Szigliget 2014

Szigliget várát mintha csak a túristáknak találták volna ki. Pofon egyszerű a megközelítése,
nem kell túrabakancs, sőt ételről- italról sem kell gondoskodi előre. Van itt kultúrált mosdó, büfé, szabadtéri színpad a rendezvények számára, tehát szinte már túl sok is a jóból.
A sok kényelem talán picit elvesz a vár romantikájából, de szerencsére a vár gazdái mégis
megtalálták a kellő egyensúlyt. A színpad az alsó-vár kihasználatlan üres területén lett 
kialakítva, a büfé és mellékhelyiség pedig beleolvad a vár összképébe, jelenlétük nem zavaró.
A 230 méter magas, vulkanikus hegy tetején álló várat, a nyugati oldalról tudjuk megközelíteni.
Az alsó-vár "Tóti-Lengyel" kapujához érve, botlunk az egyetlen akadályba, ami elválaszt a
vártól. Ez pedig a "vámszedő" hely, a pénztár...

Belépő nélkül bizony csak kívülről nézhetnénk a falakat, ami távolról sem lenne olyan
nagy élmény, mint belülről látni a várat...

Miután szerncsésen túljutottunk a pénztáron, máris előttünk állt az alsó-vár kaputornya.
A kapu előtt régen farkasverem volt, mely felett felvonóhídon át lehetett a várba jutni..

A kaputoronytól az alsó-vár udvarára vezet az út. Az alsó-vár nyugati falát, a kaputoronytól
északra, még egy kissebb félkör alakú torony is erősítette. Mögötte kezdődtek körben a fal mellett, a különböző gazdasági épületek. Napjainkban itt kapott helyet a büfé, kőtár és
mellékhelyiség is..

Kissé talán csúnya ez a szabadtéri színpad, de hát meg kell bocsájtani, kell a bevétel
a várnak. Mentségükre legyen mondva, legalább nem fehér műanyag székek állnak
a nézőtéren...

Az ágyú és én... végül is jól megférünk egy képen.

Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

De ideje volt "ostrom" alá venni a felső-várat is. Első utunk a Maronfalvay rondellához
vezetett..

Alsó szintje az ágyúké volt..

A pártázatos rondella felső szintjén gyilokjáró futott végig, ahonnan íjászok, puskások
tüzelhettek..

Kilátás a rondella tetejéről, az alsó-vár udvarára...

A rondella és a felső-vár kapuja között helyezkedett el a Várúr lakóháza...

A felső-vár kapuja előtt ismét egy farkasverem volt, felette felvonóhidas kapuval. Ennek
működését szemlélteti ez a makett, ami igen nagy sikert arat a gyerekek körében...

A felső-vár kaputornya mellett szemléltetésül felépítettek egy rövid palánk fal szakaszt is..

A felső vár nyugati oldala kívülről..

A felső-vár, a legrégebbi része az egykori erősségnek. Építésének idejét 1260-as évekre
teszik. Akkor azonban még csak így nézhetett ki..

A vár keleti oldalán két nagy torony, köztük palota épület állt. Az egészet egy keskeny
udvart körülzáró fal védte, nyugati oldalán egy kis négyszög alaprajzú toronnyal. A későbbi
évszázadok folyamán aztán egyre gyarapodtak az épületek, ahogy a falmaradványok is 
bizonyítják..

Míg a 17. századra már valahogy így festhetett Szigliget vára...

A felső-vár legnagyobb többszintes toronybástyája, a Móriczhidai torony volt. Ennek
tetején állnak ezek a kiskaliberű várágyúk, az úgynevezett "kígyócskák"..

A palota épületben több látnivaló is akad. Van itt például konyha, mellette kemence, a kenyér
sütéshez...

Egy szép, korabeli cserépkályha..

Meg még számos érdekesség, de nem mutatok meg mindent, hogy legyen miért idejönni.
Ez már a palota felső szintje a Bencés torony tetejéről, háttérben a Király torony.

Ilyen boltozatos helyiségekből állhatott az egész palota épület...

De maradjunk a Bencés torony tetején. Itt alakították ki ezt a kis domborműves táblát,
aminek a segítségével jól beazonosíthatók a környék hegyei...

Szép kilátás nyílik a Móriczhidai toronyra is...

No és a szemben lévő Tömlöc toronyra is...

A Bencés toronyról tovább indultunk felfelé, a vár legmagasabb pontjára. Ez nem más,
mint a Király torony. Innen már csodálatos kilátás nyílik a környező tájra...

