hogy Zádorvár valahogy kevéssé került be a köztudatba.
Pedig kár lenne kihagyni, mert nemcsak a vár, de környezete
is gyönyörű, hogy a kilátásról már ne is beszéljek.
Megközelítése két irányból lehetséges, Pécsely illetve Barnag
község felől. Mi ez utóbbit választottuk. Ha Devecser felől
közelítünk, a falu közepén ezt a táblát keressük...
A két ház közötti keskeny kis utcán kell elhagyni a falut, és
követni a piros "L" turistajelzést. Mi addig haladtunk autóval,
míg a fenyves erdőt el nem értük. Innen gyalog folytattuk
utunkat...
Nincs erős emelkedő, és nem is túl hosszú gyaloglás vár rád.
Ha nem téveszted szem elől a jelzéseket, hamarosan meg is
pillantod az első falmaradványokat...
Bevallom, lényegesen kisebb várra számítottam, ez kellemes
meglepetés volt! Ez nem a "térdig érő falak" kategóriájú vár...
A vár előtti nagy tisztás szinte csábít jelentősebb rendezvények
szervezésére. Nem is értem itt miért nincsenek "várnapok",
ahol keletkezhetne némi plusz bevétele a vár fenntartóinak...
Persze elég nehéz lenne megfelelő apropót találni egy ilyen
rendezvényhez, mivel Zádorvárnak nem ismert egyetlen
jelentős ostroma sem, ahogy nem voltak kivételes hőstetteket
produkáló urai sem...
Bár egy ideig állítólag Kinizsi Pál is birtokolta, ez a vár életében
nem játszott jelentős szerepet. Inkább az állandó pereskedés,
az engedély nélküli építkezések hagytak a várról írásos
emlékeket...
Egyes vélemények szerint valójában sosem készült el a vár,
mert a birtokviták miatt újra és újra leálltak a munkák. Ennek
ellenére igen jelentős épületek álltak itt. A vár délnyugati
sarkán egy erős, vastag falú torony...
Ennek belső méretéből ítélve, nem lakótorony szerepet
szántak...
Mellette, a déli oldalon állt a vaskos falú kaputorony, aminek
sajnos már csak az alapfalai maradtak fenn...
A szalagból ítélve, legutóbb épp itt folytak a feltáró munkák...
A vár délkeleti sarkán egy kápolnát is magába foglaló
lakóépület állt...
Hosszú évekig itt egy fából ácsolt kilátó csúfkodott...
De úgy tűnik az égieknek elunták, hogy megszentségteleníti az
egykori kápolna helyét...
Így nemes egyszerűséggel rádöntöttek egy fát, ami
használhatatlanná tette a kilátót... így 2017-ben le is bontották.
Nem vesztettünk semmit, a kilátás így is fantasztikus...
Remekül rálátni a Balatonra, a Tihanyi félszigettel...
Sőt, tiszta időben a Kőröshegyi-völgyhíd is jobban látható
lenne...
A tágas várudvaron pihenő padok és tűzrakó hely várja a fáradt kirándulókat...
Aztán a sült szalonna lemozgására a vár fenntartói kreatív
megoldást találtak. Köveket lehet pakolni egyik helyről, a
másikra...
A vár előtt egy kis ház romjai állnak, de ez valószínűleg egy
későbbi korból származik...
Boltíves pincéje még küszködik az idővel, de láthatóan
vesztésre áll...
Úgy vettem búcsút a helytől, ide még biztosan visszatérek..
Ráadásul a kocsinkhoz visszafelé menet, ezen az útszakaszon,
egy szép, kifejlett vaddisznóval is találkoztunk. Sajnos nem
volt fotogén alkat, nem várta meg, míg előveszem a gépem,
hogy lefotózzam...
Végezetül ahogy szoktam, íme a vár alaprajza...
 |
| Forrás: https://varak.hu |
 |
| Fotó forrás: http://kalieden.hu/2018/03/20/napfenytura-a-romok-nyomaban/ |
Egy térkép, hogy könnyen rátalálj!
 |
| Forrás: https://varak.hu |
És ha már erre jársz, néhány ötlet, hogy mit láthatsz a
közelében...
