2019. május 10., péntek

Pusztatorony-Bibervár

Bár ezt csak a várak szerelmesei tudják, Nógrád megye
bővelkedik kisebb-nagyobb várromokban. Ezúttal egy 
kevésbé ismert várat kerestünk fel. A 12-es útról északi
irányban a Kóspallagi úton lehet megközelíteni. Csak 
néhány kilométernyire a Dunától épp a Kóspallagi horgásztó 
mellett magasodik az a kis domb, melynek tetején állt
egykor Pusztatorony-Bibervár. A út mentén tábla jelzi, 
merre induljunk tovább...


Mint a tábla is mutatja, a piros "L" jelzésen mindössze néhány 
perces gyaloglás vár a kirándulóra...


Ne számítsunk kiépített útra, ez csak egy erdei ösvény,
méghozzá a meredek fajtából...


Viszont olyan rövid, hogy még elfáradni sincs időnk és már
meg is érkeztünk a csekélyke romokhoz...


Fénykorában sem volt valami nagy, napjainkra meg már
alig látni belőle valamit. De azért egy kis faldarab még
küszködik a kegyetlen idővel...


Nincs rá adat, hogy ki és mikor építette, de valószínűleg már
a tatárjárás előtt itt állhatott...


Célja valószínűleg a völgyben futó út ellenőrzése volt és csak
néhány fős őrség élhetett benne...


Nagyobb legénység számára nem is igen lett volna hely az
egy lakótoronyból és hozzá tartozó, fallal védett kis udvarból
álló erősségben...


A falaktól néhány méterrel lejjebb egy árok is védte a várat, 
de ennek nyomai már alig láthatók...


Történetéről semmi adat nem maradt fenn, még nevének
eredetét sem ismerjük. Így, ha már nincsenek tényszerű
adatok, nézzük a legendákat! A néphit szerint a torony lakói 
óriások voltak... nos ez eleve hihetetlen, hisz egy ilyen apró
váracskában aligha fértek volna el...


Egy másik legenda szerint a várat egy titkos alagút kötötte 
össze a közelben álló kolostorral. Mivel a vártól alig háromszáz 
méterre állt a nosztrai pálosokhoz tartozó kolostor, ez nem 
annyira hihetetlen. Úgy döntöttünk, ha már itt járunk, 
körülnézünk mi maradt abból a kolostorból. Búcsút vettünk
hát Bibervártól...


És elindultunk le az erdei ösvényen...


A Horgásztó parkolójával szemben indul el az az út, ami a
pálos kolostorhoz vezet...


Egy másik legenda szerint az út mellett négy kocsinyi aranyat
rejtettek el a szerzetesek, mikor a közelgő törökök elől
menekültek. Tudom, hogy sok legendának van igazság alapja, 
de szerintem ez nem tartozik közéjük😉


Már csak azért sem, mert egy másik legenda szerint meg a 
kolostor kútjába rejtették el az aranyukat a szerzetesek.
Méghozzá ebbe a kútba.. talán ezért van a rács a tetején? 😏


Sajnos a kolostorból mindössze ennyi maradt...


Szívet melengető látvány ez a kis emlékhely...


Valaki nemzeti színű szalagot hagyott itt emlékül...


Találtunk egy kis mécsest, amit meggyújtottunk tiszteletünk 
jeléül...


Nem találtunk kincseket, de szereztünk egy újabb szép emléket.
Ezért érdemes útra kelni.. de visszatérve a várhoz, íme az
alaprajza...
Forrás: https://varak.hu

Légifotót sajnos nem találtam, így a műholdaktól kértem
segítséget...


Még egy kis segítség, hogy könnyen rátalálj!
Forrás: https://varak.hu

No és ha már kirándulsz, néhány vár a közelben...



