2016. augusztus 22., hétfő

Füzér 2016

Öt hosszú éve, hogy legutóbb Füzéren jártunk, még az átépítés előtt.
Nem csoda hát, hogy már nagyon vártam a viszont látást. Meglehetősen
vegyes véleményeket hallottam az átépítéssel kapcsolatban és nem minden
vélemény volt pozitív. A saját szememmel akartam látni mi lett a mi kedves
várunkból. Füzér vára, romjaiban is gyönyörű, impozáns látványt nyújtott,
és bevallom féltem, hogy az átépítésével elvesztette varázsát. Nem sokáig
kellett aggódnom. Már a település határához érve megnyugtatott az elénk
táruló látvány. Füzér ma is épp olyan magával ragadó, mint volt...


Első utunk természetesen a megszokott szállásunkhoz vezetett...


A Koronaőr Vendégház számunkra garanciát jelent a kényelmes szállásra,
családias vendégszeretetre...


A romantikus parasztház gangjáról este ilyen látványban volt részünk...


Másnap, mielőtt felmentünk volna a várba, még készítettünk néhány képet
Zemplén ékkövéről...


Ebben a pillanatban megszólaltak az Alsó-bástya ágyúi. Mintha csak minket
köszöntöttek volna...


Valójában persze nem miattunk szólaltak meg az ágyúk, épp ekkor vette 
kezdetét a Füzéri Várnapok megnyitó ünnepsége. Mi egyéb programjaink
miatt azonban csak késő délután indulhattunk fel a vár meghódítására.
Az első újdonság számomra az Alsó-vár kaputornya volt. No, ez még nem
létezett legutóbbi ittjártunkkor...


Bár tudjuk, hogy ez csak egy másolata az eredetinek, mégsem érzi az ember,
hogy művi, mesterkélt lenne. Szépen, korhűen alkották újra a falait...


A kapun belül felhúzott épület viszont nekem kissé túl modernre sikerült.
Lehet, csak én látom így, de szerintem ez az épület nem harmonizál a vár
összképével...


Talán csak a sok üveg miatt. Azért nem olyan nagy a baj, láttam már sokkal 
rosszabb megoldást is. A meredek hegyoldal java részén szépen kialakított
lépcső vezet fel a várhoz. Csak az utolsó pár tíz méteren hagyták meg az 
eredeti kőbe vésett lépcsőzetet. Megjegyzem, ez nagyon jó ötlet volt...


Innen fentről így fest az Alsó-vár...


A bejárat a keleti oldalon van. Ez az oldal még kimaradt a felújításból...


A vár udvarán nagy nyüzsgés fogadott...


Általában én jobban kedvelem, ha kevés emberrel találkozom egy-egy várban,
hisz nyugodtabban lehet fotózni. De azt is tudom, szüksége van a  
közönségre, hisz épp attól él egy vár, ha emberek zsivaja töri meg a falak 
közé zárt csendet...


Ráadásul mint fentebb írtam, ottjártunkkor épp a Füzéri Várnapok eseményi
zajlottak...


Én azért nem felejtettem el, miért jöttem. Néhány szelet zsíros kenyér 
elfogyasztása után elindultam felfedezni a várat. Elsőként az Észak-keleti 
Kaputoronyt hódítottam meg, ahol semmi sem változott...


Innen jól látható, hogy sajnos, az udvar legnagyobb részét beborító 
hatalmas domb sem tűnt el. Sőt, mintha most még nagyobb lenne,
mint öt éve volt...


Egyszer talán ez is eltűnik majd. Újdonság volt számomra a kis virágos kert...


De ennél sokkal jobban érdekeltek az új épületek. Először az alsó szintet
vettem célba...


A Boros pincébe be is lestem..


Majd az Öreg pincébe folytattam utam, ahol kőtárat alakítottak ki...


Innen nyílik a kijárat az Alsó-bástyára is...


Eddig soha nem nyílt lehetőségem az Alsó-bástyáról megcsodálni a várat...


