Ajnácskõ váránál..

Fülektől mintegy tizenöt kilométerre terül el a kis Ajnácskő település, mely egy magas,
meredek oldalú, kúp formájú sziklacsúcsot ölel körül. E sziklacsúcs tetején állt egykor
Ajnácskő vára.

A kis faluban megkerülve a hegyet, találtunk rá a várhoz vezető útra. Egy szép székelykapu jelenti a belépést a várhegy területére...

Innen egy rövid, nem túl meredek út vezet fel a sziklákhoz. Szándékosan nem
várat írtam, hisz hogy itt vár állna, az bizony erős túlzás lenne.. A meredek
sziklákon már csak itt-ott lehet felfedezni némi faltöredéket. Sajnos, mint sok más
sorstársa, Ajnácskő is a környéken építkező falusiak martalékaként végezte. 
Köveinek legnagyobb részét elhordták, házaik építéséhez...

Itt állt valahol a kaputorony, amelyen át az alsó várba érkezett a belépő.. Az alsó
várban valószínűleg fa épületek álltak. Különböző gazdasági épületek, istálók
kaptak itt helyet...

A falak legtöbbje az alapok szintjéig el lett hordva, csak egy alapos feltárás
tudná kideríteni pontos helyüket. Bizony figyelmesen körül kell néznünk, hogy 
emberi kezek munkájának nyomaira bukkanjunk...

A felső várba vezető sziklába vájt lépcső végre egy kézzel fogható bizonyíték
a valamikori vár létezésére..

Ez a lépcső egy keskeny sziklapárkányra vezet. Egyes elképzelések szerint,
itt még egy kis palota épület is állt...

Ha épület nyomait nem is, de találtam egy kis sziklába vájt helyiséget..

Talán valamilyen raktár lehetett ez, amiben élelmet, vagy lőszert tároltak...

Minden esetre odafigyeltek a komfortra, hisz még ablakot is faragtak a sziklában..

Tovább kapaszkodtam felfelé, hogy újabb maradványokra leljek.
Bevallom most erősen elgondolkodtam, hogy képesek a zergék kéz nélkül 
mozogni a meredek sziklákon. De fáradozásom nem teljesen hiábavaló volt.
A sziklába vésett kis párkány talán fontos szerepet kapott egykor... bár nem 
sikerült kitalálnom, mi lehetett az. Talán csak a fantáziám játéka, de feljebb egy 
gerenda számára kivésett üreget véltem felismerni..

Ebből a magasságból már gyönyörű kilátás nyílt a kis településre...

Már majdnem a csúcsig kapaszkodtam, mikor végre találtam egy kis megmaradt
falszakaszt, benne boltíves ablakkal. Őszintén szólva nem is értem, hogyan 
sikerült túlélnie az elmúlt évszázadokban zajló alapos bontási munkákat. Félő,
hogy az idő vasfoga fogja hamarosan elpusztítani, ha továbbra sem tesz érte
senki, semmit..

Valamikor ilyen szép kilátás nyílt ebből az ablakból, a vár alatt elterülő tájra..

Amit már én sem tudtam megközelíteni... A szikla tetején egy épület falainak
maradványai küszködnek az idővel. Elképzelésem sincs, hogyan jutottak
fel oda, talán fából készült lépcsőn. Minden esetre, a gyakorlatilag 
függőleges sziklafalon, számomra esélytelen volt. Pedig a panorámáért szívesen
felmásztam volna. Valószínűleg ez lehetett a vár magjának számító kör, vagy
ovális formájú lakótorony..

Mivel felfelé már nem volt út tovább, kénytelenek voltunk elindulni lefelé a
várból. Ha valakinek kedve támadna ide látogatni, nem árt tudnia, ez a vár
nem kisgyerekeknek való hely. Ha vannak is itt - ott korlátok, nem kapaszkodnék 
beléjük nyugodt szívvel..

Még egy búcsú pillantás a sziklákra, amik valamikor egy vár szerves részei
lehettek.. Ha nincs is sok látnivaló, azért én minden várakat szerető embernek
ajánlok egy kirándulást ide! De még jobban örülnék, ha a szakemberek is
rátalálnának Ajnácskőre, egy kis feltárás, és állagmegóvás céljával...

Íme, így fest a várhegy a magasból...

Forrás: https://varak.hu/

Végül a vár alaprajza... a vastag vonalak, a még látható falmaradványokat
jelölik..

Forrás: https://varak.hu/

Ajnácskő megközelítése, és a közelében levő várak:

Ajnácskő története...