Bibervár története:
Bibervár romja
A déli részen fekvő dombos határrészen található Bibervár a Kis-Hanta-patak és Korompa-patak találkozása felett emelkedő dombtetőn állt. A községtől délre kb. 2-3 km-re a Kismaros felé vezető út bal oldalán találjuk egy kis domb tetején az egykori őrtorony maradványait. Az 1980-as években végzett ásatás szerint kisméretű, lakótoronyból és udvarból álló erősség volt, amely legkésőbb az 1260-as években épült. A várat egyszerűen Toronynak nevezték. Pusztulását ellenséges támadás okozhatta a XIII. század végén vagy a XIV. század elején. A Pusztatorony-dűlőben talált leletek korabeli településre utalnak, feltehetően Toronyaljának hívták.
A Bibervárral szemben, az út jobb oldalán találhatók egy középkori kolostor romjai. A vártól mindössze 300 méter távolságra állt egy, nosztrai pálosokhoz tartozó kolostor a XIV. századból. A XVIII. századi térkép jelöli a kolostorhoz tartozó halastavat, ahol jelenleg is halastó van. A XIV. században malom is épült a tó mellé. A malomárok érdekessége – ami Magyarországon egyedülálló –, hogy egy 9 méter hosszú alagútban szállította a vizet a malomkerékhez. A kolostor valószínűleg a török hódítás idején néptelenedett el.

Mondák a régmúltból
A népi emlékezet szerint a Torony lakói óriások voltak. Utolsóként egy Mnyi nevű öregember és leánya élt itt. Hatalmas étvágyukkal egy egész ökröt meg tudtak enni. A lány sokat sétált a környéken, és egyszer meglátott egy szántóvető embert. Nemigen ismerte a halandó embereket, így kötényében hazavitte új játékszerét. Az apja azonban ráparancsolt hogy vigye vissza szekerestül a rémült parasztembert, és ne bántsa többé sem őt, sem társait, mert az ő munkájuk tartja el mindkettőjüket.
Szinte minden településen fennmaradt titkos, föld alatti rejtekutakról szóló hagyomány. Kóspallag környékén is úgy tudják, hogy a toronyaljai és a nosztrai rendházat föld alatti járat kötötte össze. A fennmaradt monda szerint a pálos barátok a törökök támadásának hallatára a kincseket a kolostor mély kútjába rejtették. A kutat senki nem merte megbolygatni. Mégis akadt egy vakmerő ember, aki megpróbálta a kincset kiásni. Miközben ásott, megjelent egy hatalmas kutya, és a kincskereső szörnyethalt ijedtében. A monda másik változta szerint a menekülő szerzetesek nemcsak a kútba, hanem a kolostor és Nosztra közötti úton is elrejtettek négy kocsi aranyat.
Az elrejtett kincseket még senkinek sem sikerült megtalálnia.
Forrás: http://kospallag.hu/kozsegunk-tortenete

2019. április 3., szerda

Pécsely, Zádorvár

A Balaton környéke dúskál a látnivalókban, talán ez az oka,
hogy Zádorvár valahogy kevéssé került be a köztudatba.
Pedig kár lenne kihagyni, mert nemcsak a vár, de környezete 
is gyönyörű, hogy a kilátásról már ne is beszéljek.
Megközelítése két irányból lehetséges, Pécsely illetve Barnag
község felől. Mi ez utóbbit választottuk. Ha Devecser felől 
közelítünk, a falu közepén ezt a táblát keressük...


A két ház közötti keskeny kis utcán kell elhagyni a falut, és 
követni a piros "L" turistajelzést. Mi addig haladtunk autóval,
míg a fenyves erdőt el nem értük. Innen gyalog folytattuk
utunkat...


Nincs erős emelkedő, és nem is túl hosszú gyaloglás vár rád.
Ha nem téveszted szem elől a jelzéseket, hamarosan meg is 
pillantod az első falmaradványokat...


Bevallom, lényegesen kisebb várra számítottam, ez kellemes 
meglepetés volt! Ez nem a "térdig érő falak" kategóriájú vár...


