2010. szeptember 27., hétfő

Kirándulás Boldogkőn

Hazai váraink egyik legkülönlegesebb megjelenésű vára volt
ezúttal az uticélunk. A zempléni hegység nyugati peremén egy kis
sziklás hegy tetején uralkodik a táj felett Boldogkő vára..
Az E71-es főútról Encs városánál letérve Abaújkérig kell autózni,
majd északra fordulva még egy alig 5 km-es vezetés után van
egy kereszteződés, ahol balra fordulva, már látható ez a feltünően
épségben maradt gyönyörű erőd...


Kifejezetten könnyű célpont a vár, hiszen egészen a vár tövében kialakított parkolóig
autózhatunk. Onnan már csak egy rövid séta következik a bejáratig..


A vár belsejébe a kaputorony oldalán lévő kis ajtón juthatunk be.. A kis fahíd helyén
valamikor felvonóhíd nehezítette a bejutást.. Ma csak a pénztáros képez akadályt,
aki csak némi belépő díj fejében enged tovább az erődbe..


A szűk bejáraton át az alsó várudvarra érkezünk..


Íme a szűk alsó várudvar, szemben az öreg toronnyal. Ha megfordulunk, mögöttünk
láthatjuk a lejáratot a sziklába vájt pincébe, ahol ma múzeum működik..


Itt a környék ásatásainak leletanyagát állították ki, egy kőzet kiállítással
együtt..


A pince látogatás után visszatértünk a várudvarra, ahol emlékérmet készithettünk
magunknak a vár képével..


A pénzverésnek különben hagyománya van ebben a várban. Valaha saját bronz
kohója volt, és hamis pénz készítéssel foglalatoskodtak a vár urai.. Íme a bronz
kohó maradványa...


 Az alsó vári nézelődés után ideje volt elindulni a felső várudvarra.. A felső várban
van a mai napig is épségben maradt palota szárny..


Ennek déli oldalánál találtuk a ciszternát, mely a vár vízellátását biztosította..


Ebből persze nem sok látszik, csak a fakorlát, ami körülveszi a mély vízgyüjtő
nyílását.. Innen a felső várudvarról nyílik a kijárat a sziklanyelvre is, de sajnos
le volt zárva a látogatók elől. Így csak a rácsos kapun keresztül gyönyörködhetünk
a kilátásban..


Ez csodálatos látvány.. De nem szabad kihagyni a palotában lévő vármúzeumot sem.
Csak egy kiállítási tárgy innen:


Múzeumi sétánk után egy pillantás a vár keleti oldaláról a tájra..


Majd érdemes megnézni az öreg toronyban levő puskapor malom maradványait..


Az öreg toronytól a nyugati falon húzódó gyilokjáróra vezet utunk..


Innen gyönyörű kilátás nyílik a vár alatt elterülő tájra, és a parkolóra, ahol a kis piros
autónk már vár ránk..


El is indultunk hát le a várból, hisz mindent láttunk már.. Csak még leérve tettünk egy
sétát a sziklanyelv mellett, hogy még alulról is készítsek egy fotót róla..


Ezt a várat nem szabad kihagyni senkinek, aki szereti a magyar várakat.. Mi már
többször is jártunk itt, és egyszerűen nem tudunk betelni szépségével.
Már messze eltávolodva az erődítménytől még egyszer megálltunk, hogy 
gyönyörködjünk ebben a festői látványban..


Végül a vár alaprajza..
Forrás:https://varak.hu



És egy szép légi felvétel a várról..


Boldogkő, és a közelében lévő látványosságok:


