2015. március 23., hétfő

Ozora vára

Öt évvel ez előtt jártunk legutóbb Ozorán, így épp ideje volt,
hogy visszatérjünk erre a hangulatos kis Tolna-megyei településre.
Várát pofon egyszerű megtalálni, hisz a városka közepén áll, a Sió
folyó közelében. A talajszintből épp csak kiemelkedő kis dombon
állva is meghatározó látványossága a városkának...

A vár bejárata napjainkban a déli oldalon található...

Ez nem mindig volt így, ugyanis eredetileg a nyugati oldalról lehetett
a belső udvarra jutni. A várat eredetileg egy, a négy sarkán tornyokkal
erősített védőfal is övezte, ám sajnos ennek már csak az alapfalai
állnak. Nemrégiben kezdték e védőfal feltárási munkálatait, így 
mostanában elég kaotikus állapotok fogadják a látogatókat...

A déli fal napvilágra került maradványai...

Az egykori ábrázolások szerint a külső várfalon épp ott lehetett a vár
kapuja, ahol most is megközelíthető a vár...

A fal mellett mély árok is húzódott, amin csak egy felvonóhíd segítségével
lehetett átjutni...

A többszintes palotaépület keleti oldala a legkevésbé látványos...

A szabályos négyzet alaprajzú várkastély a 18.- században nyerte el 
mai formáját...

A feltárási munkák napjainkban egyedül a keleti oldalon szünetelnek.
Láthatóan itt is folytak földmunkák, de ottjártunkkor nem úgy festett,
mint ahol épp feltárás folyik...

Az északi oldalon sem sokkal jobb a helyzet. A burjánzó aljnövényzet
hamarosan teljesen elrejti a várfal nyomvonalát feltáró árkokat. 
Csak remélni lehet, hogy nem esik senki valamelyikbe...


A várkastély északi falát gyönyörű, fából ácsolt erkélyek díszítik...

Ugyan ilyen, de még nagyobb fa-erkély díszíti a nyugati oldalt is...

Itt, a nagy erkély alatt látható a várkastély eredeti bejárata is. A nagyrészt
befalazott várkapu felett még ma is láthatóak a kaput védő felvonóhíd
húzóláncainak nyílásai a falban...

A nyugati várfal feltárási munkálatai gőzerővel zajlanak. Ezen az oldalon
kerültek napvilágra a legnagyobb egybefüggő falfelületek...

A Dél-nyugati torony volt az egyedüli, aminek alapfalai ezidáig is
láthatók voltak...

De most a feltárásoknak köszönhetően, az Észak-nyugati torony 
alapjai is előkerültek...

Különösen érdekessé teszi ezt, hogy egy boltíves pince is előkerült,
épp e torony alatt...

Persze több mint valószínű, hogy nem ez volt a pince bejárata, hanem
az a vár felől nyílott. Belesve a pincébe, ezt a feltevésem igazolja a 
beomlás a pince belső végénél. Szerintem az lehetett a bejárata...

Az Észak-nyugati torony alapfalai felülről.. hát, ehhez még kell egy kis
fantázia, de már kezd kirajzolódni...

Miközben vissza bukdácsoltam a vár déli oldala felé, még egy kis 
érdekességet fedeztem fel. A közvetlenül a vár mellett álló templom,
egykor valójában erődített volt. Sajnos napjainkban már a templom
kerítőfala sincs meg, viszont alapfalának egy kis darabja még 
tanúskodik egykori meglétéről...

A Dél-nyugati torony felülről. Úgy gondoltam, itt ért véget a vár külső
mustrája, tehát ideje megnézni belülről is...

Egy várba régen négyféle módon lehetett bejutni. Vagy meghívtak, vagy
rabláncon bevittek, esetleg lefizetted az őrséget, hogy bejuss, vagy
ha egyik sem, akkor fegyverrel, ostrom útján. Ezekből a lehetőségekből
napjainkban már csak egy maradt, miután meg nem hívott minket senki.
Igen, a fizetés. Ozora várának még az udvarára sem teheted be a lábad,
ha nem nyúlsz a zsebedbe. Hogy is fogalmazzak finoman... mondjuk,
hogy nem szégyenlősek a belépőjegyek árával. A fejenkénti ezerötszáz
forintot, mi bizony soknak éreztük, ha figyelembe vesszük, hogy ezért
az összegért még nem is fotózhatunk, azt ugyanis ismét meg kell fizetni.
Ráadásul csak kötelező tárlatvezetéssel lehet megtekinteni a vár belsejét,
nem lehet csak úgy sétálgatni kedvedre a termekben. Nos, mi ezt így 
kihagytuk. Kedvcsinálás kedvéért azért mutatok néhány fotót...