A vár előtti nagy tisztás szinte csábít jelentősebb rendezvények
szervezésére. Nem is értem itt miért nincsenek "várnapok", 
ahol keletkezhetne némi plusz bevétele a vár fenntartóinak...


Persze elég nehéz lenne megfelelő apropót találni egy ilyen 
rendezvényhez, mivel Zádorvárnak nem ismert egyetlen 
jelentős ostroma sem, ahogy nem voltak kivételes hőstetteket
produkáló urai sem...


Bár egy ideig állítólag Kinizsi Pál is birtokolta, ez a vár életében
nem játszott jelentős szerepet. Inkább az állandó pereskedés, 
az engedély nélküli építkezések hagytak a várról írásos
emlékeket...


Egyes vélemények szerint valójában sosem készült el a vár, 
mert a birtokviták miatt újra és újra leálltak a munkák. Ennek 
ellenére igen jelentős épületek álltak itt. A vár délnyugati 
sarkán egy erős, vastag falú torony...


Ennek belső méretéből ítélve, nem lakótorony szerepet 
szántak...


Mellette, a déli oldalon állt a vaskos falú kaputorony, aminek 
sajnos már csak az alapfalai maradtak fenn...


A szalagból ítélve, legutóbb épp itt folytak a feltáró munkák...


A vár délkeleti sarkán egy kápolnát is magába foglaló 
lakóépület állt...


Hosszú évekig itt egy fából ácsolt kilátó csúfkodott...


De úgy tűnik az égieknek elunták, hogy megszentségteleníti az 
egykori kápolna helyét...


Így nemes egyszerűséggel rádöntöttek egy fát, ami 
használhatatlanná tette a kilátót... így 2017-ben le is bontották.


Nem vesztettünk semmit, a kilátás így is fantasztikus...


Remekül rálátni a Balatonra, a Tihanyi félszigettel...


Sőt, tiszta időben a Kőröshegyi-völgyhíd is jobban látható
lenne...


A tágas várudvaron pihenő padok és tűzrakó hely várja a fáradt kirándulókat...


Aztán a  sült szalonna lemozgására a vár fenntartói kreatív
megoldást találtak. Köveket lehet pakolni egyik helyről, a 
másikra...


A vár előtt egy kis ház romjai állnak, de ez valószínűleg egy 
későbbi korból származik...


Boltíves pincéje még küszködik az idővel, de láthatóan 
vesztésre áll...


Úgy vettem búcsút a helytől, ide még biztosan visszatérek..
Ráadásul a kocsinkhoz visszafelé menet, ezen az útszakaszon,
egy szép, kifejlett vaddisznóval is találkoztunk. Sajnos nem 
volt fotogén alkat, nem várta meg, míg előveszem a gépem, 
hogy lefotózzam...


Végezetül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza...
Forrás: https://varak.hu
Egy légi fotó a várról...
Fotó forrás: http://kalieden.hu/2018/03/20/napfenytura-a-romok-nyomaban/

Egy térkép, hogy könnyen rátalálj!
Forrás: https://varak.hu

És ha már erre jársz, néhány ötlet, hogy mit láthatsz a 
közelében...


Hogy könnyen el tudd képzelni eredeti kinézetét, nézd meg
ezt a kisfilmet is! 


