2020. május 12., kedd

Hegyesd 2020

A 77-es főút mentén Tapolca közelében tornyosul az Eger-víz
patak völgye fölé a Hegyesdi várhegy. Már messziről látjuk
merre kell haladnunk...


Ez egy 281 méter magas vulkanikus kúp, mely stratégiailag
tökéletes egy vár létesítésére, hisz minden oldalról szinte
megközelíthetetlen...
Forrás: https://napitortenelmiforras.blog.hu

Hegyesd településre érve, egy tábla jelzi, mely irányban
tudjuk a várhegyet megközelíteni...


Ezen a kis úton egészen a várhegyet körül ölelő erdő széléig
autózhatunk. Onnan a sárga turista jelzést, no meg a kirakott
táblák iránymutatását követve nehéz lenne eltévedni...


Bár mi notórius eltévedők vagyunk, ezúttal mi is a helyes
utat választottuk. (Talán mert mi már nem először jártunk itt)


Viszonylag rövid, de annál meredekebb út vezet fel a várhoz.
Aki nincs edzésben, gyanítom tartani fog egy-két szusszantós
pihenőt...


De nyugi, mielőtt kiköpnéd a tüdődet, már fel is értél és
megpillantod az első falmaradványokat...


Ez egy kaputorony lehetett, és nem is az egyetlen. A hegy 
oldalán spirálisan húzódó alsó várfal mentén több is volt 
belőle...


No és nem is ez volt a legalsó kaputorony. Volt még lejjebb is,
de azok vagy eltűntek a múltban, vagy elrejtőznek a bozótban..


Bozótvágó nem volt nálunk, ezért inkább beléptünk a 
képzeletbeli kapun...


Átlépve a képzeletbeli kapun, máris megkaptuk első 
jutalmunk, egy csodálatos tájkép formájában...


Miközben a hegycsúcs felé ballagtunk, eltűnődtem, micsoda
munka lehetett felépíteni egy ilyen fellegvárat az 1300-as évek
elején, az akkori technikai lehetőségekkel...


No és erre a részre már lovaik sem segíthették a terhek 
szállítását, itt már csak gyalogosan lehetett közlekedni. Épp 
ez volt a vár gyengéje is. A kisméretű hegycsúcson nem 
épülhetett valami nagy vár. Így viszonylag kis létszámú 
legénységnek jutott hely...


A csúcshoz közeledve, egy másik védőtorony falait is 
felfedeztük... már amennyi maradt belőle.


A vár falai viszonylag vékonyak, átlag egy méter szélesek
voltak, ami a török időkre elavulttá tették az erősséget. 
Mégsem az akkori korban veszedelmes ostromágyúk 
okozták a pusztulását...


A hegy csúcsán állt a vár feltehetően egyetlen épülete, amit már
elég nehéz megközelíteni. Van aki nem is vágyik a sziklamászás
örömeire...


Van ugyanis egy rövid szakasz, ahol már kézzel-lábbal kell
felkapaszkodni a hegy tetejére...


De bátran mondhatom, megéri bekoszolni a kezünket. Bőven 
kárpótol a pazar kilátás például Hegyesd településre...


Ha valaki még itt se tudná, hogy hol jár, ez a tábla tudatja 
vele, ez itt Hegyesd vára...


Déli irányban gyönyörködhetsz a Balaton parti vulkanikus 
csúcsokban...


Ha jól figyelsz, nem is egy, hanem mindjárt két szomszédos
várat is felfedezhetsz. Csobánc és Szigliget között pedig 
feltűnik a gyönyörű Magyar tenger...


A csúcson álló épület feltehetően két részből állt. Egy magasabb
toronyból...


És a hozzá épített nagyobb lakóépületből...


Bár a vár alaprajza itt egy ciszternát is jelöl, én ennek semmi
nyomát nem találtam. Valószínűleg be van temetve, ha itt 
van. Tény, hogy volt a várban ciszterna, hisz említés is történt
róla, de hogy a vár területén hol, arra egyedül ez a rajz lehet
támpont. Bár az sem biztos, hogy a rajzon jelölt kör a 
ciszternára utal... 
Forrás: https://varak.hu

Mielőtt elbúcsúztam a vártól, még leültem néhány percre
gyönyörködni a tájban. Miközben a szomszédos Csobánc
várát kémleltem, eszembe jutott a nevezetes párviadal, 
ami valahol itt lent a két vár között zajlott a mezőn. A
félelmetes hírű csobánci várkapitány Gyulaffy László és
Hegyesd várának török ura, Pajazit aga párbaját így írta
le Gyulaffy Lestár:
"úgy találta volt öklelni, hogy által menvén az kopja az fegyver [a páncél] derekán, mind lobogóstul az hátán jött ki, melyet szekercével vertek az török testéből, s azonnal megholt. Ennél szörnyűbb öklelést még senki sem látott."


