így ennek méltó folytatása, ha ezúttal Sopronban kerestem fel a már
régóta tervbe vett Taródi-várat. A Lővérek oldalában egy eldugott kis
utcában, a Csalogány köz 36. szám alatt található ez a nevezetesség.
Sokat olvastam már róla és építőjéről, és tele voltam kérdésekkel.
Reméltem most majd válaszokat kapok, de bevallom, csak még több
kérdés lett belőle. Továbbra is állítom, ez a vár az emberi kitartás
emlékműve, nem kívánom vitatni Taródi mester teljesítményét, DE!
Senki ne vegye bántónak az írásom, ez csupán az én szubjektív
véleményem... én ilyennek láttam a Taródi-várat.
Mivel egy utcával lejjebb parkoltunk le, így egy kis séta után találtunk
rá a keresett címre...
Már a kapuban olvashatjuk, a belépő 600 Ft, ami nem igazán megerőltető.
Így az első pozitív élmény után elindultunk a szép fák árnyékában a bejárat
felé...
És máris jött az első csalódás. A főbejárat be volt zárva, mint kiderült, az egész
kaputoronnyal együtt, felújítás címszóval. Tehát már nem sétálhattunk át
a felvonóhídon, a "hullórács" alatt, amit a leírásokban beígértek...
Gyanítom, ez a felújítás már egy jó ideje megfeneklett, mert a fal elé
kitermelt sittet lassan benövi a gaz...
Ami pedig a három méteres vizesárkot illeti, nos egy kissé erősnek érzem,
bár az tény, hogy tényleg van árok...
Utunk egy romantikus saroktorony mellett vezetett az oldalsó bejárat felé...
Eddig olyan jól indult a történet... de amikor megpillantottam a falból
meredező ágyút imitáló két beton oszlopot, az hidegzuhanyként ért.
Miért kellett ezzel elrontani az összképet?
Az oldalsó bejáraton keresztül egy hangulatos kis udvarra érkeztünk..
Ez a kaputorony belső oldala. Azt, hogy miért lóg egy láncba kötött
kőgolyó a bejárat felett, nem sikerült kitalálnom, de kétségtelenül
érdekes...
Az udvarról a Taródi-múzeumba léptünk...
Érdekes gondolat jutott az eszembe. Mintha csak Taródi mester járt volna
'Fehérváron és látta volna Bory-mester várát. Mintha csak az ihlette volna
meg, mikor belevágott művébe. Csak míg a Bory-vár igazából inkább egy
kastély, addig Taródi igazi várat álmodott meg. Íme egy festmény az
álmáról...
Elképzelem, hogy látta volna a sok művészi alkotást a Bory-várban és
elhatározta, hogy Ő is akar ilyet... És lettek is szobrok, faragott kövek,
fotók és festmények, még a falra is. Kár, hogy a vakolat nem bírta sokáig...
Alapjában véve elszomorító látvány. Amikor ez ember belép egy múzeumba,
szinte körül lengi a történelem. Magasztos csend, tisztaság, és szépség veszi
körül. Szinte vágyik rá, hogy megérintse, felemelje a kiállítási tárgyakat.
Ezzel szemben itt sötét, rosszul bevilágított, agyon zsúfolt dohos levegőjű
helyiségek fogadtak. Málló vakolat és kosz... az ember itt arra vigyáz, nehogy
valamihez hozzáérjen.... és ez nem Taródi mester hibája! Ő szerintem nem
ilyen várat álmodott meg.
Azért találtunk itt igazi gyöngyszemet is! Ez a cserépkályha kifejezetten
gyönyörű!
Egy kétes állapotú falépcsőn jutottunk fel a múzeum tetejére is...
De tovább nem. Innen lehetne feljutni a tornyokba, de a terület le van
zárva. Egyéb okát én nem látom, valószínűleg veszélyessé váltak...
Volt itt még egy helyiség is, de az is zárt ajtóval fogadott...
Más út nem lévén, vissza indultunk az udvarra. Ott máris belefutottunk egy
hevenyészett emlék árúsító asztalkába, ahol hűtőmágneseket és egyéb
kütyüket árúsítottak... nem vettünk, mert nem tetszettek. De ez szubjektív,
kinek mi a szép.
Gondoltunk körül nézünk az udvar többi részén is. Először ez a kút akadt
utunkba. Állítólag 3 méter átmérőjű, dupla falazással 15 méter mélységig.
A két fal között csigalépcső vezet le az aljára, ahonnan egy 10 méter hosszú
titkos alagút indul ki. Persze nem lehet lemenni, így kénytelen vagyok csak
elhinni...