Nem csak a vár zászlaja, hanem új ágyúk is helyet kaptak itt...


Fantasztikus kilátás nyílik az alattunk elterülő kis településre...


De ideje volt felkeresni már a kápolnát is...


Az ember nem talál szavakat... 


Csak leültem a fal mellé, és csendben élveztem a látványt...


Csodálatos munkát végeztek. Ez után, ha valaki kritizálja Füzér újjá építését,
én csak megmosolygom...


Sajnos közeledett már az este, így kénytelenek voltunk tovább indulni.
A palota épületek többi terme is tartogatott látnivalókat...


Természetesen a vendégkönyvbe is írtunk néhány dicsérő mondatot...


Láttunk még korabeli viseleteket...


Szép cserépkályhákat...


Gyönyörű hálószobát...


No és utazó ládákat...


Természetesen a teljesség igénye nélkül mutattam be a látnivalókat, hogy
megmutassam, mennyire érdemes ide ellátogatni...


Észre sem vettük, hogy közben már kezdett alkonyodni...


A lenyugvó nap megfestette a fehér falakat...


Csodálatos élmény a várból nézni a naplementét...


Aki csak teheti, ezt a látványt ne hagyja ki! 


Egy újabb örök élménnyel gazdagodva vettünk búcsút a vártól...


Nem tudom mikor, de abban biztos vagyok, hogy ide visszatérünk.
Hazánk egyik legszebb várát minden várbarátnak látnia kell saját szemével is..


Végül szokásomhoz híven, egy gyönyörű légi felvétel a várról...
Forrás: http://www.fuzerivar.hu/legifotok-2015-10/

És a vár alaprajza...
Forrás: http://jupiter.elte.hu



Füzér várának története:
Építésének pontos idejét nem ismerjük, de valószinuleg az itt birtokos Aba nemzetség egyik tagja építtette. 1264-ben említik eloször oklevélben.
Egy 1270 évi oklevél egyik utalása alapján bizonyos, hogy a vár II.András halálakor (1235) már állt. 
A vár 1235 elott a király, II András birtokába került. IV. Béla 1262-63 körül egyik lányának, Anna hercegnonek adta Füzért és uradalmát. 
1264-ben IV.Béla fia, István herceg, apja ellen harcolva a királyhoz hu Anna hercegno füzéri birtokát és a várat elvette. 
IV.Béla megpóbálta ostrommal visszafoglalni fiától a várat, de István várnagya, Endre fia Mihály a támadást visszaverte. 
Az 1270-ben V. Istvánként trónra lépo herceg a várat Endre fia Mihálynak és testvérének adományozta. 
1285 után a vár Aba Amadé birtokába került. 
A rozgonyi csata (1312) után Károly Róbert az Amadé fiaktól a várat elkobozta és Drugeth Fülöpöt nevezte ki várnaggyá. 
Zsigmond király elobb elzálogosította, majd 1389-ben Perényi Péter fiainak adományozta a várat. 
A Perényiek a XV.és a XVI.században jelentos építkezéseket folytattak Füzéren. 
A Perényi család birtoklása idején az 1440-es évek közepén a vár átmenetileg Pálóczy László királyi ajtónálló mester kezébe került. 
Az 1480-as években Mátyás király összetuzésbe került a Perényi családdal és Perényi Istvánt kiuzte a füzéri várból. Mátyás késobb István fiának, Perényi Imre nádornak visszaadta a várat. 
1526-ban Perényi Péter koronaor Szapolyai János koronázása után, ahelyett, hogy a koronát szokott helyére, a visegrádi várba vitte volna, azt Füzérre szállíttatta és legalább egy évig ott rejtegette. 
Perényi Péter erodítési munkálatokat végeztetett Füzéren, fia Gábor az 1560-as években a palotaszárnyakat építtette át reneszánsz stílusban. 
1567-ben Perényi Gábor halála után a Báthoriak szerezték meg a birtokot. 
1603-ban Báthori Erzsébet révén a Nádasdy család kezére jutott. 
1626 körül rövid idore Bethlen Gábor csapatai szállták meg. 
1654-ben elzálogosítás útján Mosdóssy Imre ,majd 1668-ban Bónis Ferenc kezére jutott. 
A Wesselényi-összeesküvésben mind Nádasdy Ferenc, mind Bónis Ferenc belekeveredett, ezért 1670-ben birtokaikat, köztük a füzéri várat is elkobozták, és az a királyi kincstár kezelésébe került. 
A Kamara német orséget rakott a várba, de kevéssé törodött az erosség állapotával. 
Mivel a vár hadászati jelentoségét elvesztette, 1676-ban a császári katonaság lakhatatlanná tette és elhagyta. 
Ezután a környék lakossága kobányának használta a romokat. 
Az 1686 óta birtokos Károlyi család 1934-1936 között állagvédelmi munkákat végeztetett a váron. 
Forrás: http://jupiter.elte.hu