A Király torony tetejéről így fest a Bencés torony, illetve távolabb a Móriczhidai torony..

A keskeny várudvar, közepén a kis várkúttal...

A vár déli oldalán, a Király toronyhoz többszintes épület csatlakozott..

Ennek tetejéről szépen rálátni a vár nyugati oldalára, a kerek toronnyal..

A felső-vár udvarán lévő kút, valójában nem kút, hanem víztározó ciszterna volt...

Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Mivel ennek a kútnak elég kicsi befogadó képessége lehetett, ezért a későbbiekben egy
nagy pincét szintén víztározóvá alakítottak. E korláton át oda leshetünk le...

Mint minden várban, Szigligeten is volt várkápolna. A kutatók szerint ez is ebben a
Király toronyhoz csatlakozó déli épületben volt kialakítva, annak földszintjén...

Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Valószínűleg ebben a boltozatos helyiségben tartották az Istentiszteleteket...

A kápolna hűvös csendje után ideje volt elindulni le a várból. Lefelé az alsó-vár kaputornyát,
a felső vár kerek tornyával összekötő fal mentén sétáltunk tovább..

Búcsú pillantás a parkolóból, a fölénk magasodó Szigliget várára. Ez a vár 
vitathatatlanul a legszebb váraink egyike. Úgy fekvése, mint viszonylagos épsége 
feljogosítja, hogy a Balaton koronájának nevezzük. Ide egyszerűen muszáj 
eljönni mindenkinek legalább egyszer élete során! 

Végül szokásom szerint a vár alaprajza...

és egy gyönyörű légi felvétel a várról...

Fotó: http://likebalaton.hu/hir/szigliget-vara-magasbol

Ha pedig erre felé kirándulsz, látogass el a közelben lévő várakhoz is!

Szigliget várának története:

A tapolcai medence már az őskorban lakott hely volt, ahol a rómaiak is megtelepedtek. A honfoglaláskor a tapolcai és a káli medence közötti területet a Kál törzs szállta meg, később Bulcsúnak és nemzetségének lett szálláshelye. A törzsek által megszállt területek közötti gazdátlan föld a X. század végén, a XI .század elején a fejedelem, majd pedig a király kezébe került. Szigliget is ezek közé tartozott, mert a XII. század elejéig a zalai vár birtokai között említik. Az 1121-ben kel oklevél szerint e terület az Atyusz nemzetség birtoka, a XIII. század elején e nemzetségből származó Ogyz bán, majd a görög származású Kalián zalai ispán birtoka. Ennek magtalan halála után ismét a királyé lett, aki az 1259-ben a zalai ispánsággal együtt fiának, István ifjabb királynak, majd 1260-ban a pannonhalmi bencéseknek adományozta.
Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy az 1262-ben a nyitrai Debréte a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte. Ettől kezdve, mint királyi várat a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta, akik az általuk alapított mórichidai premontrei prépostság gazdag egyházi felszereléseit, kincseit is itt őrizték.
A Héder nembeli III. Péter veszprémi püspök 1275-89 között a várat elfoglalta és a kincseket Veszprémbe vitte, ahonnan a Pok nemzetség csak a XV. század elején kapta vissza. E nemzetségből származó Móric gróf a Sajó melletti ütközetben IV. Béla király életét megmentette, és ezért, valamint hűségéért magas tisztségeket, s nagy birtokokat kapott.
Egy 1300-ban kelt oklevél említi először várnagyát, Acitust, aki a környék birtokait fosztogatta. Egy Mihály nevű alvárnagyot pedig a veszprémi püspök kiközösített az egyházból, mert bántalmazta a tapolcai plébánost és káplánját, sőt a püspök malmát erőszakkal elfoglalta.
Ebben az időben kezdett a vár alatt, a mai falu helyén egy új település kialakulni, melyet a XV. század elején Újfalunak vagy Szigligetnek - Wyfalu sive Zegligeth - neveznek. Móric fia Miklós unokája Simon 1348-ban a szigligeti várnak és tartozékainak birtokosa. A Móriczhidai család ezután még mintegy száz évig birtokos Szigligeten, és feltehetően ebben az időben kerülhetett sor a vár jelentősebb bővítésére. A Móriczhidaiak 1424-ben kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek a Laczk családdal, és bár a család nem halt ki, I. Ulászló Szigligetet 1441-ben a Laczk családdal rokon Némai Kolos Jeromosnak adományozta.
A meggyengült királyi hatalom miatt gyakorivá lettek ebben az időben a hatalmaskodások. 1442-ben Berky Flóris szigligeti várnagy támadta meg és rabolta ki az almádi kolostort. Szigligetet 1445-ben az Újlakyak birtokai között sorolták fel, kiknek birtoklási idejére esik a várnak második jelentősebb megerősítése és bővítése. Újlaky Lőrinc halála után 1521-ben a feltehetően a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a vár birtokában.
A mohácsi csata után I. Ferdinánd a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait, köztük Szigliget várát is elvette, és enyingi Török Bálintnak adományozta. A várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki naplójában írta le a vár elfoglalásával kapcsolatos eseményeket.
Az ostrom után Török Bálint Imre deákot nevezte ki a vár kapitányává, aki azonnal hozzálátott annak kijavításához és a középkori várnak a kor harcászati követelményeinek megfelelő átalakításához.
Martonfalvay először a külső várat építette ki, és az említett kutat is ásatta. A belső várban 1953-ban feltárták a kör alakú kútszerű vízgyűjtőt, melynek fenekét Martonfalvay ólomlemezekkel záratta le, nehogy a víz megszökjön belőle. 
Ezeknek az építkezéseknek során alakult ki a várnak az az alaprajza, melyet Giulio Turco 1569-ben készített rajzai örökítenek meg.
Török Bálint, mint ismeretes, 1541-ben Imre deákkal együtt török fogságba került, azonban utóbbinak sikerült kiszabadulnia.
A vár 1547 körül került vissza a lengyel család birtokába, kapitánya Lengyel Brigitta férje, Magyar Bálint lett. Magyar Bálint 1571-ben már betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a török támadásokat. 1573. május 12-én kelt oklevelében Pármás János arról értesíti Nádasdy Ferencet, hogy Magyar Bálint meghalt.
A Lengyel család kezére visszakerült, rossz állapotban levő vár javítása 1580-ban a királyi kamara ismételten pénzt utalt ki. Ez az összeg azonban csak a legszükségesebb javításokhoz lehetett elegendő, mert Lengyel István 1588-ban arra kéri a királyt, hogy a rajkai birtokért cserélje el Szigligetet, mert a vár állapota, hadfelszerelésének elégtelensége és a török közelsége miatt nem képes a vár megtartására. Az ott levő katonák is rajta követelték az elmaradt zsoldot. Az 1613. évi 16. tc. más várakkal együtt Szigliget várának őrséggel való ellátását és a zsold kifizetését rendelte le, majd az 1618. és az 1622. évi rendelkezések ugyanezt megismételték. Ennek ellenére a vár helyzete nem javult meg. 
1606-ban Lengyel János, 1630 körül Lengyel Boldizsár volt a várkapitánya. A vár őrsége 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzérből állt. Boldizsár után Gáspár a várkapitány, aki saját költségén hajókat készíttetett a török elleni védelem céljaira.
A hódoltság végén a még mindig Lengyel család birtokát képező Szigliget vára elvesztette hadi jelentőségét, Javításaival senki sem törődött, így lassan pusztulásnak indult. A XVII. század végén villámcsapás következtében a vár legnagyobb része leégett, majd a még álló épületek lerombolását I. Lipót király rendelte le.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc seregek a várat már nem használtál, fokozatosan romba dőlt, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta. A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965-66-ban erősítették meg. 

Kiegészítő képek és szöveg forrása:
http://likebalaton.hu/hir/szigliget-vara-magasbol
https://varak.hu/
http://www.szigligeti-var.hu/3d-rekonstrukcio

Vitány vára 2014

Hat esztendeje már, hogy a Vértes erdejében megbújó Vitány várában
jártunk. Nem lehet hát csodálni, hogy bizony kíváncsi voltam, vajon 
mi lehet ezzel a kis romantikus várral. Megközelítése rém egyszerű, 
gyalogolni kell, méghozzá jó sokat. Aki nem szereti ezt a tevékenységet,
annak inkább a közeli Várgesztesi várat ajánlanám, ahová szinte a falakig
tud autózni. Itt azonban a Vértessomlót Tatabányával összekötő műúton, 
a két település közt nagyjából félúton, egy kis erdészeti műút torkolatánál
le kell parkolni a gépkocsit, és indulhat a séta. Autózhatnánk még tovább 
is, de az erdészeti út sorompóval le van zárva. De ha szerencséd van, és
nyitva is lenne a sorompó, akkor sem érdemes tovább autózni, mivel később
nem lesz hová leparkolni. Tehát sétálni kell ezen a kis aszfaltos úton, míg
nem találsz az út bal oldalán egy erdei túrautat be az erdőbe. A zöld " L "
jelzést kell követni, akkor hamarosan rátalálsz erre a fára...

Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Na, eddig a fáig volt kényelmes a séta. Ami ez után jön, az bizony embert
próbáló feladat. Innen ugyanis egy ugyan rövid, de brutálisan meredek
kaptató következik fel a várig. Ne szégyeljük kezünkkel megfogni a fákat,
olykor ugyanis jól jöhet belekapaszkodni valamibe. Ha van elegendő
erőnlét, hamarosan meg lesz a jutalom is.. Előttünk a vár falai...

Amíg a gyerekek lelkesen átbujnak az első lyukon, amit a falban találnak,
mi elővehetjük a vizet a táskából, hogy igyunk a nagy mászás után. Ha
nem felejtetted a vizet az autóban... ami meleg időben súlyos hiba ennél a
várnál...

A fölénk magasodó falak az egykori palotaépület maradványai...

A vár két fő épületből állt. Egy Palota szárnyból, és az Öregtoronyból. E két
épület között pici várudvar lehetett. Az egészet pedig egy nagyjából ötszög
alaprajzú külső várfal kerítette be. Az épületek, és a fal között csak keskeny 
falszoros volt...

Sajnos az erdő mindent elkövet, hogy bekebelezze a várat. Ez nem jó, mert
a buja növényzet gyökereivel behatol a falak réseibe, gyorsítva azok 
pusztulását..

A palota egy megmaradt ablaka...

Nagyjából a két épület közötti kis udvaron állunk. A mellettünk álló
belső vár fala kötötte egy egységbe a két főépületet...

Íme a másik fő épület, az Öregtorony. Ez a két emeletes lakótorony a vár
délkeleti oldalán áll..

Itt a földszint, és első emelet közötti födém gerendafészkei láthatók..

A fal külső oldalán nem csak a fészkek vannak meg. A fagerendák is
túlélték az elmúlt évszázadokat..

Ilyen gerendák tartották az emeleti födémeket...

A torony falait nagyméretű ablak nyílások törik meg...

Nem tudni meddig bírják még az évszázadok során elvékonyodott boltívek..

Ugyan ez kívülről... sajnos igen rossz állapotban van...

A lakótorony déli sarka már csak az alapfalakig áll. Jó lenne, ha a többi
része nem jutna erre a sorsra...

A falakon több helyen egykori átépítések, alakítások, javítások nyomai
fedezhetők fel...

Bizony időszerű lenne napjainkban is elkezdeni az állagmegóvó munkákat,
ha azt akarjuk, hogy még gyermekeink is elhozhassák ide az ő gyermekeiket.

Mert az élet utat tör... és erős kőváraink ereje gyengül a növényzettel 
szemben..

A belső várat övező védőfal állapota is egyre romlik...

Vannak részei, amik már kritikus állapotban vannak...

Szerencsére vannak részei ahol még szinte teljes magasságukban állnak.
A lépcsőzetes kialakítás jól mutatja, itt egy gyilokjáró volt a fal tetején..

Vitány még a klasszikus lovagvárak közé tartozott. Viszonylag magas, de 
vékony falak övezték. A faltörő ágyúk megjelenésével az ilyen várak
elavultá váltak, így jelentőségük elveszett...

De csak a katonai jelentőségük veszett el. Viszont még napjainkban sem
feleslegesek ezek a várak. Csodálatos emlékeket adnak az itt töltött órák,
minden kirándulónak, és ami még fontosabb... történelmünk, múltunk,
gyökereink máig álló ékes bizonyítékai. Sokkal jobban kéne vigyáznunk
rájuk, hogy még unokáink is gyönyörködhessenek ebben a kilátásban...

A belső vár északi fala mellett indultunk le a várból. Valahol itt lehetett
a vár bejárata is..

Valahol itt, a külső védőfal végénél állhatott a kaputorony. Sajnos már
teljesen elpusztult..

Egy búcsú fotó a romjaiban is gyönyörű várról...

Nem tudom, mikor jövök ide legközelebb. Szeretném, ha még akkor is
ugyan ez a káprázatosan szép látvány fogadna...

Végül egy szép légi felvétel a hófehér falakról, melyek messziről rikítanak
a vértesi erdő lombjai fölé emelkedve...

Forrás: https://varak.hu/

A vár alaprajza...

Forrás: https://varak.hu/

és feltételezett külső védelmi rendszere...

Forrás: https://varak.hu/

Ha Vitány várához kirándulsz, tudok ajánlani a közelében még néhány
várat, amiket érdemes felkeresni. Íme:

Vitány várának története:

Forrás: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_grafikak.php?azonosito=3&betuazonosito=V&gkatazonosito=4

A Vértes-hegység északi részén, Vértessomló községtől keletre 3,5 km-re, egy északnyugat felé kinyúló keskeny hegygerinc végén találjuk Vitány-vár romját. Fekvése meglehetősen rejtett, mivel minden irányban hasonló magasságú hegyek veszik körbe. 
Vitány-vár építésének ideje és építtetőjének neve homályba vész. Feltehetően a 13/14. század fordulója körül emelhették, és kezdetben a környéket birtokló Csákok kezén lehetett. Első említésekor, 1324-ben királyi vár, amely I. Lajos király idejében Gesztessel együtt a győri ispánság tartozéka volt. Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Várnagya, Silstrang Erik egy fennmaradt oklevél szerint 1417-ben azzal foglalatoskodott, hogy a Pozsony környékén garázdálkodó, majd a Vértes erdőségeiben meghúzódó rablókat kifüstölje rejtekhelyükről. 
Albert király 1439-ben Rozgonyi Istvánnak adta zálogba, 1440-től pedig fia Rozgonyi János birtokolta, aki néhány év elteltével már saját rokonságával viaskodott a vár tulajdonjogáért. II. Ulászló 1493-ban Egervári László horvát bánnak juttatta a várat, majd annak halála után, 1512-ben Kanizsai György szerezte meg. Szapolyai János király parancsára 1534-ben a fehérvári keresztesek konventje Héderváry Istvánt és fiait iktatta be Vitány birtokába. A törökök négyszer is (1529, 1543, 1559, 1567) elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket innen 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A 18. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét elhordták a környék építkezéseihez.
A vár maradványaival valamint történelmével Nácz József, G. Sándor Mária, Gerő László, Nováki Gyula és Engel Pál foglalkozott részletesebben. Falait legutóbb 1952-ben Méhes Gábor mérte fel, majd ezt kiegészítve 1994-ben Nováki Gyula szintvonalas felmérést készített a sáncokról és az elővárakról.
Gerő László szerint a szabálytalan alaprajzú erősség „kerítőfala két végében egy-egy négyszögű torony van”, tehát a vár tulajdonképpen „két, szabálytalan négyszögű toronyból és közöttük kis udvarból áll”. Ez az általánosan elfogadott, sokak által átvett alaprajzi leírás a legújabb vizsgálatok nyomán azonban jelentős módosításra szorul. 
Erről László János, a Tatabányai Múzeum régésze így ír: „Vitány várával kapcsolatban folyamatosan az az információ jelenik meg – nem vizsgálva kritikával annak létjogosultságát –, hogy az építmény központját egy ötszögű mag alkotja, amely két torony közti udvarból áll. Azonban ha jobban megvizsgáljuk az északnyugati kiemelkedő építményt („tornyot”), a jelenlegi falazásokból és falkötésekből láthatjuk, hogy eredetileg nem toronynak épült. Valószínűleg először csak a délkeleti – valóban – torony épült meg, hozzá tartozott egy udvart kerítő fal. Minderre az egységes falazási technika utal. Később aztán az udvar északnyugati részét leválasztották, itt egy talán gazdasági funkciójú vagy lakóépületet alakítottak ki; jól látható ez a délnyugati építmény délkeleti falának falkötéséből. Majd ezek után ezt az épületet megmagasították, talán az északnyugati, mára erősen leromlott épületrésszel egy időben, s így nyerte el azt a magasságot védőpárkányzatával együtt, amely hosszú ideig meghatározhatta a vár összképét, s amely alapján azt sokan kéttornyúnak gondolták. Minderre azonban természetesen régészeti feltárás és falkutatás hozhat perdöntő bizonyítékokat”.
A vár legkorábbi része tehát valószínűleg a délkeleten álló kétemeletes lakótorony és a belső várfal lehetett. Az északnyugati épület – amely szinte bizonyosan nem torony volt –feltehetően a 14. század utolsó harmadában vagy a 15. században keletkezhetett.