Találtam egy szép bástyát is az udvaron...
Csak nem lett volna szabad benézni a rácsos ajtón...
Bármerre néztünk ugyan az a probléma. Megcsodálsz kívülről egy
épületet, ami vagy készen áll, vagy még építés alatt maradt félbe...
De ha belesel a belsejébe, lomok, porlepte nyílászárók, amik talán bontásból,
vagy lomtalanításból kerültek ide. Kiábrándító...
Lehetne ez a vár nagyon szép!
Ha fenntartói csak fele akkora elhivatottsággal gondoznák, mint
amivel Taródi-mester építette. Ez nem is annyira pénz, mint inkább
sok munka kérdése.. csak el kéne takarítani ezt a rengeteg limlomot.
Az már meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg be kéne fejezni, azt
amit Taródi-mester már nem tudott. Például hátul áll egy nagy, négyszög
alaprajzú torony, ami sosem készült el...
Tetején vészesen lazán ingadoznak a kövek...
Oldalfalai meg többfelé repedeznek. Nem az a kérdés, hogy összedől-e,
hanem csak az, hogy mikor? Természetesen nem látogatható ez sem, és
igen, lomokkal van tele belülről.
A vár mögött még jókora üres telek terül el, kihasználatlanul. Oda kéne
hordani minden kacatot, lomot, sittet, hogy széppé, látogathatóvá
tegyék a várat...
De nekem nagyon úgy tűnt, (Bocsánat ha tévednék!) hogy jelenlegi
fenntartói leginkább csak a bevétel szedésével szeretnek foglalkozni.
A sitt meg lomok meg maradnak...
Igaz belépő jegyet nem kaptunk, de legalább megkérdezték, számlát kérünk-e?
Jó zárszó ez a befalazott szovjet emlékmű...
Akinek nem tetszik: "DAVAJ" ! :) Kicsit keserű szájízzel távoztunk...
Jó lett volna vidámabb bejegyzést írnom, de aggódom ezért a várért.
Sajnos én úgy érzem, nincs jó kezekben, és tönkre fog menni.
Bár kívánom, hogy tévedjek!
Építésének rövid története:
 |
| Forrás: http://www.utikalauz.hu/kozep-es-kelet-eu/gyorffy_arpad_sopronban_-_gyalog_kisvonattal_biciklivel_-_2015/ |
A huszadik életévéhez közeledő Taródi István 1945-ben, szülei telkén kezdte építeni első várát. Ez egy nyolc méter magas favár volt, amit használt faanyagokból állított össze. Az építkezést 1946-ban fejezte be, amikor megnősült. Elhatározta, hogy ha sikerül a Lövérekben telket vennie, akkor lebontja a favárat, és immár a saját telkén állítja fel újra.1951 május elsején vásárolta meg azt az ingatlant, amin most a vára áll, és hamarosan átköltöztette rá a favárat. Az építményt felkockázott hulladék deszkákból készített zsindellyel fedte be.Az 1950-es évek végétől, majd főleg a hatvanas években több nagy, országjáró kerékpártúrára indult, részben gyermekeivel (a leghosszabb túrája 1500 kilométeres volt). Fő céljuk a várak megtekintése, a középkori várépítészet tanulmányozása volt. Taródi István 1959 őszén úgy döntött, hogy a favárat kővárral váltja fel, és még a télen kiásta a lakórész alapjait. Ettől fogva évekig reggel ötkor már ott volt a várnál, hogy előkészítse az aznapi munkát, majd a hivatalos munkaidő után folytatta az építkezést úgy, hogy csak este 9-10 körül ért haza. Apránként elbontotta és kőépítménnyel váltotta fel a favárat. 1962-ben nézte meg a somoskői várat, és ekkor döntötte el, hogy ő is olyan várat akar, aminek kerek tornyai vannak. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. Az építkezést azonban később sem hagyta abba, és a 2010-ben bekövetkezett haláláig folytatta; a várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be – döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban, nyugdíjazása előtt, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de aztán nem bírta abbahagyni.
Az építés történetét 2007-ben kiadott, „A Soproni Taródi-vár építéstörténete. Életem rövid összefoglalása” című könyvecskéjében foglalta össze. (wikipédia)
Bővebben olvashatsz a Taródi-várról:
Köszönetem! Sajnos anno nekem sem volt túl sok időm, még ennyi sem. Most legalább bepótolhattam itt amiről lemaradtam ott. :)
VálaszTörlés