Megjegyzem, a borsos belépő ellenére, aki eljött idáig, ne hagyja ki,
mert gyönyörű! A belső várudvar, közepén a ciszternával...
Forrás: http://www.panoramio.com/photo/25063671

No és a múzeum is igen látványos és érdekes...
Forrás: http://www.blogger.com/:http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/szallas_ozoran_a_varkastelyban/

Mielőtt szokásom szerint megmutatom a vár alaprajzát, még egy
apró tanács! Ha hét végén látogatsz Ozorára, és úgy tervezed, hogy ott
ebédelsz, vigyél magaddal ételt, mert mi tanúi voltunk, amikor a helyiek
Simontornyára küldték azokat, akik Ozorán éttermet kerestek...

Tehát a vár alaprajza...
Forrás: https://varak.hu/

Végül egy szép légi felvétel a már felújított várról...
Forrás: https://varak.hu/


Ha megnézted Ozora várát, a közelében is találsz érdekes látnivalókat.
Íme egy-két javaslat a térképen...


Ozora várának története:
A vár a mai alakjában szabályos négyzet alaprajzú, kétemeletes várkastély, udvarán gótikus nyomokkal, félköríves, gótikus pinceajtókerettel, a várat övező árok nyomaival. 
Eredetileg a bejárata a nyugati oldalon volt, ahol befalazott felvonóhidas kapujának helye látható. A várkastély a domb aljában tornyokkal erősített védőfal is védte.
A helységet egy 1315-ben kelt oklevél említi ,,Azara" néven, mint az Ozorai család birtokát. E család utolsó nőtagja Ozorai András egyetlen leánya Borbála, 1399-ben ment Philippo Scolarihoz, aki ezután felvette az Ozorai nevet, Zsigmond király pedig Ozora helységet és uradalmát 1406-ban az ifjú párnak adományozta.
Ozorai Pipo a XV. század elején királyi engedéllyel apósa kisebb méretű kúriája helyén az Itáliából behívott tervezőkkel és építőmesterekkel (építésze valószínű a firenzei Manettó Ammannatini volt) felépítette a várat, melyet egy 1426-ban kiadott oklevél említ először ,,Castrum Ozora" néven.
Ozorai Pipó halála után a várat és tartozékait özvegye 1438-ban Héderváry Lőrinc nádornak, fiainak Istvánnak és Imrének adományozta azzal a kikötéssel, hogy életében azt még kezében hagyják.
Héderváry Miklós és fiainak Lőrincnek s Ferencnek birtoka 1491-ben, akik ekkor új adományként kapták II. Ulászló királytól. A székesfehérvári konvent előtt 1521. július 10-én Héderváry Ferenc nádorfehérvári bán a feleségétől a törökök elleni hadviselése kölcsönvett 18000 frt fejében zálogul kötötte le más birtokaival együtt ,,Castra sua Ozora et Thamasy vocata in Tholmensi"-t. A nádorfehérvári vár elvesztése miatt hűtlenségbe esett Héderváry Ferenc bántól II. Lajos király Ozora várát és tartozékait elvette, s azt 1524-ben Bethlenfalvi Thurzó Elek kincstartónak adományozta. János király azonban 1526. november 27-én kelt oklevelében Ozora és Tamási várakat, uradalmaikkal együtt Héderváry Ferencné Csáky Borbálának adományozta, mely adományba a székesfehérvári konvent be is vezette. Úgy látszik, hogy Héderváry Ferenc a zálogot feleségének visszafizette, mert Ozora várát 1530-ban a várat az akkor Ferdinánd oldalán állt Török Bálint foglalta el Héderváry Lőrinc özvegyétől, és az ott talált arany, ezüst ékszereket is elvette.
A török 1543-ban vette birtokába Ozora várát Csakar Ferenc várnagytól, és azt helyreállítva, őrséggel látta el. Buda várának visszafoglalása után 1687-ben ezt a várat is felszabadították az osztrák-magyar seregek. Ezután Esterházy Pál nádoré lett, e család alakította át a XVIII.században barokk stílusban. A XIX.század elején megyei börtön, később magtár lett. 