A párbaj miatt vezető nélkül maradt várat néhány héttel 
később feladta a török őrség és elvonult a vár alá érkező
magyar hadak elől. Az erősen leromlott állapotban lévő
erősséget, hogy ne foglalhassák el ismét, a magyarok 
lerombolták. Így ért véget Hegyesd pályafutása, többé már
nem építették újjá...


Mint a légi felvétel is mutatja, alig maradt látható nyoma az
egykori fellegvárnak...
Forrás: https://varak.hu

Ha kedvet kaptál a vár meghódítására, íme egy kis 
segítség: 
Forrás: https://varak.hu

No és ha már erre jársz, néhány látnivaló a közelben, a teljesség
igénye nélkül...



Hegyesd várának története:
A község határában magánosan emelkedő 281 m magas bazalthegy tetején állt egykor a kis területű, 1 m vastag falakkal épült szabályos alaprajzú Hegyesd vára. Csigavonalban haladó, szerpentinút vezetett fel a csúcson épült lakóépületekhez. Az út külső peremén kis alapterületű védőtornyokkal erősített fal húzódott, amelyet feltehetően több kaputorony szakított meg. A Birkenstein-féle képen egy többemeletes lakóépület figyelhető meg. A vár helyzeténél fogva csak gyalogság befogadására volt alkalmas, lovasság falai között nem tartózkodott. A hegykúpon a vár alapfalai ma is megtalálhatók. A vár első írásos említése 1329-ből való, amikor Veszprémből jelentették Károly Róbert királynak, hogy az ajkai nemesek Bánd hegyesdi várnagy ,,Comitis Band, Castellani uestri de Hygusd" ajkai birtokrészt visszaadták. Az 1335. június 26-i oklevélben, amely szerint Bánd mester Ajkai Jánossal és Sixtussal osztályos egyezségre lépett, már Vörös Bánd ,,magistrum Band rufum, Castellanum Hegesd" néven szerepel. A királyi vár feltehetően még 1387 előtt jutott a Peleskei család birtokába. Ugyanis ebben az évben a vasvári káptalan jelentette István nádornak, hogy ítéletlevele értelmében visszaiktatta Peteske és Hegyesd várat, s tartozékaik birtokába Peleskei ákos fiainak Mikének és Lászlónak özvegyeit. Egy 1389-ben kelt oklevél szerint. Prodavízi Ákos mester volt a vár ura, de 1396-ban Mikes mester özvegye és leánya parancsol benne. Az átmenetileg ismét királyi kézre került várat I. Lajos felsőlendvai Herczeg Péterrel cserélte el, majd Zsigmond király 1426-ban Herczeg Péter Anna nevű leányát, Széchenyi László majd Perényi Péter országbíró özvegyét erősítette meg a vár birtokába. 1431-ben azonban Széchenyi László fia László birtoka, aki a várat 1433-ban 1500 forintért zálogosította el Rozgonyi Simon veszprémi püspökkel. Újlaki Miklós erdélyi vajda a macsói bán tulajdonában volt 1451-ben; birtokában 1453-ban V. László király megerősítette. Mátyás király parancsára a kapornoki konvent 1460-ban Paczmani János fia Tamást, hegyesdi várnagyot zálog címén iktatta be a vár és tartozékainak birtokába. II. Lajos király 1525-ban ákosházi Sárkány Ambrusnak adományozta, aki 1543-ban vejének, Mezőlaky Ferencnek adta. A vár még 1554-ben is Mezőlaky tulajdonában volt, aki később belépett az egyházi rendbe, zalavári apát lett. Hegyesd ezután valamelyik Sárkány leány hozományaként a Czobor család tulajdonába került. A török 1561-ben foglalta el Hegyesd várát. Két nap múlva, április 19-én be is költözött a várba Pajazit vajda, a török várparancsnok. A várat 1562 áprilisában Gyulaffy László, Magyar Bálint és Salm győri főkapitány vezette csapatok foglalták vissza. Majd Salm földig romboltatta. Többé nem épült fel.

Forrás: https://varak.hu







2020. április 15., szerda

Somogyvár

Ha Balaton irányából érkezünk a 6701 számú úton, nemsokkal
Somogyvár település előtt megpillantjuk a Szent László 
Látogatóközpont parkolóját. Bár a falun keresztül is fel lehet
jutni a várhoz, érdemesebb itt leparkolni...


