Dunaföldvár egy kedves, hangulatos kis város a Duna partján.
Ezzel a kissé közhelyes mondattal indítom bejegyzésem, amivel
idei látogatásomról emlékszem meg. Egy szép napos nyári
hétvégén kirándultunk ismét erre, és természetesen nem bántuk
meg. Ezúttal nem szaladtunk rögvest a várhoz, előbb nézelődtünk
egy kicsit ebben a barátságos kis belvárosban. Első dolgunk az
volt, hogy beültünk egy kávéra a Marcipán cukrászdába. Koffein
szintem helyreállítása után indulhatott a séta, emellett a szép
szökőkút mellett...
Ezen a téren áll a Városháza is. Nem nagy, nem is hivalkodó,
de a tetején lévő óratorony nagyon egyedivé teszi...
Csak egy rövid séta és egy másik igazi gyöngyszemre leltem.
A Dunaföldvári Görögkeleti szerb templom a város szívében
áll, mégis valahogy magányos, elhagyatott... mintha már
nem járna ide senki.
A vár felé közeledve elsétáltunk az impozáns Szent Anna
templom mellett...
A következő kis csendes utcácskában belestünk a Rozmaringos
Udvarház kapuján is. Izgalmas...
De már meg is érkeztünk a Vár bejáratához vezető utcába.
Meglepetésemre a várkapu rendesen szét volt kapva. Gondolom
felújítás alatt áll...
Gyorsan kerestem is róla egy régebbi képet. Én így emlékeztem
rá. Gondolom, azóta már ismét hasonlóan szép állapotban van...
A kapun belépve ilyen látvány fogadja az érkezőt. Azt
gondolom, a vár fenntartói joggal lehetnek büszkék
munkájukra...
Egy laikus rögtön kiszúrja, milyen szép, erős várfal is áll
még itt. Nos ki kell ábrándítanom őket, ennek a téglafalnak
semmi köze egy várfalhoz...
téglából épült fala. Ez inkább egy támfal, ami a domb
megcsúszását hivatott megakadályozni. Talán még pince
is lehetett a domb alatt. Legalábbis a falon felfedezhető,
utólag befalazott boltívek erre engednek következtetni...
Maga a torony valamikor a 16.-század elején épülhetett. A
Szabadbattyáni Kula toronyhoz hasonlóan, egy lakótorony,
melyet palánkkal és árokkal vettek körül. A ma látható
toldalék épület később épült hozzá...
Bejárata eredetileg az első emeleti szinten volt, a torony
nyugati oldalán. A földszintre csak belülről lehetett kvázi
lejutni...
A torony déli oldalán lévő faerkély már jóval később, valamikor
a török idők után készülhetett...
Ezek az apró nyílások nem lőrések, hanem a börtön ablakai.
Mert volt itt börtön is. Ha belépünk a toronyba, láthatjuk is
ennek bizonyítékát. A padló szinten lévő rácsos ajtó volt az
egyetlen lejárat a börtön cellába.
is sorakoznak a rabok cellái... vagy csak a múzeum kedvéért
lettek kialakítva itt is, nem tudom.
Minden esetre furcsállom, hogy a börtön celláit falfestmények
díszítették volna. Márpedig itt ilyeneket konzerváltak...
Lehet, hogy ez volt a VIP cella? Nem tudom, de nem is
rágódom ezen, inkább menjünk feljebb néhány emelettel...
Az emeleti szinteken a vár és a település történetéről
láthatunk kiállítást...
Itt láthatunk egy metszetet, melyen jól látható, hogy a török
időkben egy négy sarokbástyás, háromszoros palánkfallal
védett erősség állt itt, melynek feladata a vár alatt haladó
Budára vezető hadiút ellenőrzése és a Dunai kikötő
védelme volt...
Közben felértünk a torony tetejére...
Dunaföldvár mindig is fontos Dunai átkelő volt. Egészen
szinte napjainkig, míg a Dunaújvárosi és a Szekszárdi híd
meg nem épült, Budapest és Baja között az egyetlen Dunai
híd ez volt.
Innen fentről jól látható, hogy a torony mellett számos épület
állt. Ezek különböző korokban, különböző célból épültek,
de pontos rendeltetésüket szerintem már senki sem ismeri...
A Dunaföldváriak okosan kihasználják látványosságukat.
A vár udvarán szabadtéri rendezvényeket tartanak...
Aki megéhezik, kulturált környezetben, színvonalas
vendéglátásban részesülhet a Vár Étteremben...
Jól esett leülni egy kicsit a torony tetején lévő teraszon és csak
nézelődni, fotózni, mielőtt elindultunk volna le a csigalépcsőn.
Egy újabb kellemes emlékkel gazdagodva vettünk búcsút
Dunaföldvár öreg tornyától, vagy ahogy sokan nevezik, a
Török-toronytól.
Ami a levegőből ilyen látványt mutat...
 |
| Forrás: https://varak.hu/ |
No és így fest egy régészeti alaprajz a várról...
 |
| Forrás: https://varak.hu/ |
Hogy könnyebben rátalálj...
 |
| Forrás: https://varak.hu/ |
és ha már erre jársz, néhány ötlet, mit érdemes megnézni
a közelben...
Dunaföldvár várának története:
Dunaföldvár várának története:
A szélesen hömpölygő Duna folyam ősidők óta ismert átkelőhelyének biztosítására emelték azt a 9,5×9,5 méteres négyzetalapú, 1,2 méter falvastagságú, háromemeletes tornyot, ami a későbbi erődítmény magját alkotta. Régészeti kutatása azt mutatta, hogy az 1530-as évekből való; keletkezését Rosner Gyula régész ennél „valamivel korábbi időpont”-ra teszi, ám szerinte a torony „még a 15. században sem állhatott”
A régészeti feltárások szerint kőanyagát a budafoki mészkőbányából hozták le hajón, majd a háborús sérüléseket kisméretű téglákkal pótolták. A háromemeletes tornyot a 15. században emelték, hogy a stratégiailag fontos dunai átkelőhelyet biztosítsa. Ez lett később a köré épített vár központi része. Az egykori négyszögletes vár sarkain kerek tornyok álltak, ágyúállásokkal, és háromszoros palánkfallal védve.
Korabeli oklevél szerint 1526. augusztus elején a húszesztendős Jagello II. Lajos király a dunaföldvári táborban várta be a késlekedő nemesi csapatokat, majd innen indult, hogy megvívja Szulejmán török szultán óriási hadával az ország sorsára nézve végzetes mohácsi csatát.
Miután Buda vára 1541-ben tartósan a törökök hatalmába került, a megszállók felismerték, hogy erődített helyekkel kell biztosítaniuk a hozzá vezető kereskedelmi utat, így a földvári tornyot is a környékről összeterelt lakosság robotjában, sietve elkészített palánkfallal vették körbe. A szabálytalan négyzet alakú területet övező fal sarkait kerek tornyok tagolták, később a faanyagot égetett téglával cserélték le. A budai pasa szandzsákjába tartozó Földvárt egy 1577-es zsoldlista szerint 60 lovas és 62 gyalogos katona vigyázta, köztük sokan a törökhöz csatlakozott rácok voltak.
A korabeli hadi krónikák számtalan ostromát örökítették meg, így például 1599 nyarán királyi csapatok harcoltak itt, de végül 400 halottat veszítve vissza kellett vonulniuk. A századfordulón viszont két ízben is megszállták és felgyújtották a fékezhetetlen hajdúk, akik azonban csak kirabolták, tartósan nem szállták meg. A visszatérő muzulmánok így kijavíthatták a vár sérüléseit.
Evlija Cselebi török utazó 1663-as leírása szerint Földvárt háromszoros palánkfal védte, amit két kapunyíláson át lehetett megközelíteni. A belső vár négyszögletes, sarkain kerek tornyokban ágyúk, középen egy épületből, talán egy régebbi templomból átalakított Szulejmán-dzsámi volt, mellette a négyszögletes, erős torony állt.
A törökök végleges kiűzése után, még a II. Rákóczi Ferenc által irányított szabadságharc idején vívtak véres ütközeteket birtoklásáért a felkelők és a Habsburg seregek egymással. A békeévek beköszöntével külső védőműveit lebontották, de a vaskos öregtornyot uradalmi börtönként, majd magtárként hasznosították. 1858-ban Dunaföldváron hatalmas tűzvész pusztított, a torony teteje és belső faszerkezete is teljesen leégett. Utána „csonkán” építették újjá.
Forrás: Wikipédia