A Boldogkői vár története:
Építési ideje pontosan nem ismert, első okleveles említése 1282-ből egy III. András által kiadott oklevélből való, ahol Castrum Boldua néven szerepel. Feladata a kassai út és a Hernád völgyének védelme volt. 1282-ben IV. László király szerezte meg csere útján. A 14. század elején Aba Amadé tartományúr fegyveresei foglalták el, akik Csák Mátét támogatták. Mikor 1312-ben Anjou Károly király legyőzte őket Rozgonynál, a várat is megszerezte. Később a Drugetheknek ajándékozta, feltehetően ők építették ki a felső vár többi részét is (az öregtoronyhoz kapcsolódó palotaszárnyat és az azt védő hasáb alakú tornyot). 1388-ban került Czudar Péter tulajdonába Zsigmond király zálogaként, majd Péter halálával utódaira szállt. 1425 és 1453 között Brankovics György szerb despota tulajdonát képezte.
Később Mátyás király újra királyi birtokká tette, 1461-ben tovább adta Parlagi Pálnak és testvérének Lászlónak. Ezután Kassának zálogosították el, de 1471-ben már ismét királyi birtok volt. Később a Szapolyai család birtokába került, de Szapolyai János 1526 előtt Tomori István fiának, Györgynek adományozta keresztelői ajándékként. A XV. század során nagy bővítéseket hajtottak végre a váron; a déli oldalon szabálytalan négyszög alakú tornyot emeltek, amelyhez palánkfal csatlakozott valamint megépült a patkó alakú kaputorony a csatlakozó védőfallal, s a keleti oldalról a palotát övező külső fal. A mohácsi vész után gyakran cserélt gazdát Ferdinánd király és Szapolya János között. 1527-ben Bethlen István szerezte meg, de már 1528-ban visszaszerezte Szapolyai Regéc várával együtt. Ferdinánd még ebben az évben visszavette, de 1530-ban már ismét János királyé lett. Ez év augusztusában Serédi Gáspár csapatai egyesülve Bebek Ferenc seregével, Szapolyai hadait megverve Boldogkő várát is ostromolta, de hat hét után kénytelenek voltak eredménytelenül elvonulni. 1530-ban Tomori Egyed birtokában volt, akitől ebben az évben vásárolta meg Martinuzzi Fráter György bíboros. Nem sokáig volt azonban tulajdonában, mert 1537-ben ismét Ferdinánd seregei foglalták el. 1542-ben Ferdinánd elcserélte Gyula váráért Patóchy Ferenccel, akinek lánya, Zsófia Bebek Ferenchez ment feleségül. Bebek Ferenc báró, a korszak hírhedt rablólovagjainak egyike, még egy hamispénzverő műhelyt is berendeztetett falai között, melynek egykori olvasztókemencéjét is feltárták. Ez jelenti a magyar bronzgyártás hiteles -ásatással feltárt- legkorábbi emlékét. Bebek 1560-ban Sárközy Mihállyal cserélte el a várat az elfogott török vezérért, Amhet pasáért.
A Sárközy család 1578 előtt adta el a Boldogkőt a Serényieknek. 1612-ben Palochay Horváth György vásárolja meg a Serényiektől a várat. A Palochayak birtoklásukat csak rövid időkre veszítették el (1627-ben Szikszay Mátyásé, 1630-ban Várkonyi Jánosé, 1644-ben I. Rákóczi Györgyé. 1671-ben a Palochayak adják el az esztergomi érseknek, Szelepcsényi Györgynek. Az ő idejében készült a vár első részletes összeírása. Többször is ostromolták (pl. a bujdosó kurucok 1674-ben), de nem sikerült a várat bevenniük. A császári csapatok 1676-ban Fűzér, Szerencs és Kisvárda mellett Boldogkőt is robbantani kezdték. A XVIII. század utolsó harmadában Thököly Imre szerezte meg a várat több más várral együtt. Thököly Imre birtoklása alatt, 1682-ben készült el a második nagy várfelmérés, amely sokkal részletesebb az elsőnél. Ahmed, váradi pasa 1685 őszén elfogatta Thököly Imre felső-magyarországi fejedelmet azzal a szándékkal, hogy a bécsi udvarnak kiszolgáltatva békét vásároljon az egyik vereségét a másik után elszenvedő töröknek. Erre a hírre a még megszállás alatt lévő várak őrségei sorra meghódoltak az előrenyomuló császári katonaságnak, így Boldogkő vára is kardcsapás nélkül jutott a Habsburg zsoldosok kezére.


Boldogkő vára – A sziklakijáró
Pusztulása 1701-ben következett be, mikor a kiküldött császári különítmény puskaporral részben felrobbantotta a védőműveit. A kuruc szabadságharcban nem játszott hadi szerepet, mivel azonban 1715-ben a lőcsei jezsuiták birtokolta épületekben gabonaraktárt rendeztek be, nem bontották el falait. Tőlük vásárolta meg 1753-ban Pécsújfalusi Péchy Gábor királyi tanácsos, aki nem itt, a kényelmetlen és romossá vált erődítményben, hanem először a vár alatti kúriában, majd a völgybeli jobbágyfalu területén építtetett barokk stílusú kastélyában lakott. A 19. század végén a földbirtokos Péchy család a középkori erősségben helyreállítási munkálatokat végeztetett, aminek során a lerombolt várfalak egy részét kiegészítették és a palota ablak-, ajtónyílásait csúcsívesre cserélték ki, ezért sok helyen nem állapítható meg az eredeti. A várat 1945-ben államosították, 4000 kataszteri hold földbirtokkal együtt.
Romjainak helyreállítását az 1960-as években kezdték el a műemlékvédelmi szakemberek. Ezután a palotarészben az 1990-es évekig 47 férőhelyes turistaszállóként működött. A vár és környéke 1984. decembere óta a Zempléni Tájvédelmi Körzet része.
2002-ben újabb feltárási munkák kezdődtek meg, ennek során két torony védőtetőt kapott (a kaputorony és a déli torony) az alsó udvar falán körben körülbelül 100 m hosszú gyilokjáró épült. Emellett Az "oroszlánsziklán" egy sziklakijáró épült...
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Boldogk%C5%91i_v%C3%A1r


2010. szeptember 21., kedd

Csókakő vára

Fejér megyében Székesfehérvártól északra 20 kilóméternyire a 81 es
főút mellett fekszik Csókakő falu. Ennek északi határában emelkedik
a XIII század második felében épült Csókakő vára, mely méltán megérdemel
egy kirándulást. Mi már több alkalommal is betértünk ide, és örömmel
tapasztaltuk, hogy dolgos kezek egy romhalmazból szép, látogatható
műemléket varázsoltak az évek folyamán.. Nem kell nagy túra felszerelés
sem, mert egészen a vár közeléig autóval is eljuthatunk, ahol szép parkoló
van kiépítve.

A parkolóból kb 10 perces séta vezet fel a várba. Két irányba is mehetünk. Van egy
könnyebb út, ami gyakorlatilag egy aszfaltozott út egészen a romokig, és van egy
romantikusabb lehetőség is az erdőn keresztül. Mi ezt választottuk...


Itt egy rövid sétával indul az utunk egy festői szépségű völgyben, amíg el nem érünk 
a fából, földből kialakított lépcsőig, ami felvisz minket a nem túl magas domb tetejére..


Kár lett volna az aszfaltos utat választani, mert így az erdőn keresztül sokkal szebb
az út felfelé.. A rövid kaptató egyenesen a várhoz visz minket..


Ezen a sziklaszoroson keresztül értünk fel.. A felújítási munkák a mai napig is 
tartanak, ennek kellékei kicsit rontanak az összhatáson, de majd ha kész lesz,
bizonyára még szebb lesz ez a kis erőd, és még több látogatót vonz majd ide..


A vár bejárata.. Állványok, falépcsők, korlátok.. De ott van a vár is, azt kell nézni!:)
Belépünk a szűk bejáraton, ahol a néhai alsó várban találjuk magunkat. Mögöttem 
a kaputorony maradványai..


Már innen az alsó várból is gyönyörű kilátás nyílik a falura és a vár alatti parkolóra..


Sajnos az alsó várudvar még nem létezik, csak föld kupacok, kőrakások, meg mindent
benövő gaz.. De ez még munka terület.. Ezért egy meredek falépcsőn felmegyünk
a felső várba. Ez már szépen helyre van hozva..


A vár legmagasabb pontján büszkén lobog a zászló, hirdetve a hajdani dicső múltat.
Nem volt nagy vár, nem játszott kulcs szerepet soha a történelemben, de része volt
a végvári rendszernek a török hódoltság idején.. Többször is gazdát cserélt, míg végül
1687 őszén végleg felszabadult a török megszállás alól.


Hosszú percekig gyönyörködünk a panorámában, mielőtt lassan lefelé indulunk..