Zádorvár története:
Forrás: https://varak.hu
Nagy Lajos király megbízta hű emberét Himfy Benedeket, hogy a királyi adókat a Pécsely környéki királyi birtokokról is beszedje a király nevében. Himfy Benedek úgy gondolta(?),  ha már ide hozta a sorsa, akkor itt egy épületet emel… csak egy hibát követett el… mégpedig azt, hogy az épületet nem királyi birtokon, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építette fel. Így megszületett az első írásos emlék a rossz helyre történő és így jogtalan építkezésnek köszönhetően.  A Veszprémi Káptalan 1374-ben hivatalosan panaszt emelt Himfy építkezése kapcsán. Ez a vita végül a felek közötti kiegyezéssel ért véget és a Himfyek elhagyják ezt a helyet. Hogy milyen, mekkora és pontosan hol álló épület született az építkezésük során, arról dokumentumok nem állnak rendelkezésre, és az eddigi kutatások, ásatás sem adtak erre a kérdésre választ.
1382-ben a környéken megjelenik a Vezsenyi család, akik Szolnok környékéről költöztek a Balaton felvidékre. Hogy miért történt ez az átköltözés, arról nem árulkodik – eddig nem találtunk – dokumentum.
1384-ben Vezsenyi László királyi étekfogó mester engedélyt kér a Mária királynőtől, hogy családjának rangjához megfelelő épületet építhessen. Mária királynő ezt az engedélyt 1384 december 6-án Budán kelt oklevelében meg is adja Vezsenyi László számára. Az építkezés során a Vezsenyiek szintén elkövették azt hibát, hogy nem a saját, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építkeztek. Hogy miért “hibáztak”? Valószínűleg a Vezsenyiek úgy ítélték meg, hogy könnyebb ott építkezni, ahol már áll kőből épült épület (a Himfyk által emelt). Hogy melyik család (Himfy vagy Vezsenyi) épített „nagyobb” részt a ma ismert falakból, azt egyenlőre nem tudjuk. Az szintén oklevél által bizonyított tény, hogy a Veszprémi Káptalan a Vezsenyi család építkezését is nehezményezte. Hosszas egyezkedés – a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita – mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget – kezdődött. A vitát végül az országbíró 1394-ben hozott rendeletében lezárta, és a Veszprémi Káptalannak adott igazat, azaz a Vezsenyieknek el kellett hagyni a Zádorvárat. Kis kitérőként fontos azt megjegyezni, hogy a Vezsenyi család az országbírói döntést követően – de vélhetően már a pereskedés időszaka alatt is – átteszi lakhelyét a mai Nagyvázsonyba és elkezdi építeni új rezidenciáját. Azt az épületet, amely a mai Nagyvázsonyi várként kerül be a magyar történelembe.
A Vezsenyi család 1472-ben fiú örökös nélkül marad, és így a Vezsenyi- birtokok előbb Mátyás királyhoz kerülnek, aki később ezeket a birtokokat Kinizsi Pálnak adományozza. Érdekes a helyzet, hiszen a Zádorvárnak helyet adó földterület nem Vezsenyi-birtok, mégis az emlékek (nem írásos emlékek) arról szólnak, hogy Kinizsi is használta a Zádorvárat. A népi emlékezet szerint hívták is egy időben Kinizsi várnak is a mai Zádorvárat.
Azt szintén oklevelekből ismerjük, hogy a Zádorvár környezetében évszázadokon keresztül folytonosak és visszatérőek voltak a véres csetepaték, fegyveres összetűzések az adószedési jogokért (például a Veszprémi Káptalan és az Óbudai Prépost között több alkalommal is), a török korban katonai események. De magáról a várról és vele kapcsolatos hadászati eseményről írásos dokumentumra eddig még nem akadtak a kutatások.
Az 1620-as években a veszprémi Káptalan és Ferdinánd közös birtokrendezést tartott, aminek során az eddig káptalani birtok, rajta a Zádorvárral királyi birtokká vált. 1652-ben III. Ferdinánd sok más birtokkal együtt ezt a területet is Zichy Istvánnak adományozta, így a Zichy család vált tulajdonossá egészen az 1945-ös államosításig. Arról nincs írásos adatunk, hogy a Zichy család használta volna a Zádorvárat vagy akár költött volna rá bármilyen célból is. Így a vár szép lassan az időjárás és az ilyenkor szokásos helyi építkezések áldozatul esett.