A vár neve talán az 1240-ben itt birtokos beckói várjobbágy, Ojnás nevével áll összefüggésben. A korabeli okiratokból ismert, hogy ezen a vidéken nagyobb területet birtokoltak a beckói várjobbágyok. Az első, napjainkig fennmaradt forrás szerint 1247-ben Árpád-házi IV. Béla király a Zólyomi Detre fia Mikó előkelőnek adományozta oda az itteni „Tika” földjét, hogy arra alkalmas hegyen várat építessen. Ő emeltethette Ajnácskő korai vármagját, ami a kicsiny, szinte megközelíthetetlen sziklacsúcson létesült. Később a Hontpázmány nembeli Velk fia Sándor szerezte meg, aki a XIV. század elején meghódolva a hatalmas Csák Máté oligarcha előtt, megnyitotta a vár kapuját. Uralmuknak 1320 őszén vetett véget Anjou Károly király serege, ami megostromolta és elfoglalta Sirok és Fülek várait. Ekkoriban szállhatták meg a győztesek Ajnácskő várát is, amit elkoboztak Velk fia Sándortól hűtlenség címén. A győztes uralkodó a váruradalmat kedvelt hívének, Szécsényi Tamás királynéi tárnokmesternek és több vármegye ispánjának adományozta oda. A főnemes a további birtokadományokkal rövidesen az ország legelőkelőbb és leggazdagabb bárói közé emelkedett. 1354-ben bekövetkezett halála után fia, Kónya Miklós, majd 1411-től családi osztály révén az ő fia, Salgói Simon birtoka lett. Mivel már a következő esztendőben elhalálozott, az ajnácskői birtokát fia, Salgói Miklós örökölte meg. Luxemburgi Zsigmond király budai udvarában vendégeskedett VIII. János bizánci társcsászár és VII. Erik, dán király 1424. júniusában. Vendégei számára a magyar uralkodó különös látványossággal szolgált. Az egyik báróját, Salgói Miklóst, engedetlensége és erkölcstelen életmódja miatt - mivel együtt élt Garai János feleségével, Hedvig mazóviai hercegnővel -, megfosztotta minden birtokától, úgymint a nógrádi Salgótól, Ajnácskőtől, valamint a Hont vármegyei Salgóvártól és a Mátra hegységben lévő Benevártól. Ez utóbbi két erősséget a király parancsára földig lerombolták. Az uralkodó a garázda bárót száműzetésre ítélte, Salgói Miklós Velencébe menekült el, ahol 1438-ban halt meg. Az elkobzott várbirtokot a király rövidesen feleségének Cillei Borbálának adományozta oda. Egy 1434-es oklevélből ismeretes az erődítmény német neve is: „Pirsenstein”. Zsigmond a halála előtti napokban elfogatta az intrikáló feleségét, mert az ellenezte, hogy Habsburg Albert osztrák herceg legyen a magyar uralkodó. Az úrnő minden birtokát elkobozták, így Ajnácskőt is. A trónralépett Habsburg Albert hatezer aranyért zálogba adta a Pálóczi famíliának. 1444-ben kitört a belháború az Ulászló-párti Pálóczi Simon és az Erzsébet-párti Perényi János között. Pálóczy és Rozgonyi Simon egri püspök haddal támadtak János úrra, aki fogságukba esett. Kiszabadulása érdekében váltságdíjul nekik adta Csorbakő uradalmát. Amint azonban szabad lett, bosszúból elfoglalta a Pálóczyak dédesi és ajnácskői várait, mire ellenségei a füzéri erősséget ragadták el. A végén a főnemesi család háborúja megegyezéssel zárult le, mindkettő visszaszolgáltatta a bitorolt erősségeket. Miután Hunyadi János kormányzó 1451-ben Losonc mellett csatát vesztett Jan Giskra cseh huszitával szemben, a harcedzett cseh zsoldosok elfoglalták Fülek és Ajnácskő várát. Uralmuknak ezen a vidéken Rozgonyi Sebestyén király lovászmester vetett végett, aki 1458 áprilisában a rimaszécsi ütközetben szétverte Valgata huszitáit, majd sorra visszavívta a gömöri várakat. Ajnácskő váruradalmát és a hozzá tartozó jobbágyfalvak sorát ismét a Pálóczy család kezébe jutott. Utolsó tagjuk, Pálóczy Antal a törökkel vívott vesztes mohácsi csatában esett el 1526-ban. Az elárvult birtokra rövidesen az anarchikus belháborúba fulladt ország egyik hírhedt rablólovagja, Bebek Ferenc kaparintotta meg, aki Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János királyok között mindig annak a pártjára állt, aki többet ígért neki. A két uralkodó viszálya közben a törökök egyre nagyobb területeket foglaltak el. 1546-ban egy portyázó csapatuk váratlan rajtaütéssel megszállta az ajnácskői várat, amit egy esztendeig tartottak a hatalmukban. A királyi őrség által vigyázott végvárra 1554-ben nagy csapást jelentett, hogy a környék legfontosabb pontját, a füleki várat bevették a török csapatok. 