocsár vette körül, mely megnehezítette megközelítését. A várban különböző rendeltetésű szobák voltak, a földszinten az őrség és a cselédség, az emeleten pedig azok a lakószobák helyezkedtek el, ahol az uradalom birtokosa és családja lakott. A vár vízellátását az udvaron ásott kút biztosította. A várat 1621-ben Collalto császári vezér akarta elfoglalni, de az ostromot Kondoray György és Hidasy János várkapitányok sikeresen verték vissza. Körmend 1650-ben végvár lett, ekkor német katonaságot rendeltek védelmére, akik a városban laktak. Ez időben gróf Batthyány Ádám volt Körmend földesura. A várat 1652-ben tűz pusztította, helyreállítási munkálatai 1654-ben kezdődtek meg és 1657-ben fejeződtek be. A török kiűzése után, 1702-ben I. Lipót király rendeletére a várat lerombolták, és köveinek felhasználásával a XVIII. Század elején felépítették a ma is látható kétemeletes, hengeres saroktornyos, manzardtetős Batthyány-kastélyt. Dénes József közlése alapján: Körmenden a város nevéből következően kellett lennie egy X-XI. századi korai sáncvárnak, talán a belső város délkeleti részén. II. Endre király (1205-1235) a várost Hermán nembeli Dés "comes" elődeinek adományozta. A Hermánok a korban általános, megszokott módon a korai templom közelében építették fel tornyukat.Ennek építéséről két okleveles adat is tanúskodik (1255, 1269). A XIII. században épült torony még a XVII. században is használatban volt. Maradványai a mai iskolaépület alatt rejtőzhetnek. Dénes József véleménye szerint a Kőszegiek tartományúri birtoklása idején, akik 1273-74 táján szerezhették meg a Hermánok adott ágának kihalását követően a birtokot, új vár épült a mai Batthyány-kastély helyén.

Forrás: https://varak.hu