2019. április 3., szerda

Pécsely, Zádorvár

A Balaton környéke dúskál a látnivalókban, talán ez az oka,
hogy Zádorvár valahogy kevéssé került be a köztudatba.
Pedig kár lenne kihagyni, mert nemcsak a vár, de környezete 
is gyönyörű, hogy a kilátásról már ne is beszéljek.
Megközelítése két irányból lehetséges, Pécsely illetve Barnag
község felől. Mi ez utóbbit választottuk. Ha Devecser felől 
közelítünk, a falu közepén ezt a táblát keressük...


A két ház közötti keskeny kis utcán kell elhagyni a falut, és 
követni a piros "L" turistajelzést. Mi addig haladtunk autóval,
míg a fenyves erdőt el nem értük. Innen gyalog folytattuk
utunkat...


Nincs erős emelkedő, és nem is túl hosszú gyaloglás vár rád.
Ha nem téveszted szem elől a jelzéseket, hamarosan meg is 
pillantod az első falmaradványokat...


Bevallom, lényegesen kisebb várra számítottam, ez kellemes 
meglepetés volt! Ez nem a "térdig érő falak" kategóriájú vár...


A vár előtti nagy tisztás szinte csábít jelentősebb rendezvények
szervezésére. Nem is értem itt miért nincsenek "várnapok", 
ahol keletkezhetne némi plusz bevétele a vár fenntartóinak...


Persze elég nehéz lenne megfelelő apropót találni egy ilyen 
rendezvényhez, mivel Zádorvárnak nem ismert egyetlen 
jelentős ostroma sem, ahogy nem voltak kivételes hőstetteket
produkáló urai sem...


Bár egy ideig állítólag Kinizsi Pál is birtokolta, ez a vár életében
nem játszott jelentős szerepet. Inkább az állandó pereskedés, 
az engedély nélküli építkezések hagytak a várról írásos
emlékeket...


Egyes vélemények szerint valójában sosem készült el a vár, 
mert a birtokviták miatt újra és újra leálltak a munkák. Ennek 
ellenére igen jelentős épületek álltak itt. A vár délnyugati 
sarkán egy erős, vastag falú torony...


Ennek belső méretéből ítélve, nem lakótorony szerepet 
szántak...


Mellette, a déli oldalon állt a vaskos falú kaputorony, aminek 
sajnos már csak az alapfalai maradtak fenn...


A szalagból ítélve, legutóbb épp itt folytak a feltáró munkák...


A vár délkeleti sarkán egy kápolnát is magába foglaló 
lakóépület állt...


Hosszú évekig itt egy fából ácsolt kilátó csúfkodott...


De úgy tűnik az égieknek elunták, hogy megszentségteleníti az 
egykori kápolna helyét...


Így nemes egyszerűséggel rádöntöttek egy fát, ami 
használhatatlanná tette a kilátót... így 2017-ben le is bontották.


Nem vesztettünk semmit, a kilátás így is fantasztikus...


Remekül rálátni a Balatonra, a Tihanyi félszigettel...


Sőt, tiszta időben a Kőröshegyi-völgyhíd is jobban látható
lenne...


A tágas várudvaron pihenő padok és tűzrakó hely várja a fáradt kirándulókat...


Aztán a  sült szalonna lemozgására a vár fenntartói kreatív
megoldást találtak. Köveket lehet pakolni egyik helyről, a 
másikra...


A vár előtt egy kis ház romjai állnak, de ez valószínűleg egy 
későbbi korból származik...


Boltíves pincéje még küszködik az idővel, de láthatóan 
vesztésre áll...


Úgy vettem búcsút a helytől, ide még biztosan visszatérek..
Ráadásul a kocsinkhoz visszafelé menet, ezen az útszakaszon,
egy szép, kifejlett vaddisznóval is találkoztunk. Sajnos nem 
volt fotogén alkat, nem várta meg, míg előveszem a gépem, 
hogy lefotózzam...