2015. március 13., péntek

Simontornya vára

Mostani utunk célja a Tolna megyei Simontornyára irányult. Ez a kis 
település, a Sió mellett fekszik, a 61-es főút mentén. A folyó közvetlen 
közelében áll a kis vár, ami napjainkban is igen jó állapotban van. 
Aki autón érkezik, egészen a vár kapujáig kocsikázhat, ahol bőségesen 
talál parkolási lehetőséget is. Mi is így érkeztünk, és amint kiszálltam 
a kocsiból, ez az impozáns látvány fogadott...

Aki még sosem látta, és a hajdani metszet alapján keresné a várat, 
igencsak meglepődne, és jogosan tenné fel a kérdést: Hová lett a 
hegy a vár alól?

Ez egy örök rejtély marad. A leginkább hihető feltételezés úgy szól,
hogy minden valószínűség szerint a metszet készítője sosem járt 
Simontornyán, hanem azt elbeszélések alapján készítette. Arról 
meg szegény nem tehetett, hogy az a bizonyos elbeszélő kicsit füllentett
neki a vár helyét illetően. A valóságban egy mocsaras, sík területből, 
alig kiemelkedő kis dombra építette az 1260-70 -es években Döröcske 
nembeli Simon. Innen ered a neve is, Simontornya. 

Persze ez a torony már nem az a torony, amit Simon épített. Az ugyanis
a vár másik, északi oldalán állt. A ma álló öregtorony sokkal később 
épült. A várat vizesárok vette körül, így csak egy kis fahídon keresztül 
lehetett a várba jutni.

Az egykori vizesárok még jól kivehető, de nagyrészt már feltöltődött.

Az egykori külső tégla kerítőfal egy kis részletét visszaépítették a
szemléltetés kedvéért..

De a torony falán lévő lőrés bizony garantáltan eredeti..

A vár keleti oldala...

Ilyen vaskos téglafalak képezték a védelmet. A palotaszárnyba csatlakozó
fal szerepe az lehetett, hogy ketté osztja a külső fal és a palota közti 
teret, így is nehezítve az ostromlók dolgát..

A visszaépített külső fal belső oldalán jól látható, hogyan is nézhetett
ki a fal tetején körbefutó fából ácsolt gyilokjáró..

A vár Észak-keleti sarkán állt az első, igazi Öregtorony, melyet a 15-ik
században lebontottak. Leginkább a Garai család nevéhez fűzhető a vár
átépítése, de munkájukat  Gergelylaki Buzlay Mózes is folytatta. Az Ő
nevéhez köthető az új északi palotaszárny, és a régi Öregtorony helyén
épült várkápolna is.

A vár északi oldala. A hajdani vizesárok megmaradt medrében meg-meg
áll a víz napjainkban is..

Sajnos az északi palotaszárny áldozatul esett a vérzivataros évszázadok
rohamainak. Csak a Rákóczi-szabadságharc idején négyszer cserélt
gazdát a vár...

De még így romosan is gyönyörű, nem igaz?

A ma is álló kaputorony a 16. században épült...

Jól látható a kaput védő felvonóhíd kerete, és a felhúzólánc számára
kialakított nyílások..

A kapun belépve, hamarosan a belső várudvaron találjuk magunkat.
Ez a keleti palotaszárny, a vár egyik legrégebbi épületrésze..

Utunk eddig volt ingyenes. Ha a várban működő múzeum és kiállítás
is érdekel, bizony már a zsebünkbe kell nyúlnunk. de nem kell megijedni,
a belépő még nyugodtan vállalható..

A múzeumban csak fotójegy megváltásával szabad fényképezni!

Ezt mi kihagytuk, így csak kedvcsinálónak titokban készítettem néhány
fotót. Aki a többire is kíváncsi, keresse fel a várat, és nézze meg a
saját szemével!