1566 áprilisában Arszlán budai pasa, elterelő hadműveletként, mivel a dunántúli Palota várát akarta lerohanni, csapatai egy részét utasította, hogy támadják meg Ajnácskő várát. Így akarta a Habsburg hadvezetés figyelmét elterelni az igazi szándékáról, nehogy ellen vonják össze a királyi haderőt. A felvonuló törökök megtámadták, és sikeresen lerohanták a katonai szempontból akkoriban már jelentéktelennek számító Ajnácskő várát. Az 1568-as drinápolyi béke értelmében az ozmánok megtarthatták többek között Ajnácskő és Putnok várait is. A királyi seregek ellentámadása 1593. őszén Teuffenbach Kristóf és Pálffy Miklós királyi hadvezérek visszavette Füleket, mire a törökök kardcsapás nélkül kiürítették a nógrádi és gömöri váraikat. Egykorú források szerint a Lórántffy nemesi família kezelésébe került az ajnácskői váruradalom. 1605-ben Fülek várának őrsége kaput nyitott Bocskai István hadvezére, Rhédey Ferenc előtt. Példáját követte Ajnácskő katonasága is. Fennmaradt az, az okmány, amiben a Lórántffy és Vécsey nemesi famíliák megosztoztak az örökölt ajnácskői váron. A felsővár és az alsóvár egy része a templom háromnegyedével Lórántffy Zsigmondé lett, míg az alsóvár többi részét a templom negyedével és a középső várat Vécsey György nemes úr kapta. Később sűrűn változtak a földesurai, így a Kubinyi majd a Széchy família mondhatta a magáénak. Habsburg II. Ferdinánd német-római császár és magyar király 1628-ban Bosnyák Tamás füleki királyi várkapitánynak adományozta oda. Katonai szempontból már nem számított fontosabb végvárnak, a meredek csúcson lévő erődítményt nem is tudták volna átalakítani a korszerű, ágyúkkal vívott hadviselés szabályainak megfelelően. Így nem csoda, hogy 1645-ben rajtaütéssel ismét bevette egy török csapat, akik négy esztendeig dúlták-fosztogatták falai mögül a környékbeli településeket. Amikor aztán 1649-ben Fekete György kapitány vezetésével erős keresztény sereg közelítette meg, Hasszán bég nem védelmezte meg, hanem felrobbantva védőműveit és a jobbágyfalut felgyújtva, elmenekült előlük. A beérkező végvári magyarok annyira helyreállítatták, hogy ismét helyőrséget fogadhasson be. Még ebben az évben adományul kapta Vécsey Sándor nemes úr. Ajnácskőnek tartozott a szolgáltatásokkal ez időszakban 15 jobbágyfalu, úgymint Ajnácskő, Feled, Gesztete, Kerekgede, Csoma, Majom, Jelene, Cserencsény, Alsó és Felsőpokorágy, Rimabrézó, Likér, Rimoca, Szelce és Rimabánya. Gömör vármegye 1652-ben bizottságot küldött ki az iványi Fekete György füleki alkapitány által megerősített ajnácskői vár felülvizsgálatára. A Thököly Imre vezette kuruc hadjáratok idején nem játszott szerepet, helyzetéről nem maradt fenn adat. 1681-ből ismeretes, hogy Almágy jobbágyfalu lakói levélben kérték földesurukat, a Bay nemesi családot, váltsa ki őket a zálogból, ugyanis a zálogbirtokos Vay Ádám alatt igen sokat szenvedtek, aki állandóan hajszolta őket. Többek között a magasan fekvő Ajnácskő várába a hátukon kellett a gabonát felhordani, és ebbe sokan belerokkantak. Vécsey Sándor ajnácskői kapitány embereivel részt vett a török birtokolta egri vár 1687-es blokádjában. Korabeli forrás szerint az 1703-ban kitört tűzvészben leégtek a kicsiny vár még lakható épületei. Miután megjelentek a környéken Ocskay László portyázó kuruc lovasai, a helyőrsége egy emberként csatlakozott hozzájuk. A II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban semmiféle katonai jelentőséget nem játszott. 1709-ben gróf Bercsényi Miklós fővezér rövid ideig megszállt benne, de a rohamosan közeledő Habsburg zsoldos csapatok elől rövidesen kénytelen K-re felé visszahúzódni. A harcokat lezáró szatmári békekötés után, 1711-ben ismeretlen indokok alapján ezt az erődítményt nem rombolták le, mint oly sok magyarországi társát. Erre bizonyíték, hogy még 1744. május 18.-án abból az alkalomból, hogy Vay Judit (Czegei Vas Dániel nemes úr özvegye) Teleki Ádámnak eladta az ajnácskői vár egynegyed részét, a hivatalból kirendelt Nagy Ferenc szolgabíró és Mihályi Jeromos esküdt elkészítette az akkoriban még viszonylag épségben álló középkori vár leltárát. Innen ismerjük, hogy a tiszttartója Balajthy Pál, míg a porkolábja Nagy János volt. Ekkor történt Ajnácskő utolsó említése, közelebbről ismeretlen időpontban elhagyták lakói, a gondozás nélkül maradt várfalakat és épületeket az időjárás vasfoga tépázta meg. A maradványainak eltűnését csak fokozta, hogy a környékbeli lakosság erőteljesen bontotta, építőanyagul nyerve a várrom köveit.
(Forrás: https://varak.hu/ )

