ódon falait. A várat igen egyszerű megközelíteni. A települést északi
irányban elhagyó műúton addig autózunk, míg ezt a tisztást meg nem
találjuk...
Innen már látható a fölénk magasodó impozáns vár. No, persze ha a fák
lombjai el nem rejtik előlünk...
A várhoz vezető utat is egyszerű megtalálni. Az aszfaltos műútból kiinduló
erdei ösvényt egy tábla jelöli...
Ha ezt megtaláltuk, nincs más dolgunk, mint megmászni a hegyet. Nem kell
megijedni, nem lehetetlen küldetés, de azért megmozgatja az ember tüdejét.
A hölgyeknek jelzem, ez nem az a "körömcipős" vár, javasolt az alkalomhoz
illő túraöltözet. A rövid hegymászás után, 310 méter magasságban már meg
is pillanthatjuk az első maradványokat. Itt, a déli oldalon állt a vár külső
kapuja...
Amit aztán a keleti oldalon egy újabb követett. Ez volt a vár igazi kapuja...
A kapun áthaladva, egy falszoros következett...
Ez a falszoros, az északi nagy rondellába vezetett...
A keleti falon ágyúállások, lőrések sorakoztak őrizve a várhoz vezető utat...
Ebből a falszorosból nyílt egy újabb kapu az alsó várba...
Az északi nagy rondella falai még küszködnek az idő vas fogával...
De sajnos vesztésre állnak. Ez a falszakasz is a mostanában adta fel...
Napjainkban a természet a legnagyobb ellensége az erődítménynek. A
mindent benövő növényzet gyökerei pusztítják a falakat...
A rondella külső fala magasan tornyosul fölénk...
Oldalán szép faragott kőből kialakított lőrés...
A rondellát körben mély sánc vette körül. Feltehetőleg a sánc tetején palánk
is védhette a várat. A sánc nyomai még felfedezhetők...
A vár nyugati fala kívülről még több méter magasan áll. Van ahol még egész
jó állapotban...
De a legnagyobb része kétségbeejtő képet fest...
A falszorosból nyíló várkapun keresztül ebbe az udvarba érkeztünk...
E fölött az udvar fölött, több méter magasan tornyosult a belső vár a palota
épülettel...
A belső, vagy felső vár kapuja különben a déli oldalra nyílt, kb. ott, ahol ez a
fa áll...
Az ovális alaprajzú felső vár nyugati oldalán sorakoztak a palota épületek,
melyek faltöredékei még harcolnak az idővel...
Az óriások széke...
Egy boltíves pince kis darabja is megvan még...
Ki tudja... talán finom borocskát őriztek itt...
Sajnos a boltív kövei siralmas állapotban vannak. Nem tudni, meddig bírja
még tartani magát...
A felső vár keleti oldalán állt a ciszterna. Szerintem ez volt, és nem az, amit
más leírásokban olvastam...
Egy boltív, aminek eredete, funkciója számomra ismeretlen. Első ránézésre
egy befalazott kapunak tűnhet, de ha alaposabban szemléljük, nincs látható
nyoma, hogy a boltív bármely irányban folytatódott volna. Ez számomra
egy titok marad...
Jól érzékelhető, milyen szintkülönbség van a felső, és alsó vár között...
A vár tetejéről csodálatos kilátás nyílik a környező tájra...
De egy kis pihenés, és szendvics után ideje volt elindulni lefelé az egykori
várkapun keresztül...
Végül szokásom szerint, egy alaprajz a várról...
 |
| Forrás: http://jupiter.elte.hu |
És egy gyönyörű légi fotó...
 |
| Forrás: http://second.szeretlekmagyarorszag.hu/ujabb-elkepeszto-legifotok-magyarorszagrol/ |
Ha Buják várához tervezel kirándulást, a környékén is akad számos látnivaló...
Buják várának története:
A 16. század első felében Bujákon is emeltek egy itáliai hadmérnök terve szerint formált rondellát, ahonnét a védők ágyútűz alá vehették a rohamozó ellenséget. Ali budai pasa 1552-es hadjárata idején a bujáki helyőrség katonái ötnapi ágyúzás után megrémülve, éjszaka feltörték az élelmiszerraktárakat, majd megpróbáltak észrevétlenül átjutni a török ostromzáron. Ez azonban nem sikerült, a legtöbb menekülőt a muzulmán harcosok levágták. A győztes sereg elvonulása után kis létszámú helyőrség foglalta el posztját, egy 1557-es zsoldlista szerint csak 28 gyalogos zsoldos őrizte az erősséget.
Visszafoglalását az 1593. őszén ellentámadást indító Habsburg haderőknek köszönhette, akiknek közeledtére a törökök elmenekültek. Buják azonban nem számított fontosabb katonai erősségnek, így fenntartására és a romladozó várfalak helyreállítására alig jutott pénz. Az itt állomásozó magyar katonák 1608-ban segélykérő levelet juttattak el a pozsonyi országgyűléshez: "Soha szolgáló embernek nem volt rosszabb mint most, nagy fizetetlenül, éhen és mezítelenül hagynak bennünket, koldulásra jutunk és senkinek sincs gondja a dűlőfélben lévő várak és palánkok építésére".
Az újabb török megszállás 1663-ban érte el a vidéket, Buják végvárára ismét kitűzték az igazhitű harcosok lófarkas-félholdas zászlóját. A győztes török sereggel tartott Evlia Cselebi diplomata és utazó is, aki szerint : "A várban 300 szűk ház van. Egyetlen temploma az uralkodó nevéről elnevezett dzsámi lett. Vára az ég csúcsáig felnyúló meredek sziklán álló erős kicsiny vár. Egyetlen oldalról sincs magaslat körülötte. Van mély börtöne, melybe kötélen kell leereszkedni. A régi időkben ez ozmani kézen volt, mert a dzsámi oltára most is megvan. A dzsámi mellett igen jó ízű kút van, melynek vize július hónapban is jéghideg. Teljes 90 öl mély. Külvárosa csinos magyar város. Lakói többnyire hatvani ráják. A vár a hatvani mező közepén kerek tojás gyanánt áll." A várat ekkor is kevesen védték, 1685-ben Hasszán aga mindössze 50 gyalogos zsoldosnak parancsolt. Az év tavaszán hajdúk foglalták el tőlük a várat, akiken pedig Murtezán hatvani aga ütött rajta, aki a kővárat csapataival elfoglalta és puskaporral felrobbantotta, hogy többé ne használhassák fel a keresztények támaszpontul. Többé nem állították helyre, falai és épületei egyre inkább megfogyatkoztak.
A véres történelmi viharokat átélt bujáki várromnak még nem történt meg a régészeti feltárása és megóvása. A helyi várbarátok azonban kiirtották a falait elborító növényzetet és elkerítették a leomlott várfalak szakadékkal szegélyezett helyeit.
Forrás: http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/bujak_vara/
Nagyon klassz ismertető :)
VálaszTörlés