2016. július 11., hétfő

Tura, Schossberger-kastély

Van az úgy, hogy az ember rossz adatokat üt be a gps-be, és rossz helyen
keresi a kiszemelt várat. Van az úgy, hogy másfél órás hiába való keresgélés
után úgy dönt, inkább egy későbbi alkalomra halasztja a vártúrát, és inkább
olyasmi után néz, amit meg is talál. Így volt ez velünk is, és így kötöttünk ki
Turán, a Schossberger-kastélynál. Már régóta tervezgettük ezt a célt is, tehát
épp ideje volt már...


A kapun belépve kis faház fogadott, ahol a pénztáros őrködik a kastélyhoz
vezető út felett. Első hallásra nem dobott fel a gondolat, hogy fejenként
1200 a beugró. Már csak azért sem, mert a morcos pénztáros gyorsan 
lehűtötte a lelkesedésünk, hogy a kastély nagy része nem látogatható, és
különben sincs bebútorozva egyetlen helyiség sem. Már-már kedvetlenül
indultunk megnézni, mit is kapunk akkor a pénzünkért, de ekkor 
megpillantottam...


Eddig azt gondoltam, a Nádasdladányi kastélynál nem láthatok szebbet ebben
a szép hazában, de azt kell mondjam, tévedtem...


Mintha csak egy mesekönyvből varázsolták volna elő ezt a gyönyörűséget...


Az óratorony volt a kegyelemdöfés.. menthetetlenül bele szerettem...


Ez egy hátsó bejárat lenne, de az ajtó be volt láncolva...


Megkerülve az egész épületet, vissza értünk oda, ahonnan elindultunk. 
Elsétáltunk a cselédlépcső-torony előtt, a főbejárat felé...


Miután a morcos pénztáros így ránk ijesztett, kissé félve léptünk be a 
kastély főbejáratán...


Rögtön a lépcső alján egy bájos hölgy képmása fogadott. Talán a kastély
egyik Úrnője lehetett, ezért szinte késztetést éreztem, hogy köszönjek neki...


Nos, a földszinti folyosó valóban nem mutat túl sokat...


A lépcsőház viszont tényleg nagyon szép...


Felnézve pedig az emeleti galéria korlátai láthatók...


Bizony vannak ilyen elszomorító helyiségek is...


De vannak sokkal szebbek is. Nem vagyok egy kastély szakértő, ezért nézzék
el nekem, ha tévednék... ez egy pálmaház, vagy télikert lehetett. Gyönyörű...


Nem nehéz elképzelni, milyen szép lehetett fénykorában...


Tovább lépcsőztünk az emeletre...


Az emeleti galéria jó fotótéma...


Ezek a korlátok... megfogják az embert


De be kell látni, a folyosó itt sem hagy mély nyomot...


A folyosó végén egy nagy terem, kiábrándító beton födémmel...


Nagyjából ennyi látható egy átlag földi halandó számára. A sok zárt ajtó mellett
elsétálva vissza értünk a lépcsőházhoz...


Mielőtt visszatértünk volna a földszintre, még készítettem egy fotót a 
galériáról...


