Csővár

Váctól keleti irányban haladva, nem egészen 20 km-t autózva
értük el Csővár települést. A faluban a Rákóczi utca végéig még
autóval folytattuk utunkat. Ott, a falu keleti szélén azonban leparkoltunk
a várhegy lábánál, hogy onnan gyalogosan folytassuk a várhódító
utunkat..

A jobbra kanyarodó föld úton indultunk el a romokhoz. Hamarosan
egy kis patak állta utunkat,ami csak úgy egyszerűen keresztül folyik
az úton. Ám könnyedén átugorható, nem éreztük a híd hiányát.
Minden kereszteződésnél balra tartva, az iramtól függően kb húsz
perces gyaloglásra számíts fel a romokig. Nem túl megerőltető séta
ez, mert az út nem vészesen meredek. A 349 méter magas mészkő
csúcs tetejére érve megpillantottuk a vár maradványait..

Felfelé haladva tulajdonképpen megkerültük a várat, így annak nyugati 
oldalához érkeztünk. Ez volt a leggyengébb oldal, mivel a várat három 
oldalról a meredek hegyoldal is védte. Nyugatról viszont lankásabb, ezért
a védelem érdekében itt jobban meg kellett erősíteni. Jól látható a domb
oldalán az emberi kéz nyoma..

A falak előtt egy széles sáncot alakítottak ki, ami megnehezítette a falak
ostromát. Ez a sánc még most is jól látható...

A vár legmagasabb épülete a nagy torony az erősség nyugati oldalát
volt hivatott védeni.. Sajnos már csak a délnyugati sarka áll több emelet
magasan...

Valószínűleg ez a fal töredék a kaputorony része lehetett...

Az ÉNY-i nagy bástya is a gyengébb nyugati oldal erősítését szolgálta..

A nagy rondella viszonylag jó állapotban élte túl az évszázadokat..

Nem volt ilyen szerencsés a vár déli fala. Sajnos szinte teljesen eltünt,
csak az alapjait lehet felfedezni itt-ott az aljnövényzetben...

A várudvaron még ma is jó állapotban van azonban a téglával körbe
falazott ciszterna..

Az északi oldalon gazdasági épületek állhattak.. itt volt a konyha is..

Valami csoda folytán megmaradt ez a faragott vízelvezető vályú, ami
a konyha szennyvizét vezette a várárokba..

Ez talán a vár ÉK-i sarkában lévő kápolna maradványa lehet..

Az udvar keleti részén egy beomlott pince nyomai fedezhetők fel...

A vár keleti falából viszonylag hosszú szakasz áll még...

A keleti szárny udvari falának maradványa ma a vár messziről is jól
látható jellegzetessége..

A külső várfal, és a belső vár között egykor mély várárok húzódott.
Ezt azonban már szinte teljesen feltöltötte a törmelék..

A keleti oldalon a sziklák peremén állt egy figyelő bástya is.
Sajnos ebből se sok maradt ránk..

A vár déli oldala alatt a hegyoldalban egy kis természetes barlang
bejáratát fedeztük fel..

Ahová természetesen nekünk be is kellett másznunk..

Fotó: Szabóné Kovács Írisz

De hamar rájöttünk, hogy ez a barlang már lakott.. hát nem maradtunk
sokáig..

Fotó: Szabóné Kovács Írisz

Elindultunk hát vissza a vár északi fala mentén..

Ez valószínűleg egy lőrés lehetett...

Vissza értem a nyugati rondellához..

Az egykori kaputoronynál köszöntünk el a vártól...

Csővár egy kellemes élmény lehet minden várbarát számára. Nem nehéz
megközelíteni, tehát akár kisgyermekekkel is bátran fel lehet látogatni
egy kirándulás erejéig...

Végezetül íme a vár alaprajza...

Forrás: https://varak.hu/

És egy szép légi felvétel a várról..

Forrás: https://varak.hu/

Csővár helyzete a térképen, és szomszédos várai..

Csővár rövid története:

A Cserhát hegység déli lábánál található Csővár községétől északnyugatra emelkedik a 394 méter magas, meredek terméskősziklát koronázó szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár.

Valószínűleg a tatárjárás pusztításai után IV. Béla ösztönzésére emeltette a környező vidék földesura, a Zsidó nemzetség. A 14. század elején Csák Máté fegyveresei megostromolták és lerombolták , újjáépítésére csak jó száz esztendő múltán került sor. A Csői-Nézsai nemesi família összefogva a felvidéki területeket megszálló cseh huszitákkal, valóságos rablótanyává változtatták a hegyi sasfészket, innen indítva rablóportyáikat a környező települések ellen. Még Hunyadi Mátyás király uralkodása alatt is állandóan panaszkodtak erőszakos uraira, így 1470-ben maga az uralkodó nevezte `hűtleneknek` Nézsai Lászlót és Jánost. Gaztetteiknek csak az vetett véget, hogy 1474-ben fiúutód nélkül hunytak el, így birtokaik visszakerültek a királyi Kamara kezelésébe.

1486-ban Hunyadi Mátyás törvénytelen fiának, Corvin János liptói hercegnek adományozta oda sok más uradalommal egyetemben, ezzel akarván biztosítani, hogy mint az ország leggazdagabb földesura, biztosítva legyen a trón megszerzésére az esélye. Halála után azonban a felbátorodott főnemesek sorra kaparintották meg János herceg várbirtokait, így Csővárt 1496-tól Ráskai Balázs báró mondhatta a magáénak. A dúsgazdag főúr, aki 1498-tól királyi tárnokmester hivatalát viselte, reneszánsz stílusú átépítéseket végeztetett a várban, amit így kényelmes lakópalotává változtatott. Ez jelentette Csővár virágkorát, amit a 16. században rövidesen a pusztulás követett.

Csővár erőssége két részre osztható, külső- és belsővárra. A külsővár 110 x 60 méteres területet foglalt magába, míg a belsővár maradványa megközelítőleg 36 x 25 méter nagyságú. Három oldalról 10 méter széles, részben sziklába vésett szárazárok, míg a negyedik déli oldalon meredek, szinte függőleges, 100 méter mélységű szakadék védelmezte a támadóktól. A 16. század első felében létesítették a külsővárat, melynek legjelentősebb védőműve a 20 méter átmérőjű ágyúrondella. Az elpusztult kaputornyon belépve a déli falszorosba érkezünk, aminek jobb oldalán tátong a szakadék. Megkerüljük a belsővárat, aminek kapuja valószínűleg a keleti oldalon nyílt, de még nincs feltárva. A keleti palotaszárny kőfala még több méteres magasságig áll, falában nagyobb üregek jelzik az egykori ablaknyílásokat. A mindent elborító növényzetben nehéz felismerni az egyes épületeket, a legtöbből - köszönhetően a környékbeli lakosok és a földesúr nagymértékű bontásainak - csak az alapfalak maradtak meg. Az északi és a déli oldalon gazdasági helyiségek, míg a délnyugati sarkon egy négyszögletes 1,8 méter falvastagságú, 5 x 3,5 méter belső szoba méretű háromemeletnyi magas torony csonkja mered az égbolt felé. A belsővár udvarán téglával kifalazott 4 méter átmérőjű, ovális ciszternát vágtak a sziklába az egykori mesterek.

Buda 1541-es elfoglalása után a megszállás veszélye egyre közelebb került a nógrádi területekhez is. Földesura, Bebek Ferenc báró igyekezett a tüzérségi fegyverekkel vívott hadviselésnek ellenálló módon megerődítetni, ekkoriban létesítették a kerek ágyúrondellát is a külsővárban, de ennek ellenére sem képviselt már jelentősebb katonai értéket a királyi végvárrendszerben. 1544-ben Nógrád, míg két esztendő múltán Szanda is a pogányok hatalmába került, így a csővári keresztény vitézek két tűz közé szorultak. 1550-ből még ismeretes a csővári kapitány írásos jelentése Habsburg Ferdinánd királyhoz, amit a kémei és a foglyul ejtett törököktől szerzett a hadi helyzet alakulásáról.

A következő esztendőben aztán Csővárat is megrohanták és elfoglalták a hódítók. Rövid ideig még lakták az épületeit, amiről a régészeti feltárás során fellelt használati tárgyaik is tanúskodnak, de a hódoltság északabbra tolódásával a sorsára hagyták. A pusztuló maradványait az 1730-as években a Prónay família részben lebontatta, hogy köveiből új barokk kastély létesíthessen Acsa község belterületén. Az 1950-es esztendőkre már végső romlásba jutott a középkori vár, de lelkes helybeli kezdeményezéssel az uolsó órákban megmentették a leomlani készülő öregtorony csonkját, aláfalazva az objektumot. Ekkor került sor a várrom területének megtisztítására, az udvar közepén lévő ciszterna vizsgálatára, amelyből szépen faragott reneszánsz kőtárgyak kerültek elő. A leleteket a penci falumúzeumban helyezték el. Sajnos a lelkesedés később alábbhagyott, így napjainkra ismét visszahódította a természet a csővári romokat, melyeknek szakszerű feltárása és megóvása a jövő feladatai közé tartozik...

Forrás: http://www.magyar-varak.hu/magyar/varak_tortenet.php?azonosito=2529&betuazonosito=C

Nagyvázsony vára

Ki ne ismerné Nagyvázsony várát? Az egyik leginkább látogatott,
közkedvelt turista célpont ez a kis dunántúli erőd.. Sosem volt komoly
katonai jelentősége, talán mérete, és fekvése miatt.. Leginkább lovagvár
volt ez, főúri lakhely, mely biztonságot nyújtott a portyázó rablótámadások
ellen, de mint végvár, nem jelentett komoly célpontot. Legismertebb ura
Kinizsi Pál volt, aki Mátyás királytól kapta jutalmul kiváló katonai eredményi
elismeréseként.. Már első pillantásra magával ragadó látványt nyújt ez
a kis vár..

A lakótorony a mai napig épségben megmaradt, bár az oldalán oriási
repedés éktelenkedik..

A kaput védő barbakán is viszonylag épségben fennmaradt..

Egy szerény belépődíj ellenében beléphettünk a barbakán belsejébe. Első
utam a gyilokjáróra vezetett..

Innen szép rálátás nyílik a vár-kápolna épületére..

A külső, és belső fal közt lévő farkasverem felett átívelő hídra..

És a hajdani várudvarra.. Háttérben, keresztben állt a palota-szárny..

Egykor a két fal közötti terület vízzel volt elárasztva...

Ehhez a vizet valószínűleg ez a még ma is aktív kis forrás adta..

Sétánkat az egykori vizesárokban folytattuk tovább..

A belső vár falát több helyen kis bástyákkal erősítették meg..

Melyek oldalán apró lőrések lettek kialakítva..

Napjainkban itt tartanak bemutatókat, a középkori lovagi tornák
szemléltetésére..

A torony nyugati oldalán jól látható, hogy a palotaszárny hol csatlakozott
hozzá..

Sajnos a palotának mára csak az alapfalai maradtak fenn. Itt találtunk
rá erre a kis ajtó nyílásra is..

De itt csakhamar zsákutcába kerültünk..

Úgyhogy utunkat a kápolna felé folytattuk. Ott állították ki Kinizsi Pál
sírkövét..

Nem maradt más hátra, mint a lakótorony  meghódítása. Ma a torony
minden emeletén korabeli kiállítás látható. Ennek szemléltetésére csak
egy páncél öltözet..

A toronyban még mellékhelyiség is volt..

Aminek a végterméke itt a torony déli oldalán távozott.. de hogy hová,
az rejtély a számomra...

Végül felértünk a torony tetejére..

Ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra..

A lőréseken át messzire ellátni..

Innen szép rálátás nyílik a barbakánra..

És a kápolnára, a palota maradványaival..

Miután eleget gyönyörködtünk a kilátásban, elbúcsúztunk ettől a szép
hangulatos lovagvártól...

Végül a vár alaprajza..

És egy gyönyörű légi felvétel az erődről..

Forrás: https://www.termalfurdo.hu

Nagyvázsony története:

A szabályos téglalap alaprajzú, külsõtornyos vár a Séd patak partja mentén, egy alig kiemelkedõ dombon épült.
A vár magva a XV. századi eredetû, egykor 25 m magas, 10x12 m méretû, alul 2-2,5 m, felül alig 1 m vastag falú négyzetes lakótorony, az ehhez északról csatlakozó kõfallal körülvett várudvar és a keletrõl bevezetõ kaputorony. A lakóépületbe az elsõ emeleten nyílt, csapóhídként leengedhetõ külsõ ajtón keresztül lehetett bejutni, ahonnan csigalépcsõ vezetett a felsõ emeletre, de ugyaninnen lehetett a kúttal ellátott földszinti részbe leereszkedni. A torony tetejére késõbb épített ágyúterasz helyén eredetileg feltehetõen faszerkezetû védõfolyosó lehetett magasba nyúló sátortetõvel.
A lakótorony második emeletén a lovagterem, a harmadik egy kisebb elõtérbõl nyíló nõi lakosztály és a déli homlokzat elé kiugró árnyékszék épült. Ezt a magot vizesárok vette körül, amelyben csapóhíd vezetett keresztül. A városban fakadó vagy az ide vezetett forrás vize látta el az udvaron épült vízgyûjtõt is ivóvízzel.
A vár bõvítése Kinizsi Pál nevéhez fûzõdik, bár errõl írásos emlékünk nemigen maradt. Az építkezések során a lakótorony körül mintegy 20-30 méteres körzetben észak felé kimélyítették a talajt, és az innen kitermelt földbõl a vár nyugati oldalán 10-15 m magas földsáncot emeltek, melynek belsõ oldalát rézsûs támfallal erõsítették meg. Ezután megépült az északi, majd a déli külsõ fal, melyeket ugyancsak támpillérekkel biztosítottak, és végül elkészült a keleti várfal is. Az így kialakított 48x65 méteres területen belül megépült a lakótoronyhoz L alakban csatlakozó kétemeletes palota. A palota pontos beosztását nem ismerjük, de bizonyos, hogy a várudvarról díszlépcsõ vezetett az elsõ emeletére. Egy-egy szinten 4-6 nagyobb méretû helyiség volt. Itt helyezkedett el a lakótoronyból ide telepített lovagterem és az elsõ emeleten a házi kápolna.
A lakóhelyiségek elõtt többszintû, 4-5 m szélességû, körbefutó védõfolyosó húzódott, melynek falaiban keskeny lõréseket vágtak, és az épülettömb négy sarkán egy-egy kerek alaprajzú külsõ tornyot emeltek.
Feltehetõen 1490 után épült meg a nagyjából patkó alakú, két emeletes magas - barbakánszerû - kapuvédõmû, bejáratát egy keskeny, kétemeletes kiugró kaputorony védte, amelyhez az elõtte levõ árkon át, cölöpökön nyugvó fahíd vezetett. Az övezõ árok szélén és a várfalak külsõ síkja mentén palánkfal húzódott.
Nagyvázsony és vidéke a Vázsonyi (Vezsenyi) nemzetség õsi birtoka volt, e nemzetség már a XII. században szerepelt okleveleinkben. A vár, illetve annak lakótornyának építése is e nemzetség nevéhez fûzõdik. Az építés pontos idejét nem ismerjük, de tudjuk, hogy Vezsenyi László Mária királynétól 1384-ben kapott engedélyt arra, miszerint barnagi birtokán, a Szabad-hegyen várat építhessen. A Zádorvár építését a veszprémi káptalan 1386-ban per útján leállíttatta és bár az ezt követõ évtizedben az építkezés folytatódott, a majdnem kész várat rövid idõ után elhagyták. Az ezt követõ években Vázsony mellett felépítették a ma is látható vár magvát képezõ lakótornyot, az övezõ falakkal és a kaputoronnyal. Vázsonykõ az 1437-es várösszeírásban még nem szerepelt.
A vár elsõ ízben csak 1469-ben fordult elõ okleveleinkben ,,castrum Wasonkew" alakban Udvary Pál várnagysága idején. A család utolsó férfitagja Vezsenyi László volt, Mátyás király hû embere, aki többször járt Rómában, Velencében követként, 1472-ben meghalt. A királyra szállt vázsonyi birtokát Mátyás kedvelt vitézének, Kinizsi Pálnak adományozta.
Kinizsi hûségesen szolgálta a királyát, Mátyást, részt vett a moldvai hadjáratban, 1471-ben visszafoglalta Nyitra és Hubina várakat a lengyelektõl, 1476-ban, mint Nándorfehérvár kapitánya részt vett Szabács visszavételében, a következõ évben az ausztriai hadjárat egyik hõse volt. 1478-tól a déli részek fõkapitánya lett, egyben temesi fõispán is. Kenyérmezõnél mérte a legnagyobb vereséget a törökökre, akik kénytelenek voltak 1483-ban békét kérni. De hiába volt minden vitézsége, õt is utolérte a halál 1494. november 29-én.
A vázsonyi pálos templomban temették el, vörös-márvány sírkövét felesége Magyar Benigna készíttette.
Benigna asszony nem sokáig maradt özvegy, mert alig fél év múlva Kamácsáci Horváth Márkhoz ment feleségül. Horváth 1508-ban meghalt, és Benigna a következõ évben már Kereki Gergely felesége lett, aki okmányhamisítástól kezdve templomfosztogatáson keresztül a rablógyilkosságig minden bûnt elkövetett. Végül is 1519-ben saját felesége gyilkoltatta meg Kerekit. A férjgyilkost a bíróság halálra ítélte, és vagyonát elvette, de II. Lajos király Kinizsi Pál érdemeire tekintettel megkegyelmezett neki.
A vár a mohácsi csatavesztés utáni idõben elhagyatottan állt, amikor 1527-ben Szapolyai János Bodó Ferencnek? Kinizsi egykori várnagyának, 1528-ban pedig Ferdinánd király a Horváth testvéreknek adományozta. Vázsony a török terjeszkedés során fontos végvár
lett, és a pápai vár kapitányának volt alárendelve. A XVI. század végén 1593-ben Veszprém elestének hírére az õrség a várból elmenekült, és így a feltehetõen török kézre került. Nem sokkal késõbb azonban ismét a magyaroké, akik 1605-ben Bocskai István hajdúi, majd 1620-ban Bethlen Gábor hadai elõtt nyitották meg a vár kapuit. A XVI - XVII. századi építkezések idején került sor a lakótorony legfelsõ faszerkezetes szintjének kõvel történt átépítésére, ezáltal egy emelettel való magasítására. A barbakánt megerõsítették, a falakat kb. 2 m magas földfallal vették körül, melyet cölöpsorral és vesszõfonással rögzítettek.
A Horváth család kihaltával 1649-ben a várat Zichy István szerezte meg, de benne továbbra is királyi õrség maradt. Thököly kurucai Barkóczy Ferenc vezetésével 1683-ban elfoglalták. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején még játszott némi szerepet, de ennek leverése után megszûnt minden hadi jelentõsége. Késõbb a lakótoronyban börtönt létesítettek, majd 1756-ban egy pálinkaégetõ vette bérbe. A vár karbantartásával senki sem törõdött, és 1856-ra már csak a torony állt, annak zsindelytetejét 1857-ben tûz pusztította el. Ettõl kezdve a torony még épen maradt helyiségeiben kiöregedett cselédek laktak, ahonnan az utolsó 1955-ben költözött ki.
A vár feltárását és mûemléki helyreállítását 1955-ben kezdték meg. Régészeti munkáit Éri István, építészeti helyreállítását Sedlmayr János végezték..
Forrás:https://varak.hu/