Visegrád, Királyi palota

Visegrádon sok látványosság található. Voltunk fenn a
fellegvárban, megnéztük a királyi várat, benne a Salamon
toronnyal, és most elérkeztünk a királyi Palotához is. Ez
csupán néhány percnyi sétára van a Salamon toronytól.
Ugyan elég borsos belépőt szednek, de ha már itt jár az ember,
nem szabad kihagyni ezt sem. A palotát Károly Róbert kezdte
építtetni,hogy ne kelljen családjával a katonák tivornyázását
hallgatnia a várban. De épp ennek köszönhette,hogy a lazább
őrségnek köszönhetően épp itt nyílt alkalma Zách Feliciánnak,
hogy rátámadjon a királyi családra. A palota eleinte csak egy-két
épületből állt, aztán az évszázadok során egyre bővült,szépült,
míg a török megszállás vetett véget a fénykorának. 
A kapun belépve a nagy fogadó udvarra érkeztünk, ahol rögtön
elrabolta tekintetünk a fő épület fehérlő monstruma..

A nagy udvar jobb oldalán az egykori kiszolgáló épületek
maradványi állnak, de ezek felújítása még várat magára..

A három emeletes négyzet alaprajzú főépület mellett egy
márvány lépcső vezetett fel a Kápolna előtti kisebb udvarra..

A palota belsejében díszudvar lett kialakítva...

Aminek a közepén állt a híres Herkules kút.. Ma ennek a
másolatát láthatjuk itt...

Az eredeti kút maradványait a palotában lévő múzeumban
csodálhatjuk meg...

A díszudvar körül hangulatos kerengő épült ...

 és ugyan így volt ez a második emeleten is..

Erről a körfolyosóról lehetett bejutni a királyi lakosztályba is..

A palota északi oldala mellett aprócska virágos kert bújt meg..

Innen tovább sétálva jutottunk a fűszer kertbe. Ezt azért
alakították ki,hogy a királyi szakácsnak ne kelljen folyton
a fűszerészhez szaladgálni.. itt nemcsak fűszereket,hanem
gyógynövényeket is termesztettek..

Mellette egy sokkal nagyobb gyümölcsös kert lett telepítve,
hogy friss gyümölcs is kerüljön a király asztalára..

Ha már a kertben jártunk, belestünk egy pince ablakon is, 
vajon mit rejtegetnek ott..

Bizony, rengeteg ásatásból származó leletet láttunk,
ládákba tárolva..

A kert után a kiállító termeket jártuk végig. Ízelítőnek
egy gyönyörű cserépkályhát mutatok ezekből..

Elérkeztünk az egykori nagyteremhez..

Amit hatalmas Dunára néző ablakok tettek világossá...

A palota ÉK-i sarkában bujt meg a fürdőház. Ez a maga
idejében páratlanul modern volt a padlófűtésével, hideg,
meleg folyóvizével..

A fürdőház mellett még egy kis rejtett udvart találtunk, 
aminek ez a márvány falikút az ékessége..

Egykoron királyok könyökölhettek itt...

Erről az udvarról egy kis folyosó vezetett egyenesen a
kápolna királyi páholyába..

Ebből a VIP páholyból kitűnő rálátás nyílt a főoltárra..

A kápolna kívülről...

A kis templomot egy keskeny sikátor választja el a hegyoldaltól..

Hát nem gyönyörű? :)

Elégedetten búcsúztunk a Királyi palotától.. ez tényleg
megéri a belépőjegy árát. Mindenkinek szívből ajánlom,
hogy ha Visegrádon jár, semmiképpen ne hagyja ki!