Egy egyszerű látogató itt el is búcsúzott volna a kastélytól. De mi nem vagyunk
egy egyszerű eset. Véletlenül... mondom véletlenül, találtunk egy ajtót, ami
nem volt bezárva, és egyenesen a cselédlépcső toronyba vezetett...


Ez a lépcső új távlatokat nyitott. Lefelé egyenesen a pincébe vitt minket...


Hamar megállapítottam, szinte az egész épület alá van pincézve...


Na, nem mintha túl sok szépséget rejtene, de a felfedezés öröme miatt már 
megérte lemenni...


Igazán romantikus kinézni a pókhálós ablakon a lépcsőtorony földszintjén...


A hosszú csigalépcsőn ez után a padlás szintet vettük célba...


Itt volt elszállásolva a cselédség. Persze akkor még padlásszobák sorakoztak
itt...


A padlásszobás szállásért azonban kárpótolta őket a pazar kilátás...


Na jó, azért van ennél szebb is...


Sőt! Még ennél is szebb...


Innen a tetőről fantasztikus kilátás nyílik a környező tájra...


No és ezek a kémények... pazar!


De itt már tényleg ideje volt elindulni le a csigalépcsőn. Még egy fotó a 
lépcsőházból..


Hamarosan már lentről fotóztam a cselédlépcső tornyát. Alig tudom elhinni,
hogy nemrég ott álltam fenn a legtetejében.


A párom kedvéért még vissza mentünk a pálmaházba egy két fotóra...


Annak idején kívülről is be lehetett lépni ide, nem csak a kastélyon keresztül...


Még egy gyors ellenőrzés, hogy minden kép megfelelő-e...
Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi


Aztán elbúcsúztunk ettől a mesebeli kastélytól...


Végül egy szép légi felvétel a kastélyról...
Forrás: wikipédia


A Schossberger kastélyról...
Schossberger-kastély, más néven Turai-kastély, Tura város nevezetessége Pest megyében, az Aszódi járásbanBukovics Gyula tervei alapján épült. Megjelenésében a kastély a francia Loire menti kastélyokatidézi és a magyarországi kastélyok egyik gyöngyszemeként tekinthetünk rá. Az épület különlegessége abban áll, hogy építésekor kora legfejlettebb építési technológiáit és technikáit alkalmazták, így már akkor rendelkezett pl. központi fűtéssel, villanyárammal, egyedi szigeteléssel, a természetes fény pedig tüköraknás fénycsapdákon jutott le az épület alsó helyiségeibe. Különleges még az épület meredek tetejét borító természetes pala, mely Franciaországból származik.
Tura helység területe 1873-ig az Esterházy család birtokában volt, akiktől a bárói rangot kapott Schossberger Zsigmond vásárolta meg. A báró a kastélyt nyári tartózkodás céljára, vadászkastélynak szánta. A kastélyt 1883-ban kezdték el építeni, amely dátumot az északi tornyon lévő szélzászlón is megfigyelhetjük. Hosszú ideig az a hiedelem járta, hogy Ybl Miklós volt az építésze, de a Vasárnapi Újság 1885-ben megjelent egyik közleményében már Bukovics Gyulát jelölték meg építésznek, amit Ybl Miklós nem cáfolt meg. A félreértésre valószínűleg az is okot adhatott, hogy egyes építészeti elemeiben hasonlít az Ybl Miklós által tervezett Operaházhoz, ezért az "Operaház kistestvéreként" is szokták emlegetni. A kastély "előképének" azonban nem az Operaház tekinthető, hanem a buckinghamshire-i Halton House, amely Alfred de Rothchild számára készült William Rogers tervei alapján 1881–1883-ig. második világháborúban előbb német, majd szovjet főhadiszállás, később kórház lett. A kastélyt az államosítást követően 1973-ig iskolaként használták, majd egy állami vállalat kezelésébe került és állapotát elhanyagolták. Műemlékké 1958. január elsején nyilvánították.
Forrás: wikipédia