A torony második emeletén lévő, fából készült erkélyre is ki lehet 
menni. Innen fotóztam le a várudvart, és az udvaron lévő kutat..

A kutat, ami közelről így fest..

Az egyetlen dolog, ami nem tetszett a várban, az az üvegfalú épület,
amit kőtárnak neveznek. Ez az egykori északi palotaszárny helyén áll,
és bátran vállalom, szerintem írtó ronda, és illúzió romboló.

Ettől eltekintve egy gyönyörű, romantikus kis vár...

Csak ajánlani tudom mindenkinek, egy remek program ahová bátran
elindulhatsz akár kisgyermekkel is, és még túrabakancs sem kell hozzá.
Végezetül íme a vár madártávlatból...
Fotó: AerOart

És szokás szerint a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php

Az alábbi térképen a kis bástyákkal jelölt helyeken biztosan találsz egy 
várat, amit érdemes felkeresni!


Simontornya várának története....
A videót a Pazirik Informatikai Kft jóvoltából láthatod, ha rákattintasz... érdemes!

Történeti leírása:
A szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos vár a város nyugati részén, a felszínről alig kiemelkedő dombon épült.
Az OMF által az 1960-as és az 1964-1966. évek között végzett feltárás és helyreállítás során részleteiben tisztázták a vár építéstörténetét. Megállapították, hogy a vár déli oldalán, a mai formájában látható lakótorony, nem azonos a XIII.században épült lakótoronnyal, hanem ez utóbbi alapjaira építették a XV. század második felében. A feltáráskor a lakótorony pincéjében megtalálták a járószint alatt az eredeti, a kerítőfalnál szélesebb gerendavázas fal maradványait. A tornyot a XIII. század végén fallal vették körül és a későbbiek során a falon belül építkeztek, kivéve a déli olalt, ahol az építkezés kapcsán azt áttörték.
A toronyban az 1500-as évek elején épült lépcsőház második emeletéről, majd később, talán a török hódoltság idején a lépcsőház déli oldalán épített toldaléképítményből lehetett bejutni. A lépcső a lakótorony első emeletének reneszánsz ablak fülkéjéből kialakított bejárathoz vezetett. Már az 1500-as éveket megelőzően létezett itt egy építmény, amelyben a lépcsőház helyezkedett el. A lakótorony északi földszinti oldalán is volt egy kétszárnyú kapubejárat, amely a várudvarról történő közlekedést biztosította.
A XV. század második felében a lakótorony nyugati oldalához épült kaputorony, melyet a lakótoronnyal egyidejűleg, az 1500-as években reneszánsz stílusban alakították át. A kaputorony déli falában épült kapu egykor felvonóhíddal volt ellátva. E kapuval szemben a torony északi oldalán, a lakótoronyhoz hasonló kapu vezetett a vár udvarára. A várudvar keleti oldalán helyezkedett el a XIV. század közepén épült mintegy 25x10 m nagyságú, téglalap alaprajzú, 0,90x1,30 m méretek között váltakozó falvastagságú két emeletes gótikus palota.
A vár XV. századi bővítése és az 1500-as években történt átépítése során a palotát is átalakították. A XV. században a palotával egyidőben épült az udvar északi és nyugati oldalát határoló fal. A várat mocsár és vizesárok vette körül, melynek vizét a Sió és a Kapos táplálta.
A XIII. század közepén e vidék a Döröcske nemzetségből származó Salamon comes - 1272-1275 között fejérvármegyei főispán - birtoka volt. Fia, Simon 1264-ben kapta meg Moys sümegi és bihari főispán közbenjárására a királytól a drávántúli Predemih nevű földet, aki azonban több társával együtt 1273-ban a fövényi országgyűlésen a Németújváriak ellen fellázadt. Emiatt birtokaitól megfosztották, a király rövidesen megbocsájtott neki. Amikor Moys országbíró lett, Somon megszerezte az alországbírói rangot. 1277-ben a király engedélyt adott simonnak, hogy Igartól délkeletre 5ooo lépésre fekvő szigeten várat építhessen. Az engedély birtokában felépítette téglából a mai vár magját, a hatalmas lakótornyot.