Végezetül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza...
Forrás: https://varak.hu
Egy légi fotó a várról...
Fotó forrás: http://kalieden.hu/2018/03/20/napfenytura-a-romok-nyomaban/

Egy térkép, hogy könnyen rátalálj!
Forrás: https://varak.hu

És ha már erre jársz, néhány ötlet, hogy mit láthatsz a 
közelében...


Hogy könnyen el tudd képzelni eredeti kinézetét, nézd meg
ezt a kisfilmet is! 


Zádorvár története:
Forrás: https://varak.hu
Nagy Lajos király megbízta hű emberét Himfy Benedeket, hogy a királyi adókat a Pécsely környéki királyi birtokokról is beszedje a király nevében. Himfy Benedek úgy gondolta(?),  ha már ide hozta a sorsa, akkor itt egy épületet emel… csak egy hibát követett el… mégpedig azt, hogy az épületet nem királyi birtokon, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építette fel. Így megszületett az első írásos emlék a rossz helyre történő és így jogtalan építkezésnek köszönhetően.  A Veszprémi Káptalan 1374-ben hivatalosan panaszt emelt Himfy építkezése kapcsán. Ez a vita végül a felek közötti kiegyezéssel ért véget és a Himfyek elhagyják ezt a helyet. Hogy milyen, mekkora és pontosan hol álló épület született az építkezésük során, arról dokumentumok nem állnak rendelkezésre, és az eddigi kutatások, ásatás sem adtak erre a kérdésre választ.
1382-ben a környéken megjelenik a Vezsenyi család, akik Szolnok környékéről költöztek a Balaton felvidékre. Hogy miért történt ez az átköltözés, arról nem árulkodik – eddig nem találtunk – dokumentum.
1384-ben Vezsenyi László királyi étekfogó mester engedélyt kér a Mária királynőtől, hogy családjának rangjához megfelelő épületet építhessen. Mária királynő ezt az engedélyt 1384 december 6-án Budán kelt oklevelében meg is adja Vezsenyi László számára. Az építkezés során a Vezsenyiek szintén elkövették azt hibát, hogy nem a saját, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építkeztek. Hogy miért “hibáztak”? Valószínűleg a Vezsenyiek úgy ítélték meg, hogy könnyebb ott építkezni, ahol már áll kőből épült épület (a Himfyk által emelt). Hogy melyik család (Himfy vagy Vezsenyi) épített „nagyobb” részt a ma ismert falakból, azt egyenlőre nem tudjuk. Az szintén oklevél által bizonyított tény, hogy a Veszprémi Káptalan a Vezsenyi család építkezését is nehezményezte. Hosszas egyezkedés – a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita – mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget – kezdődött. A vitát végül az országbíró 1394-ben hozott rendeletében lezárta, és a Veszprémi Káptalannak adott igazat, azaz a Vezsenyieknek el kellett hagyni a Zádorvárat. Kis kitérőként fontos azt megjegyezni, hogy a Vezsenyi család az országbírói döntést követően – de vélhetően már a pereskedés időszaka alatt is – átteszi lakhelyét a mai Nagyvázsonyba és elkezdi építeni új rezidenciáját. Azt az épületet, amely a mai Nagyvázsonyi várként kerül be a magyar történelembe.
A Vezsenyi család 1472-ben fiú örökös nélkül marad, és így a Vezsenyi- birtokok előbb Mátyás királyhoz kerülnek, aki később ezeket a birtokokat Kinizsi Pálnak adományozza. Érdekes a helyzet, hiszen a Zádorvárnak helyet adó földterület nem Vezsenyi-birtok, mégis az emlékek (nem írásos emlékek) arról szólnak, hogy Kinizsi is használta a Zádorvárat. A népi emlékezet szerint hívták is egy időben Kinizsi várnak is a mai Zádorvárat.
Azt szintén oklevelekből ismerjük, hogy a Zádorvár környezetében évszázadokon keresztül folytonosak és visszatérőek voltak a véres csetepaték, fegyveres összetűzések az adószedési jogokért (például a Veszprémi Káptalan és az Óbudai Prépost között több alkalommal is), a török korban katonai események. De magáról a várról és vele kapcsolatos hadászati eseményről írásos dokumentumra eddig még nem akadtak a kutatások.
Az 1620-as években a veszprémi Káptalan és Ferdinánd közös birtokrendezést tartott, aminek során az eddig káptalani birtok, rajta a Zádorvárral királyi birtokká vált. 1652-ben III. Ferdinánd sok más birtokkal együtt ezt a területet is Zichy Istvánnak adományozta, így a Zichy család vált tulajdonossá egészen az 1945-ös államosításig. Arról nincs írásos adatunk, hogy a Zichy család használta volna a Zádorvárat vagy akár költött volna rá bármilyen célból is. Így a vár szép lassan az időjárás és az ilyenkor szokásos helyi építkezések áldozatul esett.




