2020. november 4., szerda

Vác és vára

Sokszor jártunk már Vácon, de ide mindig szívesen térünk vissza.
Belvárosának magával ragadó hangulata nyomot hagy az emberben,
és szívesen tér vissza, hogy sétáljon egyet a számtalan műemlék 
épület között. Természetesen számomra a vár a legérdekesebb 
látnivaló, ezért innen indítottuk a sétánkat...


A közelmúltban kissé rendbe tették a még álló nyugati várfalat...


Egy kis pihenőhelyet is kialakítottak a várfal tövében...


A sok harcot látott falak, most békét sugároznak...


Az egyetlen amit az őszben szeretek, a színek... 


Vác vára a tatárjárás előtt valószínűleg föld, esetleg palánkvár 
lehetett. Mivel a tatárok pusztítását nem kerülte el, így elvonultuk
után épült újjá, immár kőfalakkal...


De nem csak a várat építették újjá, hanem a vár melletti várost is
kőfalakkal vették körül. Sajnos e városfal nem élte túl a történelem
viszontagságait, de azért egy-két nyomát még felfedezni. A Duna-parti
sétányon indultunk megkeresni ezeket...


A Duna-parti sétányt nem szabad kihagyni, télen-nyáron gyönyörű...


A mai Eszterházy Károly utca végén állt egykor a Rév-kapu...


Kicsit északabbra tőle a városfal egykori védőtornyai közül az
egyetlen megmaradt hírmondó, a Hegyes-torony...


A Duna partját elhagyva, a város belsejében kerestünk újabb 
látnivalókat. Az egykori városfalakon kívül esik ugyan, de nem 
hagyhattuk ki Vác egyik legérdekesebb látnivalóját, a Diadalívet...


Ez a Diadalív Mária Terézia királynő tiszteletére épült 1764-ben.
Állítólag a Királynő először nem mert átmenni alatta, mert félt,
hogy a fejére omlik az egész. Igaz, mindössze két hét alatt dobták 
össze, de sokat elmond, hogy a mai napig is vígan áll a Váci börtön 
előtt...


A városba északi irányból a Bécsi-kapun keresztül lehetett bejutni...


Sajnos napjainkban már ez sem áll, de ezzel az emlékművel jelzik
számunkra egykori helyét...


Tovább haladva a város központja felé, hamarosan az Első-világháborús
emlékmű mellett visz az utunk...


Szívbe markoló szavak... Dicsőség a Hősöknek! 


Ez már a Március 15-tér...

Ahol ez a kis makett is ki lett állítva...


No és itt áll a Városháza is...


Innen sétáltunk tovább a vár felé a Köztársaság útján...


Ahol csakhamar megérkeztünk Vác másik büszkeségének helyszínére,
a Schuszter Konstantin téren...


A leginkább csak Váci-dómnak nevezett Nagyboldogasszony Székesegyház
épületéhez...


Vele szemben áll Szent István királyunk szobra...


Innen már csakhamar visszaértünk Vác várának falaihoz...


Rövid pihenő után utunkat a Dunakanyar felé folytattuk tovább, de 
ez már egy másik történet...


Vác várának és városfalának alaprajza...
Egy szép légi felvétel a városról...

Egy kis segítség, hogy rátalálj...
Forrás: https://varak.hu/

No és ha már arra jársz, néhány hely a közelben amit érdemes 
felkeresni! 




