főút mellett fekszik Csókakő falu. Ennek északi határában emelkedik
a XIII század második felében épült Csókakő vára, mely méltán megérdemel
egy kirándulást. Mi már több alkalommal is betértünk ide, és örömmel
tapasztaltuk, hogy dolgos kezek egy romhalmazból szép, látogatható
műemléket varázsoltak az évek folyamán.. Nem kell nagy túra felszerelés
sem, mert egészen a vár közeléig autóval is eljuthatunk, ahol szép parkoló
van kiépítve.
könnyebb út, ami gyakorlatilag egy aszfaltozott út egészen a romokig, és van egy
romantikusabb lehetőség is az erdőn keresztül. Mi ezt választottuk...
a fából, földből kialakított lépcsőig, ami felvisz minket a nem túl magas domb tetejére..
az út felfelé.. A rövid kaptató egyenesen a várhoz visz minket..
tartanak, ennek kellékei kicsit rontanak az összhatáson, de majd ha kész lesz,
bizonyára még szebb lesz ez a kis erőd, és még több látogatót vonz majd ide..
Belépünk a szűk bejáraton, ahol a néhai alsó várban találjuk magunkat. Mögöttem
a kaputorony maradványai..
benövő gaz.. De ez még munka terület.. Ezért egy meredek falépcsőn felmegyünk
a felső várba. Ez már szépen helyre van hozva..
Nem volt nagy vár, nem játszott kulcs szerepet soha a történelemben, de része volt
a végvári rendszernek a török hódoltság idején.. Többször is gazdát cserélt, míg végül
1687 őszén végleg felszabadult a török megszállás alól.
biztosította.. Vasrács fedi, nehogy valami túl kíváncsi látogató beleessen a sötét
mélységbe..
Lefelé a másik útvonalat választottuk, csak hogy a másik oldalról is megörökíthesem
az erődítményt..
mielőtt tovább indultunk volna újabb várak nyomába..
Forrás: https://varak.hu |
És egy szép légi felvétel a várról..
Forrás: https://varak.hu |
A vár helyzete a térképen, és a közelében lévő várak...
Csókakő várának története:
Ez a vidék már a honfoglalás után a Csák nemzetség fennhatósága alá került, kiknek korai erődítményük Csákvár lehetett. Csókakő erődítményének első írásos említése 1299-ből származik, amikor Márk fia, István alországbíró lakott benne famíliájával és szolgaszemélyzetével. Ők Anjou Károlyt támogatták a magyar trón megszerzésében, de a győztes uralkodó 1326-ban megakadályozandó, hogy hatalmára veszélyes birtoktömb alakulhasson ki, a dombói és nyéki uradalmakért cserébe megszerezte tőlük.
Fejér vármegye királyi ispánja töltötte be egyúttal a csókakői várnagy posztját is, ő parancsolt a várbeli népeknek és a környékbeli alávetett lakosságnak is. A 15. században került várnagyként az élére Rozgonyi István nemes úr, aki 1428-ban megmentette uralkodójának életét a törökkel vívott vesztes galambóci csata idején. A Rozgonyi család kihaltával a vár több kézen fordult meg, birtokosai között volt többek között Corvin János, illetve Bakócz Tamás is. A 16. században katonai jelentőségét már elvesztette, hiszen a török hódítók hatalmas túlerejével és tüzérségi fölényével szemben védhetetlenné vált a kicsiny erődítmény. Miután 1543-ban Szulejmán török szultán hatalmas serege megostromolta és elfoglalta a közeli Székesfehérvárt, a következő esztendőben Ahmed fehérvári bég fegyveresei előtt kardcsapás nélkül kaput nyitottak a megrémült katonák és feladták posztjukat. A török hódoltság idején, mint Fehérvár egyik előretolt megfigyelőhelye játszott alárendelt szerepet, helyőrségét egy 1552-es zsoldlista szerint mindösszesen 33 janicsár alkotta. Az Oszmán Birodalom uralma alól véglegesen 1687 őszén szabadult fel, a továbbiakban már nem szerepelt a harci eseményekben...
Forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3kak%C5%91_v%C3%A1ra
Tetszik, ahogy írsz. Rövid, lényegretörő, de mégsem száraz. :-)
VálaszTörlésEddig jutottam el olvasgatva a blogodat és nagyon tetszik ez a fajta lelkesedésed a magyar várak iránt! Rokonlelkek vagyunk, 10 évvel ezelőtt (nászúttal egybekötve) jómagam is elindultam a Párommal és egy '72-es Opellal körbejárni a valamikori végvárainkat. Egy jókora doboznyi fényképen és élményeken kívül ebből nem született blog, de nem baj, Te sokkal jobban és színesebben teszed ezt! Mégegyszer gratulálok! András
VálaszTörlésAhogy írod András, már gyerekkorom óta valami megmagyarázhatatlan rajongás
Törlésélt bennem a várak iránt. Szerintem előző életemben végvári katona lehettem.:))
Sajnos életem során ez a vonzódás nagyon sokáig csak plátói volt,mert a körülmények
soha nem engedték, hogy fel is keressem őket. Aztán néhány éve a második feleségem
személyében találtam megfelelő partnert,aki hozzám hasonló érdeklődésű, és sikerült
egy alkalmas kis fogyasztású autót vennünk,hogy végre útra kelhessünk. Nagyon sok
helyen jártunk már, és rengeteg tervünk van még. Sajnos a gazdasági válság a mi
kis családunk is elérte, így most a tervek ismét váratnak magukra... De bízunk benne, hogy előbb-utóbb ismét útra kelhetünk..
Nagyon örülök, ha tetszik a blogom, titkon mindig abban reménykedem,hátha sikerül egy-két embert megfertőznöm ezzel a fajta szerelemmel.:)A pozitiv visszajelzések nagyon jól esnek,köszönöm szépen! :)