2019. március 15., péntek

Szigliget-Óvár

Szigligetről kevesen tudják, hogy nem csupán egy várral
büszkélkedhet. Állt itt ugyanis még egy kis erősség is, amit
nemes egyszerűséggel Óvárnak említünk. Ezt a címkét 
rendszerint az öregebb, elődvárak kapják, ami esetünkben 
szintén nem állja meg a helyét. Ez az épület ugyanis lényegesen
fiatalabb a "nagy" szigligeti várnál. Keletkezésének pontos 
idejét, építtetőjét nem ismerjük, de valamikor a 14. század
vége felé születhetett. Szigligeten a Soponyai, Fakavölgyi, majd 
a Hegyaljai úton közelíthetjük meg a várat, ahol kiépített
parkoló vár az érkezőkre. Innen indul a rövid kaptató, amin
feljuthatunk a romokhoz...



Szó sincs túráról, mindössze annyi, mintha fellépcsőznénk 
a második emeletre és már fenn is vagyunk...


Egy téglalap alaprajzú vár ez, hossztengelyével megközelítőleg 
merőlegesen a Balatonra, két végén egy-egy toronnyal. Északi
végén egy négyzet alaprajzú torony állt, ami mellett a kapu is
lehetett...


Középen egy udvar terült el, melyen valószínűleg faépületek is
állhattak...


Délen, a Balatonra egy ötszög alaprajzú torony nézett...


Ennek az ötszög alaprajzú toronynak alapjai fölé építették a
kilátót 2013-ban...


De milyen céllal is épülhetett ez a vár? Erre több elmélet is 
létezik, amiben én nem tudok igazságot tenni. Véleményem 
szerint az az elmélet áll legközelebb az igazsághoz, amely azt 
állítja, ez afféle elővár lehetett, aminek az volt a feladata, hogy
a nagy szigligeti várat fedezze a Balaton felől...


A nagy várból ugyanis nem lehetett látni a Balaton ezen 
partszakaszát, ami lehetővé tette az észrevétlen partraszállást.
Így kellett egy őrhely, ahonnan szemmel lehetett tartani a 
tó felületét. Innen pedig remek kilátás nyílt a Balatonra...
Forrás: http://szigliget.hu


Az 1500-as évek közepén a vár alatt lévő réhelyi-öböl volt a 
magyar "sajkás" csapat állomáshelye, így egyes vélemények 
szerint Óvár a sajkás katonák szállása is lehetett...


A vár alatt ez talán egy hajdani sánc nyoma lehet, bár lehet 
csupán természetes bemélyedés és csak a fantáziám műve...


Aki ide látogat, leginkább a kilátás miatt teszi. Nem véletlenül, 
valóban gyönyörű a környezet...



Sajnos a napnyugtát már nem volt időnk megvárni, de biztosan 
nagyon szép lehet az is...


Az északi irányban is találni szép látnivalót...


Végül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza...
Forrás: https://varak.hu


A légi felvételen nem sok látszik a várból, inkább csak a 
kilátó vehető ki...
Forrás:https://varak.hu

Ha kedvet kaptál a felkereséséhez, íme egy kis segítség, hogy 
könnyen megtaláld...
Forrás: https://varak.hu

És ha már ott leszel, néhány ötlet, hová mehetsz még a 
közelben...