Vác várának története:
Vác vára a négyszögletes alaprajzú belső várból és a hozzá északról csatlakozó, a Duna vonalát követő szabálytalan külső várból állott. A belső vagy Püspökvárat falszoros, majd vizesárok vette körül. A falszoros külső falát kis alapterületű, kerek külsőtornyokkal erősítették meg. Északi oldalán volt a vár négyzetes kaputornya, melyet barbakán védett. A belső várban épült a Székesegyház, Báthori Miklós reneszánsz kápolnája, a Püspöki Palota és néhány más épület. Az északról csatlakozó városfal a Dunával párhuzamosan futott, majd derékszögben északra fordult, és keletről félkörívben vette körül a várost. A honfoglalás után fejedelmi birtok központja, ahol az egyik vezér szálláshelye lehetett. I. István király az általa alapított tíz püspökség egyikének székhelyét ide helyezte. Kevéssel a város első említése előtt, 1074-ben Vácnál ütközött meg I. Géza király Salamonnal. A székesegyházat építő I. Géza királyt ebben a templomban temették el 1077-ben. Imre király 1193-ban Vác városában tart zsinatot, melynek káptalani iskoláját már 1225-ben említették. Az 1241. évi tatárdúlás nem kerülte el Vác városát sem, a lakosság az egyházban és az egyház palotáiban keres menedéket. Ez az erődítmény, amely a tatárok bejövetele előtt épült, valószínű csak földből és rőzséből készült. A tatárjárást követően IV. Béla király már kőfallal vétette körül az újjáépült várost és az egyházi épületeket is magába foglaló területet. Később Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond és Mátyás erősítette meg Vác várát és városát. A mohácsi csatavesztés után a török első rohamait Borodarics István püspök vezetésével verte vissza a vár őrsége. Ferdinánd vezére, Fels Lénárd 1540-ben foglalta el a várat, azonban 1541-ben Török Bálint visszaszerezte, de még ebben az évben Roggendorf Vilmos tábornok ismét Ferdinánd részére szállta meg. A török 1542-ben és 1543-ban rövid időre birtokába vette, de a magyarok visszafoglalták. Muhammed pasa és vezére Hasszán 1544-ben újra elfoglalták Vác várát, és 1595-ben birtokukban tartották. Ekkor Szinán fia Muhammed pasa Poálffy Miklós esztergomi és visegrádi győzedelmeinek hírére a várat felgyújtotta, és a katonáival együtt Buda várába menekült. Pálffy ezt látva, a várat azonnal megszállta, a tüzet eloltatta, és Orosz Ádám parancsnoksága alatt őrséget hagyott hátra. Alighogy Pálffy elvonul, a török azonnal ostrom alá vette a várat, és elfoglalta. Egy év múlva, 1596-ban a nógrádi magyar sereg Bary Mihály vezetésével Vác várát megrohanta, a török őrség nagy részét lekaszabolta, több épületet felgyújtott, és gazdag zsákmánnyal visszavonult. Még ez év júliusában Schwarzenberg Adolf császári vezér Pálffy Miklóssal Hatvan elfoglalására indult, útközben kardcsapás nélkül szállta meg Vác várát, miután a török őrség közeledtükre azt felgyújtotta és elmenekült. A várat Pálffy megerősítette és Dobozy Gergelyt nevezte ki parancsnokául. Más források szerint a vár elfoglalása augusztusban történt, és annak felépítését Komáromi István várparancsnokra bízták. Még ebben az évben Muhammed pasa foglalta el, de néhány hónap múlva ismét Pálffy birtokába került. A török 1598-ban eredménytelenül ostromolta Vác erődítményeit, de 1599-ben Ibrahim nagyvezér sikeresen támadta és szállta meg. 1603-ban Russwurm Herman császári seregekkel szerezte vissza, de a kinevezett parancsnok Verebély István 1604-ben Bocskai vezéreinek, Rédey Ferencnek és Némethy Gergelynek a várat átadta. Bethlen Gábor csapatai 1619-ben foglalták el a várat, de 1620-ban Karakas pasa 3 napi ostrom után birtokába vette. Wallenstein Albert herceg vette vissza, de rövidesen ismét a törökké lett, a székesegyházat lerombolták, köveit a várfalak javítására és a vár megerősítésére használták fel. I. Lipót király 1684-ben Buda várának visszafoglalását tűzte ki célul, és a hadsereg fővezérévé Lotharingiai Károly herceget nevezte ki, aki mintegy 35 000 emberrel Visegrád várát szállta meg előbb, majd a Dunán átkelve Vácról északra a Musztafa aleppói és Kara Musztafa budai pasák vezetése alatt álló kb. 18. 000 főnyi seregére súlyos csapást mérve Vác várát is elfoglalta, a vár kapitányává Bottyán Jánost, a későbbi kuruc generálist nevezte ki. Miután Buda elfoglalása ekkor nem sikerült, a visszavonuláskor a váci várat vegyes nemzetiségű őrséggel látták el. Musztafa pasa azonban még ugyanabban az évben rövid ostrom után elfoglalta, s csak 1686-ban sikerült véglegesen felszabadítani a török megszállás alól. Vác várának hadi jelentőssége ezután megszűnt, romba dőlt falait különböző építkezésekhez használták fel.










 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése