2023. április 28., péntek

Léka vára

 Léka vára Kőszegtől nyugatra, mindössze 12 km-re áll, 
ami nem több, mint egy negyed órás autózás. Osztrák
oldalon az 55-ös út mellett található, és a vár mellett 
tágas, ingyenes parkoló várja a látogatókat...

Az alsó várba még tök ingyen bejuthatunk a tárt kapun 
keresztül..

Itt érdemes rögtön megállni egy pillanatra, hogy 
megcsodáljuk ezt a szerkezetet. Mivel semmi nem volt 
kiírva, én arra tippelek, ez az egykori felvonóhíd 
mozgatására szolgálhatott...

De ne időzzünk itt túl sokat, mert egy gyönyörű vár
azt várja, hogy felfedezzük! 

Az jutott eszembe, milyen szomorú, hogy a határ hazai 
oldalán alig-alig akad ilyen szépen rendben tartott 
erősség mint például ez..

Pedig Lékának sem volt unalmas múltja. Már az első 
okleveles említése is arról tanúskodik, hogy 1254-ben
Győr fia Torda hősiesen védte "Leuka" várát. 

1270-ben a Németújváriak birtokába kerül. Ez a nemzetség
arról nevezetes, hogy sosem fértek a bőrükbe. 
A 14. században példának okáért Károly Róbert haragját 
vívták ki. Ők menekülőre fogták, de Léka őrzését az 
akkoriban igen harcias vörös papokra ( Rote Plaffen) 
bízták. Ők hősiesen védték is a falakat...

Meg is esküdtek, hogy sosem adják meg magukat. 
Elhivatott emberek lévén, nem is tették. Még akkor sem,
mikor az ostromló királyi katonák már a várban lévő 
lovagterembe szorították őket..

A véres csata csak akkor némult el, mikor az utolsó 
szerzetes is holtan esett a lovagterem padlójára..
Bosszúból állítólag sokáig visszajártak kísérteni a várba.

Miközben ezt elmeséltem, lassan körbe értünk az alsó vár
falai mentén...

Ez már a keleti oldal a Kápolna toronnyal...

Itt megálltunk egy sakkparti erejéig...

De aztán célba vettük a belső várat...

Utunk eddig a hangulatos középső udvarig volt ingyenes.
Aki innen tovább kíván haladni, le kell szurkolnia fejenként
tíz eurót... 

Persze érdemes tájékozódni, mert többféle opció is létezik. 
A 10 euro, ugyanis a felnőtt jegy ára. De nézzük mire adtuk ki a pénzünket...

Már ajtón kiáramló hűs levegő is jól esett a nyári 
forróságban...

De azért a levegőnél jóval többet is kapunk a pénzünkkért.
Csak néhány képet mutatok a teljesség igénye nélkül..

Van itt vártörténeti kiállítás, meg kínzókamra...

A vár egyik különlegessége a Kultuszterem..

Hangulatos függőfolyosó szép kilátással...

No és persze a várkápolna, ahol állítólag néha visszajáró 
kísértetek is megfordulnak..

 Ez után vettük célba a fölénk magasodó Öregtoronyt..

Ahonnan káprázatos kilátás nyílik a környező tájra...

No és a vár mellett terülő tóra, melyet a Güns (Gyöngyös) patak táplál vizével...

Innen rálátás nyílik a felső várudvarra is...

Az Öregtoronnyal szembeni palotaszárny foglalja magába a 
hatalmas rendezvény termet, ami napjainkban koncertek és 
más események otthona...

A felső várudvar nevezetessége a kút. A legenda szerint 
egy alagút indult a mélyéből, ami a váron kívülre vezetett.

Lenézve én csak misztikus ködöt láttam. Nem hogy alagutat,
még az alját sem sikerült felfedezni...

Ha már misztikumnál tartunk. Kapott egy emlékszobát itt 
Nádasdy Ferenc felesége, Báthory Erzsébet is. Szerencsétlen
 özvegyasszonyt koholt vádakkal, bírósági tárgyalás nélkül 
zárták a csejtei várába, ahol haláláig raboskodott. De 
kitalált történetéből a mai napig is profitálnak az érintett 
várak...

Léka várához annyi köze van, hogy ez is a Nádasdy
birtokokhoz tartozott, és talán megfordult itt Báthori 
Erzsébet is élete során néhányszor...


A Báthory Erzsébet szoba után még benéztünk a 
fegyver szobába...

A tárgyaló terembe, kerek asztallal...

Megcsodálhattunk egy baldachinos hitvesi ágyat...

Míg meg nem érkeztünk a Lovagterembe..

A hely, amit már említettem bejegyzésem elején. 
A 14. századi vérfürdő helyszíne, ahol a hősiesen védekező
szerzetesek az utolsó emberig harcoltak...

És a csata végén nem látszott a terem padlója a vértől és 
az elesett katonák tetemeitől.. komor látvány lehetett.

Vármustránk ezzel véget is ért. A középső várudvar fedett 
lépcsőjéről még érdemes egy-két képet készíteni..

Abban megegyeztünk, hogy a tíz eurós belépő ellenére, 
ez egy olyan hely, ahová érdemes visszatérni!

Tehát viszlát Léka! 😉

Végezetül a vár alaprajza...
Forrás: https://varak.hu/

Egy gyönyörű légi felvétel a várról...
Forrás: https://varak.hu/

Hogy könnyen rátalálj...
Forrás: https://varak.hu/

És ha már erre jársz, néhány vár a közelben...



Léka várának története:
Léka nagyszerű középkori vára ma a keleti osztrák tartomány, Burgenland középső részén fekszik -, ám a történelem folyamán többször is Sopron vármegye része volt. A Gyöngyös pataktól körülvett sziklára épült a 13. század elején és mint királyi vár, az osztrák betörések ellen védte Magyarország nyugati határát.
A lékai birtok 1200 körül Bana, majd Csák soproni várispáné volt. Vára királyi erődként az 1200-as évek elején épült. IV. Béla király idején ellenállt a tatárok támadásának és az osztrák-magyar határharcokban is fontos szerepet játszott. Központi magja, az ötszögletű Öregtorony még ebben az időben kezdett épülni és olyan különleges emléket is őriz, mint például a kultuszterem. A szentélyre emlékeztető formájú, félig sziklába vájt csarnokot egyetlen mennyezeti nyílás világítja meg, alatta szabályos kör alakú mélyedés található. Feltételezhetően az év egyetlen meghatározott napján egy bizonyos csillagkép éppen bevilágít a nyíláson, tehát a terem kialakítása magas szintű csillagászati ismeretekről tanúskodik. Úgy gondolják, valamikor a johannita rend tagjai találkoztak itt titkos összejöveteleken. Ugyanők használhatták a szintén 13. században épült lovagtermet. A négyszögletes Kápolnatorony is ebből az időből származik és kápolna ablakmélyedéseiben korai falfestmény-maradványokat is találtak, melyek a legrégebbi fennmaradtak e vidéken. Egyik közülük felismerhetően Szent Miklós püspököt ábrázolja.
A vár és a körülötte időközben kialakult község – mely az erőd után felvette a Léka – németül: Lockenhaus elnevezést, 1390-től kezdve uralkodói adományként a Kanizsai családé lett. Az utolsó Kanizsai, Orsolya hozományaként a többi Kanizsai-birtokkal együtt 1535-ben Nádasdy Tamás tulajdonába került. Így másfél évszázadra a Nádasdyaké lett, akik sokat fordítottak az építmény javítására és bővítésére
Nádasdy Tamás fia, Nádasdy Ferenc (1555-1604), nagy szerepet játszott a magyar evangélikus egyház szervezésében. 20 éves korában lépett menyegzőre a nála 5 évvel fiatalabb Báthory Erzsébettel (1560-1614), Báthory István lengyel király unokahúgával. Ez a hölgy híresült el később, mint a vérgrófnő, vagy női Drakula és neve összefonódik a lékai vár történetével is. Olyan korban élt, amikor férjét házasságuk 30 esztendeje alatt a hadi ügyek gyakran a távolba szólították, s így Erzsébet a birtokok igazgatásának ügye mellett politikai kérdésekben is képviselte őt. Így amikor 1604-ben váratlanul elhunyt Nádasdy Ferenc és még nem volt felnőttkorú örökösük, Erzsébet talpraesetten igazgatta tovább a hatalmas Nádasdy-birtokot, sőt kiskorú fia helyett ellátta a Vas megyei főispáni tisztséget.
A történelmi tények értelmében 1610 márciusában Thurzó György nádor vizsgálatot rendelet el az özvegy ügyében emberölés és a szolgák elleni kegyetlenkedések vádjával. Számos tanúvallomást vettek fel s végül Thurzó emberei elfogták az asszonyt, belső szolgálóit kínzásokkal kényszerítették „vallomásra”. Őket ezután pár napon belül kivégezték, Báthory Erzsébetet pedig csejtei várába zárták bírósági tárgyalás és ítélet nélkül, amitől pedig nemesember esetén nem tekinthettek volna el. Végül maga II. Mátyás király szólította fel a nádort a szabályszerű eljárásra: ám az addig húzta az időt, míg az özvegy életét vesztette várbörtönbe zárva. Hogy miért járt így el Thurzó, arra vonatkozóan több feltételezés is felmerült: állítólag tetszett neki a fiatalos – és főként igen vagyonos – özvegy, aki azonban többször kikosarazta őt. Felmerült politikai cselszövés és vagyonszerzés gondolata is, utóbbi változat szerint a várományos rokonok is szövetkeztek a nádorral.  A kegyetlenkedés vádjai alól mára a történészek tisztázták az özvegyet, ettől függetlenül neve még mindig borzongást keltve vonzza a látogatókat egykori váraiba, így Lékára is, ahol a szobáját is meg lehet nézni. A vasszűz nevű kínzóeszközt pedig valójában házasságtörő asszonyok kíméletlen kivégzésére használták ebben a korban, több példány is maradt fenn belőle Kárpát-medence-szerte.
Miután Báthory Erzsébet unokáját, Nádasdy Ferenc grófot a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétel miatt 1671-ben hóhérpallos általi halálra és vagyonelkobzásra ítélték, közel három évszázadra az Eszterházyak szerezték meg a várat. A vár ekkoriban került át Soprontól Vas vármegyéhez.
Napjainkban a Prof. Paul Anton Keller osztrák íróról elnevezett alapítvány tulajdonában van. Az író még 1976-ban bekövetkezett halála előtt teljes vagyonát erre fordítva megkezdte feleségével az építmény restaurálást; vármúzeum, szálloda, étterem kialakítását az addigra meglehetősen rossz állapotba került várban. Ma számos izgalmas látnivalóval és kiállítással várják a látogatókat, melyek többek között Báthory Erzsébet rejtélyes történetét is felölelik.






2023. április 26., szerda

Németújvár

Körmendtől mindössze 24 kilométerre nyugatra, a határ túloldalán fekszik Dél-Burgenland legjelentősebb városa. Ennek közepén, egy impozáns vulkáni kúp tetejére épült Németújvár vára. Nem részletezem hogyan lehet rátalálni, egyszerűen csak ha ezt meglátod, haladj mindig a vár felé!


Ezt a várat még III. Béla építette egy ott álló favár és bencés monostor helyére. Feladata a nyugati határ védelme volt...

A vár alatt tágas parkoló várja az utazókat, ami természetesen ingyenes. Innen gyalogosan folytathatjuk az utat a várba. Erre kétféle opció létezik. Az egyik lehetőség, hogy siklóval felliftezünk, ami laza két euróba fáj...


A másik lehetőség, ha emellett a kis épület mellett tovább haladunk és gyalogosan hódítjuk meg a várhegyet. Ha így teszünk, hamarosan meg is pillanthatjuk a vár első kapuját és az azt védő bástyát...


Persze ez csak az első kapu. De jó érzéssel töltött el, hogy már bent vagyunk...


De máris elértük a második kaput...


A két kapu közötti utat középen egy bástya védelmezi...


A második kapu alatt áthaladva az út élesen visszakanyarodik...


és máris feltűnik a harmadik kapu...


Itt egyre meredekebbé válik az út. Még jó, hogy nem túl nagy távolságot kell felfelé kapaszkodni...


Minden esetre az ember itt már szaporábban veszi a levegőt.. még jó, hogy az ingyen van!


Megérkeztünk az utolsó kapuhoz. Jól kivehető, hogy egykor
ezt is felvonóhíd védte...

Visszatekintve már elég szép panoráma tárul elénk...

Az alsó várudvar kapuján áthaladva elénk tárul a belső 
vár impozáns épülete...

A vár első jelentősebb urai a stájer Wildon grófi dinasztia
képviselői voltak, akik nemcsak a környék rémei lettek, 
de fájdalmas tüskék az osztrák herceg és a magyar 
király körme alatt is...

IV. Lászlóval és II. Endrével ugyan úgy hadakoztak mint 
Albert herceggel. Végül Károly Róbert tett pontot a történet 
végére...

Erős sereget küldött a vár elfoglalására Köcski Sándor 
vezetése alatt, aki el is végezte a feladatát. A várat elfoglalta,
és a pártütő grófokat egy távolabbi helyre telepítették..

Később a Lévai, majd az Újlaki család birtokába került...
1459-ben Újlaki Miklós itt találkozott a Mátyás-ellenes 
főurakkal, hogy inkább III. Frigyest válasszák meg magyar 
királynak. Az eredményt ismerjük.


Nos, megérkeztünk a történelem viharában valahogy 
Ausztriába sodródott várunkhoz...

Történt egyszer, hogy egy csempész kamiont lefoglaltak a 
városban. A csempész árú mellett azonban találtak rajta egy 
csomó talicskát. Nem tudta az osztrák, mire is való ez a 
szerkezet.. tanakodtak mit tegyenek velük. Végül úgy 
határoztak, felhordják a vár udvarra, és kiállítják őket. 
Úgyis olyan üres az alsó-vár udvara, legalább díszíti valami.

A történetből természetesen egy szó sem igaz. De lássuk be,
ilyen is csak egy osztrák fejéből pattanhat ki, hogy széket 
csináljon a talicskából. Megjegyzem, kipróbáltam és nem is 
túl kényelmes..

Az alsó vár udvaráról egy eldugott kis lépcső vezet a 
templomba...

A kis templomba csak egy aprócska ajtó vezet be...

A templom eredeti bútorzata valószínűleg már nincs meg.
De azért így is nagyon hangulatos...

Itt találkoztunk az első magyar vonatkozású képpel...

Nos igen, a Batthyányak. II. Lajos két évvel a tragikus Mohácsi vész előtt, 1524-ben adta a várat Batthyány 
Ferencnek, és azóta generációkon át, ennek a dinasztiának 
a tulajdonában is maradt. 

Utunkat a nagy nyugati bástya felé folytattuk...

 A bástya önmagában nem tartogat sok látnivalót. Egy kis 
fűszernövény ültetvényen kívül nincs itt semmi más...

Viszont az elénk táruló kilátás, kárpótol mindenért. A vár 
alatti halastavakat 1914-ben létesítették...

De induljunk tovább a várba...

Jól látható, hogy eredetileg a toronyban volt a belső vár 
bejárata, felvonóhíddal védve. Később alakították ki a 
mai feljárót...

Megérkeztünk a kicsi, de hangulatos belső várudvarra.

Az Öregtorony tetejére fából ácsolt csigalépcső vezet fel...

A torony tetején vagyunk. Itt már csak a harang van...

Na meg a fantasztikus kilátás. Kár, hogy a biztonsági drót 
hálóval elrontják az örömünket..

A lakótorony és a palota több látnivalóval is szolgál. A 
teljesség igénye nélkül, kedvcsinálónak néhány kép.
Van itt berendezett kis hálószoba...

Hangszer gyűjtemény...

Képgaléria...

De magyar vonatkozású kiállítás is...

Igen, itt nem akarnak történelmet hamisítani, mint egyes 
szomszédos országokban...

A belső vár északi falának gyilokjáróját szépen afféle 
sétáló erkéllyé alakították..

A romantikus kis várudvar, tele muskátlival. 

Ez a hely méltó lenne még a Rómeó és Júlia erkély 
jelenetéhez is...

Várlátogatásunk végén még lementünk a pincébe is, ahol
vár még néhány látnivaló. Szándékosan nem mutattam meg
mindent a várból, mert ezt minden várakat szerető 
embernek fel kell keresnie, hogy élőben láthassa..

A belső vár kapuján kilépve még megálltunk egy pillanatra,
hogy megörökítsük ezt az elénk táruló gyönyörű panorámát.

Majd a belső vár előtt elsétálva, annak keleti szegletéhez 
értünk, ahol a várhegy oldalában kiépített sikló felső 
állomása található..

Lefelé persze ugyan úgy két eurónk bánta fejenként az utat..

De nem bántuk a befektetést, mert hát ha már itt vagyunk, 
ezt is ki kell próbálni..

Csak egy ötlet azoknak akik nem szeretnek hegyet mászni:
A siklót inkább felfelé vegyétek igénybe, lefelé pedig 
gyalog menjetek körbe, hogy a várkapukról se maradjatok
le..

Végezetül egy gyönyörű légifotó a várról...
forrás: https://varak.hu/

A vár alaprajza...
forrás: https://varak.hu/

A belső vár alaprajza:
forrás: https://varak.hu/

Hogy könnyen rátalálj:

No és ha már erre jársz, néhány vár a közelben amit szintén
érdemes felkeresni...



Németújvár ( Güssing) története:
forrás: https://varak.hu/
1140 és 1150 körül jöttek a Wolfer és a Hederich testvérek Magyarországra. II. Géza magyar király hívta 1157-ben a – valószínűleg a Duna menti Hainburgból származó – Grafen Wolfert Güssingbe, és neki ajándékozta a „Kyscen“ hegyet és környékét.
Az első fából készült várat és egy kolostort valószínűleg Graf Wolfer építette.
Ugyanakkor azt is feltételezhető, hogy a vár és a kolostor első építtetői bencések lehettek.
Már akkoriban feltűnt az oklevelekben a Havas Boldogasszony Zarándoktemplom neve. Ez a mai várkápolna.
III. Béla király elvette a tulajdonosoktól a várat annak stratégiai fekvése miatt, és felépített egy erős várat kőből és téglából. A güssingi várat azóta hívták „Novum Castrum“-nak (jelentése: új vár, innen származik a Németújvár név is); ezt a nevet 1198-ban említették először oklevelekben. Güssing azon kevés magyar várak közé tartozik, amelyeket a tatárok 1241–1242-ben nem tudtak elfoglalni.
A vár 1245-ig Gróf Csák Dömötör tulajdonába tartozott. Ezután került vissza IV. Béla királyhoz. Ő bízta rá egy rövid időre a Johannita rendre (1246), és később kincstárnokára, Mauricius-ra (1263), aki aztán a várat tovább építette.
1272-ben II. Henrik-et említik az oklevelekben Güssing uraként, aki a güssingi grófok nemzetségéből származik, és az első várúr, Wolfer utódja. 1273-ban a cseh Ottó király támadásaival szállt szembe a vár. A güssingi grófok, de különösen „Rettenetes Iván” több alkalommal bonyolódtak háborúkba a királyi házakkal, vad rabló hadjáratokba kezdtek, és zavargásokat szítottak. Erre az időre esett a „güssingi viszály” is, amely után végül 1289–90-ben Albert herceg – IV. László beleegyezésével – megfosztotta a güssingieket hatalmuktól.
Zsigmond király idejében, 1391-ben a vár a sárói és lévai Chec nemzetséghez került. A leszármazottak azonban olyan mértékben eladósodtak, hogy összes javaikat el kellett zálogosítaniuk, és 1455-ben csak nehezen tudták Andreas Baumkirchertől megvédeni Güssinget.
Ez csak Újlaki Miklós segítségével volt lehetséges, aki 1458-ban megszerezte a vár tulajdonjogát és a güssingi uradalmat. Akkoriban a güssingi uradalom 25 helységet foglalt magába.
1459-ben Güssing várában azok a mágnások, akik Corvin Mátyás megválasztásával nem voltak megelégedve, III. Frigyes császárt választották Magyarország királyává. Ez azonban sikertelen maradt, és végül Újlaki mégis behódolt Mátyás királynak.
Fia, Újlaki Lőrinc Mátyás király hű alattvalójaként határozottan és nyíltan lépett fel a következő cseh királlyal, II. Wladislavval szemben. Ezzel magára haragította a királyt. 1495-ben a király hadserege súlyos károkat okozott a várban. Ez vitte rá végül Újlakit, hogy kibéküljön a királlyal. Lajos király 1520-ban Belgrád kapitányává nevezte ki. Négy évvel később gyermektelenül halt meg.
1524. június 30-án Batthyány Ferenc (1497–1566) fiatalkori barátjától, II. Lajos királytól megkapta Güssing várát a körülbelül 60 helységet magában foglaló uradalommal együtt – fizetségként Jaicza várának törökök elleni hősies védelmezéséért. Güssing a Batthyányak fő rezidenciája lett.
Amikor 1532-ben a törökök Bécs ellen indultak, Güssinget is feldúlták. Hogy I. Ferenc a teljes megsemmisítést elkerülje, és a várat megkímélje, egyezséget kellett kötnie a törökökkel, ez a vár és a lakosság javát is szolgálta.
Ezután a várat 75.000 guldenért újjáépítették, és III. Baltazár idején tovább bővítették; 1540 és 1580 között emelték a körtornyot (Scheibelturm), a vár körüli téglából készült erődítményt kibővítették, és egy bástyát építettek.
1605-ben, II. Ferenc idején a Bocskaival szövetkezett törökök („Bocskai-felkelés”) is betörtek Güssingbe, és feldúlták a vidéket, a vár azonban ellenállt.
I. Ádám végül 1638-ban Güssingbe hívta a ferenceseket, és megalapította a kolostort a családi kriptával. Ők azóta elválaszthatatlanul összefonódtak a várral. Ő tette Güssinget oktatóhellyé is, egész Európából érkezett fiatal arisztokraták számára.
1693-ban, II. Kristóf idején a vár ismét menedékhelyként szolgált a lakosság számára a közeledő törökök elől, akik Bécs török ostroma után menekülni kényszerültek. Kristóf és fia, II. Ádám üldözte el őket. 1700 körül a vár a császári csapatok arzenáljaként szolgált.
Az idők aztán változtak, és a haditechnika fejlődése miatt a vár lassan elveszítette stratégiai jelentőségét. Így 1777-ben valamennyi ágyút eltávolították. A magas fenntartási költségek és a Mária Terézia császárnő által eközben bevezetett fejadó miatt megkezdték a védelmi létesítmények részleges eltávolítását.
A kristófi (régebbi, hercegi) és a páli (fiatalabb, grófi) leszármazási ágak I. Ádám 1659-ben bekövetkezett halála utáni szétválása óta, de legkésőbb azóta, hogy Batthyány-Strattmann Lajos herceg a körmendi kastélyt tette székhelyévé, Güssing elvesztette a Batthyányak hatalmi centrumaként betöltött jelentőségét.
A vár és a hozzá tartozó kolostor és családi kripta történelmi jelentőségnek tudatában Fülöp herceg 1870-ben egy alapítványt hozott létre a güssingi vár fenntartására.
Mivel az alapítvány az első világháború utáni inflációs években tőkéjének nagy részét elveszítette, megoldást kellett találni, hogyan lehetne a vár és a kolostor fenntartását a jövőben is biztosítani. Ezen okból ajánlották az 1980-as években Burgenland Tartománynak, illetve a közszférának a Batthyány Fülöp herceg-féle alapítvány együttes kezelését.
A várat a továbbiakban a Néhai Batthyány-Strattmann Fülöp herceg Alapítványa vezeti. A kurátora a mindenkori családfő – jelenleg Batthyány-Strattmann László Paszkál.
2008-ban a herceg a kurátori funkciót legidősebb fiának, Gróf Batthyány László Ödönnek adta át.