Szigliget-Óvár története:
Az Óvár hegye - amit a "királyné szoknyájának" neveznek - a XIII. században feltételezhetően Atyusz bán tulajdonában volt. Valószínűleg, már ő is építtetett a hegytetőn várat. A máig fennmaradt várrom pontos építési korát azonban még nem ismerjük.
Az Óvár romjai már régóta foglalkoztatják régészeinket, de azok eredetére, felhasználására kielégítő magyarázatot még senki nem adott eddig. A legtöbb földrajz, és történelemkönyvben római őrtorony maradványaként emlegetik és ezzel a magyarázattal megelégedtek évtizedeken át. Volt azonban olyan kutató is, aki a szigligeti sajkás-hajóhad laktanyáját sejtette.
Lornyai Béla szerint 1606-ban a mai avasi torony közelében, a Réhelynél állomásozott Bakats Sándor a sajkás-hajóhad kapitánya. Ő még akkor használhatta az Óvárat, mert erre egyedül volt alkalmas a távolabb és ide nem is látszó szigligeti vár helyett.
Kozák Károly régész végezte az első ásatásokat az Óvárban. Kiderült hogy szabályos alaprajzú vár falai rejtőznek a sűrű bozóttal benőtt hegytetőn. Középen egy téglalap alakú 12x25 méter alapterületű 2 méter vastag falakkal körülzárt térség van. Ehhez csatlakozik délről egy 8 méter széles, az előző falhoz hasonló vastagságú ötszögletű torony alapfalai. Északról pedig egy 6x7 méteres négyszögletes torony falai kapcsolódnak. A rom egész hossza 41 méter, legnagyobb szélessége 15 méter. A fal külső és belső oldalán nagy méretű faragott kövek láthatók, a kettő közti részt pedig erős habarcsba rakott kövek töltik ki.
Az alaprajz igen ritka és elhelyezéséből kitűnik, hogy a Balaton felől jövő támadás, vagy hajózás, esetleg az átkelés ellenőrzésére építették a várat. Az építmény korát sajnos nem lehet pontosan meghatározni, mert egypár semmitmondó cserépdarabon kívül más lelet nem került elő. A szigligeti vár védelmére építhették, ugyanis a szigligeti várról délre a Majális domb miatt nem látható a tó tükre és ebből az irányból meglepetés|szerű támadást lehetett indítani. Talán ezért építették az Óvárat, hogy még kellő időben értesítést adjanak, vagy megakadályozzák a támadó hajókat céljukban.
Fontos szerephez juthatott ez a kis erőd a török harcok idején, amikor a török Foknál (mai Siófok) szintén erődöt létesített. Ebből az időből maradt meg egy levél, amit Tóti Lengyel Gáspár Szigliget várkapitánya 1647 körül a Zala megyei vezetőségnek írt: "Az egész Balaton felvidék innenső fele, várbeliek, falusiak sok kárt szenvedtek a török sajkásoktól, nem lévén nekünk hajóink, ezért embereink sokszor török rabságba estek. Ezért én saját költségemen hozattam sajkát a szigligeti várhoz, és attól fogva nem is volt annyi kegyetlensége a töröknek. Most helyet akarnék csináltatni egynéhány száz emberre való hajónak, ahol azok biztonságban megmaradhatnának. De én erre egymagamtól elégtelen vagyok. Ezért kérem Zala vármegyét, ha csak 2 - 3 napra is, rendeljen ki 400 - 500 embert a sajka útjának kimetszésére. Az azután való kastélkát saját költségemen is megcsináltatom hazánk oltalmára."