Ma már csak részletek láthatók a hajdani magas falakból..


A felső várban helyre hozták ezt a ciszternát, ami valaha a vár vízellátását
biztosította.. Vasrács fedi, nehogy valami túl kíváncsi látogató beleessen a sötét
mélységbe..

Lefelé a másik útvonalat választottuk, csak hogy a másik oldalról is megörökíthesem
az erődítményt..


Rövid, tíz perces séta után a parkolóba értünk, ahol még ettünk néhány falatot,
mielőtt tovább indultunk volna újabb várak nyomába..


Végül a vár feltárási alaprajza..
Forrás: https://varak.hu



És egy szép légi felvétel a várról..
Forrás: https://varak.hu


A vár helyzete a térképen, és a közelében lévő várak...



Csókakő várának története:

Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.
Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csata idején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben...
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3kak%C5%91_v%C3%A1ra

2010. szeptember 10., péntek

Szép Magyarország

Előző életemben talán egy végvári katona lehettem.. Ugyan honnan
származna ez a vonzódás a várakhoz már gyermek korom óta?
Sajnos sokáig nem állt módomban kiélni e szenvedélyem, mert mindíg
hiányzott valamelyik feltétele, hogy végig látogassam várainkat.
De ahogy teltek az évek, lassan minden akadály elhárult, és indulhatott
a kirándulások sora.. Először találtam egy Társat Írisz személyében, 
aki elég "elvetemült" csavargó ahhoz, hogy kitartson mellettem még a 
legnehezebb terepeken is, hogy eljussunk egy-egy eldugottabb romhoz.
Aztán lecseréltük Lanciámat egy takarékos kis Aygóra, így már anyagilag
sem volt többé olyan megterhelő a sok kilómétert megtenni..
Végül már csak egy alkalmas fényképező kellett, hogy megörökíthessük
élményeinket.. Sógornőméknek hála, ez is megoldódott, mivel Tőlük
Nászajándékba kaptunk egy már-már profi fotógépet.. Így indult el egy 
hosszú kirándulás sorozat, a mai napig is tart.
Blogomban előbb-utóbb minden várról teszek majd fel bejegyzést, de ez is
csak lassan megy, mikor időm engedi. Előlegben csináltam ezt a klippet, 
ami tartalmazza az összes szép helyet, ahol már jártunk. Ha nem találsz
egy-egy várat, az azért van, mert az még előttünk van, ott még nem kirándultunk.
Nos, íme:

A Várak, kastélyok, látványosságok,
ahol már jártunk...
Az első számú szerelmünk, a Füzéri vár


 Kattints ide:
http://www.youtube.com/watch?v=POcCDRdeNg8 






2010. szeptember 3., péntek

A nagy kedvencem, Sümeg!


2007 szeptemberében kirándultunk Dunántúlon, és egyik célunk
ez a gyönyörű fekvésű vár volt.. Már kilóméterekről látható,
ahogy büszkén magasodik a kis városka fölött.. Láthatóan
itt felkészülten várják a túristákat csárdával, lovardával, 
kirakodó vásárral, és természetesen tágas parkolóval..
Első képem a várat örökíti meg a parkolóból nézve:

 A parkolóból gyalogszerrel indulunk fel, hogy meghódítsuk újabb trófeánkat..

Aki nem vállalkozik a fárasztó hegymászásra, igénybe veheti a "vártaxi" szolgáltatást,
ami nem más, mint néhány éltes korú terepjáró. Ezek némi anyagi ellenszolgáltatás
fejében egészen a kapuig felviszik utasaikat..

Ahol aztán ismét a tárcájába kell nyúlnia, hogy megváltsa belépőjét az erődbe..
A kapun belépve a külső udvarán találtuk magunkat. Ez nem más, mint egy 
szűk, hosszú falszoros..

A külső udvarral szemben az öregtorony látható, a vár legöregebb része..
Elindultunk hát tovább, hogy bejussunk a belső várba.. Ehhez egy újabb
kapun lehet bejutni. Hajdan ez nem is volt olyan egyszerű, mert ezt a kaput
egy felvonóhíd védte, az úgynevezett "farkasverem" felett..