A kétszintes, trapéz alakú lakótorony északnyugati és északkeleti fala 15 méter magasan ma is áll. Dongás keresztboltozatú földszintjén Nácz József szerint egykor pincét és börtönt alakítottak ki, első emeletére kőlépcsőn, második szintjére létrán lehetett feljutni. A Földszinten a boltozat nyomai, valamint a szintek fafödémeinek gerendafészkei jól megfigyelhetők. Falait nagyméretű ablaknyílások törik át, kőkeretükből napjainkra semmi sem maradt. Falkoronájának pártázata még látható, de az utóbbi évtizedekben sajnos erősen lepusztult.
A várudvart övező, a tornyot az északnyugati épülettel összekötő, egykor gyilokjáróval ellátott várfalnak az északkeleti oldalon még fennálló, kb. 4 méter magas falszakasz kivételével már csak alapfalai láthatók. Az északnyugati épületrész pártázatos északkeleti falát Csernó Géza 1897-es rajza és Babós Imrének az 1930-as évek végén készült, jelenleg a KÖH fotótárában őrzött fényképsorozata örökítette meg. Legfelső szintje azóta leomlott, csupán egyetlen nagyméretű, íves lezárású ablaka maradt meg. Északi sarkának falcsonkja 9 méter magasan mered az ég felé. A vár kútja bizonyára az udvart borító vastag kőtörmelék alatt rejtőzik, helye már az 1870-es években sem látszott.
A várat egy külső védőfallal is körbevették. Az így létrejött, 4,5 méter átlagszélességű falszoros egykor az északi sarokban nyíló várkapuhoz vezetett. A kapu mára teljesen elpusztult, a védőfal azonban még magasan áll, külső oldala a vár déli részén eléri az 5 métert.
A kővárat a délkeleti oldal kivételével, 10-17 méterrel alacsonyabb szinten sánc övezi. Belső árka a belehullott kőtörmeléktől erősen feltöltődött. Itt-ott ugyan eléri a fél méteres mélységet, többnyire azonban csak elmosódott terasz alakjában jelenik meg. Az északi sánc a hegygerinc oldalán végigfutva a vártól délkeletre húzódó elővár árkához kapcsolódik.
A fővárat a délkeleti hegygerinc felől kétrészes elővár védte, amelyet a gerincet átvágó árkokkal alakítottak ki. 
Szélességüket, oldalsó védelmi vonalukat csak ásatással lehetne meghatározni. Az elővárak árkainak szélén habarcstörmelék figyelhető meg, tehát feltehetően itt is állhattak falak. A vár teljes hossza a fővár északnyugati sáncától a második elővár délkeleti sarkáig mintegy 200 méter.
A vár többféleképpen is megközelíthető. A túrázók egy része az országos kék jelzést követve, Szárliget felöl, 7,5 km-es gyaloglással, egy igen látványos, de megerőltető útvonalon keresi fel a romot. A jelzés keresztülvezet a nyáron többnyire száraz Mária-szakadék alján, ahol nagyobb esők után a hatalmas sziklapadokon hangulatos vízesések keletkeznek. Ilyenkor azonban a patakmeder szűk ösvénye csúszós, nehezen járható.
Akikben a gyaloglási kedv csak takaréklángon pislákol, azok legkönnyebben a Tatabányából délkeletre kiágazó, Vértessomlóra vezető mellékúton juthatnak el a romokhoz. Síkvölgyakna üdülőtelepének végén balra autóút vezet a hegyek közé, párhuzamosan a zöld + jelzéssel. Az úton 1,5 km-t haladva már erősen figyelni kell, mert a jelzés váratlanul letér balra, kelet-délkeleti irányba. Innen már csak gyalog folytatható a kirándulás. A földút 200 méter után egy zöld romjelzéssel jelölt ösvénybe fut bele, amely egészen a várig vezet.
Bármely irányból is keressük fel a 377 méter magasságban fekvő Vitány-várat, turistatérkép használata feltétlenül szükséges! A várat övező festői vidék ma összefüggő erdőség, így a rom távolról alig-alig bukkan elő a sűrűből, irányjelzőként a legritkább esetben használható.
A romok mellől napjainkban nagyszerű panoráma nyílik dél és délnyugat felé, a Makk-erdő és a Zsemlyei-erdő csodás tájaira, valamint a Zsidó-hegy csúcsára. Északnyugati irányban Környe falu is látszik, észak és kelet felől a Vadorzó-völgyet és a Hárs-hegyet ma már fák takarják el.
Forrás:https://varak.hu/