A levélből megtudhatjuk, hogy a vár vízi sajkáinak elhelyezésére utat kellett biztosítani, a nádas kimetszése, kitisztítása útján. Így valószínű, hogy a járműveket a ma is Réhelynek nevezett részen kötötték ki.
(Szöveg forrás: http://www.varbarat.hu/varak/szigliget_ovar.html)


2019. január 17., csütörtök

Fonyód vára

Fonyód településen, a Szent István utca 121. számnál kell
keresni az egykori vár helyét. (Lentebb megmutatom a GPS
koordinátákat is.) Egy kis palánkvár állott itt, mely története
azért érdekes, mert fennállása szinte megegyezik építőjének
életével. Csupán két évvel élte túl Palonai Magyar Bálintot, a 
híres-hírhedt várkapitányt...


A palánkvárat mély árok vette körül, melyen a keleti oldalon,
egy felvonóhídon keresztül lehetett a várba jutni...


Miután Szulejmán úgy döntött 1541-ben, hogy elfoglalja 
Buda várát, a mi hősünk már tudta, hogy háborús idők 
közelednek a Balaton partja felé is. Ezért előbb a falu
temploma köré épített védőfalat, majd ezt árokkal vette 
körül. Aztán megépítette a külső várat is, amit egy újabb
árok követett...


Itt állt a belső vár, ami valójában a fallal körülvett templom
volt. Eredetileg a déli oldalon volt a bejárata, egy felvonóhídon
át az árok felett, tehát nem ott, ahol ma a fahíd áll...


A vár területén áll ez a tábla, ami megmutatja, hogy is nézhetett
ki ez az erődítés a középkorban. Amíg az idő és a látogatók
tönkre nem tették, ezen el lehetett olvasni a történetét is...


A tábla közelében áll az emlékmű, ami nemcsak Magyar 
Bálintról, de hős katonáiról is megemlékezik. Már azokról, 
akik neve megmaradt az utókornak...


Nem akármilyen kis csapat volt itt. Igazi harcosok, akik sok
bosszúságot okoztak a töröknek. Portyáik során eljutottak 
Székesfehérvárig, sőt Pécsig is. Nem véletlen, hogy sokszor
próbálták elfoglalni a kis Balaton parti várat...


Bár igen gyakran próbálták, Magyar Bálint életében egyszer 
sem sikerült bevenni Fonyód várát. Pedig az évek során egyre
kevesebb segítségre számíthatott, mert a szomszédos várak
kapitányai sem szerették. Nem volt szent a mi hősünk, gyakran
éltek panasszal a zavaros birtok ügyei, hatalmaskodásai miatt.


A belső vár területén feltárták az egykori templom alapfalait...


A templom legrégebbi része a 12-13. századból származó 
félkör alakú szentély...


A templom alaprajzán látható, hogy a 15. században építették
át. Ekkor épült torony is a nyugati oldalán...
Forrás: http://www.varak.hu

A palánkvár kb. 60x60 méter négyzet alaprajzú erődítmény 
volt. Ez a déli oldala...


A nyugati oldal. Az árok eredeti mélységére és szélességére 
nem találtam adatot...


Ez pedig az északi oldal, a mai Árok utca mellett...


Hősünk 1563 nyarán teljesen kegyvesztetté válik a király előtt, így egyre nehezebb helyzetbe kerül. 
Az állandó támadások közepette nem tudta megakadályozni, hogy 1571-re Bézsenypusztánál 
(a mai Fehérbézseny szélén) a török ellenvárat építsen. Ez csupán 5-6 km Fonyódtól, 
ami már vészesen közel volt. Ha a sors több időt ad neki, talán másként alakult volna, 
de 1573 áprilisában az Úr magához szólította, hogy kipihenje harcait...


Hős katonái még két évig tudták tartani a várat...
1575 augusztusában megsemmisítő erejű támadás érte 
Fonyódot, mely során annak védői hősies harcban mind 
elestek. Nádasdy így ír jelentésében: "Fonyódot megvették,
az benne valókat mind levágták, testüket megégették!"


Nem csak a védőket, a várat is elpusztították. Nem is épült
újjá többé. Íme a vár alaprajza...
Forrás: http://www.varak.hu

Egy légi felvétel a várról...
Fotó: https://www.civertan.hu/

Hogy könnyen megtaláld...


No, és ha már arra jársz, adok néhány tippet, mit érdemes
még felkeresni a közelben...



Fonyód várának története:
Forrás:http://www.varak.hu

A település a honfoglalás után a Lád nemzetségből származó Tar Zerind fia, Koppány vezér birtoka lett. Az 1082-es oklevélbeli említés hamis, ugyanis maga az oklevél is hamis.
Később a Pannonhalmi Apátság birtoka lett, egy pápai tizedjegyzékben Fonold néven fordul elő, és ekkor már önálló plébániával rendelkezett.
Első hiteles említés a vár létezéséről 1548-ból származik. Ekkor a települést Fonód-nak hívták.
Buda várának elfoglalása után, 1541-ben, palonai Magyar Bálint a község templomát palánkkal megerősítette, árokkal körülvette, majd egy nagyobb területet is hozzávéve, azt ugyancsak palánkkal és árokkal vette körbe. A kb. 60×60 m nagyságú, négyszög alakú palánkvár hosszú ideig ellenállt a török ostromnak, csak Magyar Bálint halála után, 1575-ben tudták elfoglalni. 
Palonai Magyar Bálint nevét először 1543-ban említik Nádasdy Tamás familiárisaként.
1543 tavaszán Pécsre küldte, hogy a várat a török ellen védje. Pécsről a szigetvári vár védői közé szegődött. Mindvégig katona maradt. Nádasdy Tamás katonáinak volt hadnagya és parancsnoka. Házassága révén kerül Fonyód a birtokába.
1548-tól már Nádasdy főkapitányi hadainak parancsnoka volt. Az 1549-től, a török zaklatást tiltó rendelkezés megszüntetése ellenére, amikor csak lehetősége nyílott, a törökre támadott, ami a királyhoz érkező panaszáradatot vont maga után. A budai pasa felháborodva tudatja, „Magyar Bálint néhány társával egész Pécsig és Székesfehérvárig mindent felprédál és elraboltat.”.
1551-ben, a királyi Magyarország és Erdély egyesítéséhez szükséges 500 fős lovas had katonái között találjuk. A kor egyik jeles történetírója név szerint megemlíti Magyar Bálint hősiességét. Az 1552-es évi a török elleni háborúskodásban hol ide, hol oda rendelték. Gyakran hagyja el Fonyód környékét, melyet bármikor megrohanhattak a törökök.
1553-ban a Fonyódról keltezett levelében megemlíti, hogy a török Lak (Öreglak) és Somogyvár alatt portyázik. A törökök 1553-1554-ben egyre gyakrabban támadtak a Balaton körüli várakra. A dél-dunántúli várak elleni török támadások elszólítják Fonyódról, majd 1555. szeptember 21-én éjszaka Mehmed bég emberei megtámadták a fonyódi várat. Az ostrom éjfélkor kezdődött. El is foglalták a régi palánkokat, de visszaverték őket. Amikor Magyar Bálintot elszólította a hadi kötelesség, a török nem hagyott fel Fonyód ostromával 1562-ig.
Nádasdy Tamás halála után fordultak rosszra az ügyei, s a zavaros birtokügyeit és hatalmaskodásait számon kérték rajta. Birtoktalan nemesként rendre ellentétbe került a környező várak kapitányaival, akik szintén igyekeztek minél több falut megtartani maguknak.
1562-ben Szigetváron katona, de Zrínyi Miklós - hasonlóan sok más korabeli nagyúrhoz - nem kedvelte túlzottan a fonyódi kapitányt. 1563 nyarán Magyar Bálint teljes egészében kegyvesztett lett Ferdinánd és az új király, Miksa előtt, s még a koronázásra sem hívták meg. Szigetvár eleste után Fonyód nem került török kézre. 1573-ban halt meg.
Majd halála után 2 évvel,1575-ben a törökök ismét rátámadtak Fonyódra, számukra most már sikeresen, és elfoglalták, majd lerombolták a várat.
Forrás: Wikipédia