Persze ma már csak látványosság a híd, és akadálytalanul sétálhatunk be a várudvarra..

Először a ma is szép állapotban őrzött várkápolnát látogattuk meg..

Majd lépcsőztünk tovább fel a vár legmagasabb látogatható része felé.. Nos, a kilátás
innen gyönyörű..

Az öregtoronyból néztünk le a vár alatt meghúzódó templomra..


Az öregtoronyból a nyugati töltés gyilokjárója felé vettük az utunkat.. Ez éppen szemben
van a képen. Előtte a lovas bemutatók és a színpad nézőtere látható..

Kilátás a gyilokjáróból a városra, és az öregtoronyra..

Valaha a várhoz tartozó városkát is fallal vették körül.. Ennek maradványa ma is
látható a vár alatt..

Mielőtt elindultunk volna le az erődítményből, még megörökítettük a Vetési Albert
Püspök tiszteletére állított emléktáblát..

Lefelé sétálva még vissza néztünk  büszke Kövesbástyára..

Majd folytattuk utunkat a Püspöki palotához..

Itt ért véget sümegi kirándulásunk.. A vár történetéhez adalékként íme a az erőd
alaprajza:
Forrás: https://varak.hu/

Még egy búcsú pillantás Dunántúl hajdan legerősebb erődítményére, az impozáns
Sümegi várra..

Végül egy kép a madarak szemével a várról..
Forrás: https://varak.hu/




A Sümegi vár története:
A szabálytalan sokszög alaprajzú, észak-déli irányban hosszan elnyúló belsőtornyos vár tekintélyes maradványai a város felett emelkedő, körös-körül egyformán meredek lejtésű, de nem magas Várhegy tetején látható. A hegyoldalon szerpentinút vezet a vár nyugati oldalán álló külső kaputoronyhoz, amely a XV. században épülhetett.
A bejárat felett Senyei István veszprémi püspök monogramos, 1674-es évszámmal ellátott címere van, amely évszám feltehetően a török 1664. évi sikertelen ostroma során megrongálódott vár kijavításának idejére vonatkozik. A kapualj bal oldalán ülőfülke található, jobbra pedig az őrszoba ajtaja nyílik, Az őrszoba déli falában egykor felvonóhidas gyalogkapu volt, melynek csekély maradványa még látható. A kaputoronyhoz vezető út olyan meredek volt, hogy a felső szakaszon a szekereket kötéllel eresztették le, mint ahogy a XVI. századi leltár mondja: ,"azon kulseó kapunál egy nagy eoregh kender kuthel kyn zekeret bochatnak alá".
A kaputorony emeleti helyiségeibe ma a Sennyei-bástya felől lehet bejutni, ahonnan egy reneszánsz ízlésű ablak és néhány lőrés nyílik a felvezető útra. A Sennyei-bástya Giulio Turco alaprajzán nem szerepel, és valószínű, hogy a XVII. században épült. Elsőrendű feladata a külső kaputorony és a vár bejáratának védelme. Belsejében védőfolyosón közlekedtek.
 A külső kaputoronytól falszoros vezet az öregtoronyhoz és az ezt körülvevő Nagy-bástyához. A falszoros délről pártázatos fal, északról a palota magas fala védte. A pártázatos várfal belső oldalán ma is látható a védőfolyosót tartó egykori gerendák nyílásai és a fal alsó részén néhány lőrés.
Az öregtorony alatt a falszoros bal oldalán kettős nyílású belső kaputorony és előtte a farkasverem látható, amellyel szemben egy kisebb bástya ugrik ki a déli várfalból. A Nagy-bástya sarkát erősítő támpillér mögött egy ráccsal lezárt ajtónyílás van.
A farkasverem felett két híd biztosította a bejárást, az egyik a 3 m széles lovas kapuhoz, a másik az alig 1 m széles gyalogkapuhoz vezetett. A felvonóhíd kőperselyei még megvannak. A farkasverem mintegy 4 m széles és mély, hosszúsága pedig kb. 8 m.
A lovas kapun keresztül a kapuközbe jutunk, ahonnan a darabontok szobája nyílt. A kapuköz a tekintélyes épület- és falmaradványokkal övezett várudvarba vezet. Innen jobbra a fellegvár emelkedik a magasba, mely a vár legrégibb, a XIII. században épült része. A várudvart délről lezáró falban egy elfalazott félköríves bejárat látható, amely a vár legkorábbi kapuja, fölötte az 1959-ben megtalált címer, Vetési Albert püspök (1458-1468) címerének helyével.
A fellegvárba a belső kaputorony melletti keskeny kapun és folyosón jutunk. A folyosó keleti oldalán nyílt a kápolna, mellyel szemben egy dongaboltozatos helyiség ajtaja látható. A kápolnát 1498-ban Vitéz János püspök építette, feltárt maradványai XVII. századi átépítésről tanúskodnak. Az öregtoronyhoz felvezető folyosó végén kis kapu nyílik a fellegvár északi udvarába. Az öregtorony északkeleti sarka mellett, egy szűk falszoros keleti falában homokkőből és téglából rakott kút kávája látható.
Az öregtorony földszinti, dongaboltozatos termébe a keleti falszoroson keresztül lehet bejutni. Balra, a vár felé eső töltésben az 1961-ben helyreállított XVI. századi ágyúállást találjuk. A déli udvar nyugati felét már előzőleg beépítették és az itt épült ház bejárata, ablaka a déli várudvarra nyílt. Az alapjaiban XIII. századi öregtorony falai csaknem teljes magasságukban állnak. A fal vastagsága a földszinten --a déli oldalt kivéve - a 3 métert is eléri. A bejárattal szembeni boltozott ágyúállást a XVI. században, a Nagy-bástya megépítésekor alakították ki. Az öregtorony földszintjéről feljárás csak a fellegvár nyugati oldalán, a csigalépcső építményénél levő emeletre vezető lépcsőn lehetett.
A belső kaputorony udvar felé eső bejárati nyílásánál lépcsőépítmény vezet a palota emeletére, melyet a XVII. században építettek az egykori palotához. A földszinti szobából lépcsőfeljáraton lehet a darabontok szobája felett kialakított szintre jutni. A palota déli helyiségsorába egy ajtónyíláson keresztül vezet az út. Itt a Hosszú-pincének nevezett részen keresztül a kis-pincébe, majd a Nagy-pincébe érünk. A Hosszú-pince egészen a Magas-toronyig ér. A Magas-torony előterének északi oldalán lépcső vezet fel a nyugati töltés fölötti védőfolyosóra.
A nyugati töltéshez csatlakozó északi töltésben egy torony földszinti részét, emeleti falait és egy ágyúállás maradványait tárták fel. Az északi és keleti töltés csatlakozási pontjánál találjuk a XVI. század közepén épített és a Köves-bástyába vezető folyosókat. A bástya nevét Köves András püspöktől kapta, aki várnagyával, Ormányi Józsával a XVI. században építkezett a várban. A bástyát 1554-ben építették, eredetileg kétszintes volt, felső emeletét csak később építették rá, sátortetővel fedték be
  A várudvar északkeleti sarkában vízgyűjtő medencét tártak fel, amely fölött egy kis épület állt.. Falainak maradványai még láthatók, és feltehetően tetejét fazsindely takarta le.
A külső pártázatos, lőréses várfalak mögött különböző rendeltetésű helyiségek sora húzódik, több ágyúállással és egy boltozott kis helyiséggel, melynek külső fala maga a várfal. Az ágyúállás és a kisebb építmény előtti részben lehetett az istálló, felette az emeleten lakóhelyiségek helyezkedtek el. Az istálló utáni helyiséget később alakították ki az ágyúterem előterévé. Ezt és a szomszédos helyiséget a fűtőfolyosóról gyújtották be, az udvar felé eső következő szoba konyhájával együtt. Itt található a konyha és mellette a sütőház maradványa. A keleti szárny készült el legkésőbb, utána jelentősebb bővítésekre már nem került sor.
A vár alatt, a Várhegy északnyugati lejtőjén található az ún. Tarisznyavár , amely soha nem volt önálló erődítmény, hanem a városkaput védő torony romja. 1958-ban az Országos Műemléki Felügyelőség erősítette meg.
Sümeg és vidéke már az őskorban is lakott hely volt, később római provincia lett.
A várostól nyugatra a Marcal-völgy egyik részén római települést és egy négyzetes alaprajzú castrumot, valamint egy háromhajós ókeresztény bazilika maradványait tárták fel.
A honfoglalás során a Lád nemzetség szállásterülete volt. E nemzetség utolsó tagja, Bulcsú 955-ben Augsburgnál csatát vesztve meghalt, így birtoka Árpád fejedelmi nemzetségéé lett. I. István király 1000 körül, mint királyi birtokot adományozta a veszprémi püspöknek.
  A hagyomány szerint már Koppány vezér idejében egy várszerű erődítmény állt itt, ahol a templárius lovagok megtelepedtek, és a Várhegy déli oldalán 1210 körül megvetették a mai vár alapjait. Mások szerint a tatárjárás után, 1260-70 körül a Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök építette meg a vár magvát, megint mások szerint feltehetően a Balogh nemzetségből származó Széchy II. Pál püspök idejében, 1263-75 között került sor annak felépítésére.
Első említése 1292-ben történt, amikor a várat Miklós nádor foglalta el Martell Károly részére. Ezután III. Endre király visszaadta a veszprémi püspöknek. Első várnagyát 1318-ból ismerjük, Bedur ispán fiát Pétert, aki a veszprémi káptalan előtt Omode fia Páltól 20 márkáért megvette a Veszprémváralján levő birtokrészt.
A községről 1340-ben olvasunk, amikor már temploma is van, ahol Gergely a pap.
Amikor a veszprémi püspök III. Emdrétől a várat megvette, akkor inkább még csak egy megerősített lakótorony lehetett. A XV. század közepén Unyomi Miklós várnagysága idején és irányításával kezdődött meg a vár kiépítése. Ebben az időben építették meg a külső és belső kaputornyokat, a kettő közötti pártázatos várfalat, és ekkor került Vetési Albert püspök címerköve is a korai vár kapuja fölé. Elkészült a kapu mögötti falszorosban a gótikus kápolna, az alsó vár feletti sziklaperemen pedig az emeletes palota. Az építkezést a XV. század végén Vitéz János püspök folytatta a kápolna építésével.
A vár első ostroma 1440-ben volt, amikor az Ulászlót támogató Rozgonyi Simon veszprémi püspök birtokában álló Sümeg vára sikeresen ellenállt az Albert király özvegyének, Erzsébetnek a pártján álló Szécsi-Kanizsai-Garai-Czillei-liga támadásának. Ekkor Unyomi Miklós volt sümegi várnagy.
  Ulászló egy 1442-ben kelt oklevelében van arról szó, hogy a támadók a várat az 1440-es ostrom során körülsáncolták. Ebből a várat legújabban feltárók arra következtetnek, hogy a sáncolás az akkor még nagyrészt beépítetlen várhegy fennsíkjára néző fellegvári oldalon történt. Talán éppen ennek a támadásnak a tapasztalatai vezettek arra, hogy Unyomi Miklós várnagysága idején, 1471-ig a várhegy egész fennsíkját védőfallal vegyék körül.
Mátyás király halála után Habsburg Miksa serege szállta meg a Dunántúlt, és ekkor Vitéz János püspök Sümeg várát is átadta neki, de Kinizsi Pál 1491-ben Nagyvázsonnyal együtt visszafoglalt.
A vár első, eddig ismert összeírása 1524-ből való, amely pontosan leírt a vártartomány gazdasági és birtokviszonyait, a vár őrsége és felszerelésére vonatkozó adatokat. Ekkor a vár őrsége egy várnagyból, egy alvárnagyból, négy fegyveres őrből, hét kapu őrzőből, egy pékből és egy kertészből állt. Hadifelszerelése 4 ágyú, 27 szakállas puska, fél hordó puskapor, lándzsák és nyilak voltak. A csekély őrség és felszerelés azt mutatja, hogy ekkor még inkább csak gazdasági központ, mintsem fontos vár lehetett. Ebben az évben nevezte ki Váradi püspök devecseri Csoron Andrást sümegi várnagynak, aki tovább erősítette a várat, megépítve az északi falat és annak támpilléreit. Amikor 1528-ban Kecseti Márton lett a veszprémi püspök, visszakövetelte a püspökség tulajdonát, a sümegi várat. Csoron azonban csak abban az esetben volt hajlandó ezt megtenni, ha a vár megerősítésére költött többezer aranyát visszakapja. Maga Ferdinánd király is felszólította a várnagyot a vár átadására, amely végül is 1537. április 13-án történt meg, de Csoron követelése fejében elvitte a vár felszereléseit, fegyverzetét és az élelmiszert.
Amikor a török 1543-ban elfoglalta Székesfehérvárt, és ezzel terjeszkedése a Balaton vidékét is elérte, a veszprémi székesegyház kincseit a sümegi várban helyezték el. Kecseti azonban az összes kincssekkel Pozsonyba menekült, és néhány év múlva áttért a protestáns hitre.
Sümeg várát a török először 1544-ben foglalta el, de az rövid idő múlva felszabadult. Veszprém várának elfoglalásától, 1552-től, mintegy kétszáz éven át Sümeg volt a püspökség székhelye, ezért Köves András püspök megkezdte az ostrom során megsérült vár felépítését. A vár északi oldalán belsű falakat emeltek, és az északi fal védelmére megépítették a Köves-bástyát. Elkészültek az északi és keleti várfal mögötti ágyúállások, a palota és a fellegár erősítése. Nyolc évig tartó építkezés után 1562-ben villámcsapás okozta tűzvész pusztította el a vár tetőszerkezeteit, melyek kijavítására 200 forintot utalt ki Miksa főherceg. 1569-ben Giulio Turco olasz hadmérnök Sümeg váráról is készített felmérést, amely pontosan mutatja a vár akkori állapotát.
A tizenöt éves háború során 1605-ben Bocskai István vezére Németi Gergely 2000 hajdúval, valamint török-tatár csapatokkal kelt át a Dunán és megszállta a Marcal vidékét is. Itt keresték fel Hagymási Kristóf és ifj. Nádasdy Tamás, aki embereikkel együtt nem szívesen szolgálták a Habsburg-párti Újlaki püspököt. Hagymási emberei csellel bejutottak a vártba, a püspököt ,,agyonverték és a fejét a várfokon kitették, szolgáit Hagymási hűségére esköttették, és mindjárt urukért küldenek, hogy sietséggel eljönne a várat magának foglalni". Közben Németi megérkezett, az elfoglalt várba saját űrségét helyezte el, majd továbbvonult. Batthyány Ferenc azonban még ebben az évben császári csapatokkal a várat visszafoglalta, majd 1608-ban Ergelics Ferenc püspöknek átadta.
Bethlen Gábor hadai előtt 1620-ban Sümeg vár védűi is megnyitották a kapukat.
A XVII. század közepén Széchenyi György püspöksége alatt újabb építkezések történtek a várban és a városban. Kiépítették a palotát és további egy emelettel megemelték a Köves-bástyát. A várost fallal vették körül, melynek öt saroktornya volt, díszes kapukkal. Ekkor épült meg a Tarisznyavár is.
A vesztett szentgothárdi csatából 1664-ben erre visszavonuló török sereg megostromolta a várost, azt elfoglalta és felgyújtotta, a vár is kigyulladt.
A vár helyreállítására Sennyei István püspök nevéhez fűződik, aki felépítette a kaputoronynál levű és róla elnevezett Sennyei-bástyát. A város is hamar felépült. És az 1660-as évek második felében már ismét itt tartották meg a megyegyűléseket.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca során Vak Bottyán vezéreinek, Balogh Ádámnak és Sándor Lászlónak önként hódolt meg a vár őrsége, amely a dunántúli kurucok fontos utánpótlási helye lett. Heister tábornok foglalta vissza 1709-ben császári csapatokkal. A várat 1713-ban hadgyakorlat ürügyén felgyújtották és használhatatlanná tették. Ettől kezdve a tető nélküli falak pusztulásnak indultak.
A vár régészeti feltárása Kozák Károly régész, helyreállítása Koppány Tibor építész vezetésével 1957-64 között történt meg az OMF költségére, ekkor tisztázták alaprajzi elrendezését, építési korszakait... (Wikipédia)