Gyula vára

Évek óta tervezgettem és idén nyáron végre sikerült összehozni

egy kirándulást Gyulára. Az ország délkeleti csücskébe, távol

az általam izgalmasnak vélt "várvonaltól", egyetlen vár kedvéért

nehezen indul el az ember, de már olyan rég tartoztam magamnak

ezzel az úttal, hogy már nem halogathattam tovább. Gyula egy 

hangulatos városka, ahol számítanak a turistákra és gondoskodnak 

is látnivalókról, programokról, szállási lehetőségről. Próbálnak

okosan hasznot termelni abból, amit nyújtani tudnak. Ezek közül

engem csak a vár érdekelt...

Valamikor a ködbevesző 14-15. század fordulóján épülhetett itt 

a vár első magja, mely aztán az évszázadok alatt sok-sok változást

élt meg...

Egy mocsaras-lápos terület közepén, egy kis kiemelkedésre épült,

amit vizesárokkal vettek körül. Ennek egy kis darabkája a mai napig

fennmaradt...

Vizét gondolom a Fehér-Kőröstől kapta, de ez a környék tele van

patakokkal, forrásokkal, tehát akár ezektől is nyerhette...

Az 1500-as évek közepére érte el fénykorát, no meg a legnagyobb

méretét. Sajnos ebből napjainkban már szinte semmit nem látni.

A külső várfalból már csak ez a rövid szakasz maradt meg, de ez

sem teljes magasságában...

A fal magassága ennek akár a duplája is lehetett, mögötte földel

töltötték fel, így igen komoly védelmet jelentett...

Gyula igen sokban hasonlít Szigetvárra. Mindkét vár síkvidéki, 

mocsaras területen álló erősség. Stratégiailag minkét vár igen 

fontos pozícióban állt a török időkben, épp ezért sorsuk is 

hasonlóan alakult...

Sokba került az öreg Szulejmánnak, de élete utolsó hadjáratakor

mindkét várat bevette. Meg is kapta érte büntetését. A több tízezer

katonáját ő is itt, magyar földön követte a halálba. A napjainkban

álló vár valójában az egykori erősség központi épülete volt. Ennek 

északi oldala...

Amihez egykor egy számomra ismeretlen funkciójú épületet 

toldottak, amit később szerencsére le is bontottak. Nyoma jól

kivehető a vár falán. De ami ennél jobban zavar, az a számomra

ízléstelen két üveg kalitka, amivel jól elcsúfították ezt az oldalt...

Ha a falat jól szemügyre vesszük, számos átépítés nyomát is 

felfedezhetjük. Így például ezt a két boltíves nyílást, melyet

később befalaztak...

A várat magas, másfél-két méter széles kerítőfal vette körül. Ennek

alapjai láthatók ma is a vár körül. Viszont, a kerítőfal nyugati sarkán

ma is áll az egykori bástya, vagy ágyútorony (nevezzük ahogy jól esik)

Mai funkciója, hogy itt kell megvenni a belépőjegyet a várba.

A vár déli oldalán helyezték el ezt a domborművet, ami az 1566-os

végzetes ostromról állít emléket...

De ideje belülről is megnéznünk a várat...

Mint minden magára valamit is adó várnak, Gyulának is van 

felvonóhidas, farkasvermes kapuja...

Ezen belépve egy nagyon klassz kis belső udvarra jutunk, ahol

körben, az udvar felé nyitott folyosó vezet körül...

Gyönyörű faragott kő ablakkeretek teszik szebbé a falakat...

Az egymás mellett sorakozó boltíves helyiségekben korabeli

berendezéseket csodálhatunk meg...

Van olyan szoba is, ahol a 128 éves török megszállásra emlékeztetnek.

A vár úrnőjének külön lakosztálya volt...

A nemes hölgy ezen a kis ajtón keresztül egyenesen a vár kápolna

karzatára jutott, így nem kellett vegyülnie az egyszerű várnéppel...

A karzatról így felülről követhette a szentmisét, ami a lába alatt folyt...

A várudvaron még saját harangja is volt a kápolnának...

A földszinten nem csak kápolna, hanem többek között borozó, börtön,

vagy kovács műhely is helyet kapott...

No és persze a konyha is itt volt...

Az emeleti lovagteremben állították ki azt a dioráma makettet, ami

rendkívül látványos módon mutatja be a vár 1566-os ostromát...

Különböző fény és hanghatásokkal kísérve meséli el az ostrom 

történéseit. Vigyázz, ezt nehogy kihagyd, ha ott jársz! 😏

De aki a várudvart szeretné fotózni, vagy akár csak körbe sétálni, az

csalódni fog. Abból ugyanis (nyáron legalábbis) ennyi látszik...

A várudvart nyárra feláldozzák a kultúra oltárán. Ez borzasztó

kiábrándító látvány...

Számomra érthetetlen, hogy miért kell egymás mellé két színpad. Egy 

bent a várudvaron, egy pedig a vár előtti csónakázó tó vizén. Miért?!

Egyszerre párhuzamosan úgysem lehet mindkettőn előadást tartani,

hisz túl közel vannak egymáshoz, és mindkettő szabadtérinek 

mondható. Megértem én, hogy kell a pénz a fenntartásra, de ezt a 

várszínházat akkor sem tudom megbocsátani. Legyen elég a tavon

lévő színpad és kész! 😏

Közben már a várfal tetején járunk...

Nagyon szép, de nagyon modern.. Olyan mintha egy régi patinás

ékszerdobozba bele tennénk egy mobiltelefont.... ha érted mire

gondolok...

A várfal tetejéről jó rálátás kínálkozik a külső kerítőfal maradványaira.

De van még feljebb is.. Fenn a torony tetején az egész város a 

lábunk alatt hever... na jó, majdnem az egész. 

Délre, ahol a lombok mindent eltakarnak, egykor a hatalmas 

kiterjedésű huszárvárat láthatták elődeink...

De minden irányban gyönyörű kilátás nyílik a városra...

Egyedül keleti irányba nem akarózott fotózni, a háttérben lévő

építmények miatt...

Élményekkel feltöltődve léptünk ki a vár kapuján...

Jól esett leülni egy kávéra a szabadtéri kávézónál, amit a nyugati

bástya oldalánál alakítottak ki. Hiába, itt minden a vendéglátásról

szól...

Ezért van, hogy egy picit vegyes érzelmekkel távoztam innen. A vár

nagyon szép és nagyon fotogén, kívülről. De aki belül is szeretné 

élvezni a sok száz éves hangulatot, ne nyáron jöjjön ide, mert ha 

szerencséje van, ősszel lebontják a várudvart csúfító állványzatot a

rajta lévő nézőtérrel. Ugyanakkor ez kötelező program minden 

várbarát szenvedéllyel küszködő ember számára! 😉

Néhány infóval zárom bejegyzésem.. Először is hogy könnyen 

rátalálj...

A vár alaprajza...

Forrás: https://varak.hu/

No és hogy a várban mit, hol találsz...

Végül egy gyönyörű légi felvétel a várról...

Forrás:https://gyulavara.hu/

A Gyulai vár története:

A szabályos alaprajzú, belsőtornyos vár az eredetileg mocsaras-lápos területen, a Fehér-Körös árterületén, egy alig kiemelkedő hosszúkás szigeten épült. A vár legkorábbi részei a négyzet alaprajzú öregtorony és a város felőli rövidebb oldalon lévő palota, melyeket feltehetően az itt birtokos Losonczi család épített a XIV. század végén. Ezek védelmét árok, palánk és az övező mocsaras terület szolgálta. A XV század első felében 1430 körül Maróthy János, majd 1435-ben bekövetkezett halála után fia, László által megkezdett, illetve folytatott építkezések során emelték az udvart körülvevő téglalap alaprajzú magas, zárt téglafalat. A vár köröskörül zárt téglafalát csak a falkorona alatt látható néhány kisebb lőrés szakította meg, de ezek sem az ágyúk részére készültek. Ebben az időben bővítették a palotának a torony felé eső szárnyát is, ahol 1445. június 5-én az egri püspök helytartója, Miklós tripoliszi püspök által felszentelt kápolna állt. A várat ekkor már 6 m széles falszoros vette körül kér négyzet alaprajzú bástyával erősített külső védőfallal. Brandenburgi György 1529-ben a török közeledtének hírére kettős palánkkal vette körül a várat, majd 1560-ban Kerecsényi László tervezte meg további erődítését. Ennek alapján a 9 bástyás palánk helyett 6 bástyás új palánkot akart építtetni négy sarok és két középső bástyával. Bár e munkálatokhoz hat vármegye adóját és erejét kötötte le, kivitelezéséhez még ez is kevésnek bizonyult. Időhiány miatt a Paolo Mirandola olasz hadmérnök terve szerinti huszárvárat sem tudta megépíttetni, és igy csak a régit erősítette meg. Átalakították a várat, a régi szűk kaput befalazták és a várfal délnyugati oldalán nyitottak új bejáratot, míg a bástyákon az ágyuk részére fedett állásokat alakítottak ki. A helység 1232-1313 között keletkezett. II. Endre király ugyanis az ekkor még lakatlan vidéket 1230-ban Ugrin esztergomi érsek testvérének adományozta, a Csák nemzetségből származó Miklós csanádi, majd későbbi bihari főispánnak. A helységet egy 1313-ban kelt oklevél említi "Julamonostora circa albam fluvium Crys" alakban, majd az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékben már "Gula" néven szerepelt. Zsigmond királytól 1387-ben nyerte adományként Losonczi László erdélyi vajda, kinek halála után az uradalmat fia örökölte. A Losonczi család tagjai 1393. október 13-án osztályt tartottak és a gyulai birtokot Dezső fia László fia János kapta. Losonczi János 1398-ban a pápához intézett kérelmében gyulai és Várad egyházmegyei bárónak mondja magát. Losonczi János magtalan halála után a koronára szállt birtokot Zsigmond 1400. november 5.én kelt oklevelével Maróthy János macsói bánnak adományozta, akit 1404-ben iktattak be. A vár első várnagya Vízközi Benedek és András mesterek az 1405. október 6-i oklevélben szerepelnek, ennek ellenére Zsigmond királynak még az ez évben kiadott megerősítő oklevelében a várat nem említik. Az 1438. évi kimutatás a Zsigmond király által adományozott várakról a gyulai várat nem említi, mégis a vár 1445. június 9-én már készen állhatott, amikor kápolnájának felszentelésére került sor. A Maróthyak 1476.-ban bekövetkezett magtalan kihaltával a hatalmas uradalom a koronára szállt, Mátyás király 1482-ben fiának Korvin Jánosnak, Békés vármegye örökös főispánjának adományozta. Az új birtokos feleségével, Frangepán Beatrixszal 1493 után gyakran tartózkodott ebben a várban és a hagyomány szerint családi ékszereit is itt őrizték. Korvin János halála után a vár uradalmával együtt özvegyének, Beatrixnak tulajdonába került. Török András várnagy azonban 12000 forint követelése fejében a várat lefoglalta és csak 1506-ban adta át tulajdonosának, amikor az a tartozást kifizette. Beatrix 1509-ben Brandenburgi György őrgrófhoz ment feleségül és esküvőjüket is a várban tartották. Beatrix még ebben az évben meghalt, igy minden birtokát a gyulai várra együtt az őrgróf örökölte. A kettős királyság idején e vidék János király, Gyula vára viszont Ferdinánd pártján állt. Ezért János király azzal a feltétellel adományozta 1529-ben Gyulavarsándi Czibak Imre váradi püspöknek, hogy azt foglalja el. Az egy évi ostromgyűrű után 1530. március 16-án sikerült is, amikor a várnagyok a várat átadták, amely igy ismét magyar főúr kezébe került. Czibak halála után 1534-ben testvére Ferenc birtoka lett, kinek özvegyétől 1552-ben Ferdinánd király szerezte meg az akkor már elhanyagol állapotban lévő várat. A gyulai várat 1553. október elején egy török csapat akarta elfoglalni, de az őrség sikeresen verte vissza a támadókat. Amikor 1560-ban kányaföldi báró Kerecsényi Lászlót nevezték ki a gyulai vár kapitányává, az erődítmények igen rossz állapotban voltak, ezért azonnal megtervezte azok újjáépítését, korszerűsítését. A munkálatokat Paolo Mirandola vezette és Verancsics állítása szerint 1561-ben négy-ötezer ember dolgozott a helyreállításon. 1564. nyarán a huszárvár kivételével már készen voltak a munkálatokkal. A török ostroma nem sokáig váratott magára, mert 1566. júliusában Pertaf pasa egyesek szerint 70000, Evlija Cselebi szerint 80000, a költő Zrínyi Miklós szerint 32000 emberből álló sereggel záratta körül a várat és 40 ágyúval intézett támadást ellene. A vár ostroma 9 hétig tartott, és miután segítség nem érkezett, a víz. Az élelem is elfogyott, szabad elvonulás feltétele mellett az őrség megadta magát. A török azonban a megállapodást nem tartotta be és az elvonulókat megtámadta, Kerecsényit elfogta s rabságba hurcolta, ahol később meghalt. A vár elfoglalása után a török azonnal megkezdte a sérült falak kijavítását, melyet ezután is jó karban tartottak. A török 128 évig birtokolta a várat, és csak 1695. január 18-án sikerült Mehmet pasától visszafoglalni a Heister tábornok vezette egyesített seregeknek. A várban ekkor 200 német, 250 hajdú, és 50 huszár őrséget hagytak Nothagel János kapitány vezetésével. A hadvezetés ugyan igyekezett a várat kijavítani és megfelelően felszerelni, de pénzhiány miatt ez nem sikerült. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a Károlyi Sándor tábornok vezette kuruc csapatok 1705. május 31-én körülzárták a várat, de 24 napi eredménytelen ostrom után elvonultak. Gyula vára, amely ezután elvesztette hadi jelentőségét, 1720-ig az aradi várparancsnokhoz tartozott és ekkor Harruckern János György udvari tanácsos vette meg 24000 forintért, majd a gróf Wenckheim és a gróf Almássy családok birtoka lett. Később még gazdasági célokra is igénybe vették a még használható épületrészeket, amely 1904-től végleg lakatlanná vált.
Forrás: https://varak.hu/