Az Árpád-ház kihalta után, 1317-ben, már Pettrus de Eőrs tárnokmester volt a vár birtokosa. Károly Róbert király a Tolna várának ostrománál magát kitüntető Hencz fia János mesternek, budai rektornak, óvári kapitánynak adományozta 1323-ban, ,,Castrum seu turrim sive poss. Simontorna"-t, aki 1343-ban kelt végrendeletében, magtalan halála esetére a várat felesége testvérére, Laczkfi István erdélyi vajdára, brassói és szolnoki főispánra hagyományozta.
Laczkfi István halála után fia Dénes örökölte Simontornyát, aki 10 évig királyi főlovászmester, és eközben a székelyek ispánja, majd vidini főkapitány is volt. Amikor Laczkfi II. István 1397.február 27-én a Garaiak, a Kőrösudvarhelyen megtartott országgyűlésen tőrbecsalták és megölték, Zsigmond király Simontornyát más birtokkal együtt Kanizsai János esztergomi érseknek, testvéreinek Miklós tárnokmester, zalai vasi, soproni főispánnak és István ajtónállómesternek, somogyi ispánnak ajándékozta.
A Kanizsaiak 1424-ben Ozorai Pipóval cserélték el Sárvár birtokáért. Ozorai 1426-ban meghalt, a birtok a nádorra szállt, akitől 1428 körül a Dorozsma nemzetségből származó Garai János erdélyi vajda, majd temesi főispán vásárolta meg. Ennek halála után Garai Miklós fia László örökölte Simontornyát, uradalmával együtt. A kegyvesztett Lászlótól II. Ulászló király a várat elvette, és 144l-ben Rozgonyi Simonnak adományozta. A beiktatásra nem került sor, a várnai csata, valamint a király halála miatt így a várat, tartozékaival együtt, továbbra is a Garaiak birtokolták.
Simontornya 1444-ben 4100 forintért Farkas László budai polgár zálogbirtoka lett, aki lényegesen átalakíttatta, és részben újjáépíttette. 1448-ban Garai László birtokába került vissza, miután a zálogösszeget visszafizette. Garai Jób halálával Simontornya Mátyás királyé lett.
A vár birtokjogát 1500 körül szerezte meg Gergelylaki Buzlay Mózes királyi főajtónállómester, az ő nevéhez fűződik a reneszánsz stílusú átalakítás. Halála után 1524-ben özvegyének birtoka volt, majd 1536-ban János király Martonossy Pethyeny Gergelynek adományozta.
A török terjeszkedésének idején, 1543-ban kardcsapás nélkül foglalta el. 1558-ban 137, 1565-1570 között 125, 1628-ban pedig 136 fő volt az őrség létszáma. Evlija Cselebi török utazó 1664-ben járt itt.
Simontornyát 1686-ban Lajos badeni őrgróf vezette sereg szabadította fel.
A vár felszabadítása után Drevadelits Horváth Péter birtoka lett, kinek 1696-ban bekövetkezett halála után örököseinek tulajdonában került, majd 1700-ban I. Lipót királytól Styrum-Limburg család vásárolta meg 40 000 forintért.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1704-ben Ságfai Sándor Ferenc vezette kuruc sereg foglalta el, de még ez év őszén Heister tábornok császári csapatai vették vissza. Bottyán tábornok 1705 novemberében újra elfoglalta és Horváth Ferenc ezredest nevezte ki a vár parancsnokává, aki 1707-ben sikeresen verte vissza Rubatin tábornok ostromát. Végül is Heisternek sikerült elfoglalnia 1709-ben Hellepront János ezredestől. A szabadságharc leverése után a vár hadi jelentőssége megszűnt és azt a Styrum-család vette meg. A család 1800-ban Ferdinánddal kihalt és Simontornya, uradalmával együtt 1805-ben az Esterházyaké lett, kiktől 1820-ban a görög származású Sina Simon bankár vásárolta meg. Örökösödés útján gróf Wimpffen Frigyesné tulajdonába került és azt a későbbiek során gazdasági célokra használták.
A feltárást az OMF 1960-ban kezdte meg Lócsy Erzsébet régész és Horler Miklós építész irányítása mellett.