Végül szokásomhoz híven, a palota alaprajza....

és egy szép légi felvétel a Palotáról...

Forrás: https://studhist.blog.hu/

 A királyi Palota története:

A palota története akkor kezdődött, amikor 1323-ban Károly Róbert a királyi udvart Visegrádra helyezte, ekkor kezdett építkezni a városban. Az épületegyüttes első említése meglehetősen rossz emlékű: a Képes Krónika szerint Zách Felicián itt támadt rá a királyi családra. Károly Róbert idején csak néhány lakóház épült fel és kialakítottak egy lovagi torna rendezésére alkalmas teret, ahol olykor maga a király is nyeregbe szállt.

Az Anjou korban a terület városrész volt több épülettel, amit Zsigmond uralkodása alatt alakítottak palotává. A palota négyzet alaprajzú volt és fal vette körül. A régi kápolna a falon kívül maradt így azt, kolostorépülettel kiegészítve az obszerváns ferenceseknek adományozta a király.

Főbejáratként a kaputorony szolgált, amivel pontosan szemben volt az új egyhajós palotakápolna bejárata. Az elrendezés módosításával több udvar és kert jött létre. Ezek közül a legjelentősebb a fogadóudvar és az ÉK-i palotán belül kialakított díszudvar volt. Az épületegyüttes ÉK-i részén volt a palota központja. Itt, egy háromemeletes négyzet alaprajzú épületben alakították ki a királyi és királynéi lakosztályokat. Az alsó szinten lakott a személyzet, a felső két szinten pedig a király és a királynő nyári és téli szállása volt. E mellé a palotarész Zsigmond téglalap alakú, a palotával majdnem megegyező nagyságú gyümölcsöskertet alakítatott ki, aminek közepén vízvezetékkel táplált csorgókút volt.

A paloták termeiben is megtalálhatók a Zsigmond kori, kényelmi átalakítások és díszítések nyomai. A palotát később némileg elhanyagolták, és ebben csak Hunyadi Mátyás aragóniai Beatrixszal kötött 1476-os házassága hozott változást. A késő gótikus stílusban átépített palotában Itália után Európában először megjelent a reneszánsz építő- és szobrászművészet is.  .
Kevés új épületet építettek, a régieket alakították át a kor igényei szerint. A szobrok, szökőkutak Giovanni Dalmata a szobrászműhelyében készültek. Az ő nevéhez köthető a palota leghíresebb dísze, a Herkules-kút elkészítése is. A kutat Mátyás címerei  díszítik, és a gyermek Herkules valószínűleg a hadvezér király törvénytelen fiára, Corvin Jánosra utal. Körülötte a Zsigmond-kori díszudvart  átépítve, annak első szintjén reneszánsz loggiát alakítottak ki. A kertben  új  teraszokat képeztek ki.

A kápolnában is megtalálható volt az itáliai reneszánsz stílusában alkotó szobrászok kéznyoma. Aranyozott carrarai márványból alkották meg a kápolna új tabernákulumát, és számos faragvánnyal díszítették a templomot, ami közül egy vörösmárvány dombormű, az un. Visegrádi Madonna ma is megcsodálható.

A palota a korabeli itáliai reneszánsz udvarok között is megállta a helyét, ezért olvasható a sokat látott pápai követ, Bartolomeo de Maraschi leveleiben, hogy a földi paradicsomból ír. Később a XVI. század közepén Oláh Miklós Hungária című művében emlékezik meg az épületről. A palotát a török-kor idején elhanyagolták, és a XVIII. századra szinte teljesen a föld alá került. A XX. századra elfeledték, és még abban is kételkedtek, hogy valóban létezett az Oláh által megírt formában.
A palota helyét végül Schulek János találta meg, és kezdett el ott ásni 1934 végén. Ahogy a palota építéséhez majdnem minden Visegrádon építtető király hozzájárult, úgy a felújításon a Visegráddal foglalkozó leghíresebb régészek, történészek mindegyike dolgozott - Schulek Jánostól Héjj Miklóson át Szőke Mátyásig.
A sokszor évtizedekig akadozó rekonstrukció a millennium közeledtével kapott új lendületet, és 2000-re elkészült az ÉK-palota és a Herkules-kút rekonstrukciója. A palotán belül a kiállítótermek és a kőtár a különböző korokból származó emlékeket mutatja be. 

Forrás:http://www.visegrad.hu/kiralyi-palota-3

Továbbá egy izgalmas videó a Palota történetéről...

Katt. a linkre:

http://visegradmuzeum.hu/kiralyi-palota