A látogatóközpont feltétlenül megérdemli, hogy rászánjunk egy
kis időt...


Igazán érdekes, és látványos kiállítás mutatja be a várrá 
erősített kolostor és bazilika történelmét...


A látogatóközpontból egy igényesen megépített tanösvény 
vezet fel a dombtetőn álló romokhoz...


Ugyan nincs mindenütt korlát, mégsem érdemes letérni az 
útról, mert ember magasságú csalánosban találhatjuk 
magunkat...


Némi lépcsőzés után hamarosan felérünk a domb tetejére.
A kilátó mögött már ott várnak a romok, amiért érkeztünk...


A park bejárata mellett kapott helyet Szent László királyunk
szobra. Nem véletlenül, hisz Ő alapította itt a Bencés monostort
még 1091-ben...


Első utam természetesen a kilátó tetejére vezet...


Ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra és persze
a bazilikára a hozzá csatlakozó kolostorral...


A 12. században várfallal vették körül a komplexumot...


De sajnos ezek a falak napjainkra már eltűntek... 


A kilátóból szép kilátás nyílik a völgyben felépített látogató
központra is...


A monostor közepén egy kis udvar állt, melyet kerengővel
vettek körül. A csekély maradványokból az látszik, hogy
ez fedett volt...


A kis udvaron talán akkoriban is fűszer és gyógynövényeket
termesztettek...



Az udvar közepén álló ciszternából pedig megoldhatták a 
növények locsolását...


A 16. században jelentős átalakítások zajlottak, melyek 
hatására a belső udvar is kisebb lett, kisebb kerengővel.
Az alapfalakból ez jól látszik is...


A Szent Egyed kolostortemplom főoltára...


Vele szemben, az oltárasztal alatt volt egykor a templom 
legrejtélyesebb pontja, a padlószint alatt két méter mélyen 
kialakított ereklyesír...


A kolostor mögött egy kis templomot, körötte pedig temetőt
tártak fel...


Valószínűleg ide járhatott templomba a falu lakossága, mivel
a kolostortemplomba számukra nem tarthattak misét...


A kolostortemplom nyugati kapujánál búcsúzunk el a 
Somogyvári romoktól...


Végül a monostor alaprajza a helységek megnevezésével...


A Somogyvári vár alaprajza...
Forrás: https://varak.hu

Végül egy légi felvétel a területről...
Forrás: https://varak.hu

Ha erre jársz, néhány látnivaló a közelben, a teljesség igénye
nélkül...




Somogyvár története:

Forrás: https://pazirik.hu/
A település már a bronzkorban is lakott volt. A történelmi hagyomány szerint a Somogyi hercegséget öröklő Koppány vezérnek a mai Somogyvár területén vagy a közelében volt a vezéri szállása, és innen indultak lázadó csapatai Veszprém ostromára 997-ben. A közeli Kupa-várhegyen végzett ásatások során egyértelműen bizonyították, hogy az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A király által Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára 1091 és 1095 között építtetett apátság a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt. Hozzávetőleg 2,5 hektáron terült el lombardiai román stílusban építve. Az apátság szerzeteseit a Saint-Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak, s az alapítás után is még hosszú időn át minden barátot Franciaországból küldtek ide. Az apátságban a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már hiteleshelyi levéltárként is működött. A királyi birtokon létesített épületegyüttes egyúttal ispánsági központ volt, azaz a vármegyeszékhely szerepét is betöltötte. A somogyvári királyi vár 1163-tól gyakran szerepelt okleveleinkben. A 13. század végén Henrik fia Miklós foglalta el, akitől rövid idő után III. András király szerezte vissza. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben királyi városként adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek. Ekkorra a vár már romos állapotba került, a Marczaliak sem építettek újjá, és ezután sem szerepel okleveleinkben.
Az 1474-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár település és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak. Később az enyingi Török család birtokába került a terület.
A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. század első feléig használta a rend. A török veszély erősödésével, a mohácsi vereség után végvárrá kezdték átépíteni a templomot és a kolostorépületet. A főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. A nyugati homlokzat elé egy kisebb őrtorony épült. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. A szerzetesek később nem tértek vissza. A törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett.
A török megszállás idején szerb határőröket (iflákokat) telepítettek le a településen, akik az őslakosokkal szemben kedvezményekben részesültek. A törökök kiűzése után, 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a 20. századig a család birtokában maradt.
Forrás: Wikipédia