Hogy könnyen el tudd képzelni eredeti kinézetét, nézd meg
ezt a kisfilmet is!
Zádorvár története:
 |
| Forrás: https://varak.hu |
1382-ben a környéken megjelenik a Vezsenyi család, akik Szolnok környékéről költöztek a Balaton felvidékre. Hogy miért történt ez az átköltözés, arról nem árulkodik – eddig nem találtunk – dokumentum.
1384-ben Vezsenyi László királyi étekfogó mester engedélyt kér a Mária királynőtől, hogy családjának rangjához megfelelő épületet építhessen. Mária királynő ezt az engedélyt 1384 december 6-án Budán kelt oklevelében meg is adja Vezsenyi László számára. Az építkezés során a Vezsenyiek szintén elkövették azt hibát, hogy nem a saját, hanem a Veszprémi Káptalan birtokán építkeztek. Hogy miért “hibáztak”? Valószínűleg a Vezsenyiek úgy ítélték meg, hogy könnyebb ott építkezni, ahol már áll kőből épült épület (a Himfyk által emelt). Hogy melyik család (Himfy vagy Vezsenyi) épített „nagyobb” részt a ma ismert falakból, azt egyenlőre nem tudjuk. Az szintén oklevél által bizonyított tény, hogy a Veszprémi Káptalan a Vezsenyi család építkezését is nehezményezte. Hosszas egyezkedés – a Vezsenyiek megpróbálták megvenni az építkezésben érintett birtokot -, és vita – mert a Himfy leszármazottak is megtámadták a birtokon lévő építkezésüket lezáró, korábbi egyezséget – kezdődött. A vitát végül az országbíró 1394-ben hozott rendeletében lezárta, és a Veszprémi Káptalannak adott igazat, azaz a Vezsenyieknek el kellett hagyni a Zádorvárat. Kis kitérőként fontos azt megjegyezni, hogy a Vezsenyi család az országbírói döntést követően – de vélhetően már a pereskedés időszaka alatt is – átteszi lakhelyét a mai Nagyvázsonyba és elkezdi építeni új rezidenciáját. Azt az épületet, amely a mai Nagyvázsonyi várként kerül be a magyar történelembe.
A Vezsenyi család 1472-ben fiú örökös nélkül marad, és így a Vezsenyi- birtokok előbb Mátyás királyhoz kerülnek, aki később ezeket a birtokokat Kinizsi Pálnak adományozza. Érdekes a helyzet, hiszen a Zádorvárnak helyet adó földterület nem Vezsenyi-birtok, mégis az emlékek (nem írásos emlékek) arról szólnak, hogy Kinizsi is használta a Zádorvárat. A népi emlékezet szerint hívták is egy időben Kinizsi várnak is a mai Zádorvárat.
Azt szintén oklevelekből ismerjük, hogy a Zádorvár környezetében évszázadokon keresztül folytonosak és visszatérőek voltak a véres csetepaték, fegyveres összetűzések az adószedési jogokért (például a Veszprémi Káptalan és az Óbudai Prépost között több alkalommal is), a török korban katonai események. De magáról a várról és vele kapcsolatos hadászati eseményről írásos dokumentumra eddig még nem akadtak a kutatások.
Az 1620-as években a veszprémi Káptalan és Ferdinánd közös birtokrendezést tartott, aminek során az eddig káptalani birtok, rajta a Zádorvárral királyi birtokká vált. 1652-ben III. Ferdinánd sok más birtokkal együtt ezt a területet is Zichy Istvánnak adományozta, így a Zichy család vált tulajdonossá egészen az 1945-ös államosításig. Arról nincs írásos adatunk, hogy a Zichy család használta volna a Zádorvárat vagy akár költött volna rá bármilyen célból is. Így a vár szép lassan az időjárás és az ilyenkor szokásos helyi építkezések áldozatul esett.
